2. MELLÉKLET A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY HATÁROZATÁHOZ, EV. Nem. 2107/2288
AZ ALKALMAZÁSI ELŐÍRÁSOK
1. A GYÓGYSZER MEGNEVEZÉSE
Ceftriaxone Kabi 1 g por oldatos injekcióhoz
2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL
Az egyik injekciós üveg por oldatos injekcióhoz 1 g ceftriaxonnak megfelelő ceftriaxon-nátriumot tartalmaz.
Nátriumtartalom: 83 mg (3,6 mmol-nak felel meg).
A termék nem tartalmaz segéd- és tartósítószereket.
3. GYÓGYSZERFORMA
Por oldatos injekcióhoz
Az injekciós üveg fehér vagy enyhén sárga port tartalmaz.
4. KLINIKAI JELLEMZŐK
4.1 Terápiás javallatok
A Ceftriaxone Kabi 1 g a ceftriaxonra érzékeny mikroorganizmusok által okozott következő fertőzések kezelésére javallt (lásd 5.1 pont), ha parenterális kezelésre van szükség:
- A fül, az orr és a torok fertőzései
- Alsó légúti fertőzések
- Vese- és húgyúti fertőzések
- Bőr- és lágyrészfertőzések, beleértve a sebfertőzéseket is
- Nemi szervi fertőzések, beleértve a gonorrhea-t is
- hasi fertőzések (peritonitis)
- A csontok és az ízületek fertőzései
- Perioperatív profilaxis a fertőzések fokozott kockázatának kitett betegeknél
- Lyme borreliosis (II. És III. Szakasz)
- Neutropeniás láz kezelése
Figyelembe kell venni a megfelelő antibakteriális szerek használatának a helyszínen történő hivatalos ajánlásait.
4.2 Adagolás és alkalmazás módja
A Ceftriaxone Kabi 1 g port oldatos injekcióhoz lassú intravénás bolus injekcióval vagy mély intramuszkuláris injekcióval adják be, miután az oldatot az alábbi utasítások szerint hígították (lásd még a 6.6 pontot).
Az adagolást és az adagolás módját a fertőzés súlyosságától és helyétől, a mikrobiális szer érzékenységétől, a beteg korától és általános állapotától függően kell meghatározni.
Felnőttek és serdülők 12 éves kortól? 50 kg:
A szokásos adag 1-2 g ceftriaxon naponta egyszer (24 óránként). Súlyos fertőzések vagy kevésbé fogékony mikroorganizmusok által okozott fertőzések esetén az adag intravénásan naponta egyszer 4 g-ra emelhető.
Újszülöttek (0-14 napos korúak):
20-50 mg testtömeg-kilogrammonként intravénásan naponta egyszer (24 órás intervallumokban).
Súlyos fertőzések esetén is a napi adag nem haladhatja meg az 50 mg/testtömeg-kilogramm értéket.
15 napos és 12 éves kor közötti gyermekek, testsúlyuk 50 kg) 1 - 2 g
maximum: 4 g naponta egyszer
Felnőttek (> 17 év) 1 - 2 g
maximum: 4 g naponta egyszer
maximum: 4 g naponta egyszer
Különleges ajánlott adagok:
A kezelés napi 100 mg/testtömeg-kg-mal kezdődik - ne haladja meg a napi 4 g-ot. Miután meghatároztuk a kórokozó érzékenységét, az adag ennek megfelelően csökkenthető.
0-14 napos újszülötteknél az adag nem haladhatja meg az 50 mg/kg/24 órát.
A ceftriaxon szokásos napi adagját 30-90 perccel a műtét előtt kell beadni. Egy adag általában elegendő.
Szövődménymentes esetekben egyszeri, 250 mg ceftriaxon dózist intramuszkulárisan kell beadni felnőtt betegeknek és 12 évesnél idősebb vagy 50 kg-nál nagyobb testtömegű serdülőknek. A mikroorganizmusok alacsony érzékenysége esetén dózisnövelésre lehet szükség. Egyéb adagolási formák állnak rendelkezésre ezekhez az adagolási ajánlásokhoz. A ceftriaxon-kezelés megkezdése előtt ki kell zárni a Treponema pallidum (lues) egybeesését.
Lyme-kór (II. És III. Szakasz):
Felnőtteknél és 12 évesnél idősebb serdülőknél a terápiás dózis 2 g/nap ceftriaxon, és a kezelésnek legalább 14 napig kell tartania. Súlyos esetekben a napi 4 g-os dózisok alkalmazására vonatkozó adatok.
