AZ ALKALMAZÁSI ELŐÍRÁSOK
1. A GYÓGYSZER MEGNEVEZÉSE
Aldurazyme, 100 E/ml koncentrátum oldatos infúzióhoz.
2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL
1 ml 100 E (kb. 0,58 mg) laronidázt tartalmaz. Minden 5 ml-es injekciós üveg 500 E laronidázt tartalmaz.
Az aktivitás mértékét (U) egy mikromol szubsztrát (4-MUI)/perc hidrolízise határozza meg.
A laronidáz az emberi α-L-iduronidáz rekombináns formája, és rekombináns DNS-technológiával állítják elő kínai hörcsög petefészek (CHO) emlős sejtkultúrákban.
Ismert hatású segédanyagok:
Minden 5 ml-es injekciós üveg 1,29 mmol nátriumot tartalmaz.
A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 szakaszban.
3. GYÓGYSZERFORMA
Tiszta vagy enyhén opálos, színtelen vagy halványsárga oldat.
4. KLINIKAI JELLEMZŐK
4.1 Terápiás javallatok
Az Aldurazyme hosszú távú enzimpótló kezelésre javallt azoknál a betegeknél, akiknél a mucopolysaccharidosis I (MPS I; α-L-iduronidáz-hiány) diagnózisa igazolt, a betegség nem neurológiai megnyilvánulásainak kezelésére (lásd 5.1 pont).
4.2 Adagolás és alkalmazás módja
Az Aldurazyme-kezelést olyan orvosnak kell felügyelnie, aki jártas az MPS I-ben szenvedő vagy más örökletes anyagcsere-betegségek kezelésében. Az aldurazimet megfelelő klinikai körülmények között kell beadni, amelyben az orvosi vészhelyzetek kezelésére az újraélesztéshez szükséges eszközök rendelkezésre állnak.
Az Aldurazyme ajánlott adagja 100 E/testtömeg-kg, hetente egyszer adva
Gyermekek és serdülők
Gyermekek és serdülők esetében nincs szükség az adag módosítására.
Az Aldurazyme biztonságosságát és hatékonyságát 65 évesnél idősebb betegeknél nem igazolták, ezért ezeknél a betegeknél nem ajánlható adagolás.
Vese- és májkárosodás
Az Aldurazyme biztonságosságát és hatékonyságát vese- vagy májkárosodásban szenvedő betegeknél nem értékelték, ezért ezeknél a betegeknél nem ajánlható adagolási rend.
Az Aldurazyme-ot intravénás infúzió formájában kell beadni.
Ha ezt tolerálják, a kezdeti 2 U/kg/h infúziós sebesség fokozatosan 15 percenként növelhető, legfeljebb 43 U/kg/h értékre. A teljes adagmennyiséget 3-4 órán belül be kell adni. A premedikációval kapcsolatos információkat lásd a 4. szakaszban.
A gyógyszer beadása előtti feloldására vonatkozó utasításokat lásd a 6.6 pontban.
4.3 Ellenjavallatok
Súlyos túlérzékenység (pl. Anafilaxiás reakció) a hatóanyaggal vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyaggal szemben (lásd 4.4 és 4.8 pont).
4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések
Infúzióval kapcsolatos reakciók
Az Aldurazyme-nal kezelt betegeknél infúzióval összefüggő reakciók (IAR-k) alakulhatnak ki, amelyek az infúzió alatt vagy az infúzió napjának végéig bármilyen mellékhatásként szerepelnek (lásd 4.8 pont). Néhány IAR súlyos lehet (lásd alább).
Az Aldurazyme-nal kezelt betegeket szorosan figyelemmel kell kísérni az infúzióval kapcsolatos reakciók, a késleltetett reakciók és az esetleges immunológiai reakciók esetére. Az antitest állapotát rendszeresen ellenőrizni és jelenteni kell.
Súlyos IAR-okról számoltak be olyan betegeknél, akiknek anamnézisében súlyos felső légúti érintettség szerepel, ezért ezeket a betegeket különösen szoros megfigyelés alatt kell tartani, és az Aldurazyme infúziót csak megfelelő klinikai körülmények között kell beadni, ahol az orvosi vészhelyzetek kezelésére az újraélesztéshez szükséges eszközök rendelkezésre állnak.
Az akut alapbetegségben szenvedő betegeknél nagyobb az IAR kockázata az Aldurazyme infúzió idején. Az Aldurazyme beadása előtt gondosan fel kell mérni a beteg klinikai állapotát.
A 3. fázisú klinikai vizsgálat alapján várhatóan szinte minden betegnél kialakulnak anti-laronidáz IgG antitestek, általában a kezelés megkezdésétől számított 3 hónapon belül.
Óvatosan kell eljárni, ha az Aldurazyme-ot olyan betegeknek adják be, akiknél antitestek alakulnak ki vagy IAR-tünetek jelentkeznek (lásd 4.3 és 4.8 pont).
A klinikai vizsgálatok során az infúzióval kapcsolatos reakciókat általában úgy kezelték, hogy lassították az infúzió sebességét, és a beteget (elő) antihisztaminokkal vagy lázcsillapítókkal (paracetamol vagy ibuprofen) kezelték, lehetővé téve a betegek számára a kezelés folytatását.
