2 Michal Černušák Miss Slovakia 2112 Michal Černušák a pozsonyi ŠÚV-n szerzett diplomát, a VŠVÚ grafikus szak hallgatója, Pozsony festő szak, Doc. Csudai-kiállítások: BAD Fischau, Sopron, Budapest, Krems, Bécsi Nyitrai Ifjúsági Galéria, Pozsonyi Vihar, Pöstyén 2

xxxix

4 DANIEL PASTIRCAK ˇ A Folyó portréja 1. A dolgok azt jelzik, hogy a csatorna nem fog eljönni A várakozás árnyékai a folyó partján található szürke sárra A múlt dolgainak maradványai A csont ízületének fogai Az idő üledéke stabilizálódott A javaslatok és cselekedetek pozícióinak ütemezése Az események hozzá lettek adva a kúszásokhoz: bőrfújó éjszakai nyájak mind nélkülözhetetlenek és csendesek Az egyetlen ismeretlen mintában Ki vagy köztük? Ma, mint tegnap Cipő a járdán Orr verébszárnyak nyomában Láb a földön Arc a levegőben Bizonytalan Mint fehérnemű Lóg a kéménytől az antennáig Szemtől szemben Szem kéregben Saját lábnyomok az arcán Sarok a homlokán és alatt it Arany levél hajnal Száj papír csónak a szivárványban Mosolyogva görbe Piros köntös csúszik Motorolaj te melyik vagy? Azt mondják, hogy a folyó hullámozza az árnyékokat A folyó hullámainak árnyai négyszemközt énekelnek

5 Portr et riekya egyéb portrék Villamostól villamosig Szemüveges lencse az arc felett, Mint egy érme a nyelv alatt Charon számára Az ablakban éppen mozog Az árnyékok tömege a poros üvegen Merev mellszobrot visz, mint egy urnás krematórium a kéményhez már őt is elviszi Újság terjed Berlinben Társasházak bontása Mickey Mouse megtanulja a kínai nyelvet Megint megkezdődik a harc a belső térért Egy kerékpáros halála a fogorvosnál Haj új szakaszban 2. Holnap, mint ma Ma, mint tegnap Felszáll egymás ellen Két szárny az ajtó ellentétes mozdulata Abban a pillanatban felosztva önmagának is Először megosztva, majd hozzáadva Összegzett szelíd szemeket 5

6 Legeltetés az ikonok között A szoftveres monitorokon Az íjak üdvözlése lassan, lassan mosolyogva mosolyog, majd mintha hirtelen mindent el akarna magyarázni mindenkinek, aki kalapot akasztóra szúr. A feje többi része végrehajtás után A feltárt felső lehetővé teszi az őrzés nélküli zóna megkerülését a találkozó között szoba és a büfé a jobb oldalon Tükrözött alelnök A bal titkárságban cigaretta gyullad meg. Egy miniszoknyában egy karcsú, piszkos szőke Pukalovichnak nagy szemei ​​vannak. A nők ismét futballba mehetnek az orosz kenet sivatagban Az árnyék a Gázai övezet billentyűzetére hullott veje után (a kolléga újra elválik) záňadria A mell után Ugyanaz az út vissza Diplomata behúzva Egy vízjeles dokumentumra öt pontban szerettem volna összefoglalni Bélyegzővel és aláírással Az eseményeket áthúzva és aláírva idézőjelek szerint Rooster sikolyát éjjel poros kerítés jeges nem magas homlok Összetett ragozás tárgy nélkül ítélet nélkül Homok üledékében Pikkelyköröm gyöngyök érme szempontok korrekciós következményei és 6. vége