12 évesnél fiatalabb gyermekeknél az adag 50-100 mg/testtömeg-kg naponta egyszer, maximum 2 g-os adagig, legalább 14 napig.
Károsodott vesefunkciójú betegeknél, akiknél a kreatinin-clearance> 10 ml/perc, a ceftriaxon napi adagjának módosítása nem szükséges, feltéve, hogy a májfunkció normális. 10 ml/perc kreatinin-clearance veseelégtelenség esetén a napi adag felnőtt betegeknél nem haladhatja meg a 2 g-ot.
Májbetegségben szenvedő betegeknél a ceftriaxon napi adagja nem változhat, amennyiben a vesefunkció normális (lásd 4.8 pont).
Vese- és májelégtelenség:
Súlyos vese- és egyidejű májkárosodás esetén a ceftriaxon szérumkoncentrációját rendszeresen ellenőrizni kell, és ennek megfelelően kell beállítani az adagot gyermekek és felnőttek számára (lásd 4.4 és 5.2 pont).
Hemodialízis vagy peritonealis dialízis:
Mivel csak nagyon kis mennyiségű ceftriaxon halad át a dialízis membránján, a dialízis után nincs szükség további ceftriaxon adagra. Mivel ezeknél a betegeknél az eliminációs sebesség csökkenhet, a ceftriaxon szérumkoncentrációit ellenőrizni kell annak megállapításához, hogy szükség van-e a dózis módosítására.
Folyamatos ambuláns peritonealis dialízisben (CAPD) szenvedő betegeknél a ceftriaxon intravénásan adható, vagy CAPD-vel összefüggő fertőzések esetén közvetlenül hozzáadható a dialízis oldathoz (pl. 1-2 g ceftriaxon az első dialízis oldatban) a megfelelő napon) (lásd 6.6. szakasz).
A ceftriaxont általában intravénásan adják be. Az intravénás injekciót legalább 2-4 percig kell beadni közvetlenül vénába vagy 0,9% nátrium-klorid oldatos infúziót vagy 5% glükóz infúziós oldatot tartalmazó intravénás infúziós vezetéken keresztül.
A ceftriaxon intramuszkuláris beadási módja elszigetelt beavatkozásokra és kivételes klinikai helyzetekre van fenntartva, és haszon/kockázat felmérésnek kell alávetni. Nem javallt Lyme-kór és olyan súlyos állapotok esetén, mint a szepszis vagy agyhártyagyulladás, valamint 12 év alatti gyermekeknél. (lásd még a 4.3 szakaszt).
A lidokainnal való hígítás szükségessége miatt a Ceftriaxone Kabi 1 g intramuszkuláris injekciója nem javallt terhesség és szoptatás alatt (lásd még 4.6 pont).
Az intravénás injekció elkészítéséhez a Ceftriaxone Kabi 1 g-ot 10 ml injekcióhoz való vízben feloldjuk. Az injekció időtartama 2–4 perc legyen. Ha a Ceftriaxone Kabi-t túl gyorsan (kevesebb mint 1 perc alatt) injektálják egy központi vénás katéteren keresztül, súlyos ritmuszavar léphet fel.
A hígított oldatos injekció halványsárga, és nem befolyásolja a Ceftriaxone Kabi 1g hatékonyságát vagy tolerálhatóságát.
A hígított oldatot szemrevételezéssel ellenőrizni kell. Csak tiszta, látható részecskék nélküli oldatot szabad használni.
A hígított termék csak egyszeri használatra szolgál, és a fel nem használt oldat bármilyen mennyiségét meg kell semmisíteni.
Intramuszkuláris beadáshoz a Ceftriaxone Kabi 1g oldatos injekcióhoz való port fel kell oldani 3,5 ml 1% lidokain-hidroklorid oldatban (lásd még a 6.6 pontot), és mélyen be kell helyezni a farizomba. Legfeljebb 1 g ceftriaxont kell beadni a test egyik oldalára. Az intramuszkulárisan alkalmazott maximális napi adag nem haladhatja meg a 2 g-ot.
Szigorúan kerülni kell az intravaszkuláris injekciót, mivel az intravaszkuláris lidokain súlyos mellékhatásokat okozhat. Figyelembe kell venni az 1% lidokain-hidroklorid oldat alkalmazási előírását.
