matlovičová

Martina Matlovičová és Vladimír Král művészi házasságok. Közös stúdióban alkotnak - vidéken, egy volt garázsban -, és most közösen tárlatot rendeznek a dunai Illusztrációkról. Játékosak, humoruk és remek ötleteik vannak. Míg Martina szereti betonozni és marni, férje szívesen takarít. A velük való találkozás szórakoztató és mély élmény. Mindketten bájos illusztrációkat készítenek gyermekkönyvekhez. A családhoz tartozik a Pozsonyi Illusztráció Biennálé aranyarca is.

Hogyan választotta a dunai nyelvű közös kiállításának illusztrációit? Azt tanácsolta, hogy hangolja be a választást, vagy mindenki a sajátja szerint választott?

Vlado Král: Nem kell konzultálnunk, mert jól ismerjük egymás munkáját, és azonnal világos volt számunkra, mi lesz valószínűleg. Hoztunk egymásnak való dolgokat a galériába. Igyekeztem legalább néhány illusztrációt alkalmazni minden könyvből. Több volt, ezért mégis választottunk. Több könyvből is vannak illusztrációk: Jostein Gaarder karácsonyi rejtélyéből, Kozliatka meséiből, Hogyan járt egy tojás egy vándornak/Három malacról, Janko Hraško könyvéből/Janíčekről, Heydukból.

Martina Matlovičová: A Danubiana-ban négy könyv műveit mutatom be - A fiú szemmel csillagként, Tracy tigrise, Varjú rendkívüli kalandjai, valamint Miért kukucskál a Fidlibum és nem kakukk -, és még több, fából festett tárgyat. Főleg aszerint választottam, hogy mit tükröztem üvegbe. Néhány művet a jelenlegi tulajdonosok kölcsönöztek.

Előfordul, hogy valaki nem akarja kölcsönadni az illusztrációt?

MM: Az egyik gyűjtő nem akarta kézzel megadni a megvásárolt illusztrációkat, de a többiek nagyon befogadók.

Egészen a közelmúltig az illusztrációk nem voltak a gyűjtő érdeklődésének témája…

MM: De máris jellegzetes műalkotásnak számítanak, főleg Maja Rojkónak és Miloš Koptáknak köszönhetően, akik elindították a TOTO galériát! és új szemléletet indított az illusztráció megértéséhez.

VK: Vannak gyűjtők, akik a könyvillusztrációkra specializálódtak. Örömünkre szolgál, hogy olyan ügyfelek születnek, akik gyermek illusztrációkat tartalmaznak gyűjteményeikben.

Néha illusztrációt vagy témát képpé változtat a vásznon?

MM: Azt nem. A kiadók azt akarják, hogy az illusztráció a lehető legkisebb legyen, mert ha nagyobb, mint A3, akkor nem fér el a szkennerben. Ezek gyakorlati okok. Dupla oldalon azonban majdnem méter széles illusztrációkat készítettem, és engem hibáztattak. A szkenner fel volt háborodva. Most szemüvegem van, így kisebb formátumokat is tudok készíteni.

És csak szórakozásból nem festesz valamit a vászonra?

MM: Nem barátkozom vászonnal, de Vladko igen. Festhet vászonra is.

VK: Igen, amikor képet festek, vászonra. Martinka fa. Ott jobban be lehet vésni a színbe.

MM: Idegesít, hogy a vászonra festéskor a vászon textilszerkezete még mindig megszakad. Hiányzik a kemény talaj. Ha fával dolgozom, akkor létrehozhatok egy ajtóval és hasonlókkal ellátott tárgyat is.

Az egyik stúdióban dolgozol - megítélsz dolgokat, kikérdezed a másik véleményét, vagy nem is akarod, hogy a munka során lássa?

VK: Tíz éve ülünk egymás mellett a garázsunkban, és beszélgetünk is egymással ...

MM: Még mindig dicsérlek!

VK: De amikor észrevesszük, hogy valami "túl sok", elmondjuk egymásnak.

Mit tart már túl "elmentnek"?

MM: Nekem Vladek művében semmi sem tűnik "repültnek". Pontos és gondolkodik a munkahelyén.

Ugyanezt az eljárást alkalmazza a munkahelyén is?

VK: Másképp dolgozunk. Nagyon sok vázlatot készítek, majd kiválasztom a legjobbat, amely alapján elkészül a kapott kép. Martinka spontánabb.

