településeken

A szegénység korai életkorban befolyásolhatja a gyermek fejlődését, és életre szóló. A Cesta von nonprofit szervezet ezért megtanítja a roma településeken élő anyákat arra, hogyan vigyázzanak gyermekeikre és megfelelő ösztönzőket biztosítsanak számukra, hogy egyszer majd ki tudják használni valódi lehetőségeiket. A megbecsült roma nők, az ún kábítószerek, akik speciálisan kiképzettek az anyákkal való együttműködésre. Olga Shaw programvezetővel beszélgettünk a szegény gyermekek problémáiról és a Kiút programról.

Hogyan hat a szegénység a gyermekek fejlődésére?

Nagyon sok kutatás foglalkozik ezzel a kérdéssel. A Harvard Egyetem egy teljes szakértői központot hozott létre annak kezelésére, hogy a 0–3 éves korú megfelelő ingerek hiánya hogyan tükröződik a gyermekek agyában. Az agyuk sokkal lassabban fejlődik. A szegénységben élő gyermekek gyakran ún mérgező stressz, azaz éhesek, télen élnek, családon belüli erőszakot tapasztalnak, vagy olyan környezetben nőnek fel, ahol mindkét szülő alkoholista. Mindez befolyásolja az agy fejlődését, amelynek legnagyobb plaszticitása a 0–3 éves időszakban van.

Mi a különbség a szegény és a középosztálybeli gyermekek között?

A roma településeken élő gyermekek különböző ingerekkel járnak, mivel más körülmények között élnek. Ezek az ingerek megtanítják őket reagálni a mindennapi élethelyzetekre, de nem az iskolában rájuk váró feladatokra. Ez azt jelenti, hogy egy nyolcéves gyermek fát vághat ezekből a körülményekből, egyedül kimenhet a vízre, gondozhat egy kisebb testvért, életben maradhat. De amikor el kell jönnie az iskolába, ahol néhány órát kell ülnie, koncentrálnia, hallgatnia, ceruzát vagy tollat ​​használnia, akkor nem áll készen erre. Gyerekkora óta senki sem játszott vele, ugyanakkor kiszámíthatatlan környezetben nőnek fel. Például, ha a víz átgurul egy településen, a tető beomlott és így tovább, akkor képesnek kell lenniük arra, hogy gyorsan reagáljanak.

Hogyan tudsz ebben segíteni nekik?

Programunk bizonyos fokú stabilitást hoz számukra ebben a kiszámíthatatlan környezetben is. A gyermek tudja, hogy Omama hetente egyszer eljön hozzájuk, és aktívan részt vesz vele és az anyjával. Itt az ideje annak a babának. Ez a stabilitás érzése nagyon fontos, és később segít a gyermeknek abban, hogy jobban koncentráljon az iskolában. Ezt a programunk egyik legnagyobb előnyének tekintjük. Még azok a gyerekek is együtt dolgozhatnak, akiket általában nehéz megragadni.

Hogyan működik a szervezete?

Három roma közösségben vagyunk. Zborovban, Kecerovyban és Moránská Dlhá Lúkában. Vagyis Besztercebánya, Eperjes és Kassa vidékén, ahol a legszegényebb közösségek élnek. Bennük négy nőt választottunk ki, kettőt Zborovban, egyet Kacerovcén és egyet Muránská Dlhá Lúkában. Mind a négyt tiszteletben tartják közösségükben, maguknak vannak gyermekeik, tapasztalataik vannak a gyerekekkel, és értelmet látnak ebben a munkában. Képeztük ezeket a nőket a "Játssz okosan" módszerrel vagy annak Montessori-pedagógián alapuló adaptált változatával. Nagyon sok eszközt és játékot használunk, amelyeket mi magunk készítünk.

A tanórák mellett szülői klubokat szervezünk, ahol az anyukák találkoznak a kábítószerekkel. Ugyanakkor szakértőkkel találkoznak és az általuk választott témákról beszélgetnek. Például voltak olyan témáink, mint szoptatás, sálak, családon belüli erőszak, hogyan lehet mentálisan kezelni a szegénység stresszét, a rasszizmust az irodákban és így tovább.

Mit csinálnak a bódító szerek a cigány települések anyáival és gyermekeivel?

Az anyukák hetente egyszer meglátogatják a 0 és 3 év közötti gyermekeket, egy órát töltenek anyával és babával. Az óra felépítése egyértelmű kezdettel és egyértelmű véggel rendelkezik, hogy a gyermek tudja, mire számíthat. Négy területre összpontosítunk: kognitív fejlődésre, finom motoros készségekre, durva motoros készségekre, érzelmi és társadalmi fejlődésre. Mindig az olvasással ér véget.

