Számú melléklet 1. a változás bejelentésére, ev. Sz .: 2017/06123-Z1B, 2018/00410-Z1B
AZ ALKALMAZÁSI ELŐÍRÁSOK
1. A GYÓGYSZER MEGNEVEZÉSE
2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL
Minden tabletta 13,870 mg amlodipin-bezilátot tartalmaz, ami 10 mg amlodipinnek felel meg.
A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 szakaszban.
3. GYÓGYSZERFORMA
Fehér vagy törtfehér, hosszúkás tabletta, egyik oldalán bemetszéssel, dombornyomott „A” és „10” szimbólummal a bevágási vonal bal és jobb oldalán.
A tabletta egyenlő adagokra osztható.
4. KLINIKAI JELLEMZŐK
4.1 Terápiás javallatok
Krónikus stabil angina pectoris
Vasospasztikus/vazokonstriktív (Prinzmetal) angina pectoris
4.2 Adagolás és alkalmazás módja
A hipertónia és az angina pectoris szokásos kezdő adagja napi egyszer 5 mg amlodipin, amelyet a beteg kezelésre adott egyéni válaszától függően legfeljebb 10 mg-os adagra lehet emelni.
Hipertóniás betegeknél az amlodipint tiazid-diuretikummal, alfa-blokkolóval, béta-blokkolóval vagy angiotenzin-konvertáló enzim inhibitorral kombinálva alkalmazták. Angina pectoris esetén az amlodipin önmagában vagy más antianginális gyógyszerekkel kombinálva alkalmazható nitrát-refrakter angina pectorisban és/vagy megfelelő dózisú béta-blokkolókban szenvedő betegeknél.
Az amlodipin dózisának módosítása nem szükséges, ha együtt adják őket tiazid diuretikumokkal, béta-blokkolókkal, valamint angiotenzin-konvertáló enzim inhibitorokkal.
Speciális betegcsoportok
Az idős és fiatalabb betegeknél hasonló dózisokban alkalmazott amlodipin egyformán jól tolerálható. Idős betegeknél a szokásos adagolás ajánlott, de az adag emelését óvatosan kell végrehajtani (lásd 4.4 és 5.2 pont).
Májkárosodás
Az ajánlott adagot enyhe vagy közepesen súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél nem állapították meg; ezért a dózist körültekintően kell kiválasztani, és a dózistartomány alsó végén kell kezdődnie (lásd 4.4 és 5.2 pont). Az amlodipin farmakokinetikáját nem vizsgálták súlyos májkárosodásban. Súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél az amlodipint a legkisebb dózissal kell elkezdeni, és lassan kell emelni.
Vesekárosodás
Az amlodipin plazmakoncentrációjának változásai nincsenek összhangban a vesekárosodás mértékével, ezért a normál adagolás javasolt. Az amlodipin nem dializálható.
6–17 éves, magas vérnyomásban szenvedő gyermekek és serdülők
Az ajánlott orális adag a vérnyomás csökkentésére 6–17 éves gyermekkorban napi 2,5 mg kezdeti adagként, amelyet napi 5 mg-ra emelnek, ha a célvérnyomás 4 hét múlva nem érhető el. A napi 5 mg-nál magasabb dózisokat gyermekgyógyászati betegeknél nem vizsgálták (lásd 5.1 és 5.2 pont).
6 év alatti gyermekek
Nincs elérhető adat.
Tabletta orális alkalmazásra.
4.3 Ellenjavallatok
Az amlodipin ellenjavallt olyan betegeknél:
· Túlérzékenység dihidropiridin-származékokkal, amlodipinnel vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyaggal szemben.
· Súlyos hipotenzióval.
· Sokkban (beleértve a kardiogén sokkot is).
· A bal kamrai kiáramlás elzáródásával (pl. Előrehaladott aorta stenosis esetén).
· Hemodinamikailag instabil szívelégtelenségben akut miokardiális infarktus után.
4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések
Az amlodipin biztonságosságát és hatékonyságát magas vérnyomásban nem igazolták.
