šóth

5.11. 2017 14:00 A járóbeteg-orvosok kihalnak, a fiatalok nem akarják megtenni.

Friss információk egy gombnyomásra

Adja hozzá a Plus7Days ikont az asztalra

  • Gyorsabb oldalelérés
  • Kényelmesebb cikkek olvasása

Az állam a legalacsonyabb százalékot fizeti az egészségügyért a kötvénytulajdonosai számára ebben az évben. A szülési szabadságon lévő gyermekek, nyugdíjasok vagy nők után fizetett összeg havonta fejenként körülbelül harminc euró. Az önként biztosított személy havonta körülbelül 60 eurót, az alkalmazott pedig 120 eurót fizet. Ebben nagy a különbség és aránytalanság, mivel ez a két "játékos" részben csak azért fedi le a keletkezett lyukat, mert az állam adja a legkevesebbet. Paradox módon az állami kötvénytulajdonosok fogyasztják az egészségügyi szolgáltatások és az ellátás legnagyobb százalékát.

Mi jelenleg az egészségügyi ellátás legnagyobb problémája, hogyan fenyegeti a beteget, de az is, hogy a fiatal orvosok miért nem akarnak járóbeteg-szakrendelésekre menni a Szlovákiai Magánorvosok Szövetségének (ASL SR) elnökével és a a civil társulás Zdravita-ŠÓTH MARIÁN (45) ANKA ŽITNÁ LUČAIOVÁ.

Ennek alapján kiszámították az állam által befizetett összeget?

A legkevesebb pénz az egészségügyre érkezett ebben az évben. Az az intézkedéscsomag, amelynek a Value for Money projektnek kellett volna létrejönnie, véleményem szerint nem annyira mérvadó. Ambuláns orvos helyzetünkből azt látjuk, hogy a pénzt nem valamilyen speciális célú pénzeszközre és hasonlókra fordítják, hanem az állampolgárok egészségügyi ellátására fordítják. Nem vagyok közgazdász és nem tudom, mi a költségvetés kiindulópontja, de ha azt halljuk, hogy a társadalomnak és a gazdaságnak jól megy, akkor logikus, hogy az egészségügyi ellátáshoz is több pénz kell érkezni a járulékokból. Kiderült azonban, hogy ez nem magától értetődő.

A Value for Money anyag szerint az egészségügyben van elég pénz, csak rosszul osztják el őket.

Jelenleg már egyértelmű, hogy ez nem így van. Nincs elég pénz az egészségügyben. Észleljük a hiányosságot, mert megnő a gyógyszerek fogyasztása, és ezek többnyire drága és innovatív gyógyszerek vagy orvosi cikkek.

Így ezen anyag alapján korlátozták az államtól érkező pénzügyi áramlásokat?

Feltételezem. Ezenkívül az Általános Egészségbiztosító Társaság (VšZP) vezetésében bekövetkezett változást követően kiderült, hogy az elfogyasztott egészségügyi ellátás egyre magasabb, és a VšZP nem rendelkezik elegendő erőforrással ahhoz, hogy működőképes legyen. Három évre helyreállítási tervet kellett készíteni. Szerinte a szerződéseken kívül semmi újat nem hajtanak végre vagy fizetnek. Tehát az egész 2017-es év a "nincs pénz" szellemében zajlott, kötelesek biztosítani, hogy semmi új ne oldódjon meg, és a járóbeteg-szektor, amely a kórházakkal ellentétben nem hozott létre adósságot, és pénzt kért a alkalmazottai, ami azért legitim, mert a kórházakban az emberek törvényben meghatározott fizetéssel rendelkeznek, és ez a járóbeteg-szektorban nem, adósságot kezdett generálni. Ha jött pénz, akkor mentek a kórházakba, mert égett. A járóbeteg szektor, amely a beteg kapuja az egészségügyi rendszerbe, semmiben sem növekedett. A VšZP szerepelt a helyreállítási tervben, az anyagi ár-érték arány anyagi alapokon nyugodott, hogy meg kell menteni, és így mentették meg.

Mindenen?

Képalkotó és laboratóriumi vizsgálatok, receptek az év során azt mutatták, hogy meg kell spórolni az orvostechnikai eszközökön, hogy a képalkotást és a laboratóriumi vizsgálatokat többé-kevésbé a határérték fölött tartották. Ebből a szempontból nem volt jó környezet számunkra, mint orvosok.

Tehát orvosnak nem volt jó, pénzt számoltál. Kérdés azonban, hogy egy ilyen rendszerben a beteg megkapta-e azt, amire valóban szüksége volt. A beteg nem fizet azért, hogy az állami biztosítótársaságban valaki elmulasztotta azt, ami nem volt, a mínuszban lévő biztosítótársaságnak helyreállítási tervet kellett elfogadnia, amely meggyógyítja a biztosítótársaságot, a beteget azonban nem? Nem veszélyezteti a beteget?

Minden bizonnyal fenyegeti a beteget. Meghosszabbították a vizsgálatok határidejét, és meghosszabbították a laboratóriumi és képalkotó vizsgálatok határidejét is. A járóbeteg-szektor az összes szankciót a hátán viselte.

Csak a VšZP jelentett problémát?

Nem, ez egy rendszerszintű probléma. DRG rendszert vezetnek be, ami azt jelenti, hogy egy sor vizsgálatot végeznek el, és ha lehetséges, átkerülnek a járóbeteg-szektorba, hogy ne hosszabbítsák meg a kórházi kórházi ápolást, így a betegellátás gyors és hatékony. Ez nyomást gyakorolt ​​a járóbeteg-szektorra, hogy viszonylag nagy számú ambuláns vizsgálatot végezzen. De nem volt forrás számukra. Évente további nyomást jelent a növekvő minimálbér és az ebből fakadó adóköltségek, ezért a járóbeteg-orvosnak önálló vállalkozóként és munkáltatóként is viselnie kell ezeket a negatív hatásokat.

A díjak bevezetése megoldaná a helyzetet?

A díjaktól eltekintenek, és az orvos nem tud díjat fizetni a beteg fokozott kényelméért. Hányszor oldjuk meg azt a dilemmát, hogy a betegek olyan vizsgálatsorozatot igényelnek, amelyre az egészségbiztosítás nem terjed ki, de az orvos nem is tudja elvégezni őket helyettük. Mivel ezeket a fizetéseket törölték.

A beteg nem is fizethet érte önfizetőként?

A törvény egyértelműen hangzik. Ha egy ilyen eljárást megtérítenek valahol a rendszerben, az orvos nem követelheti a betegetől a fizetést.

Nem logikátlan?

Így épül fel. Arról nem is beszélve, hogy egy másik elem lép be. Régóta rámutattunk arra, hogy a járóbeteg orvosok kihalnak, és újakat nem vesznek fel hozzánk. A betegnek joga van az egészségbiztosítás által teljes egészében fedezett egészségügyi ellátáshoz. Az orvosok elmennek, a betegek tájékozottabbak és többet követelnek. És nagy kihívást jelent a konszenzus elérése a csökkenő számú orvos és az egyre több, tájékozottabb beteg között. A fiatal orvosok nem akarnak ambuláns szektorba menni. A kórházban megvan az alkalmazott minden előnye, a nyaralás. Tehát válaszoljon arra a kérdésre, hogy járnak-e az ambulanciára, ahol korlátozza őket a teljesítmény, a munkaórák száma, a gazdaság gondozása, a nővér alkalmazása.

Most kiegészül a mentőautó elektronikus rendszerbe történő bevezetésének kötelezettsége.

… Az orvos, az egészségügyi szolgáltató fizeti. Fizetnie kell a rendszerbe történő bevezetés megvalósításáért, 2018. január 1-jétől regisztrálni kell. Az egyesület megtudta, hogy a dokumentációt fokozatosan vezetik be a rendszerbe. Az orvos költségei azonban továbbra is több száz euróban vannak, mert a rendszert valakinek kell kezelnie.

A biztosítási társaságokkal a közelmúltban folytatott tárgyalások a szerződésekről is nagy felhajtást váltottak ki.

