1. Bevezetés

Miért vannak különböző vélemények az oltásról/miért létezik ez az oldal?

tudnia

Szöveg: Tomáš Prokopčák

Miért jött létre ez a dokumentum?

Pozsony külterületén lévő szülőszobán ülünk a szőnyegen. Harmincas éveit vese vászoningben tartja előadásként, két apa és két tucat anya hallgatja meg. Sokuknak gyermeke van a kezén, főleg csecsemők.

Azért jöttek, hogy kiderítsék, biztonságos-e a gyermekeik oltása, amint azt a szlovák törvény is mutatja. Egy hidzsábban élő nő azt mondja, hogy van egy férfija Afganisztánból, és azt kérdezi, hogy be kell-e oltani a gyermekbénulás ellen, mielőtt oda utazna. Egy másik azt akarja tudni, hogy ha a gyermeknek van láza, megkötheti-e homeopátiás szerekkel. Folyamatosan ismétlődik az a kérdés, hogy miként lehet a legjobban védeni a gyermekeket, ha az oltásnak annyi kockázata van.

A kérdésekre egy ismert oltásellenes aktivista válaszol, a válaszok általában kínosak. Az oltások helyett különféle vitaminok, megfelelő étrend és jó interperszonális kapcsolatok ajánlottak.

Amikor elkezdtünk a kkv-k oltására összpontosítani, arra számítottunk, hogy ez harc lesz a szélsőségesek ellen, akik meggyőzik a szülőket arról, hogy az oltás a gyógyszerészeti lobbi összeesküvése. Ilyen emberek is léteznek, de nem ők jelentik a probléma lényegét.

Itt, az anyasági központban vannak olyan anyák, akik gyermekeiket gyakran kétszer oltották be, és fontolóra veszik, hogy a harmadik oltást csak kissé mozgatják. Vagy nem értik, miért kell oltani őket egyszerre ennyi betegség ellen, vagy miért élte túl lányuk az első oltás után három napot a lázban.

Mind az egészségügyi szolgálat, mind a média kudarca, ha a szülőknek ezekre a kérdésekre kell választ találniuk egy összeesküvéses értekezleten egy képzett mérnökkel, vagy olyan vitafórumokra irányítják őket, ahol nem tényeket, hanem agressziót nyernek, vagy ki a legtöbb szívszorító történet.

Ezért úgy döntöttünk, hogy nem teszünk újabb szöveget a nyilvános vitába idézetekkel arról, hogy az egyes felek mit mondanak, hanem alaposan megvizsgáljuk az oltás melletti és ellenes érveket, keressük forrásaikat és értékeljük tudományos hitelességüket. A szöveg az oltással kapcsolatos leggyakoribb kérdések megválaszolásaként van felépítve, de nem kell bízni bennünk a válaszokban - kattintson az eredeti információforrásokra mutató linkekre, és készítse el saját véleményét.

2. Miért oltják be?

Az oltás a fertőző betegségek elleni védelmet szolgálja. Elvileg segédeszközként segíti az immunrendszert a reakciók megtanulásában, ha valóban súlyos fertőzéssel találkozik. Úgy tűnik, hogy a test védelmi rendszere "tisztátalan" próbál védekezni.

A szervezet az immunrendszer nevű komplex mechanizmus révén védekezik a fertőzés ellen. Sejtekből (csontvelő, nyirokcsomók, bőr és mások) és ezekből a sejtekből álló anyagokból áll. Az ilyen anyagokat antitesteknek nevezzük, például mikrobák elleni védelem céljából képződnek.

Ekkor az ilyen immun memóriát megfosztják a testtől, ha valódi fertőzéssel találkozik a való világban. A védelmi mechanizmus már tudja, hogyan reagáljon. A betegség egyáltalán nem tör ki, vagy lefolyása sokkal kevésbé kockázatos, mint akkor lenne, ha a test egyáltalán nem ismerné ezt a fajta saját maga elleni támadást.