A terápia normál időtartama a fertőzés jellegétől függ. Általában a ceftriaxont legalább 48-72 órán át folytatni kell a testhőmérséklet normalizálása és a baktériumok irtásának bizonyítása után. Figyelembe kell venni a speciális indikációk ajánlott adagolását.
4.3 Ellenjavallatok
Túlérzékenység a gyógyszerrel, más cefalosporinokkal szemben.
A penicillinnel vagy bármely más béta-laktám gyógyszerrel szemben azonnali vagy súlyos túlérzékenységi reakcióról számoltak be korábban (lásd 4.4 pont).
Koraszülött újszülöttek
- hiperbilirubinaemia és a bilirubin kiszorítása a szérumfehérjékhez való kötődés miatt, a bilirubin encephalopathia és az agy károsodásának kockázatával
Újszülöttek (28 napos korig)
- hiperbilirubinaemia, a ceftriaxon annak a kockázata miatt, hogy a bilirubin kiszorítja a szérumfehérjékhez való kötődést, és az agy károsodásának kockázata
- egyidejű parenterális kalciumpótlás a halálos vese- és tüdőkárosodás (tubulusok és parenchima) kockázata miatt a ceftriaxon-kalcium-sók későbbi kicsapódása után (lásd még a 4.4, 4.8 és 6.2 pontokat)
A Ceftriaxone Kabi 1 g intramuszkuláris beadása ellenjavallt a Lyme-kór (II. És III. Stádium), súlyos fertőzések és 12 év alatti gyermekek kezelésében. (lásd a 4.2. szakaszt)
A lidokainhoz kapcsolódó összes ellenjavallat, beleértve a terhesség és a szoptatás alatti ellenjavallatokat, a lidocainnal hígított ceftriaxon intramuszkuláris alkalmazására is vonatkozik (lásd 4.6 és 5.3 pont).
4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések
Bármilyen súlyosságú anafilaxiás sokkkal szembeni túlérzékenységi reakciók léphetnek fel (lásd 4.8 pont).
Különös figyelmet kell fordítani a penicillinnel vagy más béta-laktám gyógyszerekkel szembeni bármilyen típusú túlérzékenységi reakciók felismerésére a múltban az esetleges keresztallergia miatt.
A ceftriaxonnal szembeni túlérzékenységi reakciók nagyobb valószínűséggel fordulnak elő bármilyen típusú túlérzékenységben vagy bronchiális asztmában szenvedő betegeknél.
Különös óvatossággal kell eljárni a ceftriaxon injekcióival allergiás diatézisben szenvedő betegeknél, mivel a túlérzékenységi reakciók gyorsabban jelentkeznek és nehezebbek az intravénás injekció beadása után (lásd 4.8 pont).
A súlyos akut túlérzékenységi reakciók és az anafilaxiás sokk megkövetelik a ceftriaxon azonnali leállítását és a megfelelő sürgősségi eljárások megkezdését.
Májkárosodás kíséretében súlyos vesekárosodás esetén a dózis csökkentése javasolt, a 4.2 pontban leírtak szerint.
Egyidejű vese- és májkárosodás esetén a ceftriaxon szérumszintjét rendszeres időközönként ellenőrizni kell.
Az antibiotikumok minden egyes beadása a gyógyszerrezisztens kórokozók növekedéséhez vezethet. Meg kell jegyezni az ilyen kórokozókkal (beleértve az élesztőt és gombákat) történő későbbi fertőzés jeleit. A másodlagos fertőzéseket megfelelően kell kezelni (lásd még az 5.1 pontot).
Azoknak a betegeknek, akiknél súlyos és tartós vérzéses hasmenés alakul ki a ceftriaxon-kezelés alatt vagy után, mérlegelniük kell a potenciálisan életveszélyes pszeudomembranosus vastagbélgyulladást, amelyet főleg a Clostridium difficile okoz (lásd 4.8 pont).
A kiindulási indikációtól függően mérlegelni kell a ceftriaxon terápia abbahagyását és megfelelő terápiás beavatkozásokat kell végrehajtani: specifikus antibiotikumok/kemoterápiák bevitele, klinikailag igazolt hatással. Az antiperisztaltikumok ellenjavallt.