Ebben a környezetben, ahogy én definiáltam, egész évben mozogtunk. Az Egészségügy, amely a Szlovák Köztársaság Magánorvosok Szövetségének része és tagjai nevében tárgyalásokat köt az egészségbiztosító társaságokkal, negyedéves szerződéseket kötött az egészségbiztosító társaságokkal. Az egészségügyi társfinanszírozás időtartamának elmozdulásával a kiegészítéseink is változtak. Leginkább nullával voltak, és vártuk az egészségügy társfinanszírozását.

Szívesen?

Részben. Nem láttunk további finanszírozást, de az egészségbiztosító társaságok reflektáltak a járóbeteg-szektor igényeire.

Javulásra számítasz?

A miniszter támogatott minket, különített el egy pénzcsomagot csak az ambuláns szektor számára, ezért a helyzet javulására számítunk.

Az ASL SR, ellentétben a versengő Járóbeteg-ellátók Szövetségével (ZAP), nagyon higgadtan és nagy felhajtás nélkül tárgyalt új szerződésekről a biztosító társaságokkal.

Az Egészségügy 2004 óta tárgyal a tagjaiért. A barikádokra lépés és a sztrájkolás mindig az utolsó alternatíva egy olyan helyzetben, ahol ez már nem lehetséges. Tagjaink szempontjából jobb, ha nyugalmuk van, és nem kell megoldaniuk a konfliktusokat. Mind a tagok, mind a biztosító társaságok szempontjából barátságosan haladtunk. Régóta kitűztük a célt, hogy az egészségbiztosító társaságokban nem elengedhetetlen a lobbizás, de a dolgokkal szisztematikusan kell foglalkozni az Egészségügyi Minisztériumban és a Pénzügyminisztériumban. Úgy, hogy az alapok is közvetlenül a mentőkhöz kerülnek. Ez az egyik oka annak, hogy együtt dolgoztunk az összes egészségügyi szolgáltatóval, hogy létrehozzunk egy hasonló rendszert, mint például Németországban, ahol a pénz közvetlenül megy.

Amit nyertél?

A ZAP-n kívüli utat jártuk be, mindhárom biztosítótársaságnál sikerült egy kis növekedést követelni. Sikerült olyan helyzetet kialakítanunk, hogy legalább a szolgáltató által az egészségügyi ellátással kapcsolatos költségek fedezni fogják. Ezzel egyidejűleg sikerült megoldanunk a szolgáltatások kifizetését a beteg érdekében. Ha eddig csak a ZP Unió fizette a CRP-vizsgálatot, akkor ez év júliusa óta a ZP Dôvera is fizette. Meg kell oldani, hogy a VšZP-ben is megszegjük a vétót, így ő is fizeti ezt a vizsgálatot a kötvénytulajdonosainak.

Nem lehet magától értetődő?

Számunkra magától értetődő. Ezek a biztosítótársaság megnövekedett költségei.

A mérsékelt út, amelyen a cél elérése érdekében járt, megtérült?

A betegek, valamint az orvosok nevében mérsékelt módon haladtunk. Tudtuk, hogy a biztosító társaságoknál nincs annyi pénzeszköz, amire szükségük lenne. Versenyünk végül csak egy magánbiztosítóval küzdött, mivel az elmúlt három hónapra szerződést kötött egy nagy állami tulajdonú biztosítóval is. Ebben ellentmondás volt, bemutatták, hogy az összes orvosért küzdenek, és a Zdravónál már megvoltak a szerződéseink, és harc nélkül is ugyanazokat az eredményeket értük el.

Mivel az orvosok maguk is érzékelik ezeket a helyzetháborúkat a ZAP és a biztosító társaságok között?

