Minden sportolónak van egy bizonyos szintű motivációja, legyen az helyes, túlzott vagy alacsony. Ezek a motivációk mindegyike befolyásolja a lelkesedés mértékét, az edzésen végzett kemény munkát, a mérkőzések harciasságát vagy az aktív sportolás időtartamát.
Kétféle motivációnk van:
- belső motiváció, amely különösen a sportoló belső meggyőződésén és erején alapszik. Győzelmeit saját érdemeinek tulajdonítja, alázatosan elfogadja a veszteségeket és megpróbál hibákat találni. Ez a motiváció nagyon hasznos a sportoló számára, mert az egyént saját meggyőződése motiválja, saját kezdeményezésére akar javítani, és nincs szüksége külső tényezőkre.
- másrészt sportolók külső motiváció az anyagi jutalom alapján motiválják őket. Nyereményüket például a szerencsének, a veszteségeket pedig az ellenfél nem megfelelő viselkedésének vagy a kedvezőtlen időjárásnak tulajdonítják.
A kutatás szerint minden személyiség vagy sportoló két kategóriába sorolható:
- feladat orientáció, ahol a sportolók a teljesítményük javítására összpontosítanak, akár jobb eredmények elérésével, akár a játék élvezetével. Ezek az egyének nem félnek a kihívásoktól és az esetleges veszteségektől, mert tudják, hogy még a veszteségek is tovább mozgatják őket. Ezeket a sportolókat az optimális erőfeszítés és kitartás jellemzi, sikereiket saját erőfeszítéseiknek vagy a csapattársak együttműködésének tekintik.
- ego orientáció, ebben a kategóriában a sportolók megpróbálják megvédeni az egójukat, ami azt jelenti, hogy nem keresnek túl igényes kihívásokat. Mindig csak akkor harcolnak, amikor képesek megvédeni az egóikat. Ezek a sportolók eléggé mások véleményére összpontosítanak, ezért félnek a veszteségtől, hogy ne essenek mások szemébe.
A sportolóknak nem kell mindig egy kategóriába esniük, azt sem tudjuk, hogy melyik kategória jobb, mint a másik, de a kutatások azt mutatják, hogy a feladatorientált megközelítéssel belső motivációjú sportolóknak végső soron a legjobb eredményeik lehetnek.
Hogyan lehetne javítani a motiváción?
Ha a sportolók úgy érzik, hogy nem motiváltak, és szeretnék növelni a motivációjukat, az egyik lehetőség az, hogy előre kitűzik céljaikat. A cél kitűzésével a sportolónak van egy elképzelése, amelyet megpróbál elérni, és ezáltal nőhet a motivációja.
Emellett a pozitív öninterjú segíthet a sportolónak a motiváció növelésében. Ez az öninterjú nemcsak a motiváció növelésére szükséges, hanem az egyén általános önbizalmának is hasznos. Ezt az öninterjút folyamatosan kell végezni a sportoló motiválása érdekében. A pozitív, motivált és magabiztos sportolók sokkal gyorsabban növelhetik teljesítményüket.
Egy másik lehetőség a siker vizualizálása, ahol az atléta sikeres sportolóként képzeli el magát, akik elérnek bizonyos célokat. Például a szezon elején egy sportoló el tudja képzelni, hogyan kell játszania a különféle tornákon. Ez a jövőkép hajtja előre a sportolót, növeli a motivációját és az önbizalmát. Számos más technika is növelheti a motivációt.
Hogyan lehet a legjobban motiválni gyermekeit/megbízottjait?
Mivel az edző vagy a szülő bármiféle motiváció külső motiváció, ezért óvatosnak kell lennie annak helyrehozásában, hogy a motiváció ne váljon "megvesztegetéssé". Ha anyagi jutalmat ajánl fel a gyerekeknek az edzésért, mindig megkövetelhetik ezt a jutalmat. Ha nem kapják meg, ne várják, hogy megpróbáljanak edzeni. Ezért jobb, ha különféle verbális ösztönzéssel vagy dicsérettel motiváljuk a gyermekeket. Az egyének büszkék lesznek magukra, hogy szüleik örülnek velük és elégedettek. Ha a sportolónak nincs belső meggyőződése a sport elvégzéséről, a szóbeli jutalom nem lesz elegendő. Ezért meg kell próbálni létrehozni a gyermekeknél a saját kezdeményezésüket a sportoláshoz. Ezenkívül a megfelelő visszajelzés, dicséret vagy megjegyzés hozzájárulhat a motivációhoz, a jobb hangulathoz, de az önbizalom növekedéséhez is (pl. Ma nagyon jól játszottál; ma nagyon próbálkoztál az edzésen, tetszett; viselkedtél a mérkőzésen profi sportolóként, kiváló).
A megrovás vagy a megbánás előnyös lehet?
Semmiképpen sem, manapság sok szülőt látunk kiabálni gyermekeikkel, megbüntetni őket, mert elveszítik őket, vagy akár fenyegetéssel fenyegetik őket kedvenc tevékenységeik vagy maga a sport kipipálásával. Mindezek a negatív magatartások rendkívül kontraproduktívak, és Ön, gyermeke vagy a mentorált, csak Önnek árt. A negatív viselkedés nem része a sportnak, mert akkor csak negatív magatartást kell várnia a gyermekétől. Természetesen nem csak dicsérni kell a gyerekeket, akkor nem tanulnának a hibáikból. Ha valamit rosszul tettek, akár edzésen, akár meccsen, akkor békében kell beszélni róluk és elemezni őket.
A kommunikáció nagyon fontos. Tehát még a hibákat is értékelni kell, ha nincs sok tudásod a sportágban, ne próbálj technikai szempontból segíteni a gyereken, ez az edző szerepe. Az Ön feladata, hogy elmondja az edzőnek, mit tett gyermeke rosszul a tornán vagy a mérkőzésen, és meghallgatta az edző mondanivalóját. Ezután értékelnie kell a megbízottjával. Ha a gyerek mást hall tőled és az edzőtől, akkor csak összezavarodik, és a teljesítmény romlik.
Ha a sportoló nem viselkedett megfelelően az előadás során, akkor azt természetesen értékelni kell. Mindig próbáljon minél pozitívabban viselkedni és megfogalmazni a mondatait (például a következő helyett: Ma teljesen borzalmasan viselkedtél, betiltottad a videojátékokat, amíg el nem kezdel tisztességesen és sportosan viselkedni, elmondhatod neki: Ma nagyon sportszerűtlenül viselkedtél ha legközelebb fejlődnöd kell, akkor be kell mutatnod, hogyan kell viselkednie a sportolónak, és nem nem profi típusként, csak megmutatod ellenfelednek, hogy nem verted meg és félsz tőle).). Szeretne többet megtudni a szülői magatartás gyermekeikre gyakorolt hatásáról?
Természetesen minden sportoló tisztában van azzal, hogy ingadozása hogyan mozog felfelé és lefelé, de a megfelelő élsportolók magas szinten tarthatják a motivációikat. Ezért van szükséged motivációra az edzéshez és a gyarapodáshoz, ezért kedves sportolók próbálják ki a technikákat, és látni fogod, hogy ez valóban segít.
Ha további kérdése van, ne habozzon kapcsolatba lépni velem, szívesen válaszolok.