Egyéb »Hírességek/Életrajzok
Sisi bajorországi császárné, Bajorország
Milyen volt Sissi? Különös bajor lány volt, aki elvarázsolta a bajor óvárost természetes frissességével? A nők egyenjogúságáért folytatott harc emancipált úttörője? Vagy egy magasztos neurotikus, aki viselkedésével kínozta a császári családot és különösen Ferenc József császárt? Érdekeltek voltak ezekre és más kérdésekre adott válaszok, ezért megragadtuk az alkalmat, hogy megvizsgáljuk Habsburg-Wittelsbach Erzsébet magánéletét, akit szerettei szeretettel becéztek Sissi-nek. Megtudtuk, hogyan szervezte meg az életét, mely emberekkel volt szoros kapcsolata, milyen kedvenc tevékenységeket végzett, mely feladatokat kerülte el és hol menekült el tőlük. Igyekeztünk finoman megragadni tipikus jellemvonásait, amelyek közül sok gyermekkora óta meghatározta a személyiségét. Leírtuk azt is, hogy nézett ki Habsburg Erzsébet mindennapjai, akik nagy figyelmet szenteltek WC-jének és testhigiéniájának.
Erzsébet császárné mind az édesanyjától, mind az apjától származott a Wittelsbach családból, akik a 12. századtól az első világháború végéig uralkodtak Bajorországban, és a 13. századtól kezdve a Rajnán Pfalz (német császári fejedelmek) rangot élveztek. Az évszázadok során a két családi ág számos mellékvonalra oszlott, és 1799-ben a Rajnai-Pfalz egyik későbbi ága "Bajorország hercege" címet kapta. Elsőként Wilhelm, a Birkenfeldi Pfalz tartotta ezt a rangot, amelyet unokájának, Maximiliannak, Erzsébet apjának adott át.
Az elmúlt évszázadok egyik társadalmi és politikai sajátossága az volt, hogy az uralkodó fejedelmi bíróságok összekapcsolódtak ugyanazokkal a családokkal, annak érdekében, hogy mindenekelőtt a rokoni kapcsolatok révén megakadályozzák a katonai konfliktusok kialakulását, és így fenntartsák vagy kibővítsék a erő. Wittelsbachék ezt a szokást példás rendszerességgel követték. A törzskönyv táblázatok figyelembevételével észrevehető, hogy bizonyos köteteket részesítettek előnyben. Az egyes Wittelsbachi ágak (Bajorország és Pfalz) tagjainak a Habsburgokkal kötött házassága túlsúlyban van. Ez azt jelenti, hogy annyi házasságot kötöttek Ferenc József császár ősei és Erzsébet császárné között, hogy többször is rokonságban voltak egymással - leszámítva azt, hogy anyjuk nővér. A császári pár genealógiai módon összeköti a Habsburgok és a Wittelsbachok között huszonhat, a Wittelsbachok között pedig mintegy harminc köteléket. A császárnénál ehhez szülei kettős Wittelsbach-szakszervezet csatlakozik.
Erzsébet császárnőnek fejlett humora, iróniája és huncutsága volt; olyan tulajdonságok, amelyek nem befolyásolták annyira, mint sok más.
Mivel Erzsébet császárné, valamint családjának számos tagja folyamatosan váltakozó hangulatoknak volt kitéve, amelyek hirtelen egyik szélsőségből a másikba tolódtak át, humorát és a szórakozás iránti nagy lelkesedését bizonyos szempontból rövid időre elítélték. Erzsébet apja, Max herceg fiatalon is tele volt életoptimizmussal, de vidám természetét váratlanul beárnyékolta a huncut hangulat. A költészet iránti szeretet nemcsak a családban nőtt fel anya felől, hanem a császárné apja is fiatalságából prózai és költői műveket komponált. A bajor herceg gyermekeinek többsége örökölte a népművészet szeretetét, és gitározni is megtanult. Emellett zongoraórákat is elvégeztek. Míg Erzsébetet tehetségesnek tartották a gitározásban, a zongorázásban csak középszerű volt. Testvére, Karol Teodor azonban virtuóz zongorista volt.
Erzsébet császárné az egyik legszembetűnőbb Wittelsbach tulajdonságot örökölte apjától - nyugtalan szellemet és féktelen szenvedélyt az utazás iránt. Erzsébet öreg apjától örökölte az idegességet. "Folyamatosan mozgott, és csak a festés vágya kötötte le egy pillanatra a székéhez." Felnőttként kezdett a mozgás megszállottja lenni. Hamarosan senki sem volt képes kitartó vezetéssel és több kilométeres "gyalogos futással". A lovaglási szenvedélyen kívül - mint fizikai gyakorlat és a család saját mozgási vágya kapcsán - az egész Wittelsbach-család rendkívül nagy szeretettel volt a lovak iránt.
