RMACS VSZKY P F T E N A K A M N N O O N N A Az utca feletti ablakból a kéményig. Elérhetem a kéményt, nekem úgy tűnik. Át, túl az utcán. Mi felett? E fölött, azon felül, amely után. Az utca feletti ablakból. Kémény, még mindig tart, csak nem tudom, hogy. Összeszűkült szemmel tartottam-e. De hát még így is. Még így is a sötétség mögül valamit. És nem csak valami, hanem sok. Elég széles pillantás. Az ablakból át, az utca fölé. Több, mint melyik villamoson? Természetesen villamosok, mindkét irányba. Mind a karakterek, mind a kettő. De inkább beszűkült, inkább. Az ablakból, innen, az ott lévő kéményig. Nem kell kinyitnom őket, hogy lássam. De látom őt valamivel, amit látok. Amikor egy nap, amikor lebontják. Akkor megtudom, hogy nem tudtuk, mit. Amire gondolnia kellett, és mire kellett volna. Ki az ablakon, de ez nem csak egy ilyen. Ez a magas, olyan egyedülálló, annyira összetartozó. 3

Szeress engem

Ahhoz a csarnokhoz, ez nem a ház kéménye. Csarnok, de miből? Gyárak, fűtőművek, erőművek? Mi volt nála, mi volt a kémény. Egy nap lebontják. Egyre kevesebb van belőlük, országszerte. Letépik, és megtudjuk, mire gondolt. És mi kell még neki. Mert még az az üres hely is utána. Valamit meg kell tennie. Az utcai kémény fölötti ablakból. Hány megtekintés van minden reggel? Itt fekszem, most fekszem. Mert itt az ablak alatt, közvetlenül a radiátor mellett. Az utca az ablak másik oldalán van faragva. Valamihez, két emelet mélységig. Az ablak másik oldalán, két emelettel lejjebb, villamosok bizonyos irányokban. És a kéménygel szemben. És hány nézet és mennyi ideig? Hányszor kell felkelni és megnézni? Ha lefekszem, visszakapom őket. Megpróbálok maradni, ahogy felkeltem. Csak nyúlok, de nem a kéményig. Kihúzom és becsukom a rolót. Nem húzom le, hanem lehúzom. Visszavonulok, ő pedig természetesen eltűnik. Nem feküdtem le, és mégsem látom többé. 4 M a c s o v s z k y

Amikor ezeket a szavakat használom: Villamos, kémény, telefon, hűtőszekrény. Miért használja őket, ha nem tudom, hogy van-e valaki. Vagy valaki, de nem néha. Nem igazán néha, de egy évtizedig. Posta, újság, billentyűzet, jegy, evőeszközök. Igen, egy évtizedig. Vajon meg fogja-e érteni őket valaki egy évtized múlva? De csak szándékosan. Milyen szavakat használjak valamire. Nem nyilatkozat, hanem valami. Jobb valami, mint egy kijelentés. Könyv, szemüveg, tányér, parketta, hajlékonylemez. Röviden, hogy ebből néhányat készítsek. Évtizedekig érthető maradt. Talán egy évtizedig érthető maradt a vers. Ez lesz az, ami legalább részben érthető marad. De még mindig. Milyen szavakhoz kell folyamodnom? Ha egyszer ezeket használom. Használom, de nem tudom, hogy ezek vagy teljesen. Használom őket, hogy köhögjek. Állandóan, esetlenül, fecsegve, szürkén és sápadtan állnak. Miért gázolok használat közben, miért gondolom. Miért más, miért hiszem, hogy újra megértik. És hogy később megért valamit, ami jelenleg nem túl jó. Ez nem a XIX. Színész, szerkesztő, utazási sorrend, nyírás, tinta. M a c s o v s z k y 5

t m a v a k o m o r a Irodalomkritikus, esszéista és műfordító BžOCH JOZEF immár három hónapja élvezi a 80-as évek örömét. Ahogy a szótárcikk (Szlovák írók szótára) írója róla írt, egy nem taktikai kritikus, aki magabiztosan mozog a 20. századi szlovák irodalom területén. És hozzá kell tenni, hogy Jozef Bžoch ugyanolyan kritikus ennek a huszonegyediknek egyre zavarosabb jelenének a labirintusaiban. Szlovákul és franciául tanult, a Práce, a Kultúrný život és a Slovenské pohledy szerkesztésében, az 1960-as évek második felében pedig a Szlovák Tudományos Akadémia Szlovák Irodalmi Intézetében dolgozott. 1968 után politikai okokból bebörtönözték, ezt követte az intézetből való szabadon bocsátása és a közzétételi tilalom. A normál irodalmi életbe csak 1989 után tért vissza. Az irodalomjegyzékből: A szlovák költészet formái (1961), Pavel Horov költői munkája (1964), Kapcsolatok (1970, a könyvet selejtezték), Irodalmi szombatok (1990), A Kritikusok jegyzete (2001). Rendszeres irodalmi csütörtökjei a SME napilapban ünnepi napsá változtatták ezt a heti szerdai hetet, legalábbis az irodalom rajongói számára. 11.

NS O L O T R U K M A R T I P l a n k t ó n g r a v i t a c i e (f r a g m e n t) A gravitációs plankton pusztán személytelen, ételek szalagja, amely szerelemből él. A rendszerek absztrakt, szinte megfoghatatlan halmaza hagyományos eszközökkel, amelyek nem akarják feladni eredeti hatékonyságukat, főleg a kenyeret és annak lyukas játékait. A pusztán elvont gondolat egy konkrét elkövetőről, aki a plankton felszabadításával meglehetősen materialisztikusan mannózza meg valós eljárását és érdeklődését, ugyanakkor megmondja, hogyan kell ezt megtenni. köztünk. hogyan kell így csinálni. csak így történhet meg? amikor egy inerciarendszeres alma és egy Newton elegendő ahhoz, hogy az egyszerű csillagok meggyőződésével beléphessünk a világegyetembe, és állandóan arra tanít minket, hogy gömbösen vitázzunk, hogy egy relativisztikus kísérlet során felgyorsítsuk az ötlet elfogadott magjának felosztását az eureka felé Ki nevet utoljára a szó melyik végén? 35

Így még a legrosszabb esetben is van legalább egy kis vigasztalás: az érett magzat teljes spektruma, érett bizonyítéka annak, hogy a fejbe koppintás öntudatának nincs öntudata, a tudatban egy dobott placentoid, amely szétszórtan szétszórt mozgás mindentudó sikolyokkal. és mielőtt az erődhöz hűlne, hirtelen különc módon bezárkózik az agyba, meghatározhatatlanul, de mégis szereti megismételni az űrből ennek a megismételhetetlen sikoltásnak legalább egy részét rendszerének rugalmas kódjába, és így néha még könnyebbé is teszi, nem pedig attól tartani, hogy a gömb gyermeke legközelebb magához repül, feltölti önmagát az oxigén kombinatorikáján keresztül, navigál az aerodinamikai önteremtésben, és boldogan folytatja a régi metszéseket élő ürülékké, a folyékony építészet moduljává, amely kiterjedt beavatkozással előteret fog teremteni az új mozgásformák számára. Ámen, ámen, mondom nektek, a gravitáció planktonja néma, de még erőteljesebb hatalmi demonstráció. Csak az eredetiség morzsásan törékeny határainak fraktálfunkciói koordinálják. Térjünk fel a látótérre, hozzunk létre egy folyosót: a mikrovilág rémisztő fénye jön, és ez a legzártabb sziklákat is megnyitja. Elég csak keveset elsajátítani, például a pollent, és a kullancs visszatér hozzánk, az érzés, hogy bizsergetünk az ujjainkban, mi magunk engedjük a levegőre támaszkodni és megemeljük, 36 S o l o t r u k

mit keres a proto-anyag nyomaira, amikor megőrül, túlérzékeny, amíg nem tudja, hol van saját teste, és hol érez csak valamit. Valami, ami bomlástól bűzlik, kivéve élő belsőségeit, amelyek még mindig vannak mindenütt, mint például a spektrális pillangó univerzális pollenje a Dervish-táncban, elmerülve a természetes newtoni virágpor édességében, amely mindenki és mindenki között zakatol a levegő polykvetjén keresztül időpazarlás nélkül. A kölcsönösségek végtelenül kanyargós variációi elterjedtek az ívek körüli jelentéseken keresztül. Strunopsík örömmel küld ritmust, feláldozva a szaglására, valójában nem tudja, mi mást tegyen, szó szerint minden különben, a bármiféle eurekától transzban, egy szagú lény (valami a semmiből), vastagságig sűrű, nem érheti el, amíg a füle meg nem ugrik, mint egy ugrásra fektetett jazz formáció, szétszórva a földbe, különböző magasságok szerint. 40 S o l o t r u k

54 g a l é r i a r o m b o i d u 2 0 0 7 l P a v o l M a c h o

g a l é r i a r o m b o i d u 2 0 0 7 l P a v o l M a c h o 55

56 g a l é r i a r o m b o i d u 2 0 0 7 l P a v o l M a c h o

g a l é r i a r o m b o i d u 2 0 0 7 l P a v o l M a c h o 57

58 g a l é r i a r o m b o i d u 2 0 0 7 l P a v o l M a c h o

M U SÍ M E B Y Ť P M M L L L Neked és én csendben fürdünk: Itt, ahol a táj csendbe merül, és az éjszaka csuklóján csillogó Este lágyságában alszik. A fényes falvak, mint az ősi bárdok imádságban, csendesen jönnek hozzánk a kukoricamezőkön keresztül, a szelíd juhok között. Szeretnénk ide tartozni, az alvásnak nincs városi arca, Mély, könnyű és fedetlen, mint egy levél körvonala egy csésze teában; csak a szívünkben lévő tudás borította be szemünket a penészgel: Nincs más választásunk: mindent látunk, ami sír, nyomorúságos napokat ebben a megalázott országban, ahol a Taxi trombiták keverednek és hatalmas kilátástalanság van minden földdarabbal, itt vagy bárhol máshol. 2 3. U L I C A S A K A N A V I N N B I Az ablak mellett állsz, és a fények villognak az utcán. Trolibusz dübörög, ami a kora esti szombaton egy eladónő és tisztviselők otthonának tekinthető. Egy kóbor macska üvölt egy zárt szemetes felett. Teve tevék hajtanak ki, és néhány fillérért cserélnek jelentéseket gyilkosságokról. És lent vagyunk, bezárva, biztonságban vagyunk egy ideig, holnapig. Kicsúszik a ruháiból, felhúzza a harisnyáját, óvatosan a laza szeméhez. Ilyen Meztelenül, lágy fénnyel a puha bőrön, egy pillanatig habozik. Aztán felém fordulsz és elmosolyodsz, ahogy csak a nők tudják, aki a szeretőjével hosszú hazudozás után szüzességet nyer. A vacsoránk egyszerű, de csodálatosak vagyunk. 62 P a t c h e n

M I L U J M A T A K Szeress, mint egy fát, egy fát, ahol a Madarak és a szél énekel Bár tudják, mennyire valóságos az éj, És senki sem tarthat sokáig, költség nélkül. Szeress engem így. Szeress engem úgy, mint az eső, az eső, amely elrejti a kiválasztottak és bolondok hangját, a szegény halottak a régi időktől kezdve - élnek, megfontolva és elutasítva, ami a mieinkre vár. Eső esik és virágok nőnek ellenségeink sírján. Szeress engem így. RÓCSA, mert a hó mély, és folt nélkül, miközben fehér hull a fehér levegőbe, mert egy kis vérzik a helyről, ahol lőtték, mert a vadászoknak puskája van, és a kutyáknak a hóhérok lába, mert szeretném a karomba venni kezelje a sebét P atchen 63

Mert nem mondhat le a halálról Annak érdekében, hogy ne ölje meg magában a fiatalokat, nem tudom, mit mondjak egy katona haláláról, mert a halál az, amit nem lehet összehasonlítani V A R I V I E H A R M O N I K A S V O J I M I T R Y S K A M I ​​S T R I E Ľ AŤ? Ezt már biztosan megírtam.Ez az országod titka: egyetlen zöldebb fája; egyetlen mély ége szépen rendeződött és tartott, ahogy kedvesnek tartjuk; makacsul a szégyen hiánya miatt, de a vak, aki sokat dőlt, a vállamra dobbant, és a poros szélre tolta a szavaimat. És most némán állok itt, miközben az átkozott vadállatok teljes lélegzetemmel szimatolják üres kezeimet, tudván, az általam létrehozott módszer nem megfelelő tengeralattjáró vagy városi robbantás javaslatára. L E V Y O H Ň A B U D Ú Ď A L E J L O V I Ť Tűz oroszlánjai Folytatják a vadászatot ebben a fekete országban. A foguk megharapja a puha torkot. A karmuk megöl. Ó, a tűz oroszlánjai éberek lesznek, és dühükkel feltöltik a völgyeket. Mert rosszul vagytok a pénzetek szennyétől, mert elnyeltek a háborúk közepette; mert gonoszok és vitézek, és tele vagytok a farizeusok gyilkosságaival; 64 P a t c h e n