7 3. Árnyak vagy az elfeledett halottak képei. A szavak nélküli, szél által elmosódott arcok Algák a fogakban, mint a folyóvíz énekel, Küzdj a belső térért az Aupark folyosóin. Megveszi magát az üvegablakokból. Fül a sertéshús orra között Kamasutra és a Korán között. A panelek ismét elhagyatottak A sötétség fogadja őt az ajtóban A karakterek bizalmas hiánya A tegnapi vendégek illata Tegnapelőtt gyerekek a kanapén A rászoruló nők néma terhe Ruhaváltás Utolsó maradványok Pantomim karakterei Üres helyiségek Haj a falon Fül a fogorvosnál, orr be Berlin Azt mondják, hogy nem fog jönni Az áramló víz szájain mosoly hullámok ömlöttek, mint tegnap Ne mozogjon Borotválkozzon és homokozzon a tükörablakban Csillagokkal teli ablak Tömeg és folyó adódik A hullámokból álló testek egy egységben áramlanak folyó éjszaka hajnalban A sebből, miután a borotvaszál cérna lefut egy leeső üstökös útján Szemüveg emelkedik fel a vászonról Vak szemüveg szemüvegei néznek rá A navigátor szeme PA

8 KÉPPORTRETE Az iroda aggódik A valóság a propaganda felett uralkodik A német nem lehet unalmas A németnek szexinek kell lennie Szerelmi felvonulás Berlinből Az újságok címlapjára Német térd kérem az összes óriásplakátot Szóval ennyi, kérem tetszik Ne legyen senki unalmas mindenkinek légy szexi Az, aki nem szexi, az ne vegye fontolóra, amit mondok, és javítsa ki a cselekedeteit. Az arc nem szexi, láthatatlan Gondolatok a mély nyakkivágásokról Hadd legyen igazságos az igazságod források A nem szexi üzenet nem mérlegel Legyen szexi minden üzenete Hadd legyen háborúja ugyanolyan szexi, mint a békéje Hány lépés van a sarok mögül a házig, majd Mr. Kellyig? Vigyázz a küllemedre Senki sem hanyagolja el az arcodat Mindig légy kész Az emberek figyelnek Ne hagyd, hogy megjelenésedet valósággal lássák el Tegyél történelmi felelősséget a megjelenésedért Mindenkinek szexinek, mindennek szexinek kell lennie Minden politikusnak szexinek, ügyvédnek, tanárnak kell lennie, sírboltozó legyen szexi, vevők és eladók szexi Banana legyen szexi, fúrjon szexi mikrohullámú sütőt, hűtőszekrényt, mosógépet, porszívót, mobiltelefont és autót Mindig mindig legyen szexi a megfelelő módon 8

10 DÁMI Portré 1. A Megváltó Krisztus születése előtti napon Kidolgozott anyjától Véres orchidea Test testünkből Csomó ötletként A múlt század végén Köldökzsinór Élő hurok Már az embrióban szinte felakasztva Egyetlen álomba hatolt mozgás Fehér maszkot lógott az alma képzeletében. Minden nap felöltözöl rájuk. A szelíd napok szélében az őszi levelek remegése. Az utolsó repülés előtt galambtollok döcögnek. Félig ébren álmodtalak a fiúk csillagai alatt betű betű után az első versek, amelyeket neked írtam, azt hiszem, halál Napok fehér lapjain és hirtelen itt vagy mind itt

11 Gobelin az elfeledett hajnalok szálai közül Szorongás és elvarázslás suttogta Egyhangúlag az álmatlan éjszakák csókjaiban 2. Álmodozó szemek álmai Az idő lebeg a patakban Ebben a patakban nézem, ahogy könnyedebb arcod Tükör az ívben Komor fényesség nyugtalan versek egy üres tál alja A tealevelek rúnáiban oldom meg az üzeneted Régi könyvek opálsárga égboltja alatt Azon a sötét helyen időn kívül A halál kertjében a Paradicsom Kapu boltozata alatt Isten árnyékában csend kettő Mindkettőnk Máskor sodródik Lakott tér Minden máshol másutt A mellékutcákra Más mítoszok kertjébe Más álmok ölében Az ikrek távolsága Az idegenek közelsége Jössz és elhagyom Kezeim alig érintkeznek minket A fogadásban, amely búcsú volt abban a rövid boldog időben Egyszerű meztelen szavak. 11 PASTIRČAK

