Ülj a gyaloghídon, elmondok egy szép történetet.
Hol volt, ott volt, bárhol is volt - volt egy keserű, egy rét abban a keserűben, egy ház a réten és egy öreg kecske lakott a házban. Egész fehér volt, a szeme alatt csak foltok voltak.
Ennek a kecskének hét vigasztalt gyereke volt.
A kecske a pasához megy, és megmutatja a gyerekeknek:
"Gyermekeim, ne engedjenek senkit a fenékre; jönne egy farkas, és téged pazarolna el. Csak akkor nyisson meg, ha éneket énekelek neked:
Kecske kevés, nyitott anya előtt,
téged hord, tejet hord a tőgyében,
etetni szénával, vízzel.
Kecskék, mindent megígértek anyjuknak, de mi van? A farkas már régóta titokban ment a házhoz. Most is az ív alá bújt és mindent hallott. Már ismerem a dalát, gondolta.
Kicsit várta, míg az öreg felmegy a hegyre, majd okosan a ház ajtajához szaladt.
A farkas hülye volt. Úgy gondolta, hogy amikor a gyerekek még kicsiek voltak, könnyen megtévesztheti őket. Még szörnyű hangon is így kiáltott:
Nyitott kecskék!
Tejet hozok a tekercsekre,
a víz tőgyében!
De a gyerekek nagyon bölcsek voltak. Amikor meghallották a farkas zavaros dalát, nevetni kezdtek, és felkiáltottak:
"Farkas vagy, farkas, és nem engedünk el! Anyukánknak vékonyabb a torkuk, másképp énekel egy dalt."
És a farkas hallotta, ahogy vidáman nevettek rajta a szobalányban.
- Nos, nem nevetek ki nektek! - mondta a farkas, és dühösen szaladt a kovácshoz. Még mindig messze volt, már a mennyben, és így szólt:
- Kovács, kovács kovácsolja vékonyabb torkomat!
A kovács kijön a farkassal találkozni, és ezt mondja:
"Ne zavarjon! Miért vékonyabb a torkod?"
- Ne kérdezz, hanem kiabálj, mert tényleg megeszlek! a farkas vállat vont.
Akárhogy is, a kovács nem akart a farkas fogai alatt lenni. A farkast az üllőre tette, megfogta a kalapácsot a kezében, és az egyik oldalán dörömbölt, a másikon dübörgött, vékony torkot kovácsolt.
De a farkas türelmetlen volt és elmenekült, amikor a kovács dokkolta a torkát. Újra felfut a hegyre, és útközben megismétli a kecske dalát.
Másodszor állítja meg a farkast a ház ajtaja előtt, és most óvatosan énekel:
Kecske kevés, nyitott anya előtt,
téged hord, tejet hord a tőgyében,
etetni szénával, vízzel.
Hallgatják a gyerekeket, hallgatják az éneklést. A hang nem érdes és nem vékony - nem, nem anya. És így válaszolnak:
"Farkas vagy, csak megint csak egy farkas, és nem engedünk el! Ne gondold, hogy becsapsz minket. A dal anyaé, de a hang a tiéd. Anyukánknak még vékonyabb a nyaka. " És nem nyitottak.
- Mennyivel vékonyabb nekem itt, állítólag még vékonyabb is! a farkas megcsalt. - És a kovács még nem kalapált eleget?
De hiába haragudott, hiába evett. Ha meg akarta becsapni a gyerekeket, akkor újra üllőt kellett tennie. A farkasok-rabszolgák ismét a kovácshoz szaladtak. Csak azért, hogy otthon találja.
Szerencsére a kovács ott volt, és a farkas kiáltott hozzá a küszöbön:
- Kovács, kovács, milyen torkot kovácsoltál?
- Meddig maradtál az üllőn, az a torkod.
- Rendben. Akkor mutasd még vékonyabban!
- Haladjon az üllőn! - mondta a kovács kovácsolva a farkas meglehetősen vékony torkát.
Amikor a torkát megcsinálták, a farkas visszasietett a házba. Harmadszor áll meg az ajtó előtt, és vékony hangon indul:
Kecske kevés, nyitott anya előtt,
téged hord, tejet hord a tőgyében,
etetni szénával, vízzel.
De a legidősebb gyerek nagyon bölcs volt. Azonnal felismerte a farkast, háttal megtámasztotta az ajtót, és így szólt:
- Hiszem, hogy nem vagy az anyánk, és nem engedünk el.
- Hiszem, hogy anya! a fiatalabb gyerekek összerándultak.
- Mondom, nem az! a legidősebbnek hívják.
- Ne vakard magad! - kiáltották rá fiatalabban. - Ő az anyánk, engedjük el, mert éhesek vagyunk.
És lökték a legidősebbet az ajtótól, és kinyitották.
Itt az anyja helyett egy farkas ugrik be a szobába, és összeszorítja a fogát!
Igen, ez szörnyű volt! A szegény gyerekek megijedtek és szétszóródtak, mint a csirkék. El akartak bújni a farkas elől, de ő mindenütt mögöttük volt. Az egyik a pad alá bújt - megtalálta. A második a polcon - ő is megtalálta. Harmadik, negyedik - mindet megtalálta, elkapta és felfalta. Csak egy bujkált a kemencében, és az ajtó eltakarta, a farkas nem vette észre.
Egy ilyen lakoma után a farkas megnyalta magát, és boldogan távozott a házból. Az ajtót nyitva hagyta, mert olyan széles volt annyira sok gyerektől, hogy alig túrt be rajta.
- Hé, most innék! azt gondolta.
Így lábról lábra járt a kútba inni a májat.
Egy öreg kecske hazajön, nyitottnak találja az ajtót, és azonnal félelem fogja el:
- Igen, az isten szerelmére, mi történt itt! Keres, suttog, gyerekeket okoz - de sehol sincs zaj vagy zaj. Amikor a legidősebb kecske kidugja a fejét a sütőből:
- Anya, anya, és valóban te vagy az? nem hitt a szegénységben.
- Hiszek, gyermekem. És hol vannak a többiek?
"Igen, anyám, hol vannak! Jött egy farkas, elénekelte a dalodat, és kinyitották neki, és megette. Megette mindet, de engem nem talált meg, mert nem voltam látható a kemencében."
Amint a kecske meghallotta, abbahagyta a sírást, és követte a farkast! A lány éppen akkor érte utol, amikor a kútig ereszkedni kezdett. Hé, ha odaadta neki! Megbélyegezte a lábát, a sarkokba dobta, és annyit vert és vert, amennyire elfér. Az így megevett farkas pedig még védekezni sem tudott. Végül a sarkon koppintott, hogy azonnal lőtt.
A kecske okosan kitépte a farkas hasát a kürtben, felkapta a gyerekeket, megmosakodott és öntözött a kútban. Szerencsére a farkas nem bénította meg őket, de mindet felfalta, és még nem itta meg a vizet.
A gyerekek azonnal egymáshoz jöttek és vidáman ugrálni kezdtek.
És ki volt boldogabb, mint az öreg kecske? Szerencsés, hogy hazavitte a gyerekeket, hogy beszélhessenek. De ettől a naptól kezdve a kecskék mindig engedelmeskedtek anyjuknak, és soha többé nem nyitották meg a farkast.
És a fűzfán megszólalt a csengő, hogy a mesénknek vége.