A lecke végén van egy interjú az anya és az anya között, ahol megbeszélik, mit vettek át a leckében, mit tanultak, és az anyák hogyan tudják otthon elvégezni ezeket a tevékenységeket. Legyen szó motorozásról és a bab fordításáról, tésztával való játékról és hasonlókról. A paradoxon az, hogy a szegény településeken a gyerekek nem négyszeresülnek meg. Nincs is sok hova, a padló alkalmatlan a gyermekek számára. Ezért gyakran hiányolják a gyermek életének ilyen fontos mérföldkövét. Ha egy gyermek nem négyszeres, akkor néhány készség egyszerűen nem fog eléggé fejlődni, például grafomotoros képességek. A kábítószerek játéktakarót hordoznak, és arra bátorítják az anyákat, hogy tanítsák meg őket négyszeresére.

Kábítószereket alkalmaz magával?

Mindegyik omama részmunkaidőben dolgozik, és egy hétig 15 gyerekkel dolgozik. Van, akinek több van, de nem akarjuk, hogy több gyermekük legyen. Ez érzelmileg megterhelő munka, és nem akarjuk, hogy megégessen bennünket. A drogok mellett olyan mentorokat is alkalmazunk, akik támogatást nyújtanak ebben a folyamatban. Olyan nőkről van szó, akik még soha nem dolgoztak, és hiányoznak a munka szokásai. Minden közösségben van mentoruk, vagyis a középosztály támogatása.

Mi a helyzet a roma gyermekek szókincsével és szlovák nyelvével?

E gyermekek közül sokan nem beszélnek szlovákul otthon, és csak az iskolában találkoznak szlovákul. Tehát amellett, hogy a tanterv miatt aggódnak, a nyelv miatt is. Nem tanítjuk a romákat, ezért a kábítószer-szedőink kifejezetten szlovákul beszélnek velük, és még jobban megismertetik nyelvüket a könyveikkel.

Minden omámának van egy sor könyve, amelyeket Martinustól kaptunk. A könyveket kifejezetten a gyermek fejlődésének és szókincsének elősegítésére választották ki. Miután kiképeztük őket, anyukájukkal használják ezeket a könyveket. Velünk is előfordul, hogy a gyerekeket édesanyjuk olvassa az órán, és még otthon is kölcsönöznek könyveket. Ezeknek a családoknak a 99% -a számára gyakorlatilag először van könyv otthon.

Melyek a legnagyobb kihívások a gyermekek és az anyák számára ebben a környezetben?

Nagyon alapvető igényeket elégítenek ki. Télen élnek, néhány kunyhónak nincs ablaka, nincs ruhája, nincs cipője. Fizikai szükségleteik nincsenek kielégítve, de akkor hiányoznak a megfelelő ingerek. Ezeknek a gyerekeknek 99% -ának nincs otthon játék vagy könyv, mert a szülők számára nem ez a prioritás. Fizikailag alkalmasak, de más ingerek is fontosak az agy fejlődéséhez. Egy másik probléma a szlovák. Oktatási rendszerünk nem áll készen a rendkívüli szegénységből fakadó gyermekekkel való együttműködésre, egyetlen nyelven sem felel meg a roma gyermekek igényeinek. A gyermekek gyakran kirekesztettek az iskolai környezetben. Mindez arra is vezet, hogy hat év alatt néha akár három év csúszásuk is van a társaikhoz képest.

A közösség érzékeli a munkádat?

Nem tudtuk, hogyan fog működni ezekben a közösségekben. Hogy értem az egészet. Nagyon meglepett az érdeklődés és az információéhség. Zborovban például 20 anyával találkozunk a szülőklubban. Hirtelen megtudják, hogy anyának lenni a gyermek gondozását is jelenti. Nagyon nehéz dolguk van ott. Hazatérve bemelegíteni, bemelegíteni vacsorára. Ezeknek a nőknek faanyagért kell menniük fűtésért, vízért, néha még WC sincs, és nem is mosógépről beszélek. Egyszerűen nem könnyű vigyázni a gyermekre. A középosztálybeli anyák néha még egyéves gyerekek is körökben és tevékenységekben szállítanak. Ezeknek a nőknek nincs sem ideje, sem kapacitása.

Észrevették azonban, hogy elkerülhetik azokat a szenvedéseket, amelyekkel ez az idősebb gyermek az iskolában szembesülhet ezzel a gyermekkel, ha már kiskorától kezdve gondozzák. A másik dolog az, hogy hosszú távon érzékelik. Tudják, hogy ez később az iskolában segít, és ha ott sikerrel járnak, a jövőben munkát kaphatnak. A foglalkoztatás a nagy cél a roma közösségekben. Ez annak ellenére történik, hogy állítólag a romák nem akarnak robotként dolgozni. Maguk harcolnak ellene. Ha most eljutnék a településre, és munkát ajánlanék nekik, akkor a nagy többség ennek igazán örülne. De nincs végzettségük, gyakran problémájuk van a szlovák nyelvvel, nincsenek a munkáltató számára szükséges készségek, és Szlovákiában is van rasszizmusunk. Mindezzel szembesülnek, és valóban nehéz olyan felnőttet megváltoztatni, akinek korai gyermekkorát elhanyagolták. Tapasztalatom szerint a roma gyerekek nagyon okosak, ha megfelelő ingerük van. Zborovban egy négyéves kislánnyal dolgoztunk, aki képes volt szépen koncentrálni, válaszolni a kérdésekre és megoldani a feladatokat. Úgy gondolom, hogy az ilyen gyerekek az iskolában is sikeresek lennének. Azt akarjuk, hogy ugyanolyan esélyük legyen, mint a középosztálybeli gyerekeknek.

