Ha úgy érzi, hogy úgy gondolja, hogy gyermeke elveszi a szabadságot, vagy megfosztja önállóságától, akkor tudja, hogy ez a valós életben egyáltalán nem működik. A szerző számos magyarázatot kínál arra vonatkozóan, hogyan kell megfelelően ráhangolódni az anya életének részévé váló gyermekre, hogyan lehet nevelni tőle független és felelős egyént, és nem szabad elveszíteni emberként betöltött szerepét a társadalomban lusta anya - ahogy hívja. Meg kell azonban jegyezni, hogy ilyen lusta anya gyakran még egy gyermek nevelésétől is jobban szenved, mint a nem lusta ... De egy lusta anya „lusta” viselkedésével meghozza a kívánt gyümölcsöt.

martina

A szerző humorosan ironizálja, hogy az anyák milyen gyakran bonyolítják az életet gyermekeikkel. Hogyan próbálnak mindent megtenni egy gyermekért, még mielőtt valamit tehetnének magukért. És akkor nem csodálkoznak kellemesen, amikor gyermekeik függetlenek. Megfelelő megfigyelései, melyeket csaknem húsz év gyakorlása során szerzett (nem csak) a gyerekekkel, riasztót adnak. A lajhárok, a csalódott egyének és a független felnőttek nemzedékét nevelik (értsd meg gyermekek felnőttkorban).

Nem kell dolgokat tenni a gyerekekért. Korukra való tekintettel meg kell közelíteni őket és példát kell mutatniuk. Fontos a sorrend fenntartása, nevezetesen: világosan mutassa meg a gyermeket, majd segítse őt abban a tevékenységben, amikor szükség van rá, és végül hagyja, hogy magabiztosan végezze a tevékenységet. A szerző elutasít minden szélsőséget és túlzott helyzetre adott reakciót. A gyermek külön egyén, az anya külön egyén, és az életük is külön. Csak azzal a kiegészítéssel, hogy egy ideig egy fedél alatt élnek együtt, és a gyermek az anyától (szülőktől) függ. A szülő szerepe pedig az, hogy elősegítse a gyermek önálló és erős személyiséggé válását.

A könyv egyes rövid fejezetei betekintést nyújtanak az oktatás megközelítésének lehetőségeibe. Az illusztratív példák hitelességet adnak a szövegnek, és humoros, néha ironikus illusztrációk frissítik. Nem káros nevetni az oktatásban. Valószínűleg ez a szerző üzenete a jelenlegi és a jövőbeli szülőknek: ne vegye túl komolyan gyermekei nevelését. Ez egy olyan kapcsolat, amelyen dolgozni kell, ki kell építeni, de nem kell elveszíteni egy mosolyt az arcán és elveszíteni az élet örömét. A gyermekek ajándék és öröm, nem pedig valami, ami néhány évre elviszi a szülőket.

A szerző elsősorban pedagógiát tanult, majd a pszichológiai tanácsadásra specializálódott posztgraduális képzéssel a coaching területén. Elnyerte szakmai megközelítését, lett tanácsadó (oktató, coach), aki abban különbözik a tanártól, hogy nem ad pontos utasításokat és a megoldás kész algoritmusait, hanem olyan feltételeket teremt, hogy az ember megértse, mit kell tennie. Arra ösztönzi a szülőket, hogy vegyenek hasonló megközelítést gyermekeikhez.

Magában a könyvben többet is talál. Minden (jelenlegi) anya/apa kezébe ajánlom, de azoknak a szülőknek is, akik még mindig várják gyermekük érkezését. Érdekes, ismeretterjesztő olvasmány 🙂

Anya: Janko, azonnal gyere haza!

Janko: Anya, és mi - fázom?

Anya: Nem, nem fázol, de éhes vagy!