Az átadási határozat jóváhagyott szövege, ev. Sz .: 2013/04039
Számú melléklet 2 a változás bejelentésére, azonosítószám: 2013/03414
AZ ALKALMAZÁSI ELŐÍRÁSOK
1. A GYÓGYSZER MEGNEVEZÉSE
filmtabletta
2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL
Minden filmtabletta 150 mg ibandronsavat (ibandronsav-nátrium-monohidrát formájában) tartalmaz.
Minden filmtabletta 88,60 mg laktóz-monohidrátot tartalmaz.
A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 szakaszban.
3. GYÓGYSZERFORMA
Filmtabletta
Fehér, hosszúkás, filmtabletta, egyik oldalán "LC" felirattal.
4. KLINIKAI JELLEMZŐK
4.1 Terápiás javallatok
Osteoporosis kezelése posztmenopauzában szenvedő nőknél, akiknél nagyobb a törések kockázata (lásd 5.1 pont). Csökkent a csigolyatörések kockázata, a combnyaktörések hatékonyságát nem igazolták.
4.2 Adagolás és alkalmazás módja
Az ajánlott adag havonta egyszer egy 150 mg filmtabletta. A tablettát, ha lehetséges, minden hónap ugyanazon a napon kell bevenni.
A Flastin 150 mg-ot reggel éhgyomorra kell bevenni (legalább 6 óra) és 1 órával a nap első étele vagy itala (a víz kivételével) (lásd 4.5 pont) vagy bármely más orális gyógyszer vagy táplálékkiegészítő (beleértve a kalcium).
Ha elmulaszt egy adagot, utasítani kell a betegeket, hogy amint eszükbe jutnak, vegyék be az elfelejtett 150 mg-os tablettát, kivéve, ha a következő ütemezett adagig kevesebb, mint 7 nap van. Ezután a betegeknek havonta egyszer vissza kell térniük az adagolásra az eredeti rend szerint.
Ha kevesebb, mint 7 nap van hátra a következő ütemezett adagig, a betegeknek meg kell várniuk, hogy bevegyék a tablettát a következő adagig, majd havonta egyszer folytassák az eredeti rend szerint.
A betegek nem vehetnek fel két tablettát ugyanazon a héten.
A betegeknek kalcium- és/vagy D-vitamin-kiegészítést kell szedniük, ha étrendi bevitelük nem megfelelő (lásd 4.4 és 4.5 pont).
Speciális betegcsoportok
Vesekárosodásban szenvedő betegek
Enyhe vagy közepesen súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél, akiknél a kreatinin-clearance legalább 30 ml/perc, nincs szükség dózismódosításra.
A korlátozott klinikai tapasztalat miatt a Flastin 150 mg nem ajánlott olyan betegeknél, akiknél a kreatinin-clearance 30 ml/perc alatt van (lásd 4.4 és 5.2 pont).
Májkárosodásban szenvedő betegek
Az adag módosítása nem szükséges (lásd 5.2 pont).
Az adag módosítása nem szükséges (lásd 5.2 pont).
A Flastin 150 mg-ot gyermekeknél nem alkalmazzák, ezért a Flastin 150 mg-ot gyermekeknél nem vizsgálták.
Szájon át történő alkalmazásra.
A tablettákat egészben, egy pohár ivóvízzel (180–240 ml) kell lenyelni, a betegnek függőlegesen ülve vagy állva. A betegek a Flastin 150 mg bevétele után egy órán keresztül nem fekszenek le.
A tiszta víz az egyetlen ital, amelyet a Flastin 150 mg-mal együtt lehet bevenni. Egyes ásványvizeknél magasabb lehet a kalciumkoncentráció, ezért nem szabad használni. A betegeknek nem szabad rágniuk vagy szopniuk a tablettákat, mivel fennáll az oropharyngealis fekélyesedés veszélye.