Szívelégtelenségben szenvedő betegek
A szívelégtelenségben szenvedő betegeket körültekintően kell kezelni. Hosszú távú, placebo-kontrollos vizsgálatban súlyos szívelégtelenségben szenvedő betegeknél (NYHA III. És IV. Fokozat) az amlodipin csoportban a pulmonalis ödéma gyakoribb előfordulásáról számoltak be, mint a placebo csoportban (lásd 5.1 pont). A kalciumcsatorna-blokkolókat, beleértve az amlodipint is, körültekintően kell alkalmazni pangásos szívelégtelenségben szenvedő betegeknél, mivel ezek a jövőben növelhetik a kardiovaszkuláris események és a halálozás kockázatát.
Májkárosodásban szenvedő betegeknél történő alkalmazás
Májkárosodásban szenvedő betegeknél az amlodipin felezési ideje meghosszabbodik, és az AUC értékek magasabbak; nem állítottak be adagolási ajánlásokat. Ezért az amlodipint a dózistartomány alsó végén kell elkezdeni, és körültekintően kell eljárni a dózis megkezdése és emelése során.
Alkalmazása idős betegeknél
Az adag emelését óvatosan kell végrehajtani idős betegeknél (lásd 4.2 és 5.2 pont).
Használata veseelégtelenségben
Az ilyen betegeknél az amlodipin hagyományos dózisa alkalmazható. Az amlodipin plazmakoncentrációjának változásai nem korrelálnak a vesekárosodás mértékével. Az amlodipin nem dializálható.
4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók
Más gyógyszerek hatása az amlodipinre
Az amlodipin együttes alkalmazása erős vagy mérsékelt CYP3A4 inhibitorokkal (proteázgátlók, azol gombaellenes szerek, makrolidok, például eritromicin vagy klaritromicin, verapamil vagy diltiazem) az amlodipin kialakulásának kockázatának jelentős növekedését eredményezheti, ami hypothyreosishoz vezethet. Ezeknek a farmakokinetikai változásoknak (PK) a klinikai jelentősége megfigyelhető idős betegeknél. A betegek szoros klinikai megfigyelése ajánlott, és szükség lehet az adag módosítására.
Ismert CYP3A4 induktorok együttes adása megváltoztathatja az amlodipin plazmakoncentrációját. Ezért együtt alkalmazva, különösen erős CYP3A4 induktorokkal (pl. Rifampicin, hypericum perforatum), a vérnyomást ellenőrizni kell, és mérlegelni kell az adag kontrollját az ilyen egyidejű kezelés alatt és után.
Az amlodipin alkalmazása grépfrúttal vagy grapefruitlével nem ajánlott, mivel egyes betegeknél megnőhet az amlodipin biohasznosulása a vérnyomáscsökkentő hatásának következményes erősödésével.
Állatokban a verapamil és az intravénás dantrolén beadása után halálos kamrai fibrilláció és hiperkalaemiával járó szív összeomlás figyelhető meg. A hiperkalaemia kockázata miatt a malignus hipertermia iránti fogékony betegeknek ajánlott kerülniük a kalciumcsatorna-blokkolók, például az amlodipin, egyidejű alkalmazását a rosszindulatú hipertermia szabályozásakor.
Az amlodipin hatása más gyógyszerekre
Az amlodipin vérnyomáscsökkentő hatása kiegészíti más vérnyomáscsökkentők vérnyomáscsökkentő hatását.
Amlodipinnel együtt alkalmazva fennáll a takrolimusz vérszintjének emelkedésének kockázata. A takrolimusz toxicitásának elkerülése érdekében a takrolimusz vérszintjének ellenőrzése és a takrolimusz dózisának módosítása szükséges, amikor az amplodipint takrolimusszal kezelt betegeknek adják be.
Ciklosporinnal és amplodipinnel nem végeztek gyógyszerinterakciós vizsgálatokat egészséges önkénteseknél vagy bármely más populációnál, kivéve vesetranszplantált betegeknél, ahol a ciklosporin minimális koncentrációjának változó növekedését figyelték meg (átlagosan 0% - 40%). Az amlodipint szedő vesetranszplantált betegeknél mérlegelni kell a ciklosporinszint monitorozását, és szükség esetén csökkenteni kell a ciklosporin dózisát.