12 3. A titkárnő utolsó ablakában várok rád Hozzáadva az elfelejtett halottak összegéhez Amikor már nem gondolok rád Mint gondoltam rád Amíg nem vagyok itt maradok a rózsaszín fényben Reggel varrni a vonalak között és a toll hegye a felületen Lélegzetedben, csendben, érintésedben A sárga fotók fiókjának porában Érzed a régi kezedet a régi kezeddel A szenvedély maradványai szeretet a hiúság ellen És egészen az Idő szélén Meg fogja érni az örökkévalóságot PORTRET KÖTELEZETTSÉG 1. A bezárt kapuk kinyitásakor a szülőszobáról reggel lopakodnak az oldalsó bejáraton keresztül, akárcsak mellesleg egy olyan életbe, amelyik csak álmodta magát a tömegben egy romantikus politikus fejében Egy ilyen kicsi ilyen nagy időben (ami idővel nagynak tűnt, kevésnek bizonyult) mint a mezítlábad 12

13 kóbor kutyák nyomában azon a téli reggelen Deborah 2. Évekkel ezelőtt láttam az elmém tükre mögött Egy fiú udvarán egy kóbor lány Aludtál egy kis ismeretlen könnyet a bal szememben Egy nő árnyéka félénken megcsúszott homályos gondolat széle titkos titkos titkos üzenet megfejtve És arcod egy vadrózsa levelének illatát simogattam megismertem anyád arcán a csókot Hol repülünk a csillag esőben előre vagy hátra Te alt elf dal én visszhangozom a nevetés, amely ingerli a szoknyákat Annyira lehelt minket, hogy a nyári éjszakán egy réten vagyunk a szélesség alatt, alattunk meleg agyag felettünk fa 3. Most, hogy keresztelek itt a horvát tengerben Sötétedés előtt a muflon-félszigeten elhelyeztem tiszta hullám fehér ruhában, mint egy menyasszony a mély vízben lévő ágyon, a Lélekben a Fiú Atyába helyezem a szeretet méhében lévő szent sírig, hogy örökké életre kelj, fenekébe fulladva, és a meztelen lélek mindent összehajt az álarcok És a hullám, hogy elvigyen a tenger aranytávolságánál A szigetek illata, a kagyló színei nedves szagúak Ott láttalak, hogy öregasszony távoli és átalakult vagyok olyan helyeken, amelyeket nem látok. A hajó kihajózott az öbölből, és füst szállt fel a motorból.

14 A MASÍTÁSOK PORTRÉJA 1. Álom jön alvás után Ragyogó Reggeli szél sivár téveszmék vonzza az utcákat Testek félálomban Félig felébredtek A tegnapi szerelmek hulladéka A hulladék a tegnapi szerelmekből A hulladék a pókhálókba Ensor elkapja a Krisztus-árnyalatok menetét üdvözli A maszk mögül a szörnyek szeme jár reggel Oh te vagy még mindig ilyen hölgy Ebben a furcsa helyen egyedül Tehát itt álltunk nem tudom ki a második és ki az első Jelen van a csöndben, bár még nem is voltunk így szólnak az új kérdés régi szavai Mi jön vissza Válaszként a csöndből és a hirtelen olyan hangos vendégektől Hogyan ragadhatjuk meg a valóság magját Nem alszom és nem is vagyok ébren két álom között A sugár felébredése az alvó szemében A fény sápadt árnyéka egy láthatatlan égbolton Aztán nélkülünk költözött reggelre, és a madarak alig látták, hogy furcsa szájban beszélt, hallottam a hangját. És egyedül egy másik maszk mögül válaszoltam másik hangon. Tehát Krisztus reggel egy szamáron sétált a maszkok tömegében. kezdődik az álom és amikor kinyitod a szemed Reggel hideg A szájuktól az égig Para emelkedett A benne keveredő charades lélegzete 14

15 A hajnal idegen vérével el kell hinnie Egy ismeretlen hang suttogott a számba Holt az utca sötétjében Egy embernek még mindig nincsenek határai, kivéve azokat, akikben hisz Tűvel A kabátjában hengerrel és egy sétabot Valaki más szólt hozzám az oldalsó ajtóból Mindenki, akiben hisz valamiben. A hangja hirtelen elvész, hogy visszatérjen sok más hangon, mint az utcai üres gumik suttogása A páva hisz a szépségben A bölcsesség bagolyja A hatalom oroszlánja Íme a pillanat szeszélye Te vagy még mindig ilyen hölgy Ebben a furcsa helyen Sam Haze elhalványította a hajnalt, amely a nap folyamán megváltozott. Az álarcok menetében a lovas körvonala átkelt a Corpus Christi szárnyain. Hamuportré (Mert nem remélem, hogy újra megfordulok.) TS Eliot Hamvazószerda És mivel az időbeli emlékezet csak az időt használja ki, és nincs sem gondolat, sem megélt idő Az érzékelés aktusában csak egy megfoghatatlan Csend van. a csengés az ütés és a sztrájk között És mivel pillanatokról pillanatra végiglapozta az érintett napok könyvét a szeme sugárzásával Lassan, mint egy langyos korty a Büntetés Világkupája aljától, amely időben égett Az idő égett a kupa 15 PASTIRČAK