Annak érdekében, hogy Erzsébet felléphessen a meghívott közönség előtt a hazai cirkuszban, apjának cirkuszi versenyzőnek készült. Korának egyik legjobb versenyzője volt, és felnőttkorában továbbra is próbálta fejleszteni művészetét. Mivel Erzsébet császárné folyamatosan lovagolt, a lovak rendkívül jó ismerője és szeretője lett. Szenvedély volt, amely a Wittelsbach család számos tulajdonságához hasonlóan a végletekig fejlődött. Elizabeth gyakran melegebb viszonyban volt a lovakkal, mint az emberekkel.
2.3 A császárné viszonya anyósához és menyasszonyához
Mindenekelőtt meg kell szüntetni az előítéleteket Zofia nagyhercegnő és Erzsébet közötti rossz viszony kapcsán. Eltérően minden életrajzi forrástól, amelyek a nagyhercegnőt kemény, rosszindulatú és könyörtelen nőként írják le, szerettei rendkívül társadalmi és intelligens személyiségként beszélnek róla. A császár anyja nem volt sem hideg, sem kemény, de jószívű és szerető nő. Hálás volt még menyasszonyának is, amiért átvette számára a gyermekek nevelését. Miért írta le akkor a császárné lányának, Maria Valeria nagyhercegnőnek ilyen kedvezőtlen megvilágításban, miközben saját anyját idealizálta? Ez a jelenség az "ellentmondás és elmozdulás" jelenségével magyarázható. Sissi sok idegbeteghez hasonlóan tagadta negatív érzéseit a saját anyja iránt, tudat alatt próbálta megteremteni egy olyan anya ideálját, akiről valójában le kellett mondania.
Úgy tűnik, hogy Zofia nagyhercegnő kritikája tulajdonképpen csak negatív részét változtatta meg saját anyja iránti érzelmeinek. Sissi számára olyan volt, mint egy mese: nem a saját anyja, hanem a mostohaanyja mindig a rossz. Esetében azonban Zofia volt a gonosz mostohaanya. Elizabeth saját gyermekei iránt is kevés érdeklődést mutatott, még kevésbé érdekelte unokái és menyasszonya - egyértelműen megvetette Stefánia koronahercegnőt. Stefánia követte az osztrák-magyar trón utódját, és így sorsa sokkal szerencsétlenebb volt, mint a császárné sorsa. A császárné azonban a legkisebb együttérzést sem mutatta menyasszonya iránt, akinek sokkal távolabb kellett elhagynia a hazát, mint Erzsébet bajorországa. Erzsébet császárnéhoz hasonlóan Stefánia is tizenhét éves korában házasodott össze, de az anyósával ellentétben nem engedték, hogy elnyerje férje szeretetét és figyelmét. Erzsébetnek azonban egy csipetnyi megértése nem volt a menyasszonnyal kapcsolatban, és álmában sem jutott eszébe, hogy Stefan valahogy megkönnyíti a bécsi tartózkodást.
2.4 Erzsébet mint anya
Az 1960-as évektől a császárné felhagyott az alsószoknya viselésével (és ez így maradt élete végéig). A hálóingje meglehetősen egyszerű volt, de mindig mályva színű selyemszalagokkal volt átszőve. A császárné nyári fehérneműje könnyű ingekből és selyem trikós bugyiból állt. Télen Elizabeth hasonló, finom velúr bőrből készült fehérneműt viselt, amelybe bele lehetett varrni. A varrás így mániája lett, és átült a lovagló ruhákba is, amelyeket - lovon ülve - pontosan a testhez tudott igazítani. Erzsébet császárné kevés ékszert viselt, még csak nem is nagyon ritka ékszereket (a hivatalos gálafogadások kivételével). A karikagyűrűt nem a kezén viselte, hanem egy aranyláncra akasztotta, és a ruhája alá rejtette. A görög mítoszokból származó kedvenc hősének, "Achilleusnak" a nevét vésették kedvenc kínai aranyzsebórájára. Rudolf fia halála óta Erzsébet császárné csak feketében járt. Halála napján fekete ruhát, fekete lókalapot, üveggyöngyökkel hímzett fekete cipőt és fekete bőr utazótáskát viselt (fém kezdőbetűs "E" díszes koronával), amelyben személyes iratait őrizte. A fekete ventilátort egyetlen séta során sem szabad kihagyni. Mögötte a császárné elrejtőzött a kíváncsi tekintetek elől.
6.2 A császárné hajápolási rituáléiról
- A hajam rabszolgája vagyok!
(Maga a császárné)
A fésüléshez a fodrász borostyánszínű, ezüst színű "varázsfésűt" használt, amely a császárné véleménye szerint megakadályozta a hajhullást. Ezüst ollóval havonta egyszer vagy kétszer egyenesítette ki a homlokára hulló hajszálakat. A rituálé végén a megfésült, elhullott hajat egy ezüst tálban kellett bemutatnia a császárnőnek, hogy megnézze. Számuk szerint a császárné többé-kevésbé szemrehányó tekintettel büntette meg a fodrászat.
Annak érdekében, hogy ne okozza feleslegesen a kedélyes császárnőt, Franziska feltalált egy trükköt, amely fésülés után sokkal könnyebbé tette a távozását: köténye alá ragasztóval bevont övet rögzített, amelyre a fésülés során kihullott hajat rögzítette és ezáltal okosan elrejtette. Gyermekkora óta Erzsébet császárné megszokta, hogy durván bánik a háztartási alkalmazottakkal, és gyakran előfordult, hogy amíg a fodrász el nem sajátította a trükköt egy ragasztóval festett ruhacsíkkal, sok hajért néhány szőrt kapott.
A bőrápolás szerves része volt a napi programnak. A császárné mindig az évszaknak és a tartózkodási helyének megfelelően bánt vele. Általában reggel mindig enyhén masszírozta a hideg krémet, a kámforot és a bóraxot a bőrébe. Erősebb napfény hatására tiszta mézből vagy túróból készült maszkokat alkalmazott az arcára. Az eper idején a császárné arcát és nyakát összetört eperrel vagy kifejezetten neki készített eper kenőccsel festette. Erzsébet császárné minden elvárása ellenére az igazán eltúlzott sportágaknak nem volt haszna: lovaglás, vívás, futás, nem pedig séta, valamint izzadókúra és számos diéta fokozatosan gyengítette a császárné testét és idegrendszerét. A testi sérülések (isiász, reuma) kezelésére kevés módszer létezett, ezért az életkor növekedésével Elizabethnek elsősorban a rendszeres vezetésről kellett lemondania.
6.5 a császárné sporttevékenységéről
A korabeli összes szabály ellenére, amelynek eredményeként a társadalom hölgyei keveset vagy szinte egyáltalán nem sportoltak, Erzsébet császárné nagyon aktív sportoló volt. Nem is akarta feladni a napi edzéseket otthonában, ezért kis tornatermeket hozott létre számára, bárhol is lakott (a Hofburgban, Bad Ischlben, a lainzi Hermes villában, a gödöllöi kastélyban). A legszerényebb felszerelés azok a gyűrűk voltak, amelyeket a császárné saját szobáinak ajtókeretére szereltek. Miután az 1980-as évek elején felhagyott a lovaglással, úgy döntött, hogy inkább vívóórákat kezd. Ha az időjárás engedi, a vívóórák mindig kint voltak. Edzés után a császárné általában függőágyban pihent Feldafin plébániakertjében, mert úgy gondolta, hogy a sűrű sövénynek köszönhetően a legjobban védve van a kíváncsi tekintetek ellen. Amikor a Starnberg-tóban úszott, nyilvános uszodát kellett bezárnia a jelenléte alatt, és két rendőr feladata az volt, hogy senkit ne engedjenek a közelébe. A tanács a szálloda uszodáját is használta, egy fekete lány kíséretében, aki ott tartózkodása alatt mindennap masszírozta.