MM: Egyenesen a lényegre térek, mert az előkészítés nem tölt el annyira, mint maga a festmény. Ez az eredményen is meglátszik. Vladek dolgai összetételileg jól átgondoltak, az enyémek olyanok, amilyenek. Okosabb…

VK: De hol, Martinka okosabb.

Rólad már ismert, hogy mindegyiknek más a szokása. Vlado szereti a csendet, a békét és a koncentrációt, Martina a munkahelyén is szeret beszélni, rádiót játszik, szereti a kreatív rendetlenséget maga körül. Még mindig így van?

VK: Még mindig érvényes. Az íróasztala teljesen borított festékkel és papírdarabkákkal, amelyek közepén van egy kis tányér, amelyen illusztrációkat készít, és egyáltalán nem akadályozza a rendetlenség. Először meg kell takarítanom az asztalt, át kell söpörnöm a padlót, hogy leülhessek és elkezdhessem csinálni.

MM: Még takarít!

Kora reggel kezd el dolgozni?

VK: Hét körül kelünk. Reggel sétálni megyünk a kutyákkal. Két hibridünk van, az egyik májusban lesz 16 éves. És még egy macska. Amikor az összes állatot etetjük, beülünk a stúdióba, és elkezdünk dolgozni. Ebédig tartunk egy kis szünetet.

És már elkészült az ebéd?

VK: Meghajtottuk, vagy van valami megdermedtünk. Hogy működik. A mindennapi főzés rettenetesen késik. A könyvek illusztrálása mellett digitális grafikákat is készítek az RTVS törpék című gyerekműsorához. Hetente néhány napra van szükségem, a fennmaradó időt szemléltetésre fordítom.

MM: Szabadúszó vagyok: nem tudom hatékonyan elosztani az időt. Most vettem egy naplót, mert nem emlékszem semmire. Mit tegyek, hol voltam, és különösen a határidők?.

VK: Ha otthon dolgozol, a napok nagyon hasonlóvá válnak, és elveszíti az időérzékét. Ez meglehetősen veszélyes lehet, mert be kell tartani a határidőket. Mi volt egy hete, mintha tegnap történt volna ...

Mi szakíthat el a sztereotípiától?

MM: Bűnözők. Hétfőn a cseh Rapl bűnözőt nézzük. Kedveljük Kriminálka Anděl szakembereket, Colomba…

Vizuálisan is inspiráló a tévénézés?

VK: Számomra a televízió inkább vizuális figyelemelterelés, ami, miután egész nap ecsettel a kezében dolgoztam, egészen alkalmas. Amikor bekapcsolódom, nem a vizuális oldalra kell koncentrálnom.

MM: Ez mindenképpen összefügg a sztereotip életünkkel, meg fogunk pihenni. Minél több gyilkosság, annál jobb…

Janko Hraško mese minden illusztrációja a tavasz legszebb gyermekkönyveként elnevezett azonos nevű könyvből zöld árnyalatú. A zöldborsó ihlette?

VK: Mondtam magamnak, hogy fogalmilag megcsinálom, és mivel a borsóról szól, az egész történet zöld lesz. A Buvik kiadó eme két emeletes könyvének esetében ezt szándékosan tesszük - meg akarjuk különböztetni az egyik színes mesét a másiktól. A második mese, amelyet ugyanabban a könyvben talál, amikor kinyitja az ellenkező oldalról, a Janíčekről szól. Valójában ez egy lefordított cseh mese Budulínekről, és földes árnyalatú.

Janko Hraško nagyon népszerű a gyermekek körében. Mit szeretett olvasni gyerekkorában?

MM: Negyedik osztályban kezdtem el intenzíven olvasni. Mach és Šebestová kezdte. Aztán a második osztályban mindent elolvastam, amit csak a kezembe tudtam venni. Elsősorban azt ellenőriztem, hogy az illusztrátor követte-e az összes részletet, és mindent megrajzolt-e, ami a szövegben szerepel.

VK: Gyerekként gyengébb olvasó voltam, inkább képeket néztem. Iskolásként valószínűleg a fa alatt kaptam gotubomír Feldek zöld mesekönyvét. Albín Brunovský gyönyörű illusztrációi rabul ejtettek. Egyébként egyáltalán nem igaz, hogy gyermekeik félnek, ahogyan a gyermekkönyvek "hibátlanságának" egyes védelmezői néha kifejezik. Igazából csak most értékelem Feldek meséinek vicces és kétértelmű szövegeit. Abban az időben a képek sokkal jobban vonzottak.

MM: Rögtön lenyűgözött a szöveg. Imádtam a Kék könyvet. Hét éves voltam, anyám 35 koronát adott nekem, hogy elmenjek a Tatran pod Michalskou bránou könyvesboltba, hogy megvegyem a könyvet. Nagyszerű macherkának éreztem magam a villamosban, és vezetés közben elszakítottam a papírt, amelybe a könyvemet csomagolták, és egy Muchovce testvérekről szóló történettel kezdtem. Nagyon erős érzés volt számomra, még mindig emlékszem rá, bár különben nem emlékszem semmire!

VK: Kiválóak azok a mesék, még idős korban is olvasható.

Izgatott vagy Feldek miatt, de előfordul veled, hogy valamelyik szerző nem kedvel téged, és neked kell illusztrálnod a történetét?

MM: Ez hibás. Ezután értékelnie kell, hogy a díj megéri-e. Jobb ilyet elutasítani.

VK: Láthatja az eredményben. Látjuk.

Martin, egyszer azt mondtad, hogy a transznacionális hírnév bemutatása halál lenne számodra. Miért?

MM: A pletykák meguntak, teljesen más művészi kifejezést igényelnek.

VK: El tudom képzelni a hagyományos meséket. Talán azért, mert a népi, például Dobšinský mesék gyakran a történet sötét, kísérteties légkörén alapulnak, nincs semmi "repülés", amit Martinka szeret.

MM: Nem szeretek falusi valóságot rajzolni, nem tudom elképzelni, hogy rajzoljak karaktereket népviseletbe, ettől nagyon ideges lennék. Az eredmény erős és tisztességtelen lenne.

Nem fontolgattad megírni saját szerzői mesédet?

VK: Nincs költői bél.

MM: És még kisebb vagyok.

VK: Martinka, mint gyermek, a Literární Kežmaroknál kapott oklevelet, az benne felfedezetlen író minden bizonnyal szunnyad.

MM: Ha alszunk, valahol a mélyben van. Mindenki jobban ír, mint én. Miért bajlódna feleslegesen?

Hogy is megy valójában attól a pillanattól kezdve, amikor megkapja a megrendelést?

MM: Vagy az író lép velünk kapcsolatba, vagy a szerző közvetlenül kapcsolatba lép vele, hogy szereti a stílusunkat. Általában a lelkesedés kölcsönös. A cseh kiadók azonnal meghatározzák az illusztrációk számát és a díj összegét. A szlovák kiadók meg fogják mondani, hogy mi a költségvetésük, de a képek számát a művészre bízzák. Ha egy illusztrátor őrült és annyira elmerül egy szép munkában, hogy nem érzékeli az időt, az anyagilag nem megy. Akkor nem érti, miért nincs új autója, mint mindenki más szomszédjának.

Meddig rajzolsz képeket?

MM: Leghosszabb ideig a Fiú szemmel csillagként az Artforum című könyvet készítettem - ez hét hónapot vett igénybe - a részleteket dunai nyelven is kiállítják. A könyv különleges, álomszerű hangulatot áraszt, a szöveget eredetileg felnőtteknek szánták - egy fiúról szóló történet, aki egykor olvasott könyvek szereplőivel találkozik.

VK: Egy cím megírása sokkal több időt vesz igénybe, mivel a televíziónak is dolgozom.

Milyen érzés, amikor munkát ad át? Az is előfordult, hogy néha valakinek nem tetszettek a képeid?

VK: Nem mintha nem tetszett volna nekik, de előfordult, hogy az illusztrációk benyújtása után a kiadó további kiigazításokat követelt. Ez egy illusztráció volt a Hogyan mentek a tojások egy vándorra című könyvből, ahol a banditák kifosztott kincseket és fegyvereket hagytak a földön, és az erdőbe menekültek. A pisztolyokat a kiadó éppen a gyermekolvasó túl harcias motívumaként említette, ezért a grafikus retusálta őket. Kicsit meglepődtem, mert mielőtt elkezdtem, meglehetősen részletes vázlatokat küldtem a kiadónak a jövőbeni illusztrációkhoz.

MM: Nem küldök vázlatokat, ezért senki sem adhatja vissza nekem.

Felnőtt könyveket is illusztráltál?

MM: Kihívást jelentett Tracy tigrisének, aki számára a pozsonyi illusztrációs biennálén 10 évvel ezelőtt elnyertem az Aranyalmát, majd Veronika Šikulová Egy lyuk a pulóverben című könyvét. Rögtön transzban írtam Veronikának, hogy Nobel-díjat kell kapnia.

