Mi a pikkelysömör területi súlyossági indexe?

1978-ban T. Frederiksson és F. Pettersson bőrgyógyászok tanulmányt publikáltak, amelyben meghatározták a PASI-t, és meghatározták a pikkelysömör súlyosságának és kezelésének sikeressége felmérésének színvonalát. A PASI index leírja a bőr érintettségének százalékos arányát, az ún. A PASI válasz jelzi a pikkelysömör tüneteinek, például a bőrpírnak, a megvastagodásoknak és a hámlásoknak a feloldódását. A kezelés kezdetén a beteg bizonyos fokú fogyatékossággal rendelkezik. A kezelés megkezdése után figyelemmel kísérjük a pikkelysömör tüneteinek feloldódásának mértékét, például a PASI 75 válasz a PASI index 75% -os csökkenését (a tünetek 75% -os javulását) jelenti az előkezeléshez képest.

tiszta

Olvassa el ezt a cikket is a biológiai terápiáról:

Cél: PASI 100

Történelmileg a PASI 75 válasz elérése volt a pikkelysömör terápia célja, és ennek eredményeként ezt az intézkedést rendszeresen alkalmazták a gyógyszeres siker fő paramétereként a klinikai vizsgálatokban. Ma az orvostudomány a középpontba áll 90–100 PASI-szint elérése, azaz 90–100% -os javulás a kezelés előtti állapothoz képest. A beteg beszédére fordítva: a gyulladásos pszoriázisos gócok teljesen vagy szinte teljesen eltűnnek. Az eredmények azt mutatják, hogy ez nem lehetetlen. A legújabb biológiai kezeléssel a pikkelysömör gócai szinte teljesen eltűnhetnek.

2015 januárjában az Európai Gyógyszerügynökség jóváhagyta a legújabb innovatív biológiai terápiát közepesen súlyos és fokális fokális pikkelysömörben szenvedő betegek. Ez a jóváhagyás a legutóbbi klinikai vizsgálatok eredményein is alapult, amelyek gyors reakciót mutattak a PASI 90/PASI 100, azaz a tiszta vagy tiszta bőrre a pikkelysömörben szenvedő betegeknél már a kezelés 12 vagy 16 hetében. Ez a hatás 52 hétnél tovább tart. Az Európai Gyógyszerügynökség (EMA) a PASI90/PASI 100 - szinte tiszta és tiszta bőrre adott - reakciót a kezelés sikerének fontos mércéjének és a betegek optimális kezelési céljának tekinti.

125 millió

A pikkelysömör évezredek óta kíséri az emberiséget. A bőrbetegségek megbélyegzőek, korábban a bőrbetegségben szenvedőket gyakran elűzték a városból, vagy igazán undorító módon bántak velük. A pikkelysömör egy gyakori, öröklődő, krónikus, visszatérő immunbetegség, amelyet nem lehet teljesen gyógyítani, de megnyilvánulásai jelentősen elnyomhatók. A világ népességének legfeljebb 3% -át, vagyis több mint 125 millió embert érint.

Jelentős szerepet játszanak a pikkelysömör kialakulásában külső és belső tényezők (pl. fertőzések, gyulladásos bőrbetegségek, hormonális hatások, rossz életmód, fizikai és kémiai hatások és egyéb súlyos általános betegségek, de néhány olyan általánosan használt gyógyszer is, amely pikkelysömöröt okoz a betegség rejtett (nem megnyilvánuló) formájával rendelkező betegeknél. - olyan tényezők, mint az ultraibolya sugárzás, a tengeri fürdéshez kapcsolódó napklíma vagy terhesség gyengítő hatást gyakorolnak a pikkelysömörre.

