Dosztojevszkij Karamazov testvéreinek legerősebb jelenete egy interjú Ivankal és Aľoš-szal. Istenről és a gonoszról beszélnek. Soha nem láttam, hogy a gonosz problémája jobban megfogalmazódott volna, mint itt:
"De még mindig vannak jobb dolgaim a gyerekekkel kapcsolatban. Nagyon sok mindent gyűjtöttem az orosz gyerekekről, Aljosáról. Volt egy ötéves kislány, akit apja és anyja gyűlölt, „a legméltóbb és legtekintélyesebb emberek, jó az oktatás és a tenyésztés.” Látja, még egyszer meg kell ismételnem, sok ember sajátos tulajdonsága, ez a szeretet kínozza a gyerekeket, és csak a gyerekeket. Az emberiség minden más típusa számára ezek a kínzók enyhén és jóindulatúan viselkednek, mint a művelt és emberséges európaiak; de nagyon szeretik a gyerekeket kínozni, még ebben az értelemben maguk is szeretik a gyerekeket. Csak a védelmetlenségük csábítja a gyötrőt, csak annak a gyermeknek az angyali magabiztossága, akinek nincs menedéke és vonzereje, felgyújtja aljas vérét. Természetesen minden emberben rejtőzik egy démon - a düh démona, a kéjes hő démona a megkínzott áldozat sikolyainál, a törvénytelenség démona elengedte a láncot, a betegség démona, amely utána következik: köszvény, köszvény, vesebetegség, és így tovább."
"Nem fontos. Én is szenvedni akarok,- motyogta Alyosha.
Ha a könyv ilyen része nem zúzza porba az elméletét, akkor egy igazi történet segíthet, nem a könyvből, hanem az újságból:
A tolvaj ellopja a csatorna nyílását, valaki deszkával letakarja, és egy kisgyerek beleesik abba a csatornába. Miután egy 5 méteres aknán átesett, egy csatornacsőben találja magát. Nézd meg a gyerek szemszögéből - egy keskeny csatorna sötétségében vagy, a szennyvíz egyhová rángat, de azt sem tudod, merre, mert piszkos vízbe és ürülékbe fulladsz. Nem tudod, hol vagy, hol vannak a szüleid, mi folyik itt. Teljesen rettegsz, és belélegzed a szennyvizet. Nincs nagyobb borzalom vagy rosszabb halál. Ha ez megtörténne a gyermekemmel, megőrülnék.
Isten a világra néz, azt mondják rólunk, hogy az Ő gyermekei. Nem fogja gúnyolni? Vagy nem mindenható? Vagy nem jó? Vagy nem? Nem tudom, mi lenne a legrosszabb.
Az ilyen gyermek halálát nem lehet megérteni.
Advent van. Számomra van egy időszak, hogy emlékeztessem magam, hogy minden nyomorúság ellenére nincs jobb a kereszténységnél. Nem tudom, hová mennék még az élet reménye után. De hogyan kell élveznem a kiságyban született babát, ha arra gondolok, hogy egy csecsemő meghal egy csatornában?