Immunológiai és allergológiai magánközpont
Megascorbic kezelés
Munkahelyünkön több mint egy éves tapasztalattal rendelkezünk a nagy dózisú C-vitamin alkalmazásával minden indikáció (betegség) esetében, nagyon jó eredménnyel.
Az ESPEN (European Society for Clinical Nutrition and Metabolism) ajánlásai szerint a rákos betegeknél fokozott a C-vitamin iránti igény. Ennek oka több tényező: a gyulladásos folyamat szerepe az onkológiai betegségek etiológiájában (a gyulladásban fokozódik az aszkorbát szükségessége), az oxidatív stressz szerepe a gyulladás kialakulásában és az onkológiai betegségek etiológiája, valamint a vitamin C-hiány rákos betegeknél. Ez a hiány egyéni, azonban elnyomja az oxidatív stresszt és a gyulladást, mivel kívánatos a rák etiológiai folyamata.
Az Amerikai Parenterális és Enterális Táplálkozási Társaság (ASPEN) és a Nemzeti Rákkutató Intézet (NCI) irányelvei szintén megkülönböztetik az egészséges egyén fiziológiai és a beteg kórélettani szükségleteit. A gyulladásos megbetegedések során a C-vitamin iránti igény jelentősen megnő, amit az oxidatív stressz és a C-vitamin újraeloszlása igazol a szervezetben.
A C-vitamin dózisainak fiziológiai és táplálkozási farmakológiai szintek közötti differenciálását egy olyan tanulmány erősíti meg, amelyben a kritikus állapotú betegek parenterálisan napi 3 g-os dózist kaptak, ami 7 nap alatt 21 gramm összdózist jelent (Berger, 2009) . Az alábbi ütemezés szerint a C-vitamin infúziós terápiájának ez az adagja antioxidáns és gyulladáscsökkentő hatásokat képvisel. Amint az alábbiakban tárgyaljuk, a nem-toxikus kemoterápiás hatás a C-vitamin dózisának további növelésével érhető el.
Nagy dózis az onkológiai kezelés részeként
A nagy adag gramm C-vitamin (amely csak parenterális adagolással lehet hatékony, az orális beadás utáni korlátozott felszívódás miatt - a C-vitamin maximális felszívódó adagja 200 mg) nemcsak kompenzálja a csökkent szintet ezeknél a betegeknél, de annak antioxidáns, gyulladáscsökkentő és szelektív daganatellenes hatás jótékony hatással bír az onkológiai terápia részeként. Ehhez a hatáshoz moláris plazmakoncentrációkra van szükség, amelyek csak parenterális adagolással érhetők el.
Hirdető
Ezen okok miatt a témával foglalkozó tanulmányok szerzői nagy dózisú C-vitamint is intravénásan adtak be; például napi 7,5 g-os dózisokat adtak be lassú infúzióban (Mikirova, 2012). A betegek ezen kezdeti dózis után laboratóriumi vizsgálatokon estek át, beleértve a kreatinint is, és megállapították, hogy hetente háromszor növekvő C-vitamin adagokat kaptak 50 g-ig infúzióval, amikor az értékek a normális határok között voltak. A betegek 75% -ánál a gyulladásgátló paraméterek, például a C-reaktív fehérje (CRP), az IL-1β, az IL-2, az IL-8, a TNF-a szintje vagy eotaxin. A tumor markerek (PSA, CEA, CA27.29, CA15-3) szintje és a CRP szintje között korreláció volt. A daganatparaméterek leginkább a prosztatarákban szenvedőknél csökkentek, amelyek etiológiájában a szerzők szerint a gyulladás fontos szerepet játszik.
A citotoxikus hatáshoz szükséges plazmaszint
Riordan (1995) elkészítette az intravénás C-vitamin beadásának klinikai protokollját, közzétette a releváns farmakokinetikai adatokat (Riordan, 2003), az esetjelentéseket (Gonzalez, 2005) és egy olyan klinikai vizsgálat eredményét, amelyben a C-vitamint 0,15 és 0,7 g/kg/nap 8 héten át (Riordan, 2005).
Egy másik tanulmány (Hoffer, 2008) feltérképezte a C-vitamin farmakokinetikáját rákos betegeknél. A betegek heti 3 alkalommal 0,1, 0,2, 0,4, 0,6, 0,9 és 1,5 g/kg/nap dózist kaptak. A kezelés átlagos időtartama 10 hét volt. A felvett betegeknél a szérum kreatinin nem nőtt a felvétel során (medián 72 µmol/l), így a vesefunkció nem károsodott. A szérum aszkorbinsav koncentrációja egyenesen arányos volt a dózissal. A megemelkedett szérumszintek időtartamát tekintve 1,5 g/kg dózisban (amelyet a szerzők optimálisnak javasolnak) a 10 mmol/l plazmakoncentráció 4,5 órán át és 5 mmol/l 7 órán át fennmarad. Az intravénás C-vitamin toleranciáját a megadott dózisoknál csak kisebb tünetek, például fejfájás, hányinger vagy hasmenés fordultak elő. A szerzők kijelentik, hogy a heti 3 alkalommal alkalmazott 1,5 g/kg C-vitamin dózisa biztonságos, anélkül, hogy normális vesefunkciójú betegeknél súlyos toxicitás jelentkezne, és a kiindulási állapotban nincsenek urolithiasis jelei.
Mivel a citotoxikus aktivitáshoz szükséges plazmaszint a beszámolók szerint legalább 5 mmol/l (Hoffer, 2008), a megfelelő farmakokinetikai profil és a jó tolerancia érdekében az optimális 1,5 g/kg dózist határozták meg. Ezt a dózist jól tolerálták a vizsgálat során. A szerzők feltételezik, hogy nagyobb dózis esetén problémák nem a C-vitamin toxicitása, hanem az azt követő magas plazma ozmolalitás miatt következhetnek be. Ha bármilyen mellékhatás előfordult, a szerzők nem viszonyítják őket a C-vitamin hatásához, de gyakoriak számukra, ha bármilyen magas ozmolalitású oldatot alkalmaznak. Tapasztalataik szerint a betegek megelőzhetők, ha azt tanácsolják a betegeknek, hogy igyanak többet az infúzió előtt és alatt. A szerzők úgy vélik, hogy a C-vitamin napi 1,5 g/kg dózisban történő beadása hetente háromszor 90-120 percig tartó infúzióként normál vesefunkciójú betegek számára biztonságos, komoly mellékhatások és plazma nélkül. legalább 10 mmol/l koncentrációval több órán keresztül, amit daganatos betegeknél kívánatosnak tartanak.
Nagy dózisú C-vitamin biztonsága
A nagy dózisú C-vitamin biztonságosságát rákos betegeknél egy hasnyálmirigyrákban szenvedő betegeknél végzett vizsgálatban is bizonyították, ahol a C-vitamint gemcitabinnal kombinálva adták (Welsh, 2013). A betegek 15 g/nap tesztadagot kaptak 250 ml 5% -os vizes dextrózoldatban 30 perc alatt infúzióban. Ha ezt az adagot tolerálták, akkor egy második, ugyanolyan nagy adag következett a naptári héten. Ezt követően hetente kétszer növekvő dózist adtak be, amíg a plazma aszkorbát szintje 350 mg/dl nem volt elérve. A C-vitamin infúziókat 4 hetes ciklusban adták. A nagy dózisú C-vitamin biztonságosságát tekintve nem jelentettek dózist korlátozó toxicitás (DLT) jeleit vagy súlyos nemkívánatos eseményeket.
Amint a fenti tanulmányok azt mutatják, normál vesefunkciójú (és urolithiasis nélküli) onkológiai betegeknél a kiinduláskor a C-vitamin parenterális adagolása biztonságos, a szerzők egyik tanulmányban sem számoltak be oxalát urolithiasis kialakulásáról C-vitamin beadása ezeknek a betegeknek.
A hatás dózistól függ
A C-vitamin a táplálkozás elengedhetetlen alkotóeleme, ugyanakkor terápiás potenciálját felhasználják az oxidatív stressz által okozott betegségek kezelésében kritikus állapotú betegeknél, beleértve az onkológiai betegeket is.
A C-vitamin fiziológiai koncentrációi számos különféle enzimatikus vagy biokémiai folyamathoz szükségesek, például kollagénképződéshez, karnitinszintézishez, vascseréhez, dopaminszintézishez, triptofánból származó szerotoninszintézishez, koleszterinszint átalakulásához epesavvá vagy kortizol-hidroxilezéshez. A C-vitamin a máj méregtelenítő eliminációs reakcióinak kofaktora a CYP450 rendszeren belül is.
A C-vitamin fiziológiai koncentrációjának elérése a vérplazmában (1,08–1,44 mg/dl) egészséges, egyén számára elegendő a 100–200 mg-os napi orális milligramm adag. Ez bebizonyosodott, hogy optimális a C-vitamin bélből történő farmakokinetikai felszívódásához. A 200 mg-nál magasabb dózisok felszívódását orális beadás után már a felső határ korlátozza, ezért ezeket a magasabb dózisokat parenterálisan kell beadni.
A fiziológiai dózis azonban nem elegendő azoknál a betegeknél, akiknek C-vitamin parenterális kiegészítésre van szükségük gramm adagokban, mivel ezek a dózisok a terápiás.
0,1–0,6 g/testtömeg-kg dózisban a C-vitamin antioxidáns, immunmoduláló, gyulladáscsökkentő és szelektív citosztatikus hatást gyakorol a tumorsejtekre. Klinikai vizsgálatot végeztek ezen a gram-adag interfészen annak bizonyítására, hogy a parenterálisan beadott C-vitamin javítja a rákos betegek testi, szellemi és kognitív funkcióit (Yeom, Jung et al., 2007). Ezeket az eredményeket, az életminőség jelentős javulásával igazolva, a kölni egyetemen elvégzett tanulmány is közzéteszi, amelyben az emlőrákos betegeknek 7,5 g C-vitamint tartalmazó infúziót adtak hetente egyszer, 1 hónapon keresztül (Vollbracht, Schneider et al., 2011).
Nagyon nagy dózisokban, 0,75-1,75 g/testtömeg-kg tartományban a C-vitamin szelektív citotoxikus hatást fejt ki a tumorsejtekre. A fentiekben bemutattak olyan klinikai vizsgálatokat, amelyek a C-vitamin ezen csúcsdózisát nem toxikus kemoterápiás módszerként alkalmazták.
Ajánlott terápiás rendek - adagolási rendek
A következő adagolási sémák meghatározzák a C-vitamin terápiás potenciáljának alkalmazását a parenterális táplálkozásban, a beadott dózistól függően. Ugyanakkor bemutatják hatásmechanizmusát, valamint azt a terápiás hatást, amely a parenterálisan beadott C-vitamin adagjától várható. A következő példákat egy 75 kg-os betegre vezetjük le.
a) C-vitamin 0,1 g/testtömeg-kg dózisban hetente egyszer
• A cselekvés mechanizmusa: immunmoduláló.
• Várható hatás: A rákos betegek életminőségének javítása, a kemoterápiás gyógyszerek toxicitásának csökkentése, különösen az immunsejtek területén.
A C-vitamin ebben a táplálkozási dózisban az immunrendszer különböző sejttípusaira hat, védve a leukocitákat az oxidatív stressztől. Ennek eredményeként a C-vitamin ezen védőhatása nagy hatással van az immunrendszer sejtjeinek kemoterápiás szerek toxicitásától (kemoterápiát követő gyakori leukopénia) való védelmére.