A ceftriaxont nem szabad hígítani és kalciumtartalmú oldatokkal együtt adni, még külön infúziós vezetékekben sem
A kalciumterápia egyidejű alkalmazása során koraszülötteknél és koraszülötteknél súlyos mellékhatásokat jelentettek, mivel az alacsony vérmennyiség és a ceftriaxon hosszabb felezési ideje miatt a kalcium-ceftriaxon kicsapódik a tüdőben és a vesében, mint a felnőtteknél. Ezek a reakciók egyes esetekben halált okoztak, bár a ceftriaxont és a kalciumot különböző időpontokban és különböző intravénásan adták be (lásd még a 4.3, 4.8 és 5.2 pontokat).
A fizikai vagy kémiai összeférhetetlenség kockázata miatt a ceftriaxont csak hígítani és összekeverni kell a 4.2. Szakaszban meghatározott oldatokkal.
A ceftriaxon kicsapódhat az epehólyagban és a vesékben, majd ultrahang árnyékok formájában detektálható (lásd 4.8 pont). Ez minden életkorú betegnél előfordulhat, de nagyobb valószínűséggel csecsemőknél és kisgyermekeknél, akik általában a testtömeg alapján magasabb dózisú ceftriaxont kapnak.
A 80 mg/testtömeg-kilogrammnál nagyobb adagokat gyermekeknél kerülni kell - az agyhártyagyulladás javallatának kivételével - az epe csapadékképződésének fokozott kockázata miatt. Bár valójában nincs egyértelmű bizonyíték az epekövek vagy az akut kolecystitis kialakulására a ceftriaxonnal kezelt gyermekeknél vagy újszülötteknél, konzervatív megközelítés ajánlott, ha a ceftriaxon kicsapódik az epehólyagban (lásd még 4.8 pont).
Az epe/epeiszap stasis kockázati tényezőivel rendelkező betegek, pl. fokozott a hasnyálmirigy-gyulladás kockázata a fő terápia, a súlyos betegség és a teljes parenterális táplálás megkezdése előtt (lásd még 4.8 pont). A ceftriaxon szerepe az epekiválás kiváltó tényezőjeként nem erősíthető meg.
A cefalosporinok csoportként hajlamosak a vörösvértestek membránjának felszínére adszorbeálódni és a gyógyszer elleni antitestekkel reagálni, így pozitív Coombs-tesztet és esetenként meglehetősen enyhe hemolitikus anaemiát váltanak ki. Ebben a tekintetben keresztreaktivitás fordulhat elő penicillinekkel.
Néhány európai országban figyelembe kell venni a ceftriaxon-rezisztencia magas szintjét (> 60%), amikor a Pseudomonas aeruginosa fertőzés megfertőzése vagy kimutatása gyanúja merül fel (lásd 5.1 pont). Pseudomonas aeruginosa által okozott fertőzésekben, amelyek bizonyítottan hajlamosak a ceftriaxonra, az aminoglikozidokkal történő kombináció biztosítja a másodlagos rezisztencia megelőzését.
Neutropeniás lázban szenvedő más baktériumok által okozott fertőzések esetén a ceftriaxon intervenciós kezelését kombinálni kell aminoglikozidokkal.
Cefalosporinok és aminoglikozidok egyidejű alkalmazása esetén figyelembe kell venni a fizikai és kémiai összeférhetetlenséget, valamint az oto- és nephrotoxicitás fokozott kockázatát.
A hosszú távú kezelés során a vese- és májfunkció, valamint a hematológiai paraméterek rendszeres időközönként történő monitorozása javasolt (lásd 4.8 pont).
Ez a gyógyszer adagonként 3,6 mmol (vagy 83 mg) nátriumot tartalmaz, amelyet a kontrollált nátriumtartalmú étrendben lévő betegeknél figyelembe kell venni.
A ceftriaxon intramuszkuláris alkalmazásakor figyelembe kell venni a lidokain-tartalmú hígítószer alkalmazási előírását.
4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók
A bakteriosztatikus antibiotikumok, például a klóramfenikol és a tetraciklin ellensúlyozhatják a baktériumölő antibiotikumok, például a ceftriaxon aktivitását, különösen akut fertőzések esetén, amelyeket a mikroorganizmusok gyors szaporodása kísér.
Ezért a ceftriaxon és a bakteriostatikus antibiotikumok egyidejű alkalmazása nem ajánlott.
A más cefalosporinokkal ellentétben a probenecid nem akadályozza meg a ceftriaxon tubuláris szekrécióját.
A ceftriaxon hátrányosan befolyásolhatja a hormonális fogamzásgátlók hatékonyságát. Ezért célszerű további nem hormonális fogamzásgátlókat alkalmazni.
A Coombs-teszt hamis pozitív lehet a ceftriaxon-kezelés alatt (lásd 4.4 pont).
