szenteste több neve van, mint pl. kračún, vagy vilia .

rész

Főzés, sütés:

Karácsony estéjén reggel, amint eltelt az éjfél, a nők összekeverték a tésztát a karácsonyi süteményekhez. Hajnalban próbálták készen állni a sütésre, mert a hagyomány szerint az ünnepi péksüteményeknek napkeltére már kint kellett lenniük a sütőben, és azért is, mert volt mit adniuk énekeseknek és borászoknak. A sütés nem tarthat hosszabb délnél. A péksütemény nagyon fontos volt. Az emberek meg voltak győződve arról, hogy a kenyér varázslatos szerepet játszik ebben az alkalomban. Kracunnak vagy villi kenyérnek is nevezték .

Nem feledkeztünk meg a lelkekről:

Ezen a napon nem feledkezett meg a gazdálkodásról, még a szegényeken sem. Árvában kenyeret is sütöttek kedvesei számára. Újévig épségben kellett maradnia a szenteste asztalán. A kenyér, az uzsonna, a kenyérpirító mellett süteményeket is sütöttek kovásszal. A rengeteg kenyér volt az egyik módja a jó termés elősegítésének az elkövetkező évben. Mindenkinek eleget kellett ennie, ráadásul elégnek kellett lennie ahhoz, hogy szórakoztassa a bortermelőket a szórakozásból.

Nagyböjt napja:

A karácsony napját nagyböjtnek is nevezték . A nap folyamán kevés volt az enni, és a vacsorára szánt ételek egyike sem volt. De teljes böjtre volt szükség az első csillag megjelenéséig. A lánynak, aki estig éhes maradt, jó embert kellett volna szereznie. Megígérték a kisgyermekeknek, hogy ha kitartanak az éhezés estéig, arany szarufát, pónit vagy arany hintót fognak látni a falon.

Karácsonyi varázslat:

Karácsony napján ismét varázslattal találkozunk. Mindenki megpróbálta elkerülni a rossz hangulatot, a nyomorúságot, a sikítást, a sírást, mert ha mégis bekövetkezne, akkor egész évben gyakran megismétlődnének. Kora reggel kelt és mindenkinek gyorsan fel kellett vennie a cipőjét, mert ezen a napon mezítláb nem léphettek a földre. Ezt az ország iránti tisztelet tanúsítása indokolta. Szlovákiában nem volt olyan terület, ahol ezen a napon sót, diót, kenyeret, ostyát és fokhagymát ne dobtak volna a kútba, meggyőződve arról, hogy ez egész évben elegendő egészséges vizet biztosít a kútban. Számos babona kapcsolódott a gazdasághoz. Az udvart a fal felé söpörték, hogy a tyúkok ne tojjanak. Sötétedés előtt egy új seprűvel is át kellett söpörniük a szobát, de nem az ajtó felé, hogy ne söpörjék el az ingatlant.

Időjárás előrejelzés:

A karácsony napjának időjárása szerint az emberek megítélték, milyen eredményekre számítanak a következő évben. A sötét ég istállókat és sok gyümölcsöt jósolt meg. A nagy hold a terméshiány hírnöke volt, sok csillag sok baromfit, jó szőlőtermést és minőségi füvet jósolt. Ha húzták vagy húzták, akkor a teheneknek jól kellett volna fejniük. A sok hó és szél megjósolta az alma és más gyümölcsök jó termését. A rossz előjel a köd volt. Ha sok idős ember hal meg a hegyekben, de ha a fiatalok a völgyekben halnak meg.

A karácsony napját, valamint Isten születését egy új szakasz kezdetének tekintették. A borászok járása nem volt mindenhol egyforma. A gyerekek rövid borokat szavaltak. Jó termést, megnövekedett állatállományt, egészséget és elégedettséget kívántak a földtulajdonosnak és a házvezetőnőnek a következő évben. A pásztorok vicces mezei is voltak.

Szenteste:

Kora este a falvak szokatlanul elhagyatottak voltak. Az ívek sötétedésig sötétek maradtak. A vacsora akkor kezdődött, amikor az első csillag megjelent az égen. Szepességen a gazdaság fenyő gallyakat hozott a hegyről, és az ajtókeretek fölé szúrta. A tűknek meg kellett volna védeniük a családot a démonoktól. Egyes területeken fülekből szőtt koszorú lógott, amely az aratás szimbóluma volt, az asztal fölött. A fenyőfákat is a mennyezetre akasztották, és almával, dióval és loncokkal díszítették.

Étkezési szokások:

Különös gondot fordítottak az asztal beállítására. Figyelembe vették szent hely. Alatta a földesúr olyan vas tárgyakat tett, mint pl. fejsze, kapa, dög és más tárgyak, amelyek nemcsak a jó munkaeredményeket, hanem az asztal körül ülők erejét és egészségét is biztosították. Élelmiszer és kenyér volt az asztalon. Vacsora előtt mindenki mosott és tiszta vászoningbe öltözött. Aztán az egész család összegyűlt az asztal körül. Gyertyát gyújtottak, imádkoztak. Az ima után megitták a vidámat (hriatô) és ettek a tortából. Mindenki kapott egy ostya mézet. Az étkezők számának egyenletesnek kellett lennie. 13 ember nem ülhetett az asztalhoz. Gazda belemártotta az ujját a mézbe, és keresztet vetett mindenki homlokára, hogy megvédje a rosszat. Az első almát annyi darabra vágták, ahány ember volt az asztalnál. Vacsora közben senki sem kelhetett fel az asztaltól. Az étkezést vacsora után nem halasztották el, legalább másnapig maradtak rajta. A kenyérmorzsa megőrizte természetfeletti tulajdonságait, nem dobták el, hanem éppen ellenkezőleg, felszedték és kidobták.

Karácsony és szerelem:

A lányok még ez alkalomból sem feledkeztek meg a szeretet és a házasság kérdéséről. Vacsora után mentek bug forralás a tetőn, kútra, pajtákra, idegen boltívekre és hasonlókra kopogtattak.

Amint este lett, nyüzsgés támadt a családokban és a faluban. Mindenkinek volt egy előre meggondolt programja arról, hogyan töltse el a következő órákat. A szeretteik együtt énekeltek, ha a szomszédok ellátogattak .

Vinshi a karácsony szerves része is. A falunkban, Margecany-ban ez nőtt és növekszik így:

"És hibáztatlak ezekért a majmokért,
bőségesebb, nyugodtabb, egészségesebb,
életév, hogyan éltek és éltek túl a szeretet Urától,
kívánja a lelkeket, hogy az Úr Isten megáldjon benneteket,
hogyan hull a harmat az égből. "

Fénykép: www.katnoviny.sk

Feldolgozta: Ľudmila Hricková