Tipikusak élesen körülhatárolt, vörös, részben viszkető, megemelt lerakódások, amelyeket ezüstfehér, könnyen hámló pikkelyek borítanak, amelyek fájdalommal járnak. A bőr érintettsége a nagy ízületek azon oldalán levő egyedi lerakódásoktól kezdve terjed, amelyek gyakran az egész bőrig nyúlnak. Kivéve a bőrt a nyálkahártya, az ízületek és a körmök is érintettek lehetnek.

2014-ben az Egészségügyi Világszervezet a súlyos krónikus, nem fertőző betegségek közé sorolta a pikkelysömört a 67. világgyűlésen. Feltételezik, hogy Szlovákiában több mint 150 ezer embert érint a pikkelysömör, Az Országos Egészségügyi Információs Központ adatai szerint a pikkelysömörben szenvedő betegek körülbelül egyharmadát kezelik évente dermatovenerológiai ambulanciákon, míg az NCZI honlapján 61 - 62 ezer beteg szintjén közli a számokat (a 2012 és 2013 közötti években).

A múmiától a Holt-tengerig

Psora - ezt a szót használták az ókorban a görögök a viszketés szó leírására. A múmiák részletes orvosi kutatásai pedig már megtalálták annak a bőrbetegségnek a nyomait, amelyet ma pikkelysömörként ismerünk. A gyógyszer atyja is megpróbálta kezelni ezt a betegséget Hippokratész, melyik ajánlott a csapágyak kátránygal történő bevonása arzén helyi alkalmazásával. Az orvostudomány másik fészke, római orvos Galen elsőként beszélt a pikkelysömörről, és annak kezelését is javasolta összeadó húsleves.

Az orvostudomány a 19. században vált teljesen ismertté. A század elején Jean-Louis Ailbert párizsi orvos osztályozta a bőrbetegségeket, Rober Willan angol orvos 1809-ben elsőként pontos pszoriázisról adott pontos képet. Ferdinand von Hebra bécsi orvos, a modern bőrgyógyászat megalapítója, vgleg megklnbzteti a pikkelysmrt a lepra 1841-ben azonban tbb mint 100 ev kellett ahhoz, hogy a pikkelysömör meghatározható legyen autoimmun betegség. A múlt század végét forradalmi felfedezések kísérték a genetikában, az emberi genom felfedezésének részeként sikerült azonosítani azokat a géneket, amelyek felelősek az immunrendellenességekért, amelyek a betegség esetleges kitöréséig vezetnek.

Kezelés

A pikkelysömört évszázadok óta megbélyegezték, gyakran összetévesztették a leprával. A rossz táplálkozást, a vérbetegséget, a nem megfelelő emésztést, a nem megfelelő higiéniát és Isten büntetését a bűnökért tekintették az okoknak. És a "kezelés" gyakran nagyon büdös volt: macska és kutya ürülék, libaolaj, sperma, tengeri sóval kevert hagyma, vizelet, kénfürdők, sőt higanytartalmú pakolások is.

A 20. században a még mindig szokásos terápiákat kezdték alkalmazni a pikkelysömör kezelésére. Elvileg ma a pikkelysmr kezelsre alkalmazzk négy alapvető út, amelyek a fogyatékosság mértékétől függenek. Vagy ezt helyi kezelés, amelyben a kenőcsöket közvetlenül a bőrre kenik, a továbbiakban fototerápia, amely magában foglalja az ultraibolya fény használatát és terápiás hatásait, szisztémás kezelés (tabletta vagy injekció), amely az immunrendszer egészét célozza meg. A cél egyre hatékonyabb, célzottabb terápiák felfedezése és bevezetése, amelyek magukban foglalják az immun események kaszkádjának különböző szintjeinek legpontosabb beavatkozását a célszerkezetekbe az egészséges szövetek károsítása nélkül. A legújabb ilyen irányú kezelés a biológiai kezelés, amely az elmúlt években nemcsak a bőrgyógyászatban, hanem az orvostudomány több területén is jelentősen fejlődött, különösen az immunbetegségek kapcsán.

Olvassa el ezt a cikket is: