Az ökológia a görög oikos (ház, lakás) és logók (tudomány) szavakból eredő szó. Ernst Haeckel német zoológus és filozófus vezette be 1869-ben. Ez egy tudományos diszciplína, amely megvizsgálja az organizmusok környezethez való viszonyát, valamint az organizmusok és egymás közötti kapcsolatokat.
NÖVÉNYEK ÉS KÖRNYEZET:
Minden élő szervezet egy bizonyos helyen, egy bizonyos környezetben él, amelynek tulajdonságai befolyásolják ezeket az organizmusokat és befolyásolják életüket. Kívülről van hatással, tehát külső környezetről van szó, amelyet élőhelynek (élőhelynek) nevezünk, és 2 alapkomponensből (tényező) áll: élettelen (abiotikus) és élő (biotikus). Az abiotikus tényezők közé tartozik a fény, a hő, a csapadék, a levegő mozgása, a talaj pH-ja, a tápanyagtartalom. Biotikus tényezők: más organizmusok (növények közötti hatások, például verseny, parazitizmus, szimbiózis). Ezek a hatások lehetnek közvetlen, közvetett, pozitív, negatív, semleges.
A növények a Föld kétféle környezetében élnek: földi (pedo, lito, atmo) és vízi (hydro, atmo)
A KÖRNYEZETRE VONATKOZÓ NÖVÉNYI KÖVETELMÉNYEK:
Az alapvető ökológiai feltételek a levegő, a víz, a fény, a hőmérséklet, a tápanyagok. Ha csak az egyik nem elegendő, akkor a növény elpusztul. Így pl. a növény nem rendelkezik elegendő vízzel, elhal, még akkor is, ha elegendő fény és tápanyag van benne. Egy ilyen tényezőt korlátozásnak nevezünk. Minden fajnak megvan a maga határértéke, a tolerancia tartományát ökológiai vegyértéknek nevezzük. Minimális és maximális értéket kap. Közepes hatásértékeken az ökológiai optimum általában akkor érhető el, amikor a növény legjobban fejlődik. A széles ökológiai vegyértékű növényeket euryekne-nek hívják, az egész országban elterjedtek, és kozmopolitának nevezzük őket. Növények keskeny ek. val. sa naz. csípősvirágok, veszélyeztetett és veszélyeztetett fajok. Növények kt. felhasználható a tér minőségének értékelésére. bioindikátorok.
NÖVÉNYI NÉPESSÉGEK:
Az élő természet egyes élő szervezetekből, egyénekből (egyénekből) áll. Az egyén olyan szervezet, amely képes önálló táplálkozásra. A kölcsönösen hasonló egyedek ugyanahhoz a fajhoz tartoznak. Ugyanazon fajba tartozó egyedek halmaza, kt között. géntranszfer lehetséges. info és mtsai határozottan élnek. élőhely naz. népesség.
A populáció alapvető jellemzői: méret, sűrűség, szerkezet, diszperzió és dinamika.
Népesség nagysága - ez az egyének teljes száma a populációban. Meghatározza képes. népesség túlélésére. A kis populációk kevésbé képesek megbirkózni a kedvezőtlen környezeti tényezőkkel. Ezért gyakrabban határozzuk meg a népsűrűséget, mi az. az egységek száma egységnyi területre vagy térfogatra.
Korszerkezet - kifejezi az egyének életkori reprezentációját az egyes korosztályokban. Kor piramisok vagy oszlopdiagramok ábrázolják. A kohorszak azonos korú egyének, akik rövid idő alatt egy populációban csíráztak.
Téri szerkezet (diszperzió) - ez az egyedek térbeli eloszlása, diff. 3 alaptípus: szabályos (egységes), véletlenszerű, csoportosított (csoport). Általában kombináltak, a rendszeres diszperzió ritka jellegű (csak ha emberi).
Népességdinamika - nem stabil, folyamatosan változik és fejlődik, összefügg az egyének életciklusával.
Kölcsönös kapcsolatok (kölcsönhatások) jönnek létre egy populáció egyedei vagy egyes populációk között, vagy növények és állatok között:
Verseny - verseny az egyének között a környezet korlátozó tényezőjéért, amely táplálékforrás (fény, víz, tápanyagok), és egy közös térért. Negatív kapcsolat, mert hátrányosan befolyásolja az egyének növekedését és túlélését a populációban. Diff. fajon belüli és fajok közötti verseny.
Allelopathia - ha egy növény speciális vegyi anyagokat ürít a környezetben, és ezáltal az egyik faj növekedését és fejlődését befolyásolja a másik kárára - negatív kapcsolat.
Élelmiszer (trofikus) kapcsolatok - pl. hogy az anyagok az egyik szervezet táplálkozási és energiaforrás a másik szervezet számára, magában foglalja a szimbiózist (mycorrhiza, lichenizmus), a fél- és parazitizmust.
Epifitizmus - az egyik növény és egy másik, nem élelmezési viszonya a másiknak, az egyik növény (epifit) a másik szervén növekszik, míg az epifita a gazdanövényt csak passzív szubsztrátként (támaszként) használja.
