KLINIKA ÉS REHABILITÁCIÓ
ORTOPÉDIÁS AMBULANCIA
REHABILITÁCIÓS AMBULANCIA

Műtét utáni rehabilitáció

2019. február 15./Egyéb

pozsony

A műtét nagyon invazív eljárás az emberi test számára. Az emberi test általában védekezően reagál egy ilyen beavatkozásra. Ez megnyilvánulhat megemelkedett hőmérsékleten (akár az eljárás helyén, akár általában), duzzanattal, gyulladással, a műtéti hely vagy az ízület melegtől melegig terjedhet. Ez a reakció fiziológiás, azaz "normális" és minden ember számára más és más. A műtét utáni első pillanatokban gyulladáscsökkentő gyógyszereket és jeges csomagolás meleg helyen történő alkalmazását kell biztosítani.

Ízületi vagy végtagi műtét esetén kötést lehet alkalmazni a duzzanat csökkentésére és megelőzésére. A beteg vagy végtagjának megfelelő elhelyezése szintén megfelelő. A duzzadt végtagot bélelni kell, hogy megkönnyítse a duzzanat kiáramlását a szívbe és a nyirokcsomókba. A gravitáció ebben az esetben ellenünk játszik, és a duzzanat a gravitáció irányában lefolyik a végtagok végrészei felé. A végtag megfelelő elhelyezésével (pozicionálás) kezelhetjük ezt a szövődményt.

A műtét után a beteg fáj, és a legtöbb esetben megpróbál nem mozogni. Az izmok inaktivitása önmagában is elősegíti a végtagok duzzadását. Az izmok ugyanis szivattyúként működnek, amely segít a felhalmozódott nyirok (duzzanat) központilag a csomópontok felé tolására. Ezért fontos, hogy az első pillanattól kezdve a végtagok legalább végrészeit a lehető legtávolabb mozgassuk. Például az ujjak és a lábujjak guggolása és törlése, a bokák, a csukló körözése attól függően, hogy melyik részt műtötték és mit enged a helyzet.

Ha egy személy abbahagyja a test egy részének elmozdulását, vagy teljesen leáll, akkor az izmok meggyengülnek, az ínszalag struktúrái és az inak pedig megrövidülnek. A hosszú távú inaktivitás a csontok elvékonyodásához és az ún fagyott ízületi szindróma vagy arthrofibrosis. Ez igaz azokra a betegekre, akik mozdulatlanok voltak, bár már nem kellett. A műtét után hajlamosak megmenteni ízületeiket, és nem tartották be az ajánlott kezelési rendet. Néha azonban hosszú mozgásképtelenségre (ízületi mozdulatlanságra) van szükség. Ilyen esetekben rehabilitáljuk az ízület hosszú távú inaktivitásának eredményét, nem pedig sérülés vagy műtét eredményét. Az ilyen következményeket a beteg és a gyógytornász páciens megközelítésével is kezelhetjük, de jobb, ha lehet, megakadályozzuk.

A sebészeti beavatkozásoknak, amint mindannyian tudjuk, nem csak az ízületek területén kell történni. A hasi műveletek szintén megterhelik a mozgásszervi rendszert. Az embernek fáj a hasa és a hasizma, amikor fél a nevetéstől vagy a köhögéstől. A hasizmok bármilyen tevékenysége ezután lehetetlenné válik a beteg számára. A légzés sztereotípiája is megváltozik, és nagyon gyakran átjut a mellkasba a rekeszizom (ún. Hasi) légzés helyett. A rehabilitáció kezdetén tanácsos utasítani a beteget a légzésre, és a végtagok könnyű edzésével kezdeni. A hasizmok a végtagok gyakorlása közben is lassan kapcsolódnak automatikusan. A hasi izom célzott gyakorlását akkor kell elkezdeni, ha a posztoperatív utóvizsgálatok rendben vannak, és a gyógyulás szövődmények nélkül zajlik.

Fontos, hogy a második posztoperatív napon kezdje el az ágyban végzett gyakorlást, és próbáljon legalább mozgás nélkül nyújtani az izmokat. Ezt izometrikus gyakorlatoknak nevezzük. A sebésznek meg kell határoznia, hogy mit engedhetünk meg magunknak a pácienssel, a gyógytornásznak pedig felügyelnie kell a rehabilitációt és a beteget formában kell tartania. Az izmok nagyon gyorsan legyengülnek, ezért célszerű ezt megakadályozni. Az izomgyengeség és az inak megrövidülése a testben aszimmetriákat okoz, és fájdalmat vagy kényelmetlenséget okozó egyéb szövődményeket okozhat a mozgásszervi rendszerben, még a műtét helyétől távol eső helyeken is.

Az egészséges és megfelelő betegtevékenység az egészség érzését és a belső jólétet is biztosítja. A páciensnek képesnek kell lennie a legtöbb öngondoskodási tevékenység kezelésére, fájdalommentesnek és mozdulási vágyának.

A rehabilitáció célja az izom-csontrendszer visszaállítása a műtét előtti állapotba, vagy akár jobb állapotba. Az ízületek mozgékonysági tartományának meg kell egyeznie mind az egészséges, mind az operált testrészen, és az izomerőnek meg kell egyeznie a műtét előttiével. Ez természetesen ideális modell a rehabilitációhoz. Sajnos ezt az ideált nem mindig lehet elérni. Súlyos sérülések vagy betegségek esetén, amikor nem lehet elérni az izom-csontrendszer eredeti állapotát, megpróbáljuk a lehető legjobban javítani a funkcionalitást. Nagyon fontos gondoskodni a hegről, amelyet nem szabad elfelejteni.

A posztoperatív rehabilitáció külön kategóriája az ízületi pótlást követő betegeknél (totális ízületi endoprotézis), valamint a végtagok vagy végtagok amputációit követő betegeknél.