Ez egy előre tematikus téma, amelyről nem sokat beszélnek (a férfiak részéről egyáltalán nem), és az emberek nem is ismerik a szó jelentését. Az önszeretet és a nárcizmus összekeverése véleményem szerint hihetetlenül felszínes, de ez az idő is. Az elmúlt csaknem két év alatt érdekes utat tettem meg, amelyet úgy hívok, hogy elfogadjam önmagamat, megértsem, ki vagyok, és ezt követően megtanuljam igazán jól érezni magam. Nem mindig volt könnyű vagy kellemes, de utólag rendkívül izgalmas megfigyelni az összes változást. Tehát mi az (nem) önszeretet, és miért tartom fontosnak beszélni róla?
Ez nem önzés vagy kifogás
A világnak nem szabad a végletekig lennie. Amikor azt mondom magamról, hogy elsősorban boldogságomra gondolok, ez nem azt jelenti, hogy önző, gőgös vagyok, és nem törődöm más emberekkel. Csak azt tudom, hogy ha sokáig mindent megtettem, hogy valaki más boldoggá váljon, az belém rúg. Fokozatosan erős frusztráció fog megnyilvánulni, amely kellemetlen konfliktussá válhat. És ez senkinek sem segít. A boldogságomról való gondoskodás először azt jelenti, hogy ezután hatékonyabban tudok vigyázni mások, akiket érdekel. Nézd csak felülről a dolgot:)
Az önszeretet témája máris visszhangzik a különféle bloggerek női világában. Sajnos azonban úgy érzem, hogy a gyerekek csak egy plusz kilóval vagy annál kevesebbel társítják ezt a témát, aminek látszólag jól vannak. Valójában mindez csak külső formájának elfogadásán forog, és a valódi lényeg oldalra megy. Ezenkívül felmerül a kérdés, hogy hol van a határ önmagam őszinte elfogadása és az az érvelés között, hogy én ilyen vagyok, akkor miért tennék bármit is ez ellen?.
Az önszeretetet nem a hiányosságaink megvédésére, hanem arra kell mondanom magamnak, hogy mit csinálok rosszul, mit nem és mit kell tennem, és hogy belső meggyőződéssel dolgozzam a fejlődés érdekében.
Szóval mi ez?
Azt írtam, amivel az emberek tévesen összekeverik az önszeretetet. De hogy is van valójában (legalábbis véleményem szerint)? Az öntudatról szól. Pozitívumai, de negatívumai is. Megértve egyediségünket, hogy mi magunk vagyunk a legfontosabb emberek az életünkben. Egészséges önbizalom kialakítását jelenti (óvatosság, nem kritikátlan érdekképviselet). Bárki más véleménye már nem számít fontosnak, ha őszinték vagyunk egymáshoz és igazán szeretjük egymást. Nem kedveli valaki, hogy nézel ki? Hogyan nevetsz, kifejezed, amit nézel valamire? Hatással lesz rád, ha teljesen kiegyensúlyozott vagy önmagaddal? Biztos nem:)
Az önszeretet hatalmas hatással van a kapcsolatokra is. Nemcsak partner, hanem barátságos, családi vagy munkahelyi is. Biztosan hallottad már, hogy csak egy ember kedvelhet igazán mást. Aki nem érzi a szeretetet önmagában, azt betegesen kezdi elvárni, és megköveteli mástól, ami természetesen nem fenntartható. Amikor a tükörben szereted ezt az embert, nem jelent problémát, ha nyitottabb vagy mások felé. Nem félsz megtagadni valakitől, mondani valamit, ami nem biztos, hogy kellemes. Szép metaforát olvastam erről:
Első pillantásra a valódi önszeretet problémákat okozhat a kapcsolataidban, mert nem mindenki lesz "ugyanazon az oldalon". Valaki megsértődhet, néhány ember elmehet tőled, valaki garantáltan nem áll készen az őszinteségre, és te magad is kezded észrevenni, kivel akarsz időt tölteni, és aki végül csak energiát rabol. A valóságban azonban csak a kapcsolatok minősége kezd érvényesülni mennyiségük felett és ez csak boldogságot jelent számodra:) Ne félj attól, hogy hirtelen kevesebb ember lesz körülötted, akkor is a legjobb időt élvezed magaddal.
Mindig legyen az első helyen
Többször is kritika tárgya voltam, azt hiszem, csak magamra gondolok, és senki másra. Azt kell mondanom, hogy sokáig ellenálltam neki, és nem akartam beismerni, amint eljött a felszabadító pillanat. Az igazság szemébe néztem és azt mondtam "Igen, én vagyok. Először magamra, a boldogságomra gondolok, és ebben semmi ellenkezőt nem látok."
Ki másnak kellene lennie az első helyen az életemben? 26 éves vagyok, nincsenek kötelezettségvállalásaim, hihetetlenül szabad időszakot élek életemben, sikerül utaznom, a munkám is kedves, miért ne élvezhetném? Hogy valakinek a szemében ne tűnjek énnek vagy egocentrikusnak? Megtudtam, hogy az, ahogy más emberek ránk néznek, többet mond róluk, mint rólunk. Mivel az embereknek természetesen vannak bizonyos elvárásaik, elképzeléseik arról, hogy milyennek kellene lennünk. És amikor a valóság történetesen eltér az elvárásoktól, nem mindig tudják elfogadni.
Sokan valószínűleg nem várnák el tőlem a blogomon hogy megvitassák ezt a témát. Éppen ellenkezőleg, a blogom a kezdetektől fogva nagyon személyes volt, és gyakran próba az elmémben és a lelkemben. Úgy gondolom, hogy a férfiaknak is figyelniük kell egy olyan témára, amely az életminőségre olyan jelentős hatást gyakorol, mint az önszeretet. Néha könnyebb olyan "hős" és "macskát" játszani, akiket nem érintenek az ilyen dolgok. Úgy gondolom azonban, hogy ez csak egy rövid távú megtévesztés önmagával szemben. Talán csak mindannyiunknak kell súlyosan megégnie ahhoz, hogy második esélyt kapjunk magunknak, és jobban kezdjünk figyelni belső énünkre és a valós értékeinkre. Ha van legalább egy ember (ideális esetben egy srác), aki a cikk elolvasása után a tükörbe néz a saját szemébe és az őszinte gondolataiba, akkor igazán elégedett leszek:)
Köszönöm a figyelmét a "nem utazás" témára, és örömmel tölt el, ha megírja nekem a tapasztalatait. Mit jelent számodra az önszeretet? Figyelsz rá? Segít öntudat? Írjon e-mailt, vagy a Facebookon, vagy közvetlenül az Instagramon:)