Hogyan működik az oltás?
Az oltás elve az immunitás megtanítása a test védelmének megkezdésére. Ez azonban úgy történik, hogy gyakorlatilag nem jelent valós veszélyt a testre. Az oltások olyan antigéneket tartalmaznak, amelyek szimulálják a baktériumok vagy vírusok feltételezett testtámadását. Ezeknek az antigéneknek, azoknak az anyagoknak, amelyek kiváltják a test immunválaszát, reagál a védelem.

Az antigének általában különféle fehérjék és poliszacharidok (cukrokból álló nagy komplex molekulák). Például baktériumok vagy vírusok részei alkotják. Lehetnek azonban egyéb anyagok is, például növényi pollen, amely allergiás reakciót vált ki.

Mióta védik az embereket oltások?
Úgy gondolják, hogy az oltás elve alapján történő első próbálkozások valamikor a 16. században jelentek meg Ázsiában. Már a tizenhetedik században ismertek olyan eljárások, amelyek során himlővel fertőzött emberektől származó anyagokat adtak be nem fertőzött állatoknak annak érdekében, hogy jobban megvédjék magukat az esetleges betegségektől. Spekulálják azonban, hogy léteztek-e ilyen gyakorlatok Indiában Kr. U. 1000 körül.

Európa nyilván átvette az oltási gyakorlatokat a törököktől, és a 18. század elején kezdett gyakrabban megjelenni. Az immunológia édesapja, az angol orvos, Edward Jenner 1796-ban tesztelte híres himlőoltását tehénhimlő alapján. A legfontosabb azonban az volt, hogy Jenner kísérletei kimutatták, hogy az oltott emberek immunisak a himlővel szemben.

Mi ellen védőoltás működik, és mi nem?
Az oltás mikrobák vagy vírusok ellen működik, amelyek ellen megtaníthatjuk az immunrendszert védekezni. Így létrehozhatunk egy antigént, amely ellen immunválasz következik, és a test emlékezhet erre a védekezési stratégiára. Elméletileg azonban az oltás más problémák, például egyes rákos megbetegedések ellen is működhet.

A probléma az, hogy nincs egyetlen rák - a rák mindig személyre szabott, és valójában sokféle rák létezik, amelyek közül sokan még mindig nem is sejtik, hogyan működik a mechanizmusuk. Konkrét eset a méhnyakrák, egy rosszindulatú daganat, amely emberi papillomavírust okoz. Van oltás ellene.

Mi a helyzet a világon?
A világ egyes országaiban az oltás kötelező és átfogó (Csehország, Szlovákia), másokban az oltás önkéntes, a biztosítók teljes mértékben fizetnek az oltásokért. Ha beoltja magát és megbetegedik, akkor a hatások és a kezelés teljes összegét megfizetheti.

Az oltás eltérő megközelítései miatt a helyzet a betegségek tekintetében is eltérő - ideértve a fejlett nyugati országokat is. Ezért helyi járványok fordulnak elő Olaszországban, Németországban és az Egyesült Államokban is, és ott törnek ki, ahol szuperkritikus számú oltatlan személy jelenik meg.

Az Egészségügyi Világszervezetet rendszeresen tájékoztatják a globális immunizációs program állapotáról. További információ a weboldalán található. Részletesebb információk

Mióta nálunk oltották be?
Csehszlovákiában a gyermekeket kötelezően beoltották 1958-ban. Megkezdődött a gyermekbénulás, a diftéria, a tetanusz és a szamárköhögés. Három éven belül az orvosok majdnem 100% -os oltást értek el, és ezek a betegségek gyakorlatilag eltűntek. Ma már ritkán jelennek meg hazánkban, főleg szamárköhögés van. Részletesebb információk

Hogyan változott morbiditásunk az oltás bevezetése után?

A fertőző betegségek morbiditási és oltási táblázatai
oltással megelőzhető a Szlovák Köztársaságban

Megjegyzés: a piros sávok a kötelező oltás bevezetésének évét jelzik