"37 éves vagyok, és egész életemben csak háborút láttam. Ezért mentem el. Nem akartam, hogy gyermekeim így éljenek "- mondja egy Irakból vándorolt ​​család apja. Nemrégiben engedték szabadon a magyar-szerb határon lévő tranzitzónából - két évet töltöttek ott.

gyermekeimnek

"A gyerekek félnek, mert még soha nem láttak ennyi embert. A kisebbik lánya még sírt is, amikor észrevette az autót, amelybe be kellett szállnunk. Még soha nem ült autóban. "

Ezek a szavak felidézhetik egy apa képét, aki évekkel ezelőtt elveszett a civilizációtól távol eső dzsungelben, és most végre megmenekült. A valóságban azonban apjuk mondja el, akit éppen a szerb-magyar határ egyik tranzitövezetéből engedtek szabadon.

Május 14-én az Európai Unió Bírósága kimondta, hogy a menedékkérők őrizetbe vétele a magyar tranzitzónákban illegális őrizetbe vételnek minősül, mivel a menedékkérőket nem hagyhatják el a magyarországi övezetekben, és azzal fenyegetik őket, hogy elveszítik a szabadság iránti kérelem lehetőségét. Magyarországon menedékjog. Az EU Bíróságának döntését követően a magyar kormány úgy döntött, hogy teljesen megszünteti a tranzitzónákat.

Karzannal, feleségével és négy gyermekükkel egy vámosszabadi menekülttáborban találkoztunk az első napon, miután elengedték őket a tranzitzónából. Csak itt, közvetlenül a szemünk előtt, két év várakozás után tették meg az első szabad lépéseket magyar földön. Mielőtt átértek volna a vaskapun, az igazgató felkiáltott nekik a "műanyag, műanyag" szavakkal, és intett nekik, hogy térjenek vissza.

A család engedelmesen megfordult.

Kiabáltam nekik angolul, hogy a "műanyag" azt jelenti, hogy megmutassák a dokumentumaikat. Egy idő után a férfi hat személyi igazolvánnyal tért vissza családjának minden tagjától, de az ügyintéző visszaintett nekik, és folyamatosan ismételte a "műanyagot". Megkérdeztem tőle, miért küldte vissza a családot, és kiderült, hogy a személyi igazolványukra és nem igazolványukra van szükségük a tábor elhagyásához. Ha nem lennék ott, és nem tudnék lefordítani, akkor a család még mindig elakadhat a kerítés mögött, hisz félreértés történt, és ez a tábor ugyanaz a börtön, mint korábban.

Fehér pokol

"Milyen volt az élet a tranzitzónában?" - kérdeztem, amikor végre átjutottak a kapun. A tranzitzónák táborait kívülről elzárták az emberek. Az újságírók a táborok 2015-ös felállítása óta csak szögesdrót-kerítések mögött vannak. A kalauzok ezután átvitték az újságírókat az üres egyetemen. Azonban nem csak az újságírókat tagadta meg, hogy Magyarország olyan embereket vett volna őrizetbe, akiknek egyetlen hibája a védelem volt.

Még a menekültekkel dolgozó humanitárius és nem kormányzati szervezetek sem léphettek be ezekre a területekre. A külvilág csak a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságának szórványos jelentésein és döntésein keresztül tudott arról, hogy mi történik a zónákban. Beszámoltak arról, hogy a hatóságok többször éheztették a menekülteket, a várandós nőket embertelen bánásmódban részesítették, és a családokat minden ok nélkül feltartóztatták. Ez a történet végül májusban ért véget, amikor az EU Bírósága úgy ítélte meg, hogy a 28 napnál hosszabb fogva tartás jogellenes.

Az átmenő övezet zárt világának emlékére Karzan önkéntelenül is összeborzolta a haját. "Minden fehér volt. A konténer, amelyben laktunk, fehér volt. Az udvart, amelyen jártunk, fehér kavics borította. Csak szögesdrótot és fehér falakat láttunk. Azt hittem, megőrülünk "- írja le Karzan.

"Nagyon sok gyermek volt a táborban, akik nappal zajongtak, éjjel pedig sírtak. Nem volt idő pihenni. Minden nap két órán át meglátogathattuk a másodlagos szektorban élő embereket. Kedves beszélgetni más emberekkel, de két év beszélgetés után szükségszerűen eljut egy olyan pontra, ahol nincs több mondanivalója. Te mindent letöltöttél.

A nap nagy részében azonban továbbra is csak olyan rendőröket láttunk, akiknek tilos volt velünk beszélgetni. Mindenhol voltak, de amikor megpróbáltam beszélni velük, vagy csak köszönni, soha nem válaszoltak. Az egyik vezető rendőr mindig bólintott, amikor meglátott. Azt hiszem, köszönne, ha nem tiltják. "

A tábor mögötti erdős területen ültünk. Karzan felesége, akinek fején kendő volt, legkisebb gyermeküket csendben tartotta a vállán. Elfordította a tekintetét tőlünk, és a távolba nézett, miközben férje nyugtalan volt. A szavak szó szerint gurultak ki belőle.