Lassan sikerül azt állítanunk, hogy mi, egészségügy, más szerződésekkel rendelkezünk, mint más szolgáltatók. Ha eddig valami olyasmit mondtunk, mint az egészségügy, akkor más orvosok is, akik nem tagjai, ugyanezt kapták. Fokozatosan ez változik, kizárhatjuk a juttatásokat kizárólag a tagjaink számára, és másoknak nem kell ilyenekkel rendelkezniük. Most így jártunk. Augusztus 1-je óta elõnyöket szereztünk tagjaink számára, versenyünk, amely harci álláspontot vett fel az ügyben, augusztus 1-je óta nem nyerte el tagjainak, és folytatta az addig alkalmazott rendszert.

Tehát a ZAP nem nyert semmit kiabálással?

Kiabálással elrabolta tagjaitól azokat az előnyöket, amelyek akkor lehetnek, ha tisztességes üzletet akarnak kötni.

Két asszociáció van egy homokon. Az egyik kiabál és túszul ejti a beteget, a másik csendesen kitör a tagjai és a páciensei számára, amire szükségük van. Nem érzi úgy, hogy ez felboríthatja a beteget?

A beteg az egészségügy fogyasztója, ezért bizonyos mértékig részt kell vennie a tárgyalásokon. Azonban nem tehet semmit, mert ő az, aki szembesül a kész dologgal: az egészségügynek nincsenek pénzügyei, és ha valamire szüksége van a betegnek, akkor kijelentik, hogy nincs pénz.

Ez azonban nem a megoldás.

A betegnek kell elmondania a kormánynak - szükségem van rá. Különben nem lépünk tovább. Támogattuk azokat a cseh kollégákat is, akik háziorvosok és szakorvosok szövetségével rendelkeznek - és amikor ezt az interjút lefolytattuk, a klinikákat és a gyógyszertárakat bezárták. A velünk kapcsolatos problémák is velük vannak. Ezt a lépést azonban egységesen és szisztematikusan tették meg. Nem úgy, mint itt, ahol az orvosok egy kis csoportja nem ír alá szerződést, és másokat nem kezd el támogatni.

Ez nem zsarolás?

A kérdés az, hogy kit és ki zsarol itt. A páciens paradox módon jelenleg nem szenved sokat. A beteg csak utólag szenved, mert turbulenciába kerülünk, amely örvényként minden orvost centrifugál ki a járóbeteg-körből. Csak az orvosok egy része maradt meg, akik fokozatosan egyre több beteget látnak el. Ennek az lesz az eredménye, hogy a beteg a váróba jön, és azt mondja: "Jézus Krisztus, nagyon sok ember van itt, amikor újra megrendelnek." Egyszerűen kevés orvos van, és a járóbeteg-szakaszt nem vonzza a járóbeteg-szektor .

Mi a megoldás az állapotra?

A járóbeteg szakmát vonzóbbá kell tenni. Társfinanszírozza az egészségügyet, hogy a járóbeteg-szakorvos fiatal orvosának fizetése hasonló legyen a kórházi orvos fizetéséhez. Motivációs rendszer kialakítása az önkormányzattal és a felsőbb területi egységgel együttműködve. A hatóságoknak azt kell mondaniuk: Itt szükségünk van az orvosra, a biztosítótársaságok befizetése nem elegendő, ezért támogatást kap tőlünk - akárcsak Ausztriában, Németországban és más nyugat-európai országokban -, hogy dolgozni tudjon és gondoskodhasson az egész lakosságról .

Mennyi pénzre van szüksége egy orvosnak ahhoz, hogy finanszírozhassa a mentők működését?

Nagyon kemény szavakkal, a kapitány orvos egy hónapra csütörtök vajat kap a betegért. A tőkeilleték - a betegenkénti fizetés - átlagosan havi 2,60 euró. És egy szakember számára a lényeg egy műanyag pohár árának szintjén van. Kis számok matematikájában mozogunk. Ha az orvos túl akar élni és működni akar, akkor legalább két és fél ezer betegnek kell lennie egy ambulancián. Annak érdekében, hogy ki tudja fizetni az ápolót, akkor a díjakat, a bérleti díjat, a higiéniai normákat, a szoftvereket, a hardvereket, a papírokat, a fecskendőket, a tűket és egyéb anyagokat, és ha van még valami, fizetheti a fizetését. De ismét meg kell fizetnie a járulékokat.

Hogyan lehet havonta két és fél ezer beteget ellátni?

Igen, borzasztóan sok, és az orvosnak nincs sok ideje a betegekre. Várniuk kell, rendelniük kell. Kikövezzük az utat annak érdekében, hogy az átlagos járóbeteg-klinikán a betegek száma 1700 körül legyen. Ez azonban magas szám például azokban a régiókban is, ahol kevés a beteg, ahol lusta és ritkán lakott közösségek vannak - ahová az orvosok elmennek. A falusi orvosok, akik olyasmit csináltak, mint a háziorvosok, elmennek. Ha az önkormányzatok saját orvost akarnak, akkor valamilyen módon hozzá kell járulniuk az orvoshoz. Ha ezer betege van, és a körzeti orvos túl akar élni, akkor a közösségnek hozzá kell járulnia.

Mi lenne az ideális állapot, amelyet el akarsz érni?

Hogy a fiatal orvosok a járóbeteg-szektorba érkeznek, hogy kellő motivációval rendelkeznek az ott tartózkodáshoz, és hogy azok az orvosok, akik járóbeteg-szakrendelésekben vannak, továbbra is bennük maradnak. Ha ez sikerül, a járóbeteg-szektor fennmarad és működni fog.

Statisztikája van a járóbeteg-szakrendelések orvosainak életkoráról?

Tagjaink körében készítettünk egy felmérést, a számok nagyon magasak, sőt katasztrofálisak is. Sok hetven évesnél idősebb orvosunk van, ők is dolgoznak a nyolcvanon. Minél több szankciót vetnek ki az orvosokra, annál erősebb az a centrifugális erő, amely miatt távozásra késztetik őket.

A közelmúltban elfogadták azt a minimális óraszámot, amelyet az orvosoknak a járóbeteg-klinikákon kell szolgálniuk. A felháborodott hangok azt mondták, hogy a heti 35 óra nem sok, mert egy normálisan foglalkoztatott ember is heti 42 és fél órát dolgozik.

Nincs ezzel gondunk, ha pontosan meg van határozva ez a 35 óra, akkor mit kell ezen elképzelni. A pszichohigiénia szempontjából az emberekkel való munka nagyon megterhelő. Délután dolgozó orvosként tudom, milyen nehéz reggel és délután ellátni a betegeket. Ehhez hozzá kell adni a kezelésen kívüli betegek érdekében végzett munkát. Fürdőjavaslatokat írnak ki, ajánlásokat adnak ki a Társadalombiztosítási Ügynökség, a Munkaügyi, Szociális és Családügyi Hivatal számára, kiegészítik az orvosi dokumentációt, beírják az eredményeket, megelőző vizsgálatokat végeznek, és az eredményekről beszámolnak a betegeknek. A betegnek nem kell mindig ott lennie, de nekem el kell végeznem a munkát. És e munka mellett nem lehet más betegeket felszerelni, ha teljes figyelmet kell fordítanom rájuk és koncentrálnom kell. Tehát ezt a munkát bele kell foglalni ebbe a 35 órába. Arról nem is beszélve, hogy külföldi vizsgálatok szerint a napi tizennyolcadik beteg után a figyelem és a koncentráció gyorsan csökken, a hibaarány növekszik és veszélyezteti a beteget.

Hány beteget fog kezelni naponta?

Negyven-ötven. Nem kommentálom, mennyi időm van egy betegre egy ilyen rendszerrel. A rendelési rendszernek nem lehet megfelelni, akkor a várakozási idő akár több hónap is lehet. Ezért beszélünk az orvosonkénti 1700 beteg ideális számáról. Ha elegendő orvos van, képesek leszünk kielégíteni a betegek igényeit. Szisztémás változtatásokat kell indítanunk az egész járóbeteg-rendszer mozgatásához. Ez a költségvetéstől is függ. Követeltük, hogy az állam által fizetendő illeték 5% legyen. Idén nem 3,78 százalék. Ha ez megtörik, akkor pozitív változások is megkezdődnek, nemcsak szankciók.