A vizeletben lévő glükóz meghatározásának nem enzimatikus módszerei hamis pozitív eredményekhez vezethetnek. Ezért a vizelet glükózszintjét a ceftriaxon terápia során enzimatikusan kell elvégezni.
A ceftriaxon hamis pozitív eredményekhez vezethet a vérben lévő galaktóz meghatározásában.
4.6 Terhesség és szoptatás
A ceftriaxon átjut a placentán az embrióig/magzatig. Nincs elegendő tapasztalat a ceftriaxon emberekben történő alkalmazásával kapcsolatban: az állatkísérletek adatai nem mutattak semmilyen káros hatást a reprodukcióra (lásd 5.3 preklinikai adatok).
Óvintézkedésként a ceftriaxont terhesség alatt kell alkalmazni az előny/kockázat felmérés után, különösen az első trimeszterben.
A ceftriaxon alacsony koncentrációban választódik ki az anyatejbe. A ceftriaxont csak az előny/kockázat egyensúly megteremtése után szabad alkalmazni.
A szoptató csecsemőknél hasmenés és a nyálkahártya gombás fertőzései alakulhatnak ki, ezért a szoptatást abba kell hagyni. Figyelembe kell venni a túlérzékenység lehetőségét.
Továbbá por és injekcióhoz való oldat esetén - intramuszkuláris alkalmazás:
A ceftriaxon és a lidokain terhesség alatt nem alkalmazható (lásd 4.3 pont). Kontrollált klinikai vizsgálatok és adatok terhes nőkről nem állnak rendelkezésre. Állatkísérletekben a ceftriaxonra vonatkozó adatok nem mutattak ki káros hatásokat a reprodukcióra. A lidokainnal kezelt állatokon végzett kísérletek feltártak bizonyos bizonyítékokat a neurobehavioriorista változásokra, de nem voltak embriotoxikus vagy teratogén hatások.
A lidokain alacsony koncentrációban választódik ki az anyatejbe. A ceftriaxont lidokainnal nem szabad szoptatás alatt alkalmazni (lásd 4.3 pont).
4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességekre
A ceftriaxon nem, vagy csak elhanyagolható mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességeket. Figyelembe kell venni azonban az olyan mellékhatásokat, mint a hipotenzió vagy a vertigo (lásd 4.8 pont).
4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások
Koraszülöttek és újszülöttek
Súlyos mellékhatásokról, akár halálról is beszámoltak koraszülöttek és koraszülöttek, akiket intravénásan kezeltek ceftriaxonnal és kalciummal, a ceftriaxon kalcium sók tüdőben és vesében történő kicsapódása miatt. (lásd még a 4.3 és 4.4 pontokat).
A ceftriaxon alkalmazásakor a következő mellékhatásokat figyelték meg:
Ebben a szakaszban a mellékhatásokat a következőképpen határozzák meg:
Nagyon gyakori (> 1/10)
Gyakori (? 1/100 - 2 mg/l
Streptococcus (szerológ. Gr. A, B, C, G)? 0,5 mg/l> 0,5 mg/l
Streptococcus pneumoniae? 0,5 mg/l> 2 mg/l
Haemophilus influenzae? 0,12 mg/l> 0,12 mg/l
Moraxella catarrhalis? 0,12 mg/l> 0,12 mg/l
Neisseria gonorrhoeae? 0,12 mg/l> 0,12 mg/l
Neisseria meningitidis? 0,12 mg/l> 0,12 mg/l
Nem specifikus - specifikus töréspontok **? 1 mg/l> 2 mg/l
* Staphylococcus esetén az oxacillin vizsgálati eredményeit használják. Az oxacillin-rezisztens Staphylococcus a cefalosporinokkal szemben rezisztensnek minősül.
** általában a szérum farmakokinetikáján alapul
A megszerzett rezisztencia prevalenciája válogatott törzsekben földrajzilag és az idő függvényében változhat, és kívánatos a rezisztenciával kapcsolatos helyi információ, különösen a súlyos fertőzések kezelésében. Szükség szerint szakértői tanácsot kell kérni, ha a rezisztencia helyi előfordulása olyan, hogy a szer alkalmazása legalább bizonyos típusú fertőzések esetén megkérdőjelezhető. Különösen súlyos fertőzések vagy a terápia sikertelensége esetén mikrobiológiai diagnózist kell keresni, beleértve a mikroba és érzékenységének igazolását.