Ezenkívül a C-vitamin fokozza a limfociták szaporodását és differenciálódását (támogatja a Th1, Th2, Th reg limfociták képződését), javítja a limfociták antigén ingerekre adott válaszát (fokozott fertőzésellenes védekezés a baktériumok és vírusok ellen), védi a limfocitákat a apoptózis (meghosszabbítja életképességüket). A C-vitamin a szabad gyököket semlegesítő hatásával (antioxidáns hatás) csökkenti a testsejtek, köztük az immunsejtek károsodásának kockázatát.
b) C-vitamin 0,2-0,6 g/testtömeg-kg dózisban hetente kétszer
• A cselekvés mechanizmusa: antioxidáns hatáson alapuló gyulladáscsökkentő hatás.
• Várható hatás: az életminőség növekedése, a kemoterápia toxicitásának csökkenése, a hagyományos kemoterápiás eljárások hatékonyságának támogatása, metasztázisok megelőzése, a remissziós idő meghosszabbítása, a progresszióig eltelt idő meghosszabbítása, a tumorsejtekre gyakorolt citosztatikus hatás.
A C-vitamin gyulladáscsökkentő hatása van ebben az adagtartományban, több szinten:
• közvetlen hatás a proinflammatorikus citokinek, például a TNF-a, IL-1, IL-2, IL-8 szintjének csökkentésére,
• az oxidatív stressz szintjének csökkentése a testben és a kapcsolódó szabadgyökök előfordulása.
A patofiziológiai gyulladásos folyamat gátlása az egészség jelentős javulásához vezet a testosztályok szintjén, ami a gyógyulás esélyét támogató mechanizmusok (immunitás, idegrendszer) stimulálásához vezet. A test gyulladáscsökkentő éberségének csökkentése csökkenti a rák lehetséges vitalitását és progresszióját, meghosszabbítja a remisszió állapotát és késlelteti a daganat progressziójának kezdetét, növeli az életminőséget.
c) C-vitamin hetente kétszer 1,0 g/testtömeg-kg dózisban
• Hatásmechanizmus: prooxidatív hatáson alapuló daganatellenes hatás.
• Várható hatás: szelektíven citotoxikus a tumorsejtre.
Ezt a táplálkozási terápiás protokollt előnyösen olyan onkológiai betegeknél alkalmazzák, akik nem kezelhetők kemoterápiával, vagy szinergikusan fokozzák a kemoterápiás szerek hatását. Ezenkívül ez az adag kemoterápiával együtt adható rosszindulatú daganatok súlyos formáiban (pl. Hasnyálmirigy-ca). Nagy dózisú C-vitamin szükséges a C-vitamin daganatellenes plazmaszintjének eléréséhez, legalább 350 mg/dl több órán át. Az adag toxikus reakciók nélkül 1,75 g/testtömeg-kg-ig emelhető. A kezelés nagyon jól tolerálható, és mellékhatásokat nem figyeltek meg.
Megascorbic kezelés
Megascorbic kezelés
Ez a protokoll 15 gramm C-vitamin beadásával kezdődik tesztadagként a kezelés tolerálhatóságához. Ha a terápia jól tolerálható, az adagot hetente 15 g-mal, 75 g-ig növelik. Ezt az adagot sokáig kell adni, amíg a tumor objektív markerei nem javulnak. Amikor a beteg állapota javul, egy esetleges visszapattanási jelenség miatt nem hagyjuk abba hirtelen a kezelést, hanem fokozatosan csökkentjük az adagot. A C-vitamin a rákos betegek hosszú távú kezeléséhez és táplálkozásához tartozik.
Biztonsági szempontból, amint azt a legújabb tanulmányok kimutatták (Hoffer és mtsai, 2008; Welsh és mtsai, 2013), ezek a C-vitamin dózisok nem növelik az oxalátképződés kockázatát. A klinikai gyakorlatban egy másik hagyományos nézetet, miszerint az antioxidánsok a tumor növekedésének szakaszában hátrányosan befolyásolhatják a szabad gyökök daganatellenes terápiáját, nem erősítették meg. Az Egyesült Államok Nemzeti Rákkutató Intézete cáfolja ezt a C-vitamin hatását a kemoterápia hatásának csökkentésében egy 2008-ban megjelent tanulmány kommentárjában (Heaney ML et al., 2008).