Felnőttként Elizabeth korának egyik legjobb és legbátrabb versenyzője volt. Bécsben a spanyol udvari lovarda első lovastanára tanította meg a lovaglást. A császárné hamarosan elsajátította a legbonyolultabb lépéseket és ugrásokat is, és egyre újabb és kockázatosabb technikák iránt érdeklődött. A Renz Circushoz fordult, amely még mindig a Zirkusgasse-ra épült a II. Bécsi kerületben, és elkezdte tanítani Elise Renz szépséglovast. Lóháton akrobatikát tanult. A gödöllöi kastélyban a császárné saját arénával volt ellátva az udvari istállókhoz, ahol Elisa Renz vezetésével tanította a legfelsõbb cirkuszi számokat. A rókavadászok külön örömöt jelentettek Erzsébet császárné számára. Az ilyen jellegű leghíresebb és legveszélyesebb események Angliában és Írországban történtek, és az 1970-es évek óta gyakran vesznek részt rajta. Idősebb korban Erzsébet császárnőnek le kellett mondania a lovaglásról és a vívásról, mert súlyos ülőgörcsös fájdalom és köszvény kezdte szenvedni. Bár folyamatosan kezelték, a szenvedést már nem lehetett enyhíteni.
6.6 A BETEGSÉGEKRŐL, A KEZELÉSI MARADÉKOKRÓL ÉS A GYÓGYSZEREKRŐL
Annak érdekében, hogy egyre gyakrabban tervezhessük meg a császárné kezelését és kezelési módszereket alkalmazzunk, valamint segítsünk a császárnőnek a mentális egészségi problémák kezelésében, számos orvos a császári személyi orvosok sorából, valamint sok más európai orvosi és fürdőszakértőkre volt szükség. Mindannyian foglalkoztak az egészség fenntartásával és Erzsébet császárné különféle terápiáival, tanácsot adtak neki, és kérésére új tartózkodásokat írtak elő a fürdőben, amelyek többnyire egyetlen célt szolgáltak: a császári bíróság és az ottani feladatok elől való menekülés.
A villa állomásán a császárné később egy kis kastélyt építtetett - Achilleiont. Raffael Caritót a nápolyi építészre bízta az építkezés elvégzésével. A kastélyt Achillesnak, a császárné kedvenc görög mitológiának hősének szentelték. Nagyon drágán, fantáziával volt berendezve, nagyrészt a császárné elképzeléseinek megfelelően. Az ágyneműn, asztali ágyneműn és írópapíron kívül az osztrák koronával díszített delfin, Thetis szent állata, Achilles anyja, ragyogó volt. A korfuiakat azonban leginkább az nyűgözte le, hogy a villát villannyal világították meg, az áramot pedig a saját erőművében állították elő. Korfuban az építkezés és az újjáépítés hosszú évekig tartott. Amikor minden befejeződött, a császárné hirtelen abbahagyta az érdeklődést a palota iránt, és eladásra kínálta.
6.8 A FÉLELMEKRŐL, KONVERZIÓKRÓL ÉS DEFORMÁCIÓKRÓL
Az irodalom és nyelv iránti lelkesedéséről, valamint a látókörének oktatása és tágítása érdekében tett folyamatos erőfeszítéseiről ismert császárné jelentősen különbözött a született hölgyektől, a magas arisztokrácia tagjaitól, akik akkoriban elég szilárd tudással rendelkeztek, de akiknek az élete elsősorban a család, a háztartás és a társadalom. Minél jobban megszabadult Sissi mind férjétől, mind fizikailag, mind szellemileg, annál jobban tanult nyelveket és irodalmat.
Megszólalt a csengő, és a két nő a felszálló pontonhoz rohant, hogy ne hagyja ki a hajót. És ez volt Lucheni pillanata. Odarohant a császárnéhoz, összegömbölyödve, mintha elválaszthatatlan napernyő alá nézne. Ugyanabban a pillanatban jobb kezével mellkasba ütötte, iratot tartva, és megmenekült. - kiáltotta Sztáray grófné, amikor a császárné leesett. Miközben talpra segítették Sissit, Őfelsége azt mondta: "Ez semmi, siessünk elkapni a hajót." Azt hitte, egy tolvaj megpróbálta kirabolni. A hajón Sissi kezdett fakulni és gyengülni. A környéken mindenki megpróbált segíteni neki, vizet adott, és annyira fel volt háborodva, hogy megkérdezte: "Mi történt velem?" De aztán elvesztette az eszméletét, ezúttal örökre. A grófné gyorsan meglazította ruháit, és egy vérfoltot talált a mellkasán, nem nagyobb, mint egy érme.
