Az első szavak gyakran az események holisztikus ábrázolásához kapcsolódnak, szituációs szavak, a gyermek szinkretikus gondolkodásának tükrében, t. j. szubjektíven létrehozott osztatlan képekben való gondolkodás (Vigotszkij koncepciófejlesztési elmélete szerint). Például egy gyermek többször használta a tete szót olyan helyzetben, amikor válaszolt anyja másolatára Mi a meleg kezed!
Az első szavak periódusának tulajdonítják a szó jelentésének túlzott bővülését, a túlzott általánosítást, mert a gyerekek még nem érzékelik a hasonló tárgyak különböző jellemzőit. Például, ha bármely állatnak négy lába van, a gyereket gyakran kutyának nevezik (Sternberg, 2002, 339. o.). Kapcsolatban áll azzal az elemi kognitív stratégiával is, amelyet a gyermekek korán alkalmaznak, vagyis a tárgy észlelésileg legszembetűnőbb tulajdonságának megválasztásával, pl. egy gyermek számára a legszembetűnőbb, hogy az állatnak négy lába van (Clark, 1993; Schwarz szerint, 107. o.).