1.10. 2004 12:26 Ha az önkéntes ellátások kollektív szerződésből származnak, akkor adókötelesnek minősülnek.

A munkáltatók egyik kötelezettsége, függetlenül attól, hogy természetes vagy jogi személyek-e, rendszeres munkaviszonyban álló összes alkalmazottjuk étkezéssel való ellátása.

Más alkalmazottak, például nyugdíjas volt alkalmazottak, szerződéses vagy részmunkaidőben foglalkoztatott munkavállalók a munkavállalók képviselőinek hozzájárulásával nyújthatók.

Ezen hozzájárulás alapján a munkáltatók módosíthatják azokat a feltételeket is, amelyek mellett a munkavállalóknak a munkahelyi akadályok idején étkezést biztosítanak. A munkavállalók képviselői lehetnek az érintett szakszervezeti testület, a munkavállalói tanács vagy a munkavállalói vagyonkezelők.

Monetáris és nem monetáris forma

A munkáltató készpénzben és természetben biztosítja az alkalmazottak számára az étkezést. A leggyakoribb egy nem pénzbeli forma, amelyben a munkavállaló étkezési jegyeket vagy úgynevezett gasztro-jegyeket vásárol a munkáltatótól az értéküknél alacsonyabb áron. Az étkezési jegy fennmaradó árát a munkáltató fizeti a lehetséges összeg erejéig a költségekből, a szociális alapból vagy a nyereségből. A nem pénzbeli forma azért előnyös a munkavállalók számára, mert a fedezet összegétől és forrásától függetlenül a jövedelem adómentes.

Készpénzben a munkáltató egyrészt kötelezően biztosítja az étkezést a munkavállalóknak a 152. bekezdés (2) bekezdése szerint. 4. §-a alapján, és ha elegendő szabad erőforrással rendelkezik, akkor opcionálisan. Ez utóbbi forma kevésbé előnyös a munkavállalók számára, mert az ilyen termékértékesítést meg kell adózni.

Minden változásban

megadóztatni

A munkáltató köteles a munkavállalókat a megfelelő táplálkozás elveinek megfelelő étkezéssel ellátni, akár közvetlenül a munkahelyen, akár a környékükön, de csak akkor, ha nem küldik őket üzleti útra. Ez logikus, mert ha egy alkalmazottat üzleti útra küldenek, a munkáltató utazási költségeket fizet neki, beleértve az étkezési támogatásokat is.

A munkáltató csak akkor nem biztosít étkezést, ha a munkavállaló bizonyíthatóan teljes ételt vagy legalább részben ingyenes étkeztetést biztosított az üzleti út során. Ekkor arányosan csökken az étrendje.

A munkáltató minden változás esetén étkezést köteles biztosítani a munkavállalóknak. Ebből a célból a négy óránál hosszabb munkavégzés műszaknak minősül. Ha a munkaváltás 11 óránál tovább tart, a munkáltató biztosíthat vagy nem biztosíthat újabb meleg főétkezést a munkavállalóknak.

Kötelező és önkéntes teljesítmény

A munkáltató három forrásból járul hozzá a munkavállalók étkeztetéséhez: az "adóköltségek", a szociális alap és az adózott eredmény. Az adólevonható kiadásokba (költségekbe) csak az adótörvény által "megengedett" összegben, a szociális alapból pedig lényegében lehetőségei szerint járulékokat tartalmazhat.

    ELŐÍRÁSOK
    Foglalkoztatási szempontból a munkavállalók étkeztetése különösen megoldott:
  • a Munka Törvénykönyvében (311/2001. sz. törvény 152. §)
  • törvényben. 595/2003 Coll. a jövedelemadóról (különösen az 5. § (7) bekezdés b) pontja, 19. § (2) bekezdés c) pont 4. pont)
  • törvényben. 152/1994 Coll. a szociális alapról (különös tekintettel a 7. § (1) és (3) bekezdésére)
  • törvényben. 283/2002 Coll. az útiköltségekről (különösen az 5. és 13. §).

Adószempontból az az alapelv, hogy ha a munkáltató kötelező juttatásokat nyújt a munkavállalóknak, akkor ezek adólevonható kiadások (költségek), és ha önkéntes ellátások, akkor más forrásokhoz kell folyamodniuk - adózott eredmény, vagy szociális alap. Ha az önkéntes ügyletek kollektív szerződés eredményeként jönnek létre, azokat adó- és így levonhatónak kell tekinteni.

Az ellátás összege

A munkáltató az étkezés árának legalább 55, de legfeljebb 5 - 12 órás belföldi üzleti útra biztosított étkezésének 55 százalékában köteles hozzájárulni az alkalmazottak étkezéséhez az Utazás szerint. Kártérítési törvény. Mivel ez az utazási támogatás valorizált, az étkezési támogatás felső határa ennek megfelelően változik.

Jelenleg az adókiadásokból származó hozzájárulás az élelmiszerek árának legalább 55, de legfeljebb 44 korona (a 80 korona 55 százaléka) erejéig nyújtható az alkalmazottaknak. Ezen a tartományon belül ez adólevonható kiadás.

Az étkezési juttatások nem pénzbeli formái esetében munkáltatójuk mindig beleszámítja őket az adólevonható kiadásokba (kiadásokba). Pénzügyi teljesítés esetén ez csak akkor érvényes, ha ilyen kötelezettsége van, ha ez a kollektív szerződésből vagy a munkavállalók képviselőivel kötött más megállapodásból következik (a Munka Törvénykönyve 152. cikkének (4) bekezdése szerint).

Pénzbeli hozzájárulás

A munkavállalók szempontjából a munkáltató által biztosított étkezések adómegállapítása több tényezőtől függ. Először is mindig mentes az adó alól azoknak az étkezéseknek az értéke, amelyeket a munkáltató biztosít a munkavállalóknak a munkahelyen vagy más szervezetek által nem pénzbeli formában nyújtott étkezés részeként. Ez függetlenül az ellátás fedezetének forrásától (költségek, nyereség, szociális alap), a járulék összegétől és a munkavállaló "típusától".

Adózási szempontból a munkavállalót tágabban értik (ez minden olyan adófizetőre vonatkozik, aki függő tevékenységből származó jövedelemmel rendelkezik). Vagyis akkor is, ha például a partner sz.r.o. megkötött munkaviszony nélkül nem jogosult a Munka Törvénykönyve szerinti étkeztetésre, és a cég biztosítja neki, nem adózik a partner számára, ha az nem pénzbeli forma.

A Szlovák Köztársaság Pénzügyminisztériumának sz. Iránymutatásának 28. pontja szerint. 2634/2004-72, amelyet a Pénzügyi Értesítő sz. 2-ben a munkavállaló jövedelme adómentes mind követelés, mind követelés nélküli, nem pénzbeli formában.

Ha azonban a munkavállaló készpénzben kap étkezési támogatást, nem fontos a fedezet forrása. Az ilyen jövedelem nem mentes az adó alól, és 19% -os forrásadóval kell adózni, még akkor is, ha jogosult rá. A kötelező biztosítási díjakat ebből az adóköteles jövedelemből nem fizetik ki.

Így nem alkalmazható, mint azt sokan gondolják, hogy ha ez a munkáltató adóból levonható kiadása (költsége), akkor a munkavállaló automatikusan mentesül az adó alól. Ez két független probléma.

Nem újabb vásárlás

Ami az úgynevezett gasztro-utalványokat és az étkezésre szánt étkezési utalványok hasonló formáját illeti, ezeket a munkavállalók a már említett módon hasonló módon értékelik, feltéve, hogy valójában csak étkezések gyűjtésére szolgálnak (nem a szokásos módon). élelmiszerek vagy egyéb áruk vásárlása esetén), hogy az utalványokból készpénz kibocsátása nem lehet Ha azonban az utalványokat áruk vásárlására használnák fel, azokat fizetési eszköznek tekintenék, és az értéket (előnyt) a munkavállalóknak kellene megadóztatniuk.

Mivel a vendéglátóipari jegyek rendelkezésre bocsátása nem lehetséges ésszerű jutalék nélkül a közvetítő társaság számára, ez a munkáltató adóból levonható kiadását (költségét) is jelenti.

Az üzleti utazások kapcsán gyakran felmerül a kérdés, hogy lehetséges-e ugyanazon a napon étkezést és étkezést biztosítani a munkavállaló üzleti útja során. Elméletileg, de a gyakorlatban is előfordulhat ilyen helyzet.

A munkavállaló ugyanazon a napon étkezési támogatásra és utazási támogatásra jogosult étkezési támogatás formájában. Feltétel azonban, hogy az idő ne fedezze ezeket a szolgáltatásokat, vagy hogy a munkavállaló ne kapja meg mindkét szolgáltatást egyszerre.