16 És mivel a temetés hamujából csak a Vándor Lelkeket fogod kinyerni az őszi tűz füstjéből, mindent megbánni, ami volt és lesz Rövid epizód Remegő emberi sors A száraz hajtások összetörnek és elhalt magok A novemberi habarcsban nevetés keverd össze a keserűség, amit nem értél el A hagyományos bűn desszertborával, ami megvolt, és amire nem volt szükséged És a lisztet egy kenyér áldozatos kenyér hangjává gyúrd mezítláb egy üres úton Egy üres szoba egy lakott városban Itt, a decemberi gyóntatószék, ahol a két alkalom keresztezi Bánja meg sajnálatát Itt, a decemberi gyóntatószékben, homlokával a kereszt tenyerében, és feloldozással, kimondatlanul és hallatlanul az ürességbe Megpróbálatlan lénytől Söpörő vízhangok szájszárazságban Kegyelem forrásában 16.

Ó, magam, Paul Klee, és bocsáss meg, akit nem említettem! Tehát még egyszer: mi folyik te vagy és soha más! (Üdvözöljük a NE KERESD A TAPASZTALATOT című kiállítás megnyitóján, 2002. október 17.) 32

38 IVANMOJIK szürrealistákkal Párizsban állsz a téren a kezedben az éj kagylója, a fák és harangok házának arcai remegnek mindent megmutat, ami semmi hasonlót nem mutat gyors járás a fáradtság gördül a kerekek alatt nosztalgia meghal elszegényedett őszén a barátaid elveszítik látókörüket vakok nem látnak sem téged, sem vad melankolikus házakat keresnek koldusok szerzetesek örömet szenvedélyek megörülnek szenvedélyek kettesben, mint egy sakktábla, nagy szemű síremlékeket keres, akik táncolnak lila apa baltával? 38

39 éjfél a gyilkos arcú halak burkolatánál egy sötéthéjjal egy téren állsz, és fekete gyűrött álmokkal teli hajóról jöttél ide, a tér nyit és bezár, mint egy lánc, mint egy őrült tükör, mint egy vízesés tele hipnózisú színházi távcsővel és keselyűkkel Ivan Mojík: Bábel tornya, kollázs, a mai szürrealista mojik romboid különlegessége

42 ŠTEFANŽARY Kratochvílenie (Ivan Mojík) Nyáron meleg fekáliás vasárnapi kávézó A bronz Buddha fülkéjében, a vágás szakálla námestí pri Trojici vegetaci fiakre Vágó szemmel lovakat szólítunk meg A fiakrist és a jachtok háta mögé helyezzük két morzsolt kapu megmászása két régi, elválaszthatatlan prostituált Michalská bánya, mint eke, amely ide-oda szánt, esős ejakulátum kerekei alatt. Az éterikus feszültség és kisülés többi része i (Ez nem lehet istenkáromlás, csak a búcsú jele, mert a zsinagóga ajtaja hamarosan lezárul.) Vydrice-től Cukermandelig felvonulásokat mutatunk Prešporáknak és más lapiduch Suchoprdo-nak és horzsolásoknak, valamint a dunai halaknak.