Ismételt 10 mg amlodipin és 80 mg szimvasztatin együttes adagolása 77% -kal növelte a szimvasztatin expozíciót a csak szimvasztatinnal összehasonlítva. Amlodipinnel kezelt betegeknél a szimvasztatin adagját 20 mg-ra kell korlátozni.
A klinikai interakciós vizsgálatok során az amlodipin nem befolyásolta az atorvasztatin, a digoxin vagy a warfarin farmakokinetikáját.
4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás
Az amlodipin biztonságosságát nőknél terhesség alatt nem igazolták.
Az állatokon végzett vizsgálatok nagy dózisok esetén reprodukciós toxicitást mutattak (lásd 5.3 pont).
Terhesség alatt csak akkor ajánlott használni, ha nem áll rendelkezésre biztonságosabb alternatíva, és ha maga a betegség fokozott kockázatot jelent az anyára és a magzatra.
Az amlodipin kiválasztódik az emberi anyatejbe. Becslések szerint az anyának adott dózis aránya, amelyet a gyermek kap, az interkvartilis tartományban 3-7%, legfeljebb 15% lehet. Az amlodipin hatása gyermekeknél nem ismert. Döntést kell hozni a szoptatás folytatásáról/abbahagyásáról, vagy az amlodipin-kezelés folytatásáról/abbahagyásáról, figyelembe véve a szoptatás előnyeit a gyermek számára és az amlodipin-terápia előnyeit az anyának.
Néhány, kalciumcsatorna-blokkolókkal kezelt betegnél reverzibilis biokémiai változásról számoltak be a spermium fejében. Nincs elegendő klinikai adat az amlodipin termékenységre gyakorolt lehetséges hatásáról. Egy patkányokon végzett vizsgálatban a hím termékenységre gyakorolt káros hatásokról számoltak be (lásd 5.3 pont).
4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességekre
Az amlodipin kismértékben vagy mérsékelten befolyásolhatja a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességeket. Ha az amlodipint szedő betegek szédülést, fejfájást, fáradtságot vagy émelygést szenvednek, a reakcióképességük károsodhat. Különösen a kezelés elején óvatosság szükséges.
4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások
A biztonsági profil összefoglalása
A kezelés során leggyakrabban jelentett mellékhatások: aluszékonyság, szédülés, fejfájás, szívdobogás, bőrpír, hasi fájdalom, émelygés, bokaduzzanat, duzzanat és fáradtság.
A mellékhatások felsorolása a táblázatban
A következő mellékhatásokat figyelték meg és jelentették az amlodipin-kezelés során, a következő gyakorisággal:
Nagyon gyakori (≥1/10); gyakori (≥1/100–6 hónappal a vizsgálatba való belépés előtt) vagy dokumentált egyéb ateroszklerotikus szív- és érrendszeri betegség (összesen 51,5%), 2-es típusú cukorbetegség (36,1%), felszíni HDL-koleszterin 2). Egy másik, patkányokon végzett vizsgálat során, amelyben hím patkányokat 30 napon át amlodipin-beziláttal kezeltek az embereknél mg/kg-ban kifejezett dózishoz hasonló dózisban, a tüszőt stimuláló hormon és a tesztoszteron csökkenését figyelték meg a plazmában, valamint a spermiumok csökkenését sűrűségű és érett spermatoblasztok és Sertoliho-támogató sejtek.
Nem figyeltek meg rákkeltő hatást patkányokban és egerekben, akiket két évig etettek amlodipinnel olyan koncentrációkban, amelyek napi 0,5, 1,25 és 2,5 mg/kg/nap dózisokat eredményeztek. A legmagasabb dózis mg-ban (kb. Egereknél megegyezik és kétszerese a maximális ajánlott 10 mg-os klinikai dózisnak mg/m 2 felületre jutó patkányok esetében) kétszerese volt a maximálisan tolerálható dózisnak egereknél, patkányoknál azonban nem.
A mutagenitási vizsgálatok nem mutattak ki semmilyen gyógyszerrel kapcsolatos hatást sem gén, sem kromoszóma szinten.