NÖVÉNYI KÖZÖSSÉGEK ÉS OSZTÁLYOZÁSUK:
A természetben általában egyazon populációból több növényi egyed vagy különböző növényfajok több populációja nő egy helyen. Funkcionális egységet alkotnak - növényi közösséget (fitocenózis). Ha a növényközösséget egy populáció egyedei alkotják, akkor monocenózisról beszélünk. Ezek leggyakrabban mesterségesen telepített közösségek. A fitocenózisokat, amelyekben két vagy több növényi populáció vesz részt, policycenózisoknak nevezzük. A közösség populációinak számától függően a fitocenózisok fajgazdagságáról (változatosságáról) beszélünk. Faj, kt. a közösségben dominánsnak nevezzük.
Azon a helyen, ahol két közösség szomszédos, általában átmeneti élőhely (ökoton) jön létre, és ökotóniás közösségek kapcsolódnak hozzá.
A környezet változásai és a növénypopulációk dinamikája a közösségekben is változásokat idéz elő. Idő tekintetében rövid és hosszú távra osztjuk őket. A rövid távú változások rendszeresen visszatérő változások jellegzetességei, amelyeket az év során változó környezeti feltételek - szezonális periodicitás - dinamika okoz (új szárak, lombozat, virágzás, magképződés, virágzás)
Hosszú távú változások következnek be a környezeti feltételek változása miatt, több év vagy évtized alatt, úgynevezett szukcessziónak. Ezek alapvető változások (pl. A fajok összetételében). Ha az utódlás olyan helyen történik, ahol soha nem éltek növények, akkor ez az elsődleges utódlás, pl. csupasz sziklák telepítése. Ha a folyamatok lakott, de zavart helyeken zajlanak, akkor másodlagos szekvenciának hívjuk.
A NÖVÉNYI KÖZÖSSÉGEK FŐ TÍPUSAI az SVK-ban:
1. víztározók és patakok közösségei
2. források, tőzeglápok és vizes élőhelyek közösségei
3. sós talajközösségek
4. rétek, legelők és puszták közössége
5. sziklarepedések, köves törmelék és kavics hordalékközösségek
6. alpesi oszlopok és hómezők közössége
7. lombhullató és vegyes erdei közösségek
8. tűlevelű erdei közösségek
9. rojt - ökotónus közösségek
10. szinantrop közösségek
ÖKoszisztéma és a növények fontossága az ökoszisztémában:
Az élő szervezetek, közösségeikkel (biocenózisok) és abiotikus környezetükkel együtt alkotnak. funkcionális egység, amelyet ökoszisztémának hívunk. Ezt a kifejezést az angol ökológus, A. G. Tansley vezette be 1935-ben. Minden ökoszisztéma többből áll. komponensek (szervetlen szerves anyagok, éghajlati viszonyok és élő szervezetek, amelyek az élő anyagot képviselik - biomassza)
termelők: autotróf növények, alapegységek, mert csak ők használhatják a napenergiát a szervetlen anyagok szervessé alakítására, azaz. elsődleges biomassza képződéséhez.
fogyasztók: a nekik szánt élelmiszer a termelők által létrehozott szerves anyag, állatok, emberek (heterotróf szervezetek)
reduktorok: talaj mikroorganizmusok, táplálékuk elhalt szerves anyag, amelyből humusz képződik és egyszerű szervetlen anyagokra bomlik - biztosítják az anyagok keringését
A jelentőség abban rejlik, hogy befolyásolják a levegőben lévő gázok koncentrációját, szabályozzák az éghajlatot, megakadályozzák a víz és a szél erózióját…
TERMÉSZETVÉDELEM ÉS VÉDETT NÖVÉNYEK:
Az emberi tevékenység számos növény- és állatfaj hanyatlását és kipusztulását, élőhelyeik visszafordíthatatlan kipusztulását okozta. És így folytatta annak aktív védelmét. Védelmi diff. a területi és fajokra.
A területi védelem speciális védelem egy meghatározott területen, és e terület nagysága szerint a következő típusú védett területeket különböztetjük meg:
1. nagy terület (NP, védett táj)
2. kis terület (kennel területe, természeti terület, természeti emlék)
a nemzeti park az emberi tevékenység által változatlan ökoszisztémákkal bíró nagy terület (1000 ha), ahol a természetvédelem felülmúlja a többi tevékenységet, hazánkban: a Tátra Nemzeti Park (TANAP), a Pieniny Nemzeti Park (PIENAP), az Alacsony-Tátra Nemzeti Park ( NAPANT), Szlovák Paradicsom Nemzeti Park, Malá Fatra Nemzeti Park, Muránska planina Nemzeti Park, Poloniny Nemzeti Park.
A fajvédelem a növény- és állatfajok, az ásványi anyagok és a kövületek különleges védelme. A veszélyeztetett, ritka vagy más szempontból fontos fajokat törvény védi. A növények és állatok védelméről szóló törvényben találjuk őket.