"Hetente egyszer pszichológus ment táborba. Egy alkalommal felrobbantam. Megkérdeztem, milyen élet az, amit már nem tudok uralkodni. Nem adtak nekünk információt az esetünkről. Másfél év telt el azóta, hogy menedékjogot kértünk. Arról azonban senki nem szólt egy szót sem, hogy miért nincs még mindig döntésünk, miért tartanak továbbra is fogságban. - kiáltottam, de a pszichológus azt mondta nekem, hogy ha nem uralom magam, akkor be kell fejeznünk a beszélgetésünket. Természetesen mérges voltam. Soha többé nem mentem hozzá. "

Gyermekek segítség nélkül

"A gyerekeknek még nehezebb volt. Nem volt mit tenniük. Bár a táborban hét évnél idősebb gyermekek számára volt iskola, gyermekeink hat, öt, három és két évesek. Senki sem törődött a kicsikkel. Nem volt hová játszaniuk, nem volt gyerekszoba vagy játék. A legtöbb gyermek időt töltött a szülei mobiltelefonjával. Szerencsénk volt, mert gyermekeink szeretnek együtt játszani. "

"Nehéz volt, amikor megkérdezték tőlem:" Apa, miért vagyunk itt bezárva? "Nem engedhettem meg, hogy lássák kétségbeesésemet. Teljesen megbénítaná őket. Biztosítottam őket arról, hogy még egy kicsit várnunk kell, de akkor megoldódik az ügyünk, és elmehetünk. A szívem nehéz volt, de tudtam, hogy nem tettünk semmi rosszat. Nem az én hibám volt, hogy ott voltunk. "

Karzan és családja 2016-ban Európába utazott Irakból, a török ​​határ közelében, Kurdisztán mellett. "A PKK (kurd munkáspárt) katonái rendszeresen átlépték a határt és az emberek otthonába bújtak. Ha a férfi nem segített rajtuk, lelőtték. Ha segített nekik, akkor a török ​​erők és szövetségeseik megtámadták. ”Arra a kérdésre, miért döntöttek Irak elől, menekült:

A család két gyermekkel távozott otthonról. Két kisebb gyermekük úton született. "Tranzit-övezetben születtek" - mondta elgondolkodva Karzan, leírva tapasztalatait, amelyet a cikk elején idéztünk. E két gyermek számára megdöbbentő felfedezés volt, hogy a kerítés mögött emberek, vagy gépek, például autók éltek. "Ez az első alkalom, hogy látnak egy tavat" - tette hozzá, rámutatva a mögöttünk csillogó kis mennyiségű vízre.

Zavart a gyűlölet

"A tranzitzónában való tartózkodásunk alatt rengeteg cikket olvastam a mobilomon. Tudom, hogy Orbán Viktor utálja a muszlimokat és a menekülteket. Az egyetlen dolog, amit nem értek, az, hogy hogyan gondolkodhat így. Vannak jó és rossz muszlimok, jó és rossz menekültek, ugyanúgy, mint vannak jó és rossz keresztények, valamint jó és rossz magyarok. Nem ertem."

Elkezdtünk visszamenni a táborba. Karzan felesége elénk sétált. Mondtam Karzannak, hogy én is szeretnék vele beszélni. Még nem mondott semmit. "Ne kérdezd meg tőle ezeket a dolgokat. Csak sírna, nem mondana semmit, csak sírna, és nem tudna megállni. "

A kapuban ügyetlenül kérdeztem őket a terveikről, miután lezárták az ügyüket, és távozhattak a táborból. "Szeretnénk Magyarországon letelepedni. Vannak jó emberek, akik segítettek nekünk az alkalmazásunkban, vagy olyanok, akiknek sikerült lezárniuk a tranzitzónákat és elengedni minket. Nem akarok belefutni a politikába. Nem haragszom senkire. Normális életet akarok. Boldognak akarom látni a családom.

Engem csak az zavar, hogy gyermekeimnek börtönben kellett felnőniük. "

Miért börtönözték a családot két évre az átmenő övezetben?

"Ennek a családnak az esete nem volt bonyolult. A bevándorlási hivatal hibát követett el a folyamat során "- magyarázta az indexet Kovács Timea ügyvéd, a Magyar Helsinki Bizottság nem kormányzati emberi jogi szervezet képviselője. Elmondta nekünk, hogy a Magyarországi Külügyi Rendőrség Nemzeti Főigazgatósága négy határozatot hozott, de a bíróság különféle okokból mindegyiket megsemmisítette.

"Sajnálatos volt, hogy ennek a családnak a cselekedetei Torubar állásfoglalása előtt kezdődtek. Korábban a bíróságok csak visszaküldhették a határozatokat a hatóságokhoz felülvizsgálat céljából, és nem rendelkeztek hatáskörrel arra, hogy védelmet nyújtsanak a kérelmezőknek. ”Az iraki család folyamata még mindig tart. Még ha nem is kapnak menekült státuszt (amit a magyar hatóságok ritkán adnak meg), akkor is jogosultak lehetnek kiegészítő védelemre - tájékoztatott az ügyvéd.