Például, ha egy alkalmazott öt órán át dolgozott a munkahelyén, majd ugyanazon a napon több mint öt órán át tartó üzleti útra indult, akkor aznap mindkét ellátásra jogosult lenne, beleértve az étkezési utalványt és a fizetést is. "Étkezési támogatás" az utazási támogatásokról szóló törvény alapján. Ezeket az ellátásokat nem ugyanabban az időben kapta, pedig ugyanazon a napon.

Mi az, ami

Néhány munkáltató azt a hibát követi el, hogy azonosítja a „diéta” és az „étkezés” kifejezéseket. Az üzleti út során történő étkezés biztosítása vagy biztosítása nem tekinthető étkezés biztosításának.

Ez két különböző előadás. Az étkezési támogatás biztosítása az utazási támogatás készpénzben történő biztosítása, amelynek célja, hogy részben kompenzálja a munkavállaló megnövekedett költségeit az üzleti utazásokon történő étkezés biztosításával kapcsolatban. Ha a munkavállalót étkezéssel látják el üzleti úton, akkor nem jogosult az említett kompenzációra (étkezés).

    Novembertől levonható üzleti útadó önálló vállalkozói költségei
    Javítani kell az önálló vállalkozók helyzetét a jövedelemadóról szóló törvény parlamenti módosításával, amelyet a képviselők a múlt héten fogadtak el. Eva Černá és Jirek Malchárek az IGEN javaslata szerint adókulcsként igényelhetik a személyes szükségleteik miatt felmerült kiadásokat. Ezek étkezési költségek, ha tevékenységüket a szokásos üzleti helyszínükön kívül végzik. Ha külföldön végeznek tevékenységet, akkor az adókiadásokba beleszámíthatnak egy olyan tranzakciót is, amely hasonló a külföldi üzleti utakon a munkavállalóknak nyújtott zsebpénzhez. A zsebpénz az utazási támogatásokról szóló törvény szerinti étkezési támogatásra való jogosultság 40% -áig terjedhet az adókiadásokban. A javaslat szerint a szállítási eszközökkel bizonyíthatóan felmerült utazási költségeket is belefoglalhatja az adókiadásokba. A törvény 2004. november 1-jén lép hatályba. (Tasr)

Az üzleti étkezés során igazolni kell az ingyenes étkezés biztosítását. Ha ilyen esetben a munkavállaló fizetett étkezési támogatást is kapna a munkáltatótól, az az eltartott tevékenységből származó adóköteles jövedelem lenne.

A lényeg az, hogy ha a munkavállaló igazolta az ingyenes étkezést a belföldi üzleti út során, akkor a munkáltató nem biztosít étkezést (nem jogosult rá).

Ha a munkavállaló bebizonyította, hogy részben ingyen étkezik, a munkáltató az étkezéseket arányosan, legalább 20% -kal és legfeljebb 40% -kal csökkenti az ingyenesen biztosított étkezésekre megállapított étkezési mennyiségnek, amelynek jellemzője a reggeli., ebéd vagy vacsora. Az étkezési támogatás csökkentésének mértékét a munkáltató állapítja meg a kollektív szerződésben, vagy a belső szabályzat határozza meg.

Téves vélemény

A gyakorlatban találkozhatunk azzal a véleménnyel is, hogy ha az üzleti úton nyújtott étkezések értéke magasabb, mint az étkezési támogatás fizetése, akkor a különbözetet a munkavállaló után kell megadóztatni. Úgy gondolom, hogy ez tévhit, mert ebben az esetben a munkavállalónak nem igényelt étkezési támogatást (pénzbeli utazási támogatásként), hanem nem éttermi juttatásként biztosítottak, amely adómentes, függetlenül annak adótól. összeg.

Ezért logikátlan, ha a munkáltató az így biztosított étkezés értékéből fiktív módon levonja annak az "étkezési támogatásnak" az értékét, amelyre a munkavállaló jogosult lenne, ha nem biztosítanák neki az étkezést, és az adózás különbségét. Ebben az esetben a munkavállaló nem kap étkezési támogatást nem jogosult utazási támogatásként (pénzben), amelyet függő tevékenységből származó jövedelemadó terhelne. A törvény egyértelműen kimondja, hogy ez az ellentételezés (étkezés) ezekben az esetekben nem biztosított.

A szerző a TREND munkatársa.