Néhány roma gyermeket automatikusan speciális iskolába küldenek, általános iskoláink egyáltalán érdekelni fogják őket.?

Ez akkora rendszerszintű vita. Ez nem csak a hegyi tesztekről szól. Olyan gyerekekkel is előfordul, akik ügyesek. Egyszerűen egy speciális iskolának vannak kvótái, és emiatt kerülnek oda. Nyitottak vagyunk erre a vitára. Szeretnénk tudni, hogy mi lesz ezekkel a gyerekekkel, amikor befejezik programunkat és óvodáskorunkat. Legalább a kezünkben lesznek az adatok annak igazolására, hogy ezek a gyerekek nem tartoznak speciális iskolába. Ha tudjuk, hogy a gyermek készen áll az iskolára, megoldjuk. A szülőknek gyakran nincs tőkejuk ehhez, vagy valami olyasmit írnak alá, amit maguk nem értenek. Például egy kijelentés arról, hogy a gyermek éretlen. Annak érdekében, hogy a gyermek ne kerüljön speciális iskolába, a települési szülők másik célja. Azt akarják, hogy gyermekeik normális iskolába járjanak, és gyermekeik integrálódjanak. Tudják, hogy semmilyen méltó jövő nem vár rájuk egy speciális iskolából.

Mik az eddigi eredményei?

A kezdetektől mérjük a gyermekek fejlődését. Van egy kézikönyvünk, amellyel az omama működik, és értékeli, hogy milyen tevékenységet végeztek a gyerekekkel és hogyan reagáltak a gyerekek. Csak négy hónapig tettük ezt, ezért hosszú távú eredményekről még nem beszélhetünk. De vannak olyan eseteink, amikor a szlovákul egyáltalán nem beszélő gyerekek hirtelen színeket vagy alakokat nevezhetnek meg. Tudjuk, hogy szavakat ismételnek a könyvekből. Négylábúak is. A kábítószerek azt mondják nekünk, hogy érzik nagy haladásukat. A legnagyobb siker az, amikor az anyák rájönnek, amit mindezek a gyerekek megtanultak, és megváltoztatják motivációjukat az oktatás támogatására. Megkezdtük az együttműködést a Gyermekpszichológiai és Patopszichológiai Kutatóintézettel, amely hosszú távon mérni fogja tevékenységünk sikerét. Indikátornak tekintjük például a koncentrálóképességet, a figyelem hosszabb ideig való megtartását, ami később sokat segít az iskolában. Ugyanakkor jelenleg a brnói egyetem szakértőivel dolgozunk a pszichometria területén, hogy ezeket az előrelépéseket megfelelően mérni tudjuk.

A szlovákok gyakran arra számítanak, hogy a romák önállóan változnak. Miért lehet érdekes egy ilyen projekt a hétköznapi szlovákok számára is?

A kutatások azt mutatják, hogy minden 0 és 3 év közötti befektetett euró többszörösen megtérül. 20 év múlva befektethetünk munkanélküli-ellátásokba, anyagi nélkülözés-ellátásokba és a munkaszokások nélküli felnőttek programjaiba, akik még mindig ilyen körülmények között élnek, és ez rengeteg pénzbe fog kerülni. Vagy már korán elkezdhetjük, és felnevelhetünk olyan embereket, akik később nagyobb valószínűséggel képzettek, tudni fognak és munkát akarnak szerezni, ezért a társadalom haszna nagyobb lesz. Van egy ún Heckman-görbe, amely bizonyítja a korai gyermekkorban végrehajtott beruházások hatását a teljes gazdaságra. Ha csak anyagilag nézzük, hogyan fizetnek vissza nekünk a vállalatok.

Volt példa külföldről?

A Reach up and Learn program inspirált minket, amely Jamaikában működik és nagyon hasonló jellegű. Kábítószer helyett közösségi ápolónőkről van szó, akiket már gyermekkorukban kiképeztek a gyermekek gondozására. 20 éve csinálják ezt, és teljes körű tanulmányokat végeztek a program hatásáról és arról, hogy ezeknek a nehéz körülmények között nőtt felnőtteknek hogy vannak jobban anyagi vagy oktatási szempontból jobb lelki állapota, mint társaiknál, akik nem tapasztalták ezt a beavatkozást . A számok azt mutatják, hogy ez a rendszer működik.