Lucheni menekülés közben megúszta a gyilkossági fegyvert, de hamarosan felkutatták és letartóztatták. A nyomozás során nem sajnálta. Csak az érdekelte, hogy ne Genfben végezzék, hanem Luzernben, ahonnan jött. Végül életfogytiglani börtönre ítélték, de Lucheni ismét saját kezébe vette az igazságszolgáltatást - 1910-ben börtönben felakasztották. Ausztria császárné és a magyar királynő 60 éves korában elhunyt. A boncolás megerősítette, hogy a fegyver behatolt a mellkasba 85 mm mélyen, eltörte Sissi negyedik bordáját, keresztezte a bal tüdőlebenyt, kilyukasztotta a bal szívburokot és behatolt közvetlenül a szív bal kamrájába. Pontosságával úgy tűnt, hogy a sebet egy sebészeti eszköz hagyta hátra. Olyan keskeny volt, hogy a vér a szívkamrából szivárgott, csak cseppenként, és Siss szíve csak lassan állt meg. Miután a császárné holttestét kiállították a Beau Rivage Hotelben, szeptember 15-én különvonattal szállították Bécsbe. A halott császárnőt a lehető legőszintébb módon kellett fogadni, amikor megérkezett a rezidenciára. Mindenkit, aki részt vett benne, örökre az emlékezetébe kellett vésni. Nem csak emberi tragédia volt, hanem olyan világesemények szaglása, amelyekben a világ a múltba rázkódott.
Válaszunk arra a vitatott kérdésre, hogy a császárné csak egy bájos furcsa lény volt-e, vagy az első emancipált nők egyike, ez a következő: Sissi valóban modern típusú nő volt. Ez a nő, aki akarata ellenére lett uralkodó, magában kifejlesztette a az álomvilágba való menekülés képessége. És ez a képesség segített túljutni sokan. Jelképévé vált sok nemes vagy polgári származású nőnek, akik egyedül éltek az akkori időkre jellemző házasságokban, amelyek kizárólag a forma megőrzése és a kölcsönös tisztelet alapján épültek.
Elizabeth rendkívüli személyiség volt, és ezért különböznek a vélemények róla. A gyönyörű császárné már élete során számos találgatásra adott okot, és a mai napig sok legenda övezi. Történelmileg tagadhatatlan, hogy hangulataival folyamatosan kompromittálta a méltóság és a jó viselkedés miatt elszenvedett bíróságot. A tanács olyan magyar nyelvet használt, amelyet rajta kívül és a császáron kívül senki sem beszélt. Nemcsak nyílt szimpátiát mutatott Magyarország iránt, hanem diszkriminálta a többi udvari társadalmat is.
Erzsébet anyja, Ludovik és Zofia, Ferenc József császár anyja, a bajor király leányai voltak a fő wittelsbachi ágból. Ludovik házassága Max bajor herceggel, a wittelsbachi ágtól tehát hierarchikusan a házasság alatt állt. Eszerint Erzsébet alacsonyabb eredetű volt, mint anyósa. Valószínűleg ez a körülmény volt a viszály középpontjában. A Sissi és az anyósa közötti státuszkülönbségről biztosan az udvaron lehetett hallani. Erzsébetre jellemző, hogy senkit sem fogadott el a császári családból, ahol nyugtalanul érezte magát. Sissi partnerként csak a pozíciójához képest aránytalanul nőket választott, az alacsonyabb rangú hatóságokat az alacsonyabb szintű hatóságokra bízta, az udvarhölgyeivel pedig csak magyarul beszélt, hogy mások ne értsék meg. Ha Elizabeth egyáltalán megjelent a bíróság társaságában, vagy rosszkedvű volt, vagy hallgatott, ami szintén mások kompromisszumkísérletének tekinthető, és ugyanakkor felhívja magára a figyelmet.
Érdekes, hogy Sissi gyönyörű nőkről készített képeket és fényképeket. Ennek a hobbinak kettős jelentése van. Egyrészt a férfival való azonosulás, másrészt a szépségekkel összehasonlítva megerősítette saját fölényét a mottó szerint: "Tükör, tükör, megmondja, ki a legszebb a földön?" Általában a császárné inkább a szeretet fogadásával foglalkozott, mivel végtelenül adta és csodálta. Minden személyes kapcsolatban a legfontosabb ember akart lenni egymás számára. Ez a viselkedésmód hangsúlyozza Elizabeth fallikus - nárcisztikus vonásait. Mindenkinek körülötte kellett repülnie, minden körülötte kellett forognia, miközben ő vonakodva emelkedett mások érzései fölé. A sok hobbi és különféle foglalkozás ellenére a császárnőt egész életében nyugtalan szellem zavarta, sok hosszú utat tett meg, és valószínűleg az ő sorsa volt, hogy élete tragikusan és váratlanul elpusztult ezen utak egyikén, ahogyan már kitalálta.