Ó, a tűz oroszlánok várnak világod kúszó árnyékában És rémisztő szemük figyel téged. P A S T O R A L A galamb ragadós lábakkal jár a mandulafák zöld koronáján. Tollait rombolta a hőség, Mint a mézet, amely lustán csöpög az árnyékba. Aki ott állna abban a gyümölcsösben, amelyet béke és nyugalom tölt el, aligha vette volna észre a dombot a közelben. Három furcsa fa karral emelték a mozdulatlan emberek tömegét, Pilátus katonáinak sisakjai fölött, amelyek ezüstfogakként csillogtak a napon. SZÉP Este Este a székesegyházban, gyertyák csörömpölése A fagyott levegőről Gyönyörű vagy Szép szemed, ajkad, hajod ACH, engedély nélkül Ú Olyan esték, mint kelyhek, amelyekből apró tetőket és fákat isznak, míg durva kezük egymás után összetör Oh, gyönyörű te P atchen 65

Saját szentségföldem, Szeplőtelen kegyelem Tavaszom Itt, ahol a tél uralkodik Ó, ott a gyertyák ragyogásában Szebb, mint a legendák bármelyik arcán Van olyan szemed, hajad és lejtője olyan áruló és bizonytalan volt, hogy a törvény emberei és a falusiak végigmentek a feje fölött található hatalmas mezőkön, biztosítva a biztonságot, amibe beletörődött. Ágyban feküdtünk, és amikor vége van, együtt fekszünk a sötétben. A meleg házak bennünk állnak. Álmos angyalok mosolyognak a ajtó Kis díszes lovak csendesen vágtatnak körülötte mindenki gazdag, de senkinek nincs pénze szeretlek hála istennek szerethetlek mindenről, ami velünk történt, nem lehet puska vagy gyanú? Ne aludj most el, az alvás a könnyű halál útmutatójaként nézhet ki, és a halálnak olyannak kell lennie, amelynek egy versben meg kell jelennie, nem csak arról, hogy testünk szárnyakká vált, repült és repült egymásba. 66 P a t c h e n

AMIKOR A VEGYES JUDUROBIL ÁLOMMÁNYZOTT Amikor ilyen széppé tettük egymást Külön hajszálainkba hajózhatunk A zene emeletén, amelyen a gyermekkor fehér köpenye fekszik Ó, szerelmem, arany csalogánya, puha, hosszú babám Virágok Képek ajkaimat komor ház díszítette, hajlított kezem van, ahol az irritáló csípőre csúsztak. Jó, hogy belefáradtam egy ilyen nagy munkába, olyan vagyok, mint az Isten, amikor érzem, hogy lélegzel alattam. Ne engedje, hogy bárki bejöjjön és felébresszen minket P R I E Z R A C N A N S T I C H A A csend átlátszóságában Azt szállítja, amire nincs válasz, és megadja a választ. A csend átlátszóságában a babérfejek elfordulnak az élettől és minden más gyakori apró romlástól. A csend átláthatóságában Spia fejét babér borítja. A körülöttünk lévő csend még mindig beszél; de senki sem tudja, mit mondott. A csend átlátszóságában a valóság beszél. Talán egy babérfejre terített köpenyből. P a t c h e n 67

SOHA Nincs több hely az életnek Jobb lenne tovább haladni A fény már nem jelenik meg Ez a világ el van vágva, kész Hagyja be a sötétség Hadd csapjon be az éj Hadd maradjon a kő a kövön Hagyja véget a hazugság többször maga az igazság sérül meg Hadd csöpögjön és adjon békét Örökké házak szörnyű kurvákért Temetési felvonulások fénytől világosságig Végül vége és írjon minden nagy bűntudatának MILČÁK. 68 P a t c h e n