mellitus

A cukorbetegségben szenvedő anyák újszülöttek csoportja cukorbeteg anyák újszülöttjeiből és terhességi cukorbetegségben szenvedő (terhesség alatt megnyilvánuló cukorbetegség) anyákból áll.

A terhes nő cukorbetegsége jelentősen befolyásolja a fejlődő magzatot és az újszülött állapotát.

A magzat érintettsége és az újszülött klinikai állapota ezért az anyai betegség súlyosságától és kompenzációjától, valamint a terhesség azon időszakától függ, amelyben a káros hatások jelentkeznek. Kompenzálatlan anyai cukorbetegség esetén a születési súly általában meghaladja az átlagot (a szüléskor több mint 4500 gramm). Vaszkuláris szövődményekkel járó cukorbetegség esetén azonban a magzat gyakran hipotróf (a terhesség hossza miatt kicsi).

ETHIOPATOGENESIS
A terhesség első trimeszterében (embriológiai periódus) az anyai betegség megnyilvánulhat a magzat veleszületett (veleszületett) rendellenességeinek kialakulásában - diabéteszes embriopátia vagy akár a magzat halála. A veleszületett rendellenességek általános kockázata, amely az újszülötteknél általában 3%, kb. 3-4-szer nagyobb a cukorbetegek utódainál. Ezek általában nem specifikus veleszületett rendellenességek (a szív, a vázizom és a központi idegrendszer leggyakoribb veleszületett rendellenességei) és maga a diabéteszes embriopátia még nem került meghatározásra. A diabéteszes embriopátia kórokozói a hipoglikémia (csökkent glükózszint), hiperglikémia (megnövekedett glükózszint) és ketoacidózis (a szervezet belső környezetének metabolikus termékek által okozott zavara). A vércukorszint ingadozása tehát valószínűleg a születési rendellenességek és a vetélések fő oka.

V II. és III. a terhesség (magzati periódus) trimeszterében az anyai hiperglikémia fokozott glükózfelvételt okoz a magzatban. A magzati hiperglikémia serkenti a hasnyálmirigy szigetek β sejtjeinek hiperpláziáját (proliferációját) és az inzulin hormon fokozott termelését. Az inzulin a magzati vércukorszintet a normális szintre állítja. Ugyanakkor a magzatra gyakorolt ​​anabolikus hatása, amely klinikailag diabéteszes fetopátiaként nyilvánul meg, kezd megnyilvánulni. A hiperinzulinizmus (megnövekedett inzulinszint) anabolikus hatása a magzat növekedésének, valamint a szervekben (májban, szívben, mellékveseiben) tárolt glikogén és zsír túlzott termelésének felgyorsítása. Ennek eredménye egy makroszóma (nagy) magzat és organomegalia (a szervek megnagyobbodása). Az inzulin hatása a köldökzsinórra és a placentára is megfigyelhető. Újjáépítésükhöz és bővítésükhöz vezet. Mivel a kórosan megváltozott placenta nem elegendő a gyorsan növekvő magzat megnövekedett igényeihez (kompenzáció nélküli cukorbetegeknél), fennáll annak a veszélye, hogy a magzat asphyxia (oxigénhiány) a terhesség 36-37. Hetében korai születés vagy magzati halál.

KLINIKAI KÉPEK ÉS LEHETSÉGES KOMPLIKÁCIÓK GYÜMÖLCSÖKÖN ÉS SZÜLETETTEN
Tipikus az elhízás, a nagy testű makrosomia (nagy magzat), amely ellentétben áll egy kis fejjel. Az arc félhold alakú, rózsaszínű. A viselkedési rendellenességek gyakoriak, a gyermek ingerlékeny, remegése (remegése) van a végtagokban, magas vérnyomás (megnövekedett vázizomtónus) vagy hipotonus (csökkent vázizomtónus). A gyermek apatikus (nem reagál a gyakori ingerekre) és gyengén szív.

Ezek mind a hipoglikémia megnyilvánulásai, amelyek az élet első 12 órájában megfigyelhetők. Ennek oka az anyai glükózellátás megszűnése, valamint az újszülöttek megnövekedett inzulintermelésének és az azt követő fokozott glükózfelhasználásnak (fogyasztásnak) a fennmaradása. Ez a hormonális rendellenesség az újszülötteknél az élet első napjaiban fennáll (a hossza a születés előtti állapot súlyosságától függ), rendszeres ellenőrzést és ezt követő terápiát igényel.

A glikogén és a zsír tárolása miatt az újszülött májának megnagyobbodása (hepatomegalia), megvastagodott köldökzsinór és megnagyobbodott placenta az anyában.

A cukorbeteg anya terhességének gyakori szövődménye a magzat koraszülöttsége (koraszülöttség, éretlenség) a placenta idő előtti hámlása, elégtelen működése vagy a gestosis kialakulása miatt. A magzat éretlensége miatt ezért gyakran jelentkeznek a szülés utáni alkalmazkodás szövődményei, különösen a szív- és érrendszeri és a légzőrendszerekben. Leggyakoribb megnyilvánulása a légzési rendellenességek - tachypnea (gyors légzés), dyspnoe (nehézlégzés), amelyet cyanosis (a bőr és a nyálkahártyák kék elszíneződése) és tachycardia (megnövekedett pulzusszám) kísér. A magzati makrosomia viszont születési traumát okozhat.

