pszichiáter tanácsolja

Elismert cseh pszichiáter Pöthe Péter traumatizált gyermekek pszichoanalízisével, fejlõdési pszichológiával, terápiával és diagnosztikával, valamint szülõi tanácsadással foglalkozik. Sokéves gyakorlata során megtudta, hogy mely szülői megközelítések nem megfelelőek és melyek a legkárosabbak a gyermekekre. Többet beszélt erről a kérdésről a vita Polis Alapítvány.

Pszichiáter Pöthe Péter évek óta a gyermekek elkötelezettje. Tapasztalatairól és kutatásairól a veszélyeztetett gyermek, az érzelmi rendellenességek gyermekkorban és serdülőkorban, valamint a gyermekpszichoterápia, egy hatéves fiú esete című könyvekben is ír. A gyermekeknek nyújtott pszichiátriai segítség részeként megállapította, hogy az oktatásban vannak olyan problémák, amelyek több családban is folyamatosan megismétlődnek. Nézzük meg mik azok.

1. Az anyák nem erősítik meg az apák jelentőségét a családban

2. A szülők nem hitelesek

Amikor a szülők valami mást játszanak, mint amit tapasztalnak, az a gyermekek számára érthetetlen, és hamis információkat küld nekik a saját érzelmeikről. Akkor nem tudják megtanulni megismerni önmagukat. Az ilyen gyerekek feszültségben élnek, nem tudnak ellazulni, és gyakran csak játszanak valamit, amit szüleik követelnek tőlük. A gyermeknek biztonságos kapcsolatra van szüksége a mentálisan jelenlévő szülőkkel, akik érzékelik jelzéseiket és megfelelően reagálnak rájuk. Ez különösen fontos a gyermek életének első évében. Ha a szülők elégedettek és békések, akkor képesek a legjobban együttérezni a gyermekkel.

3. A szülők nem tekintélyek a gyermek számára

Amikor a gyerekek azt tehetnek, amit akarnak, és semmilyen módon nem irányítják őket, akkor szoronganak ebben az abszolút szabadságban. Ebből a szempontból fontos a szülői tekintély. A pszichiáter azt tanácsolja a szülőknek, hogy bizalommal támogassák tekintélyüket. A gyermeknek éreznie kell, hogy szereti. Hosszú távon boldognak és biztonságban kell éreznie magát szüleivel. Ha hosszú távon ez az érzése támad, akkor a szülő időről időre való tekintélyelvű megközelítése biztosan nem árthat neki. Nem lehet pontosan beprogramozni, melyik oktatás a legtökéletesebb. Minden a szülők természetétől, a gyermektől vagy az egyes helyzeteken múlik. A problémák különösen akkor merülnek fel, amikor a szülők gyermekkorukban átéltek valamilyen traumát, még mindig megoldatlanok, továbbra is magukban hordozzák őket, és ezután befolyásolják saját gyermekeikhez való hozzáállását is. Ebben az esetben a szülőknek szakmai segítségre van szükségük. Pöthe Peter emlékeztet arra, hogy gyakran előfordul, hogy a szülők terápiára viszik a gyereket, és nem veszik észre, hogy éppen nekik lenne szükségük terapeutára.

4. A szülők nem működnek együtt a nagycsaláddal nevelésük során

Az egyik úgy van beprogramozva, hogy szélesebb közösségben éljen, és a családtagok gyermekre gyakorolt ​​hatása nagy hatással van. Nemcsak a nagyszülőknek van igazuk, hanem a nagynéniknek és nagybácsiknak is. Néha ezek a családtagok jelentik a gyermekek biztonságának és kényelmének kikötőjét, ahol őszintén elmondhatják, hogy érzik magukat valójában. A gyermekeknek nagyon szükségük van olyan kapcsolatokra, amelyekben önmaguk lehetnek.

5. A szülők arra törekszenek, hogy tökéletes szülők legyenek

6. A szülők nem adják meg gyermekeiknek az önállóságot

Néhány olyan anya, akinek vannak bizonyos problémái az életben, főleg a kapcsolatokban, nem engedik, hogy gyermekük fokozatosan önállóvá váljon. A pszichológus szerint a nem empatikus nevelés nemcsak fizikailag, mentálisan vagy érzelmileg hiányzó anyát jelent, hanem olyan anyát is, aki érzelmeivel elárasztja a gyermeket, és nem engedi meg neki az elválás folyamatát. Tehát a gyermek nem gondolhat rá, mert még mindig jelen van. Ez nem hagy helyet az emlékek létrehozásának, például olyan tárgyak révén, amelyek emlékeztethetik a gyermeket az anyára. A szorongásos gyermekek kezelésében Pöthe észrevette, hogy a gyermek második éve körül van az az idő, amikor a gyermek készen áll arra, hogy megpróbáljon elköltözni anyjától és felfedezni a világot, de amikor vissza kell térnie ahhoz, akkor felmerül a probléma, hogy az anya annyira szoronghat, még depressziós is lehet, hogy szeretné, ha nem jönne vissza, és nem engedné el. A pszichiáter azt is elmondja: „Terápiás gyakorlatom során gyakrabban nem a szigorú tekintélyelvű oktatást, hanem a nárcisztikát érzékelem. Ők azok az anyák, akik a saját szükségleteikkel magukévá teszik a gyereket, és nem engedik, hogy a gyermek önállóan gondolkodjon és érezzen. Nem szabad helyettesíteniük a partner anyját.

7. A szülők nem adnak gyermekeiknek szabadidőt és tevékenységeket, amelyekben önmaguk lehetnek

A pszichiáter azt is tanácsolja a szülőknek, hogy ne felejtsék el a nevelés mellett magukon dolgozni, igyekezzenek elégedettek és boldogok lenni, jó kapcsolatot kialakítani. Szerinte ez sokkal fontosabb, mint annak folyamatos figyelemmel kísérése, hogy alkalmaztak-e megfelelő oktatási módszert.