A gyermekek kiszolgáltatott lények, sokat gondolnak mindenre, és sok mindent feltesznek maguknak (mi van, ha anyám nem szeret engem, mi van, ha elveszítem, apám csalódni fog?) Felnőttkorban már egyáltalán nem oldjuk meg a gyermekek néhány kérdését, de a gyerekek másként érzékelik a világot, mint mi felnőttek.
Annak érdekében, hogy a gyermek minden igényét kielégítsék, és a gyermek jótékonyan fejlődhessen, éreznie kell a szeretet, a biztonság, a biztonság, a stabilitás, az elfogadás, a másokkal való szoros kötelék vagy a gondoskodás érzését. Ha a szülő elhanyagolja a gyermek bármely igényét, akkor gyermeke rosszul alkalmazkodó sémákat hozhat létre, amelyek egész életében követik. Ha a gyermek nem érzi magát biztonságban (szülei gyakran kiabáltak rá, fenyegetőztek, folyamatosan alábecsülték ...), akkor az elhagyás/instabilitás sémáját hozná létre. Félve élheti egész életét, hogy valaki elhagyja őt (szülei, partnere, barátai, gyermekei, ha felnőnek). Ha egy gyermek felépít egy adott rosszul alkalmazkodó rendszert, akkor felnőttkorában sem tudja csak irányítani. Adott negatív helyzetben, az elhagyás fenyegetése alatt, ismét úgy érzi magát, mint egy kis kiszolgáltatott gyermek, és nem tudja egyedül ellenőrizni. Ezt követően megváltozhat, csak terapeuta és terápia segítségével.
Ha megtörténik, hogy elvesztése után tudatja magával, hogy csalódott gyermeke teljesítményében, kiabál rá, betiltja kedvenc tevékenységeit, gyermeke nagyon negatívan érzékeli. Ezt követően önbizalmában szenved, még a képességeiben sem bízik, és végül nem képes a szükséges maximumot megadni magának a meccsen. Kisebbségi érzésre tesz szert, és a jövőben olyan rosszul alkalmazkodó sémákat építhet fel, mint a hiba/szégyen, szégyen, negativizmus/tévedéstől való félelem vagy perfekcionizmus/hiperkritika. Maga a gyermek is összetörik a veszteségtől, és az Ön észrevételeivel, érzelmi megnyilatkozásaival vagy sikolyaival még rosszabbá teszi.
VESZ MEGTÖRTÉNETET GYERMEKEDRE
Ma reggel mérkőzést fogok játszani, nagyon félek, hogy veszítek. Nem akarok újra csalódást okozni apámnak, utoljára nagyon szomorú volt a meccsemtől, és három napig nem beszélt velem. Mindent a meccsen hagytam, edzéseimet maximálisan edzettem, az ellenfél egyszerűen jobb volt. Ocino rám kiáltott, hogy lehetetlen vagyok, és soha nem tudok nyerni. Teljesen csalódtam ebben és alul. Amikor hazaértünk, bezártam magam a szobába, és titokban sírni kezdtem. Ha apám meglátott engem sírni, akkor megint elmondta, hogy nagymama vagyok, és hogy a fiúk nem sírnak. Nem értem, miért nem tudom megmutatni az érzéseimet, mi a rossz ebben? Most bizonytalan vagyok a meccs előtt, és nagyon félek, hogy veszítek. Nagyon nem akarok veszíteni, nem akarok újra csalódást okozni neki, haszontalan vagyok, az egészet biztosan elrontom. Remeg a lábam, izzad a kezem, le kell esnem, nem tudom, mit kezdjek vele. Apám nem biztat, nem mondja el, hogy bízik bennem, még rosszabb. Már meccsnek nyilvánítottak és bosszankodom, nem is tudok mozogni az idegeimtől, és még nem játszani, és sajnos nyerni.
Ez egy nagyon gyakori példa arra, hogy a gyerekek általában érzik magukat meccs előtt. Nem akarnak csalódást okozni szüleiknek, nem akarnak veszíteni. Azzal, hogy bizalmatlannak érzik magukat, nem bíznak magukban. Túlzott idegességet fognak érezni, ami nem tesz jót a sportnak. Az önbizalmuk hatalmasat fog szenvedni. Ezt követően általános teljesítményük gyorsan csökken. Ezért nagyon fontos, hogy mindig bátorítsa, dicsérje, motiválja és biztosítsa gyermekét, hogy mindenekelőtt szeretni fogja őt, akár győz, akár veszít. Ne hagyd, hogy a győzelem és a veszteség meghatározza a gyerekeddel való kapcsolatodat. Ne keverje a sportot a magánéleti kapcsolatába. Beszéljétek meg a gyermekkel a mérkőzést (párbeszéd, nem monológ formájában), és ezzel vége, ne emlékeztessük a veszteségek legyűrésére. Emelje ki az egyes meccsek erősségeit és gyengeségeit. Soha ne mutasd ki magadnak a csalódást, veszteség után ne kiabálj a gyerekeddel, ne mutasd túlzott érzelmeket a meccs alatt, ne kerülj konfliktusba más szülőkkel, edzőkkel vagy játékvezetőkkel. Ne csak az eredmények vezéreljenek, a játék és a sport öröme a legfontosabb. Győződjön meg arról, hogy gyermeke megfelelően fejlődik-e, és minden érzelmi igényt kielégít-e.