Közel 100 év alatt több mint 200 hegymászó halt meg, amikor felmásztak a Mount Everestre. Egészen a közelmúltig feltételezték, hogy sírjuk örökre jég és hó lesz. De a globális felmelegedés fokozatosan kezdte felfedni a testeket.

Néhány test mindig jól látható volt, és szó szerint az élő hegymászók útpontjaként szolgált. A legutóbbi időkig azonban sokan a hó alatt rejtőzködtek az örökfagyban, amely soha nem olvadt fel. A halottak civilizációba szállítása általában túl veszélyes, alattomos terepen, alacsony hőmérsékleten és híg levegőn ez a szándék egyenértékű lehet az öngyilkossággal.

olvad

A Nepáli Hegyvidéki Kalauzok Országos Szövetsége (NNMGA) a legnagyobb erőfeszítéseket teszi a testek elhelyezésében. 2008 óta közülük tízet alacsonyabb pozícióba helyeztek, míg a legrégebbi az 1970-es évekig nyúlik vissza. Az egyesület tagjai azonban egyre inkább felháborodnak, mivel nemcsak a nepáli hatóságok, hanem azoknak az államoknak a kormányai is, amelyeknek hegymászói a Mount Everesten pusztultak el, nem vesznek részt tevékenységükben.

A test lejtése a civilizáció lejtőjére körülbelül 70 000 euróba kerül. A nepáli kormány hivatalosan elkötelezte magát a pénzügyi támogatás mellett, de a valóság borúsabb. Pénz jön, de lassabban olvad, mint a jég.

A holttestek az alsó táborok egy részében is kezdenek megjelenni, amelyek gyakran olyan helyek, ahol a hegymászók erőre kapnak, vagy átvészelik az időjárás szeszélyeit. A jég fullad, és a kezek, a lábak és a fejek megjelennek a táborokban.

Amióta Sir Edmund Hillary és Tenzing Norgay serpa először hódították meg 1953-ban a Mount Everestet, több mint négyezer ember lépett sikeresen a nyomába. Azt mondhatjuk, hogy a siker akkor jön, ha az ember nemcsak a csúcsra ér, hanem le is száll. Nem minden hegymászónak volt szerencséje. Gyakran előfordul, hogy túlbecsülik erejüket, és az aljára érnek, és megpróbálnak a Mount Everest tetején állni. Akkor már nincs energiájuk leszállni.

Az NNMGA-s serpák azt állítják, hogy a legnehezebb eddig a holttest 8700 méteres magasságból történő hordozása volt. Súlya 150 kilogramm volt, és ez valóban herculeai feladat volt, amelyet csak nagy szerencsével sikerült teljesítenie. A nepáli hegyi vezetők azonban erkölcsi kötelességüknek tartják biztosítani, hogy a halottak megfelelő temetési szertartást kapjanak. És így nem hagyják abba a munkát, még akkor sem, ha a hatóságok pénzei késnek.