FELÜLVIZSGÁLAT

- az értelmező stilisztikai eljárás stilisztikai egysége
- műalkotás (irodalmi, zenei) értékelése.
- leíró, értelmező és szemlélődő stilisztikai eljárást alkalmaz
- általában képi anyaggal egészítik ki
- szakmai folyóiratokban 3 részből áll:

recenzió

1) információ a műről
2) tényszerű és objektív nézet a témáról
3) értékelés, elemzés (előnyök, hátrányok)

ESEJ

- a francia szóból és fordításban kísérletet jelent
- mint stilisztikai formáció már az ókortól ismert
- században azonban ezt a nevet kapta, amikor Franciaország egy esszekönyvet adott ki. írta Michela de Fontena
- az oktatási, újságírói és művészeti stílus hibrid egysége

Esszé - főleg angol és amerikai művekben használják
- itt a logikai érvelésre, a lényeg elkülönítésének a lényegtelen és az egyértelmű összetételre való képességére összpontosítanak

A) Irodalmi esszé:

1) bevezető - meghatározzuk esszénk sajátosságait, megadjuk az alapadatokat - a mű szerzőjét, típusát, műfaját, felvázolhatjuk a mű tartalmát
- a fő gondolatot bevezető mondat formájában tartalmazza
2) mag - a leghosszabb rész, elemezzük azokat az ötleteket, amelyeket a szerző a műben használt, legyenek azok jók, rosszak, emberségesek
- megválaszoljuk azokat a kérdéseket, hogy van-e párbeszéd a műben, ha igen, mi a funkció, a munka melyik része és miért emlékeztünk
3) következtetés - a mű értékelése az olvasottak alapján, használhatunk kritikát, de képesnek kell lennünk érvelni

B) Összehasonlító esszé: az összetétel hasonló, de az eljárás kettős:

1) az első és a második részben követjük a fő gondolatot, néha a mondaton belül
2) először az első mű fő gondolatát elemezzük, majd a második mű fő gondolatát, azaz külön-külön

Az esszé a mű egyik aspektusára összpontosít, és egy jó esszében nem lehet 1500-nál több szó.