Segíti-e a művészeket a pozsonyi Illusztráció Biennálén való részvétel? Kinyitja az ajtót a világ felé?

MM: Nem igazán.

VK: Szerintem egy kicsit igen. Amikor az illusztrációid odaérnek, egy nemzetközi zsűri látja őket. A nyertes képeket külföldi illusztrációversenyeken díjazzuk. Hassan Amekan, egy nagyon jó iráni illusztrátor nemrég felvett barátként a Facebookon. Valószínűleg regisztrált a kétévre, nem találkoztunk személyesen.

Még nagyobb stúdiót épít, vagy csak garázsra van szüksége, ahol létrehoz?

VK: Van egy tervünk, de minden a csillagokban van.

MM: Óriási télikertet tervezek, szeretnék egy nagy házat csak kutyáknak, egy másik rágcsálóknak, egy másik hüllőknek, másik óriás stúdiót építene plusz egy műhelyt. Valójában elegendő lenne egy olyan épületegyüttes, mint a Gólyafészek, de legális. Amíg vágok vagy marok, minden szerszámot ki kell vinnem a boltból. A körfűrész elég nehéz.

VK: Nem nagyon szeretem, de Martinka betonozni is szeret, hobbija az építési munka.

MM: Körülbelül tíz éve nem betonoztunk, Vladek nem akarja.

És mit élvezel?

VK: Lusta vagyok a betonozásra, de szívesen takarítok, padlót mosok.

Mindketten az FTF VŠMU Animációs Tanszékén tanultatok. Osztálytársak voltatok? Ki figyelt fel előbb kire?

MM: Igen, osztálytársak. Három évig titokban szerelmes voltam belé.

VK: És egyáltalán nem vettem észre, nagyon kemény hallgató voltam, akkor már munkamániás voltam.

Érdeklődött Martina régebbi kijelentése is, miszerint minden könyv után terápiára lesz szüksége. Az ábra annyira kimerítő?

MM: Elég kimerült vagyok. A legrosszabb kombináció a közeledő határidő és az alacsony díj. Akkor futnom kell valahova, csak semmiért. Az illusztrációk többnyire nyáron készülnek, amikor minden normális embernek van ünnepe. Hogy a könyv még karácsony előtt megjelenhessen.

Több könyvön is dolgozik egyszerre?

MM: Elég nekem dolgozni egy.

VK: Egyszer tapasztaltam, egy hetet egy könyvnél, egy hetet a másik után - nagyon nehéz volt másik munkára váltani, és nem spóroltam időt.

Amivel jelenleg dolgozik?

MM: A Slniečko magazinban Saša Salmele Strom-mal készítek egy sorozatot, amelyet Blöglök szörny őriz. Sasha azt mondta nekem, hogy nem kellett ilyen undorítóan rajzolnom. Nagyon csodálom Sasha tehetségét, felfedezi, kitalálja, szavakkal játszik. Tervezzük, hogy a történetet illusztrációkkal egészítjük ki, és idén vagy jövőre könyvekben szeretnénk megjelentetni. Még mindig van együttműködés a cseh kiadóval. VK: Az SND-nél dolgozom, ők egy mese című operát készítenek a happy endről. Diana Strauszová scenográfiájához festményt tervezek, majd Ján Uličianský Lí új könyvének, a Macska a Szentháromságból a Trió Kiadóhoz című illusztrációjának kezdetével kezdem, a Leonard macskáról szóló történet ingyenes folytatásával. Ján Uličianský szövege nagyon jól illusztrált.

Martina Matlovičová 1975 karácsonykor született Pozsonyban. Tanulmányait az SŠUP-nál, majd az FTF VŠMU Animációs Tanszéken végezte. Amióta 1999-ben elvégezte a főiskolát, kis szünetekkel szabadúszóként dolgozik. Munkásságáért megkapta Szlovákia legszebb könyvei 2001 díjat, a Golden Apple BIB 2009 és az Arany szalag 2010 díjat. Szlovákiában és külföldön is kiállított.

Vladimir Kral született 1974-ben Pozsonyban. Az FT VŠMU Animációs Tanszékén végzett, illusztrátorként, színtervezőként, grafikusként és animációs tévéspotok rendezőjeként dolgozik. Az illusztrációival ellátott könyveket többször is felvették a Szlovákia legszebb könyvei versenyre. Jelenleg mindkét házastárs kiállítása van a Danubiana Galériában.

TV Pravda: Mi volt az új szlovák film, a Trhlina forgatása (2019. január 24-én sugárzott).