A monohikus kultúrák Istent imádták a Napot, mert tudták, hogy a földi élet nem lehetséges a Nap nélkül. A nap az isteni erő egyik aspektusa, kis vitalitásszemcséket bocsát ki, és élénkítik az egész univerzumot.
A csakra csakra, amellyel fokozatosan megismerkedem, egy idegfolyadék, amely más energiákkal kombinálva az életerő egyik aspektusát képviseli. A napmeditáció hasznos lehet azok számára, akiknek nincs ideg- és izomerőjük.
Felállunk, vagy arccal kelet felé ülünk. Egy helyen vagyunk (Nap). Lassan belélegzünk és egyszerre kilélegzünk, az egész meditáció alatt csukva tartjuk a szemünket. A légzés révén kapcsolatba lépünk az Egységgel. Hagytuk, hogy a képzeletben a lélegzetünk a hasba áramoljon.
Elképzeljük, hogyan nyílik lassan a napfonat, valamint a többi csakra. Minden lélegzetvételünkkel testünk ellazul és a Lélek teremtő ereje fény spiráljába burkol bennünket. A test védett és biztonságosan nyugszik az ágyakban vagy a földön puha fűben. Elménk mély örömmel és hálával tölt el. Gondolatainkban beszélünk- Én vagyok a Lélek, és a testem elérhető számomra.
A Lélek ereje - ragyogást keltve lassan érzéki módon ömlik testünkbe, felszabadítja azt, és a testbe ömlő tengeri hullámok hullámának lassú áramlásával kitölti a lábat, a borjakat, az ereket, a sejteket, az összes idegpályát, ízületi üregek, a csípőn keresztül. A test alsó részének teljes területét besugározzák ezzel az erős energiával. Pihentnek érezzük magunkat a hasi szervekben. A testünk bosszankodik, fáradt és ellazul egy ágyon vagy puha fűben fekve. Öröm és hála árad át rajtunk.
Ez a szellemi erő a jobb kéz ujjain, az egész tenyéren, csuklón, az alkar, a könyök, a vállízület izmain és sejtjein keresztül áramlik, kitölti a kar összes idegét, a kéz teljesen ellazult. Megismételjük- SZELLEM vagyok. Hagyjuk, hogy ez az energia a bal kézben vállig hatjon. A gyengéd gyógysugár harmóniát teremt az egész testben. Gyengéd relaxációt érzünk a gyomorban, a májban, a lépben, a vesében, a belekben, a hólyagban, a tüdőben és a szívben. A testet teljesen a testre hagyjuk, és egyre kevésbé érezzük. Lényegünk szellemi ereje felszabadul a nyakba, a nyaki gerincbe, fokozatosan az egész gerincbe, a szembe, az arcba és az agyba. Lassan és nyugodtan lélegzünk. Testünk teljesen nyugodt és biztonságos.
Azt képzeljük, hogy magasabb tudatosságunk további kilégzéssel hagyja el a pihenő testet, most elhagyjuk testünket, és kívülről nézzük, és egyre inkább tudatosul bennünk, hogy szellem vagyunk és megvan a testünk. Nem mi vagyunk a testünk, hanem egy szellem. Ez a bizonyosság elmélyül tudatunkban. Mély belső öröm árad át rajtunk.
Sok szerető segítő van körülöttünk, jóindulatú védők, akik vigyáznak ránk a meditáció során. most képzelje el, hogy a nap felkel a láthatáron, belénk öntve erejét, melenget és telít. Sugárzó vitalitását mindenekelőtt az étertest finom idegrendszere fogadja lépcsakra és testünk összes idegét és sejtjét. A nap fénye, vitalitása az összes csakrába ömlik. Lelki lényege testünkön kívül vagy felette marad. Tudatosan telítjük magunkat és testünket ezzel a napenergiával. Harmónia folyik, és testünk megerősödik. Érezzük a szeretet és a segítség áramlását. A nap átáramlik bennünket, és egyre jobban vonz minket. Tudatunkon keresztül érzékeljük Isten egyetemes erejét. Szent erő gyógyítja testünket. Alulról felfelé kezdi finoman mágnesezni az egész testet a fejéig, mindaddig, amíg a test harmóniában érzi magát. A testtel való barátságunk elmélyül. A fizikai testünkbe behatoló étertestben a napfény rezgése az utak hálózata révén az aurába, onnan pedig a testbe áramlik. A test mágnesezése folytatódik - a napenergia folyama, egész lényegünkben végbemegy. Minden mágneses mozdulat megtisztítja a templomunkat. Gondolatainkban a hatóságainkkal beszélünk:- Szeretlek, köszönöm az elvégzett munkát.
A nap sugárzó meleg fényében érzékeljük a test szerveinek aktivitását. Megismételjük- SZELLEM vagyok. Ahogy a fény sötétséget sugároz, úgy szellemünk ereje gyógyító fényével megvilágítja testünket. Gondolatainkban beszélünk-Spirituális lényeg vagyok, energiámmal megtörök minden ellentétet, rendellenességet, megtisztítom a testemet, megerősítem és meggyógyítom. Ismételjük ezeket a szavakat, és elképzeljük, hogy energiájuk átáramlik a testünkön, és ez boldoggá tesz minket. Megnyugodunk, és hagyjuk, hogy Isten szeretete és bölcsessége áradjon. Teljesen ellazultak és személytelenek vagyunk a külvilágtól. Szabadok vagyunk.
Vegyen egy mély lélegzetet, és képzelje el, hogy magasabb Önmagunk visszatér a testbe. Újra találkozás van a templommal. A szemek továbbra is csukva vannak, biztonságban és jól érezzük magunkat a testünkben. Elképzeljük, hogy egy napsütötte utca sétál rajta. Ugyanakkor hagyjuk magunkat megvilágítani a nap vitalitásának sugarai. A testtel összhangban egyesült szellemi lényegként hagyjuk, hogy Isten egyetemes ereje átáramoljon bennünket. Biztonságban vagyunk, összhangban vagyunk a kozmikus szeretettel. A napenergia még mindig ránk süt, amelyet a lép kiterjesztett csakrája fogad és ezáltal erősíti az idegeket. Minden idegprobléma eltűnik, észlelésünket a napövre összpontosítjuk - amelybe a nap behatol ragyogása révén, és mi magunk válunk a napsá. Érezzük magunkat - központunkat. Ragyogunk a ragyogó napsütésben, testünkben, templomunkban, köszönjük megtisztulását és harmonizációját. Felsőbb énünk és testünk összhangban van. A hála és az elégedettség árad át rajtunk, képesek vagyunk sugározni az örömöt, erősek vagyunk és tisztában vagyunk magunkkal. Testünk boldog.
Mélyen kifújjuk a levegőt, és gondosan becsukjuk az összes csakrát a gondolatokban. Fokozatosan lassú ütemben nyitjuk ki a szemünket, és tenyerünket végigfuttatjuk testünkön az alapcsakrától a felső csakráig, amíg képesek vagyunk a mindennapokra.
Meleg napsütéses napokon tudatosan kinyithatjuk a napfonatot és a lépcsakrát, és egy pillanatra kitesszük magunkat a nap sugárzó vitalitásának, fokozottan öntve a testünkbe. Ha nem süt a nap számunkra, akkor nyújtsuk be magunkat vitalitással, csodálatos energia segítségével - "NAPOS MEDITÁCIÓ"