A petevezeték és a petefészek gyulladását, a méh medálokat adnexitisnek nevezik. A nők számára az adnexitis különleges jelentősége a betegség gyakran elhúzódó lefolyásában rejlik, amely mind a személyes, mind a szakmai élet megzavarásával jár, és különösen a veszélyben
2005. november 11, 01:32, Primar.sme.sk
Az adnexitis főleg a hüvelygyulladás következtében jelentkezik, amikor más tényezők összeadódnak, amelyek lehetővé teszik a kórokozók, főleg a baktériumok bejutását a méhbe és a petevezetékbe. A betegség hirtelen súlyos hasi fájdalommal, lázzal és nyilvánvaló betegségérzéssel kezdődik. A gyorsan alkalmazott kezelés nemcsak az akut szövődményeket, hanem a krónikus stádiumba való átmenetet is megakadályozhatja. Ha azonban szövődmények léptek fel, vagy ha krónikus adnexitis van, a műtéti kezelést általában már nem lehet elkerülni.
Meghatározás
Az adnexitis alatt a petevezeték és a petefészek gyulladását értjük. Mindkét szerv az adnexa közös kifejezéshez tartozik, ami körülbelül annyit jelent, mint a "méh medálok". Mindkét petevezeték körülbelül olyan vastag cső, mint egy méhnyak, és oldalirányban nyúlik le a méhből, és szabad tölcsér alakú végeikkel a petefészkekre támaszkodik. Innen vesznek egy petesejtet és szállítják a méhbe. A petesejt megtermékenyítése már a petevezetékben történik.
A petevezeték gyulladását önmagában salpingitisnek, a petefészek gyulladását oophoritisnek nevezzük. Mivel az izolált petefészek-gyulladás szinte soha nem fordul elő, hanem elsősorban a petefészek-gyulladás következtében jelentkezik, ezért általában adnexitisnek nevezik.
Az adnexitis jelentősége egyrészt abban rejlik, hogy a betegség gyakran hosszú időtartamú, gyakran jelentősen megzavarja az otthoni és a munkahelyi életet, másrészt az adnexitis a nők meddőségének gyakori oka.
A betegség kórokozója
Az adnexitis elsősorban baktériumok, ritkábban vírusok által okozott fertőzés eredménye. A gyulladások körülbelül egyharmadát gonococcusok, gonorrhoea vagy gonorrea. A legtöbb esetben azonban vegyes fertőzésekről van szó, amelyeket pl. staphylococcusok, streptococcusok, colibacteriumok, chlamydia trachomatis, clostridia, valamint anaerobok, azaz oxigén nélkül túlélő baktériumok. A mycobacterium tuberculosis okozta adnexitis tuberkulózisban is lehetséges.
A fertőzés útja
A petefészek és a petefészek gyulladásának kórokozói különféle módon juthatnak be az adnexába. A származási hely szerint a növekvő, azaz a növekvő fertőzést megkülönböztetjük a csökkenő, azaz a csökkenő fertőzéstől. Ha a kórokozók a véráramon keresztül jutnak el az adnexába, akkor ezt hematogén fertőzésnek nevezzük.
A fertőzés ilyen terjedési útja gyakorlatilag csak ivarérettség alatt következik be, és a kórokozók eredetéből áll a hüvelytől a méhen keresztül a petevezetékig. Ezért bizonyos előfeltételeknek kell lenniük. Egyrészt a kezdeményezőknek jelen kell lenniük a hüvelyben, mint pl hüvelygyulladásban. Egyrészt olyan feltételeknek kell lenniük, amelyek lehetővé teszik a kezdeményezők számára a természetesen fennálló akadályok leküzdését, mint pl a méhnyak külső és belső kapuja, és bejut a méhbe. Ezek tartalmazzák:
- menstruációs vérzés
- szülés és abortuszok
- a méh hüvelyen keresztüli műveletei, mint pl pesszáriumok behelyezése
- a nyaki nyálkahártya változásai
- túlzottan megnövekedett lúgos nyálka termelés a méhnyakból
- mióma vagy polip, azaz jóindulatú daganat a nyaki kapu és a méhnyak területén
A leszármazott fertőzés akkor mondható, amikor a kórokozók "leszállnak" a szomszédos gyulladt szervekből, pl. vakbélgyulladásban vagy proctitisben az adnexa. Ez vagy folytonosságonként, azaz közvetlen érintkezéssé válik a két szerv között, vagy a nyirokrendszeren keresztül.