45 IVANM OJIK ne féljen, amikor két gyönyörű lovast elájulok, hosszúkásan, mint a sikolyom, amit a hallgatás okoz, vitorlás hajóra mennek, félelmetes, amikor borsót gabonától szemcséig visznek, amikor frissen mosott tengervizet húrra akasztanak. égesse az agancsot, szembe kell néznem a kardokkal, és jobb, ha a nap kimegy a tengerpartra. A fésülködő asztalok fésülködnek vele kosárral a kezében. meztelen páfrány a távolba néz, fekete levetkőzött nő, puha, mint emlékezetes ember, mint egy akasztó borotva pengéje dzun dzun uu uí uí zavart, amikor a nap idő gömbgé csavarodik, mint egy heptodus, egy titokzatos univerzum, amely egy erj fához kötődik, és valaki bennünk 45 romboid különleges ma szürrealista mojik

46 már elhallgat, amikor a tengeri csillagok az álmos parton, egy márványestély lépcsőjén a ciprusok nemes arcán dalokat törölnek a vakharmonikákról, a leesett hóhér sírjából növő szántott gabonával és szelídítővel festői orgonák szögesdrótba burkolva drótmisztika egy másik helyen, máskor az ember láthatatlan, mint egy gejzír vak, mint egy hurrikán dukát vagy lóhere hallgatja a tavaszi őszi dalok zörgését, belép egy romos kastély bíbor tornyába, tereit terjeszti, tükreit szépség címerük, de a közelben értelmezik kártyák ugyanakkor meg vannak győződve arról, hogy milyen jó, hogy egy fekete hajó süllyed 46

47 olyan mozdulatokkal megrakva, amelyek elrettentik a földbe akasztható szögletes bánatot, a horgok és az idő gyémántjai, de amikor az álmok esője elhallgat, amikor az ónixok és a csukló hirtelen felrobban a földön, akkor álmodik, mint egy csörgés az óceán fal mögött megint és kulcsok és cseppkövek kezével szájra gyönyörű meztelen nő egy márványestély lépcsőjén Ivan Mojík: Menuett egy láthatatlan öregemberrel, kollázs, a mai szürrealista mojik romboid különlegessége

64 Összeszorították a fogukat, és a józan Ilma lelkiismeret-furdalás nélkül kiszakított a bőrömből, végül megrántotta nyírt fejét, morgott valamit és a körút pletykája mögé bújt, hogy elrontsa a hangulatot repüléseimmel! A csokoládé elmúlt, és reménykedtem, hogy kanalat nyalok, remélve, hogy Ilma észreveszi. Most mondtam volna neki valami szépet, meg akartam nyugtatni, de ő nem volt semmi, a felsőbb társadalom egyszerű történetei szórakoztatták. Szóval rágyújtottam egy pipára és pöfékelve elkezdtem feltörni a gyalogosokat, ki az. Az emberek szeretnek átalakulni, és én még inkább a maszkjuk alá nézek. Ekkor egy fiatal, jól táplált nő botladozott körülöttünk. Rögtön boldogabb voltam. Távolról szolidárisan köszöntöttem és mondtam a körútnak: Igazad van, kedves Ilma, szeretem az édességeket. Martinka és száraz Martini A kávézóban szépen ültünk egymással szemben, ittunk száraz Martinit, én pedig a hetedik mennyországban voltam, mert egy fiatal, gyönyörű nő pislogott az arcomban. Kérhettem volna többet? Azt mondtad, hogy nagy szamár van - emlékeztetett Martinka. Michal Černušák Asszony Buterfly 64

82 IRODALOM Barthelme, D.: Ötven novella. Prága, Argo Barthelme, D.: Hófehérke. New York, Atheneum Barth, J.: A kimerültség irodalma. Atlantic Monthly, 220., 1967. augusztus, s Coover, R.: Prickongs & Descants. New York és Scarborough, Plume Fowles, J.: francia hadnagy úrnője. Pozsony, Tatran Hodrová, D et al.: A káosz szélén: A 20. századi irodalmi mű poétikája. Prága, Torst Mikláš, N.: Lektorálás. Romboid, 36, 2001, sz. 5-6, s Roe, B. L.: Donald Barthelme: A kisirodalmi tanulmány. New York, Twayne Publishers Schmitz, N.: Donald Barthelme és a modern szatíra megjelenése. Minnesota Review, 1971. ősz, sz. 1, s Trachtenberg, S.: Donald Barthelme megértése. Columbia, University of South Carolina Press Waugh, P.: Metafiction: Az öntudatos fikció elmélete és gyakorlata. London és New York, Routledge Ez a cikk a VEGA támogatási feladat megoldásának része Michal Černušák Untitled 82