emberek

Úgy tűnik, hogy az igazán sikertelen és veszélyes fiatal célom enyhíti az erőszakot a személyközi kapcsolatokban, elbagatellizálja a szegénységet és elbagatellizálja a mentális betegségeket.

A szerző író

A fiatal ír írót, Sally Rooney-t a globális kiadói marketing a világirodalom csodagyerekeként értékesíti. Egységes tervborítékok, professzionális szerzői fotók, tökéletesen előkészített promóciós kampány, amely Pozsonyban még egy kitalált utcai művészeti festményt is tartalmaz a falon.

A könyv sikerének kulcsa olyan hírességek közreműködése volt, mint Taylor Swift vagy Emily Ratajkowski (miniatűr fürdőruhában lévő klipekből tudja) a közösségi hálózatokon. Az influencerek Instagram-fotói ma sokkal fontosabbak a cím eladása szempontjából, mint a vélemények, amelyekben a nyomtatás mellett nem hiányozhat a kávé látte art, a redőnyök és az anyós nyelvek hosszú árnyéka.

Rooney húszas éveiben hívta fel magára a figyelmet, amikor vitaversenyeket nyert, beleértve az európai fordulót is. Amint elfogadta a díjakat, rájött a vitaversenyek "depressziójára és bizonyos erkölcstelenségére". Önéletrajzi esszét írt tapasztalatairól, még akkor is, ha megvertél, amelyben megvédi konformizmusát, képtelenségét megváltoztatni a társadalmat, és ugyanakkor szomorúságát fejezi ki a világ boldogtalan állapota miatt. Röviden: ez a Normál emberek című regény egyszerű üzenete.

Azonban egy enyhébb evitovka egy pihentető olvasáshoz nem lenne elegendő egy internetes vírushoz, és így vannak gondolatok a szerelemről a késői kapitalizmus idején vagy akár a marxizmusról is; természetesen a puha változatban, mivel "a világ lényege a pénz".

A meglehetősen bosszantó nárcisztikus pár, Marianne és Connell ágyjelenetekkel győzi le a társadalmi osztályok ausztenusi különbségeit: arisztokrácia versus plebs. Természetesen mindkét hős nagyon jól néz ki és stílusosan öltözik. A könyv motívumai alapján már létrejött egy (12 részes!) Sorozat. Hogyan lehet kinyújtani a romantika novelláját egy fantasy-saga epikus hosszáig? A tévés producerek csodákat tehetnek, és a nézőknek rengeteg idejük van egy járvány idején.

Két részt bírtam ki - az elsőben a szereplők csak néztek egymásra, a másodikban megrontották a himnuszt. Megjósolható a cselekmény eredménye, amely a műfajhoz tartozik. De egy fiatal célpontban valóban sikertelennek és veszélyesnek tűnik az erőszak enyhítése a személyközi kapcsolatokban, a szegénység elbagatellizálása és a mentális betegségek lebecsülése. Számos interjúban a szerző marxistának írja le magát, és kritizálni szereti a könyvpiac forgalmazását, de egy kis marxista önkritika nem ártana neki. Ahogy a kapitalista realizmus teoretikusai mondják: ma könnyebb a világ végét a kapitalizmus végének elképzelni. A normális vagy pontosabban hétköznapi emberek mindent meg akarnak változtatni, de végül mindig mindent magukra hagynak, vagy még jobban vállalnak. Amikor megnézem, hogyan alakult hazánkban a választási "változás", nem csodálkozom azon, hogy a könyv szlovákul is sikert arat.