Tapasztaltál már olyan helyzetet, amikor kétségbeesetten keresel valamit, és végül rájössz, hogy egész idő alatt előtted volt? Nemrégiben is tapasztaltam ilyesmit.

Amikor egy évvel ezelőtt középső fiunknál diagnosztizálták az Asperger-szindrómát, úgy éreztem, hogy az egész világ a fejemre esett. Fogalmam sem volt, mit jelent, mi vár ránk, mi lesz ezután. De aztán az összes lehetséges vizsgálat elvégzése után, amikor életritmusunk visszatért a régi utakra, elkezdtem mindenről gondolkodni. Hiszem, hogy a dolgok okkal történnek. Bár nem tudom melyiket. Annyit tudok, hogy a baba most itt van és szüksége van a segítségemre. Nagyon szerettem volna odaadni neki.

Elkezdtem könyveket olvasni, cikkeket guglizni, utakat keresni ... Valami segített, valami nem. Aztán rábukkantam egy életrajzra, majd egy filmre Maria Montessoriról. Hirtelen minden értelmet nyert. Mintha korábban nem gondoltam volna rá?

Nagyon régen találkoztam a Montessori módszerrel. A gyerekeim a Montessori óvodába jártak! Ilyen a nem keresztény kedves, az igazi. Akkoriban a fajátékok lenyűgöztek, egyszerűek, őrült villogó fények és furcsa hangok nélkül. Mindennek megvolt a maga helye. Minden gyermeknek joga volt a helyéhez, egy szőnyeghez. Az osztályteremben igazi konyha volt, a gyerekek vizet öntöttek maguknak, műanyag edények sehol nem voltak, minden annyira valóságos volt. A gyerekek ott imádták. És nem csodálkozom.

anya

Amikor azonban eljött az iskola, és megtudtuk, hogy az egyetlen montessori iskola (egész Szlovákiában) a köztársaság másik végén található, akkor búcsút inthettünk ettől a módszertől. Egyéb problémák merültek fel, és tényleg mindent a Montessori-ból kaptam ki a fejemből. Az volt az érzésem, hogy egy rózsaszín torony építése kisgyerekeknek szól, már más dolgok is hatással vannak ránk. Csak amikor ismét visszatértem Mrs. Montessorihoz, rájöttem, hogy nem tévedhetek jobban. Eddig nem egészen értem, hogyan csinálta mindezt, hogyan előzte meg rendkívül idejét, hogyan gondolt valójában mindenre.

Ha az összes gyermek a Montessori óvodába járna, nem lenne szükség pszichológusokra.

Ezt maga Freud mondta. Azt hiszem, nem tévedett. Ha valóban mindannyian kapnánk lehetőséget arra, hogy gyermekkorunkban a saját tempójában dolgozzunk, összehasonlítás nélkül, vezetés nélkül, indokolatlan motiváció nélkül, osztályozás nélkül ... Ha mindenki elkapná, kipróbálná, átélné, érezné… Ugh, azt hiszem, olyanok lennénk, mint az emberiség teljesen máshol voltak. Tudom, hogy nem fogom megmenteni az emberiséget, de kezdhetek otthon, a saját gyermekeimmel. Mit tehetek értük?

Segítsen nekem magam csinálni.

Amikor a szülő megtudja gyermekének valamilyen diagnózisát, bónuszként mindenféle prognózist kap. Amit a gyerek tudni fog, de főleg nagyon sok mindent, amit (állítólag) soha nem tud megtenni. A kezdeti sokkban SOHA nem vettem szó szerint. Aztán megláttam a filmben, hogy Montessori asszony az általános iskola végén vizsgára vezetett-e mentálisan retardált gyerekeket az intézményből - és ez nekik jobban sikerült, mint egészséges társaiknak. Akkor miért nem tudta a fiam kezelni? Az ő korában valami láthatatlan, hallatlan dolog volt. De egy egész évszázad telt el azóta. Miért nem működnek még mindig minden város Montessori óvodái és iskolái? Miért nézzük ezt a módszert egyfajta punkként?

