A szünetek biztosítását a munkahelyen a sz. 311/2001 Coll. A 91. §-ban módosított Munka Törvénykönyve (a továbbiakban: „Munka törvénykönyve”), amely kimondja, hogy a munkáltató köteles biztosítani a munkavállaló számára, akinek a munkaköre 6 óránál hosszabb, 30 percig tartó pihenést és étkezést. A megszakíthatatlan munka esetén a munkavállaló számára elegendő időt kell biztosítani a munka vagy a munka megszakítása nélküli pihenésre és étkezésre.
A munkavégzés állandó kezdetének és végének meghatározása az üzleti út során a Munka Törvénykönyve 89. §-a alapján feltételezi a változás hat óránál hosszabb időtartamát, és így annak szükségességét, hogy a munkavállalónak megfelelő időt biztosítson a pihenésre és az étkezésre. Ha a munkahelyi szünetet egy műszak részeként egy meghatározott 30 percben rögzítik, akkor reális vélelem van arra vonatkozóan, hogy a munkavállaló nem mindig tudja betartani (pl. A szünetig tartó utazás során). Ilyen esetben elegendő időt kell biztosítani a munkavállaló számára a pihenésre és az étkezésre a munkavégzés megszakítása nélkül, a 91. §. A Munka Törvénykönyve 1 utolsó mondata.
A pihenés és étkezési szünet biztosításának részletesebb feltételeiről, ideértve annak meghosszabbítását is, a munkáltató megkötheti a munkavállalók képviselőivel, ha a munkáltatónál dolgoznak.
Az üzleti útokat külön törvény szabályozza. 283/2002 Coll. az utazási támogatásokról, módosítva (a továbbiakban: „utazási kártérítési törvény”). Ez a jogszabály határozza meg a munkautat időbeli és tartalmi szempontból, minden szempont nélkülözhetetlen. Időbeli szempontból a munkautat a munkavállaló utazásának megkezdésétől a munkavégzés végéig terjedő idő korlátozza, ideértve a kezdet és a vég közötti munkaidő teljesítését is. Anyagi szempontból az üzleti út azt a tényt jelenti, hogy a munkavállaló a szokásos munkahelyétől eltérő helyen végez munkát.
Az alkalmazott üzleti útra fordított idejének felméréséhez meg kell különböztetni az időt:
- üzleti útra költött a munkavállaló ütemezett munkaidején belül (pl. a Munka Törvénykönyve 89. §-a szerint rögzítve) - ezt az időt az utazási kártérítési törvény 37. §-a szerint kell értékelni, t. j. az az idő, amely egy üzleti úton a munkavállaló munkaidejébe esik, és amelyet az ő hibája nélkül töltöttek el, nem pedig a munkafeladatok ellátása során, e törvény alkalmazásában a munkavégzésnek minősül.,
- a munkavállaló tervezett munkaidején kívüli üzleti útra költött, azzal a különbséggel, hogy a munkavállaló ezen idő alatt végzett-e munkát. Ez az idő értékelhető (pl. Túlórák, ügyeleti idő), vagy egyáltalán nem vehető figyelembe (a személyes szabadidő elvesztése).
Az üzleti útra kiküldött alkalmazott étkezési támogatásra jogosult. Az étkezési támogatás összegét az üzleti út időtartamától függően határozzák meg egy naptári napon, miközben időtartamát időzónákra osztják. Ha a munkavállalót legfeljebb 6 órás üzleti útra bízzák meg, akkor a munkáltató egyáltalán nem biztosít számára munkaszünetet a munkavégzés részeként. 6 óránál hosszabb üzleti út esetén a munkavállaló számára pihenésre és étkezésre szünetet kell biztosítani, amely, ha megszakítja munkája elvégzését, nem szakítja meg az üzleti út idõtartamát. Az utazási kompenzációról szóló törvény szerint a munkavállaló étkezési támogatásra jogosult az üzleti út idejére.
A fentiekből következik, hogy a munkahelyi szünet biztosítása nem befolyásolhatja az üzleti út időtartamát, amelyet a munkáltató előzetesen meghatároz, és ezáltal a munkavállaló étkezési jogosultságát.