szükségünk

Sarah bíboros: Papokra van szükségünk, mint imádságos emberekre

Név Robert Sarah bíboros nemrégiben az Eucharisztia fogadásával kapcsolatban hangzott el. Kevesen tudják azonban, hogy az Isteni Istentisztelet és a Szentségek Fegyelmének Kongregációjának ez a prefektusa nagyon világosan és találóan megnevezi a papság alapvető hozzáállását és kérdéseit is. Az Isten vagy a semmi című könyvből felajánljuk, hogy megnézzen mindent, ami a papsággal kapcsolatos. Csak annyi dolgunk van, hogy imádkozzunk az ilyen papokért. (Kérdések készülnek Sarah bíboros megválaszolására.)

Mi segített a papi hivatásod növekedésében?

Bizonyára ők voltak misszionáriusaink - a Szentlélek Testvérei, a Spiritanok Missziós Gyülekezetének testvérei. Az élet nehéz körülményei között ezek az Isten népe nagy áldozatokat hozott. Lenyűgözött rendszeres imájuk és az a következetesség, amellyel belső életük fejlődésének szentelték magukat.

A szüleidnek nem volt könnyű engedélyezni az utazást ...

Családunk szegény volt, gazdálkodása elegendő volt az alapvető szükségletek kielégítésére. Ezenkívül én voltam az egyetlen gyermek, és garancia voltam arra, hogy valaki idős korában vigyázzon rájuk. De engedélyt adtak nekem, még a bőröndöt is kézzel készítették. A család tiltakozása ellenére soha nem említettek előttem semmiféle belső zavart, tisztelték a szívem mélyén érlelődött elszántságot. Soha nem próbálták meghiúsítani Isten velem kapcsolatos terveit. Ennek ellenére szüleim mellettem álltak, és alázatos és buzgó imáikkal támogattak.

Imádság nélkül a PRÓ SEMMI

Mit adott neked a szeminárium?

Szemináriumvezetőnk nagy figyelmet fordított arra, hogy mindenben példaként szolgáljunk számunkra, hogy javítsuk minden nap az integritást, a kegyességet és az Isten jobb megismerése iránti buzgó vágyat. Megpróbálta belénk csepegtetni az igazság és az alázat szeretetét. Minden gyengeségünk ellenére fiatalon úgy akart formálni minket, hogy mindannyian ne csak megváltoztassuk Christust (a második Krisztust), hanem ipse Christust (magát Krisztust). Papként nagyon értékeltem.

Amivel az egyház most küzd?

Ez a paphiány, a papság oktatásának hiányosságai, valamint a missziós tevékenység általános, gyakran teljesen téves felfogása. Ami az egyház jövője szempontjából fontosabb, miért csökken a lelki hivatások iránti érdeklődés, a papok miért nem mutatnak elégtelen érdeklődést a missziós munka iránt. E negatív jelenségek oka a belső élet hanyatlása, az ima szerepének alábecsülése, a szentségek elégtelen megközelítése.

A szakma tehát egyre kevesebb. Aggódnunk kell?

Nem kell attól tartanunk, hogy nem lesz elég papunk, inkább jó és szent papokat, Isten igazi szolgáit, imádságos embereket szeretnénk. Éppen ellenkezőleg, sokkal nagyobb veszélyt jelentenek méltatlan papok, örökké szétszórt aktivisták, akik nem találnak időt az Istennel való intim találkozásra imádságban.

Mit hibáztathat a szemináriusokért és a papokért ebben a helyzetben?

Kevés erőfeszítést tesznek azért, hogy a Szentírás tanulmányozásával, a szentek életéből vett példákkal, az Istennel való bensőséges kapcsolat vágyával rendszeres imádságban és elmélkedésben telítsék lelki életüket. A lelki sivatagok és a szegénység még Isten szolgáin belül is terjedhet.

Milyen készségeket kellene felhoznia a szemináriumnak a leendő papban?

A papi szolgálatra egy szemináriumban készülő férfinak elsősorban meg kell tanulnia a megfelelő imádkozást, mert csak azok beszélhetnek megfelelően Istenről, akik személyesen találkoztak vele és személyes kapcsolatot létesítettek vele. Élő ima nélkül a papi és egyházi motor fokozatosan elveszíti erejét. Ha a szemináriusok nem építenek bensőséges kapcsolatot Jézussal, amint megérkeznek a szemináriumba, és elmélyítik azt tanulmányaik során, azt kockáztatják, hogy rendes egyházi tisztviselőkké válnak.

CSAK IS IS IS ISTENRŐL BESZÉLHET, HOGY TUDJA

Amit a pap nem felejthet el?

Az a pap, aki nem imádkozik, veszélybe kerülhet az aktivizmus, a felszínesség és a világiasság között. Minden reggel, mielőtt elkezdené szentelni apostolkodását, a papnak el kell merülnie az Eucharisztia misztériumában. A pap élete elképzelhetetlen az anyához való ragaszkodás nélkül, aki támogatja a papokat hűségesküjük megtartásában.

Mit mondasz a papok szellemi szótárához?

Az értelmi oldal a papság előkészítésének csak egy aspektusa. Sokkal fontosabb a pap és Isten kapcsolatának belső tartalmi mélysége, amelyet egyszerűen kifejez. A lelki pásztoroknak beszélniük kell, hogy birkáik megértsék őket. Sok olyan pap van, aki keresztény üzenetét olyan kifinomult és intellektuálisan összetett szokássá fűzte, hogy nemcsak a hívő emberek viszonylag nagy részét megszólítja, de még el is bátortalanítja.

Miért gondolja fontosnak, hogy egy pap naponta ünnepelje a szentmisét?

Az a pap, aki elhanyagolja a napi szentmisét, felismeri, mennyire szeret minket Isten, amikor értünk áldozott.

Egy pappal előfordulhat, hogy elfelejti Istent?

Sok olyan papot ismerek, akik már látszólag elfelejtették, hogy megszentelt életük magja kizárólag Isten. A nap folyamán kevés idő marad rá, mert különféle tevékenységeket folytatnak, amelyekre az "aktivista eretnekség" kifejezést használom.

Milyen mottóként élsz papként?

Az utolsó leheletig dolgozni, Istent szolgálni és segíteni az embereknek.