Végül úgy döntöttem, hogy otthon oktatom a gyermekeimet. Hiányoztam a Montessori-módszer tanfolyamokat, így éjszakák után cseh, angol és francia nyelven olvastam, tanulmányoztam, lenyeltem az összes rendelkezésre álló információt. Az első eredmények lassan jönnek. Igen, kihívást jelent, és a pénzbe kerül. Tanulok a meneten, és néha elátkozom magam, hogy korábban nem tettem meg. De nem adom fel. Gyermekeim és (talán) fényes jövőjük motiválja. De azt is tudom, hogy nem mindenkinek van ilyen lehetősége. Ezért ismét arra a kérdésre jutok - miért olyan hihetetlen Szlovákiában, hogy általános iskolákban alkalmazzák a Montessori-módszert? És valójában az óvodai létesítményekben. Miért hasonlítanak ezek az eszközök a sáfrányhoz? Miért kísérletezik még mindig egy ilyen iskola? Kérem, milyen kísérletről van szó? Szüksége van-e egy kísérletre, amelyet az egész világ száz éve ismer hazánkban? Minden optimista természetem ellenére ezek a dolgok tesznek depresszióssá. Tudom, hogy a változás nem csak megtörténik, hanem valakinek el kell kezdenie. Legalábbis így kezdtem, dióhéjban. De ha ez az ötlet is visszhangzik benned, ha van olyan gyereked az iskolában, ahol értelmetlen feladatokat old meg, és nem érti a tananyagot, és főleg, ha tenni akarsz ellene, próbálj meg nekem írni. Még mindig hiszem, hogy elég sokan összegyűlhetünk, és fokozatosan a változás felé fogunk törekedni.

Érdekelheti:

Ma nem találtunk semmit, legközelebb többet próbálunk.

5 megjegyzés a Miért Montessori?

Anya, kb. Ötször olvastam ezt a cikket, és ... Szívből mondod. Ez a legjobb, amit a gyerekek kaphatnak. Nagyon kár, hogy ilyen kevés ilyen monte bölcsőde és iskola van. És azok, amelyek sok emberre vágynak, de (főleg anyagilag, de a kapacitás szempontjából is) nem érhetők el, azt sem engedhetjük meg magunknak. De az az nagy álmom, hogy szeptembertől egy kisebbet az óvodába helyezzek. Szóval írok egy pályázatot, hogy mi van, ha csak egy hely áll rendelkezésre, és kitalálunk valami kedveset.
Ujjaimat keresztben tartom érted, tudom, hogy kihívást jelent, és csodálom, milyen szép voltál. Nagyon sok inspirációt és pozitív energiát merítek a blogodból, köszönöm ☺

Mirka, köszönöm a kedves szavakat! Nekünk, amikor két idősebb gyermekünk volt egy óvodában, sok pénz volt, de egy fillért sem bánok:-) A gyermekek oktatásába való befektetés határozottan több, mint bármi más. Húzom az ujjaimat, hogy a fiam jó helyre kerüljön:-)

Köszönöm a megjegyzést Tatiana:-) Ha a helyzet megengedi, mindenképpen fontolja meg, hogy egy kicsit tovább maradjon a lányával;-) Még a világ legjobb tanára sem fogja helyettesíteni saját édesanyját. Az érzelmi kötelékek az élet első két évében jönnek létre, ezért helyénvaló, hogy ha a gyermeknek lehetősége van ezt az időt az anyával tölteni, akkor ez a jövőben megalapozza a jó kapcsolatot. A Montessori otthon is elvégezhető, hiszem, hogy sok inspirációt találhat ezen a blogon és sok máson. Ha olyan helyzetben van, hogy vissza kell térnie dolgozni, és nincs más lehetőség, akkor úgy gondolom, hogy montessori környezetben a lánya jól fogja érezni magát és fejlődik.

4 hónapig rosszul fejeztem ki magam, és 6-tól szeretném az óvodába tenni:)