1996. december 1-jén, vasárnap volt egy Szlovák sanzon nevű este a Moldván a Na lávce színházteremben. Az arany szög az est végén Zdenka Studenková volt, a Blood Brothers című musical dalaival. Az elején azonban dramaturgja és forgatókönyvírója, Igor küldte .

este

1996. december 7., 0:00 ĽUBOMÍR FELDEK, Prága 1996. december 5

1996. december 1-jén, vasárnap volt egy Szlovák sanzon nevű este a Moldván a Na lávce színházteremben. Az arany szög az est végén Zdenka Studenková volt, a Blood Brothers című musical dalaival. Az elején azonban dramaturgja és forgatókönyvírója, Igor Wasserberger engem is a színpadra küldött, így valami ilyesmit mondtam: "Néhány lépésre van a Na Zábradlí Színház, ahol egy évvel ezelőtt bemutatták Edith Piaf Rózsaszín haláláról című darabomat. Ehhez a darabhoz tíz sanzont is lefordítottam Edith Piaf repertoárjából, de nem énekeltek, egyrészt Edith Bára Hrzánová képviselője úgy döntött, hogy "Piafka után nem lehet énekelni" - másrészt, még ha valami másra is gondolt, miért bajlódna a szlovák szövegekkel? Várniuk kellett egy ideig az első fellépésükre, és nem is látták Pozsonyban - ott Edith képviselője inkább francia eredetiben énekelt dalokat, ezért úgy döntöttem, hogy legalább este mutassa be a híres Milord-ot fordításomban.

A Milord rendkívül biztató dal számunkra, tollból származó emberek számára - gondolom, ez nem a második dal a világon, amikor olyan sokan tudják, hogy a szövegét Georges Moustaki írta, és ezeknek az embereknek fogalma sincs arról, hogy ki a szerző szerzője a zene. Ez általában fordítva van. Ami engem illet, véletlennek tartom azt is, hogy az Edith Piafról szóló darabom ugyanabban a színházban került bemutatásra, amelyet Pavel Kopta - egy költő társalapítója -, aki zseniálisan üzent Milordnak csehül. És van még egy szép egybeesés! Hana Hegerová, aki egykor a cseh sanzon első hölgye lett, egyszer Prágában debütált, Milord Kopt szövegének premierjével és a Na Zábradlí Színházban. A Milord szlovák szövegem ezen premierje a szlovák sanzonier debütálásával is összekapcsolódott. A pozsonyi konzervatórium harmadik évfolyamának fiatal hallgatójára bíztam

És itt drámai szünetet tartottam, amint azt profi moderátoroktól észrevettem, majd felkiáltottam: "Katka Feldeková!" Ekkor Katka lányom előkerült a kulisszák mögül, és Daniel Dobiáš zongoraművész kíséretében nagy sikerrel mutatta be Milordot. Még meg kellett ismételnie. Annak érdekében, hogy ne veszítsen el mindent, itt van legalább egy szöveg a kezdetektől és egy darab a végétől:

Hé, gyere ide, uram,

és csatlakozzon!

Tudd, mi lesz veled -

kint van a kutya ideje!

Ismerlek, uram,

Én téged, nem te engem!

Itt tapostam el,

Nem vagyok ártatlan.

A reggeli rumban, uram!

Helyezd magad kényelembe!

A szívemet is megadom értük -

Gyere csak ide, uram,

külön-külön,

Ott kaptam,

Dobd el a fényképét,

amikor esélyed sincs!

Csak egy pontot akar

a romantika végén!

Velem maradsz

Sírsz, uram?

Nem! Nem ezt akartam!

De így van ez a művészetben - nem azonnal veszik észre azt a személyt, akit először látnak. Mintha levegő lett volna. Másnap nyitom a kkv-t - és van egy rövid üzenet (ČTK - szerkesztő megjegyzése), hogy Zdenka Studenková énekelt, hogy Miro Žbirka énekelt, hogy én léptem fel - bár egyáltalán nem énekltem. Feldek Katkáról egy szó sehol.

- Semmi - mondom. - Legalább ebbe az etetőbe írom!

- Ne merd - mondja Olga feleségem, akinek mindenről ellentétes véleménye van. - Ez nem megfelelő.

"És ez hasznos, amikor nem hiszik el a télikertben, hogy vasárnap este Prágában énekelt - ha hétfőn véletlenül elmulasztott néhány órát, akkor indokolatlannak írom őket?"

Érzékeny helyen elütöttem a feleségemet. Tanár lánya, imádja az iskolát. Már nem mondott semmit - ezért ide írtam.