használunk

Kötőjel kontra kötőjel. Úgy tűnik, hogy egyformának tűnnek, és számunkra úgy tűnhet, hogy teljesen mindegy, hogy melyik változatot használjuk. De mindkettőnek megvan a sajátos felhasználása. Egyszerűen fogalmazva - kötőjel választ el, kötőjel csatlakozik.


A szlovák helyesírás szabályai meghatározzák, hogy kötőjelet írunk az összeolvadó kapcsolat kifejezésére. Felsorolják a felhasználás összegét.

Kötőjelet használunk például a következő esetekben:

Összetett pénznemekben. Személynévben - idegen születési név, vezetéknév - Táňa Keleová-Vasilková, Jean-Paul Sartre.

Földrajzi nevekben is - Csehszlovákia, Ausztria és Magyarország. Egy adott helyhez - Poprad-Tatry (repülőtér), Zvolen-mesto - való kapcsolatokhoz is.

Ha mellékneveket akarunk használni nyilvánvalóan különálló részek kifejezésére - irodalmi-drámai (irodalmi és drámai), tudományos-tudományos (tudományos és oktatási), piros-fehér (vörös és fehér) részek kifejezésére.

A kölcsönösség jelölésekor is - cseh-szlovák, szlovák-angol (például szótár).

Amikor kifejezzük a mérték közelítését - öt-hat, ma-holnap, többé-kevésbé. De a fokozatosság vagy az intenzitás kifejezésekor is - csak-csak, már-már. Olyan kapcsolatokban is, mint kereszt-kereszt, hegy-aknák, szemtől szemben, itt-ott.

Akkor is használjuk, amikor a két komponens egymással szemben áll, és a második részben a negatív fejeződik ki: tetszik-nem tetszik, nem-megy, megy-nem megy, akar-nem akar.

Kifejező kifejezésekben - onomatopoeias (hangfestés) - strng-brnk, bum-bum, cod-plesky.

Ha a szó egy részét számokkal és egy részt betűkkel akarjuk kifejezni - 4 szobás lakás, 5 kilós, százszoros, 12 százalékos, 27 éves.

Kötőjellel is elválasztjuk a szavakat a sor végén.

Ami a grafikus jelölést illeti, a kötőjelet egyik oldalról sem választja el szóköz, és rövidebb (-). Ezzel szemben a kötőjel hosszabb (-), és mindkét oldalon szóközökkel írjuk.