Mivel a kezelés hosszú leállítása után történő újrakezdésével kapcsolatban nagyon kevés tapasztalat áll rendelkezésre, körültekintően kell eljárni a túlérzékenységi reakció elméletileg megnövekedett kockázata miatt a kezelés abbahagyása után.
Az Aldurazyme kezelés megkezdése vagy újbóli bevezetése után a kezelés abbahagyása után ajánlott a beteget premedikálni (antihisztaminok vagy lázcsillapítók) körülbelül 60 perccel az infúzió megkezdése előtt, hogy minimalizálják az infúzióval kapcsolatos reakciók lehetőségét. Ha klinikailag indokolt, mérlegelni kell a premedikációt, majd az Aldurazyme infúziókat.
Enyhe vagy mérsékelt infúzióval kapcsolatos reakció esetén megfontolandó az antihisztaminokkal és paracetamollal/ibuprofennel történő kezelés, vagy az infúzió sebességének felére csökkentése, amellyel a reakció bekövetkezett.
Egyetlen súlyos infúziós reakció esetén az infúziót abba kell hagyni, amíg a tünetek megszűnnek, és fontolóra kell venni antihisztaminokkal és paracetamollal/ibuprofennel történő kezelést. Az infúziót úgy lehet folytatni, hogy az adagolás sebességét a reakció ½ - ¼ sebességére csökkentjük.
Ismételt mérsékelt reakció esetén, vagy egy súlyos reakció után történő ismételt beadás esetén mérlegelni kell a premedikációt (antihisztaminok és paracetamol/ibuprofen vagy kortikoszteroidok), valamint az infúzió sebességének csökkentését arra a ½ - losti sebességre, amellyel az előző reakció bekövetkezett.
Mint minden intravénás fehérjetermék esetében, súlyos allergiás típusú túlérzékenységi reakciók is lehetségesek.
Ha ilyen reakciók lépnek fel, ajánlott az Aldurazyme azonnali abbahagyását és megfelelő orvosi kezelés megkezdését. Ennek során be kell tartani a sürgősségi ellátás szokásos orvosi előírásait.
Ez a gyógyszer nátriumot tartalmaz, és 0,9% -os nátrium-klorid intravénás oldatban adják be (lásd 6.6 pont). Ezt csökkentett nátriumtartalmú étrendben lévő betegeknél figyelembe kell venni.
4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók
Interakciós vizsgálatokat nem végeztek. Metabolizmusa alapján a citokróm P450 által közvetített laronidáz kölcsönhatások nem várhatók.
Az aldurazim nem adható együtt klorokinnal vagy prokainnal az intracelluláris laronidáz felvételét befolyásoló potenciális kockázat miatt.
4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás
Nincs megfelelő adat az Aldurazyme terhes nőknél történő alkalmazásáról. Az állatkísérletek nem szolgáltatnak elegendő adatot a terhesség alatti hatásokról és/vagy az embrionális/magzati fejlődésről és/vagy/a szülésről és/vagy a szülés utáni fejlődésről (lásd 5.3 pont). Az emberre gyakorolt lehetséges kockázat nem ismert. Ezért az Aldurazyme terhesség alatt csak egyértelmű szükség esetén alkalmazható.
A laronidáz kiválasztódhat az anyatejbe. Mivel az anyatejjel laronidáznak kitett újszülöttekről nem állnak rendelkezésre adatok, az Aldurazyme-kezelés ideje alatt ajánlott a szoptatást abbahagyni.
Nincsenek klinikai adatok a laronidáz termékenységre gyakorolt hatásairól. A preklinikai adatok nem mutattak ki jelentős mellékhatásokat (lásd 5.3 pont).
4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességekre
A gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességekre gyakorolt hatásokat nem vizsgálták.
4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások
A biztonsági profil összefoglalása
A klinikai vizsgálat során a kapcsolódó mellékhatások többségét infúzióval összefüggő reakcióknak (IAR) sorolták, amelyek a 3. fázisú vizsgálatban (legfeljebb 4 évig kezeltek) a betegek 53% -ában, az 5. vizsgálatban pedig a betegek 35% -ában fordultak elő. (legfeljebb 1 éves kezelés). Néhány IAR komoly volt. E reakciók száma idővel csökkent. A leggyakoribb mellékhatások a következők voltak: fejfájás, émelygés, hasi fájdalom, kiütés, arthralgia, hátfájás, végtagfájdalom, hőhullámok, pyrexia, infúziós hely reakciói, megnövekedett vérnyomás, csökkent oxigéntelítettség, tachycardia és hidegrázás. Cyanosisról, hypoxiáról, tachypnoéről, pirexiáról, hányásról, hidegrázásról és erythemáról számoltak be a forgalomba hozatalt követően az infúzióval kapcsolatos reakciók, amelyek közül néhány súlyos volt.
A mellékhatások felsorolását a táblázat tartalmazza
Az Aldurazyme mellékhatása, amelyet a 3. fázisú vizsgálat során jelentettek, és annak meghosszabbodása összesen 45 5 éves és idősebb betegnél, akiket legfeljebb 4 évig kezeltek a következő gyakorisági kategóriák alkalmazásával: nagyon gyakori (≥ 1/10), gyakori (≥ 1/100) a Kapcsolat Általános Szerződési Feltételek Súgó Visszajelzés Adatvédelmi sütik