A vérfertőzés tipikus a mycobacterium tuberculosis által okozott adnexitisre a tuberkulózisban. Néha a kórokozók más fertőző betegségek esetén a véráramon keresztül is eljuthatnak az adnexához, és így adnexitist okozhatnak, pl. vírusos influenza, mumpsz vagy skarlát esetén.
Frekvencia
Az adnexitis általában 20 és 35 év közötti, fogamzóképes korú nőket érint. Az adnexitis gyakorisága nagymértékben függ a szexuális viselkedéstől és a személyes higiéniától is. Az adnexitis nagyon ritkán fordul elő pubertáskorú lányoknál, valamint posztmenopauzás nőknél, vagyis az utolsó menstruáció után. Feltételezzük, hogy kb. Az összes női nemi szerv betegségének 10% -a az adnexa gyulladása.
Tünetek
Az adnexitis nehézségei a gyulladás mértékétől, valamint a terápiás intézkedések sikerétől függenek. Különbséget lehet tenni az adnexitis akut és krónikus szakaszai között.
Az adnexitis a hirtelen fellépő súlyos fájdalommal kezdődik a hasban, a has megduzzad és a hasfalak megfeszülnek. Az általános egészségi állapot súlyosan romlik. A betegek lázasak, és hányingerre és émelygésre is panaszkodnak. Gyakran gennyes váladék van a hüvelyből. A méh gyakran megnagyobbodott és fájdalmas a nyomás miatt. A beteg méhnyakának mozgásai rendkívül fájdalmasak. A vérsejtek ülepedésének mértéke nagymértékben megnő.
A krónikus stádium akkor mondható, amikor az akut gyulladás alábbhagyása után, ill. a nehézségek megismétlődnek. Ezek vagy a sikertelen terápiával járó tartós gyulladáshoz kapcsolódnak, vagy a gyulladás gyógyulása utáni hegek változásainak következményei. A szomszédos szervekkel való hegesedés és adnexális adhézió jellegzetes derékfájást okozhat, ami különösen gyakori a nemi aktus után. Sok beteg azonban székrekedésre, puffadásra, menstruációs fájdalomra és menstruációs rendellenességekre is panaszkodik. Ebben a szakaszban a tartós meddőség kockázata különösen magas. A krónikus stádium hónapokig vagy évekig tarthat.
Diagnózis
A petevezeték és a petefészek-gyulladás diagnózisa anamnézissel kezdődik. A nőgyógyász vizsgálata után lehetővé válik a nehézségekben már leírt változások kimutatása, mint pl. megnagyobbodott és nyomással fájdalmas méh adnexával.
A kórokozók bizonyítékaként egy tampont vesznek ki a méhnyakról, és közvetlenül mikroszkóp alatt vizsgálják. Ezenkívül egy tamponmintát laboratóriumba küldenek az ágensek tenyésztésére és az ellenállás mértékének meghatározására. A vérvizsgálatok megnövekedett ülepedési arányt, valamint leukocitózist, azaz a fehérvérsejtek növekedését mutathatják.
A laparoszkópia, a hasüreg érzéstelenítés alatt végzett endoszkópiája lehetővé teszi az adnexa, valamint a szomszédos szervek közvetlen értékelését. Ily módon a szerzők igazolásához szükséges anyag közvetlenül beszerezhető az adnexa felületéről.
Terápia
Az adnexitis kezelése elsősorban konzervatív. Az operatív módszereket viszont csak konzervatív intézkedések sikertelensége esetén, ill. szövődmények esetén.