DIAGNÓZIS
Az anya cukorbetegségének anamnesztikus adatain és az újszülött jellegzetes klinikai képén alapul. Mindkét információt laboratóriumi vizsgálatok egészítik ki, különösen a glikémia, a bilirubin, az ionogram és a vérkép.

TERÁPIA
Közvetlenül a születés után kezdődik a baba kíméletes kezelésével és termoneutralis környezetbe (inkubátorba) történő elhelyezésével. Figyeljük az életjeleket - a pulzusszámot, az EKG-t, a nyomást, a légzésszámot, az oxigéntelítettséget és a diagnózis felsorolásakor felsorolt ​​laboratóriumi paramétereket. A vércukorszintet rendszeres időközönként (kezdetben óránként) ellenőrizzük. A glükémia terápiája és az azt követő további szabályozása szintén annak értékeitől függ. A terápia célja a vércukorszint 2,6 mmol/l felett tartása. Ezért ebből a szempontból fontos, hogy az újszülöttet röviddel a születés után rövid időközönként (kevesebb, mint 2 óra) táplálja anyatejjel. Orális intolerancia vagy rendkívül alacsony glikémiás kontroll esetén glükóz infúziót adnak. A nem diagnosztizált és kezeletlen hipoglikémia okozhatja a későbbi életben a pszichomotoros retardációt.

MEGELŐZÉS
Ez az anya körültekintő megfigyeléséből áll, annak érdekében, hogy a terhesség előtt a lehető legjobban kompenzálja cukorbetegségét. Ugyanis, ha a vércukorszint nem emelkedik 8,35 mmol/l fölé terhesség alatt, ez megakadályozza a makrosómiát és az intrauterin asphyxiát (oxigénhiány a magzatban), csökkenti a veleszületett hibák és a posztnatális adaptáció szövődményeinek előfordulását.

Annak érdekében, hogy a cukorbetegségben szenvedő anya terhessége komplikációk nélkül történjen, a rendszeres és pontos ellenőrzésektől függ, amelyeket a magas kockázatú terhesség szakemberei és a diabetológusok közösen végeznek.

Jelenleg egy átfogó szűrővizsgálat zajlik minden várandós nő számára a terhesség 28. és 30. hete között, amely O-GTT (orális glükóz tolerancia teszt) elvégzéséből áll. A reggel, éhgyomorra végzett vizsgálat során az anya tömény glükózoldatot iszik (kb. 1 g glükóz 1 kg testtömegre 200 ml vízben). A vizeletet az oldat elfogyasztása után 30 perccel, a vércukorszintet pedig 2 órával az ivás után gyűjtik. A tesztet elsősorban terhességi cukorbetegségben szenvedők (terhesség alatt megnyilvánuló cukorbetegség) befogására használják.

FELÜGYELET FOLYAMATBAN
A diabetes mellitusban szenvedő betegeknek lehetőségük van előzetes (terhesség előtti) konzultációra a betegség kockázatáról és a terhesség alatti eljárásról, a diabetológiai klinikákon végzett nyomon követés részeként. Különösen pontos ellenőrzésre és a glükózszint monitorozására van szükség a terhesség előtt és alatt, valamint a megfelelő kezelési beállításokra és annak beállítására a glükózszint és az anya klinikai állapota szerint.

Ezért a veleszületett fejlődési rendellenességek esetleges kialakulásához a terhesség kezdetén - az organogenezis (szervfejlődés) időszakában - szorosan figyelemmel kell kísérni a leendő anyát a terhesség első heteitől kezdve. A cukorbetegség mellett monitorozzák a szív- és érrendszert - különösen a vérnyomást, a veseműködést, a szemvizsgálatokat, az AFP (α-fetoprotein) szintet, később rendszeres ultrahangvizsgálatokat, amelyek rögzítik a magzat növekedését és a magzatvizet (20. hét után. Terhesség). A terhességi kor előrehaladtával a rendszeres ellenőrzés hetente kétszer fokozódik. A tesztek és vizsgálatok kedvezőtlen eredményei esetén súlyos körülmények között, a magzati károsodás nagy kockázata miatt, a terhesség a szülés dátuma (36-38. Hét) előtt aktívan megszűnik.

ELŐREJELZÉS
A prenatális és újszülött-ellátás központosítása és magas színvonala jelentősen javíthatja a perinatális mortalitás egyébként magas értékeit (jelzi a születések számát és az 1000 születésre jutó élet hetedik napjáig megölt újszülöttek számát), valamint csökkentheti a a szülés utáni adaptációs rendellenességek és a velük összefüggő veleszületett rendellenességek súlyossága. Minden gyermeknek hosszú távú kezelésre van szüksége az otthoni ápolás után.