Konzervatív kezelés alatt a gyógyszerek beadását, valamint a fizikoterápiás intézkedések végrehajtását értjük.
Amint az adnexitis gyanúja beigazolódik, antibiotikum terápiát vezetnek be. Ez egy széles spektrumú antibiotikummal kezdődik, egy olyan termékkel, amely több szer ellen is hatékony. Amikor a kórokozó meghatározásának eredménye és az ellenállás mértéke rendelkezésre áll, akkor a legjobb hatásos készítményre váltanak.
Az antibiotikumok mellett olyan gyógyszereket alkalmaznak, amelyek gyulladáscsökkentő, azaz gyulladáscsökkentő hatásúak, és fájdalomcsillapító, azaz fájdalomcsillapító hatásúak. Ide tartoznak a kortikoidok, mint pl prednizolon, amelynek használata megkérdőjelezhető, vagy az úgynevezett nem szteroid fájdalomcsillapítók nagy csoportjának fájdalomcsillapítói, mint pl. diklofenak.
Hormonális készítmények alkalmazhatók a menstruációs rendellenességek kezelésére.
Az akut adnexitisben szenvedő betegeknek szigorú ágynyugalmat kell fenntartaniuk. A jégzsák nem csak a fájdalom enyhítésére szolgál. A hideg a gyulladás okozta véráramlás növekedését is ellensúlyozza, és megakadályozza a gyulladás további terjedését. Az étrendnek a lehető legkönnyebbnek és folyadékokban gazdagnak kell lennie.
Az akut stádium után fizikoterápiára vált. A hideg alkalmazásától kezdve, amelynek célja a véráramlás csökkentése a gyulladt területen, a hőkezelésre való áttérés következik be, amely a véráramlás enyhe növekedését okozza. Ez a véráramlás növekedése szükséges a gyulladás által megváltozott szövet csökkentéséhez és a későbbi ellensúlyozáshoz hegesedés.
Langyos/meleg borogatást alkalmaznak a hasra, az ülőkádra vagy a rövidhullámú diatermiára. Ez a szövet fűtését jelenti elektromágneses mező alkalmazásával. Ezeket az eljárásokat csak akkor szabad alkalmazni, ha nincs utalás a gyulladásos folyamatra. Ehhez rendszeresen ellenőrizni kell a testhőmérsékletet és a vérsejtek ülepedési sebességét. Ha a hőkezelésre való átállást túl korán választják, fennáll a megismétlődés, vagyis a betegség megismétlődésének veszélye.
Azoknál a betegeknél, akiknél a betegség krónikus stádiumban alakult ki, iszapfürdő és iszappakolás ajánlott.
Bonyodalmak
Az adnexitis szövődményei akkor jelentkeznek, amikor a gyulladás átterjed a szomszédos szervekre és az akut hasi betegség képei, például peritonitis, bélelzáródást vagy "vakbélgyulladást" okoz.
Ha a betegség krónikus stádiumba kerül, az elhúzódó nehézségeket eredményez az érintett betegek számára, mint pl. fájdalom, és tartós meddőséghez vezethet.
Profilaxis
Néhány szexuális és személyes higiénia alkalmazható az adnexitis megelőzésére. Óvszer használatával megelőzhető a hüvelygyulladás, amely a vakbélgyulladás általános előfeltétele. A méhnyakon, valamint a méhnyakkapun az eljárásokat fokozott óvatossággal kell végrehajtani.
Előrejelzés
Gyors, sikeres terápia esetén a petesejt és a petefészek-gyulladás prognózisa jó. A betegek körülbelül 80% -ának nincsenek problémái a konzervatív terápia után. Fontos, hogy a betegség ne váljon krónikussá.
E-mailben áttekintést kaphat a legfontosabb üzenetekről
A személyes adatok kezelésére az Adatvédelmi irányelvek és a sütik használatának szabályai vonatkoznak. Kérjük, ismerkedjen meg ezekkel a dokumentumokkal, mielőtt megadná e-mail címét.