4.3 Ellenjavallatok
- A nyelőcső működésének rendellenességei, amelyek lassítják a nyelőcső ürülését, például szűkület vagy achalasia.
- Képtelenség legalább 60 percig egyenesen állni vagy ülni.
- Hypocalcaemia (lásd 4.4 pont).
- Túlérzékenység az ibandronsavval vagy bármely segédanyaggal szemben.
Lásd még a 4.4 szakaszt.
4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések
Emésztőrendszeri rendellenességek
A szájon át beadott biszfoszfonátok a felső gyomor-bél traktus nyálkahártyájának helyi irritációját okozhatják. Ezen lehetséges irritáló hatások és az elsődleges betegség súlyosbodásának lehetősége miatt körültekintően kell eljárni, amikor a Flastin 150 mg-ot aktív felső gyomor-bélrendszeri betegségben (pl. Ismert Barrett-nyelőcső, dysphagia, egyéb nyelőcsőbetegségek, gastritis, duodenitis vagy fekélyek) szenvedő betegeknél alkalmazzák.
Orális biszfoszfonátokkal kezelt betegeknél olyan esetekről számoltak be, mint az oesophagitis, a fekélyek és a nyelőcső eróziói, amelyek bizonyos esetekben súlyosak voltak és kórházi kezelést igényeltek; ritkán társultak vérzéssel, vagy a nyelőcső szűkítése vagy perforációja követte őket. Úgy tűnik, hogy a súlyos oesophagealis mellékhatások kockázata nagyobb azoknál a betegeknél, akik nem tartják be az adagolási utasításokat és/vagy akik továbbra is szájon át szedik a biszfoszfonátokat, miután az oesophagealis irritációra utaló tünetek jelentkeztek. A betegeknek fokozott figyelmet kell fordítaniuk az adagolási utasításokra, és be kell tartaniuk azokat (lásd 4.2 pont).
Az orvosoknak tisztában kell lenniük az oesophagealis reakcióra utaló jelekkel vagy tünetekkel, és a betegeket figyelmeztetni kell, hogy hagyják abba a Flastin 150 mg alkalmazását, és forduljanak orvoshoz, ha dysphagia, odynophagia, sternalis fájdalom, gyomorégés vagy gyomorégés alakul ki náluk. Ez hamarosan súlyosbodni fog.
Bár az ellenőrzött klinikai vizsgálatokban nem figyeltek meg fokozott kockázatot, a forgalomba hozatalt követően beszámoltak gyomor- és nyombélfekélyről orális biszfoszfonátokkal, amelyek közül néhány súlyos és szövődményekkel társult.
Mivel a nem szteroid gyulladáscsökkentők (NSAID-ok) és a biszfoszfonátok gyomor-bélrendszeri irritációval jártak, körültekintően kell eljárni, ha egyidejűleg szedik őket.
A fennálló hypocalcaemiát a 150 mg Flastin-kezelés megkezdése előtt ki kell javítani. A csont és az ásványi anyagcsere egyéb rendellenességeit is hatékonyan kell kezelni. A megfelelő kalcium- és D-vitamin-bevitel minden beteg számára fontos.
Vesekárosodás
A korlátozott klinikai tapasztalat miatt a Flastin 150 mg nem ajánlott olyan betegeknél, akiknél a kreatinin-clearance 30 ml/perc alatt van (lásd 5.2 pont).
Az állkapocs osteonecrosisáról főleg intravénás biszfoszfonátokat kapó daganatos betegeknél számoltak be, elsősorban a foghúzás és/vagy a helyi fertőzés (beleértve az osteomyelitist is) miatt. Ezen betegek közül sokan kemoterápiában és kortikoszteroidban is részesültek. Az állkapocs osteonecrosisáról orális biszfoszfonátokat kapó osteoporosisos betegeknél is beszámoltak.
A biszfoszfonát-kezelés megkezdése előtt rizikófaktorokkal (pl. Rák, kemoterápia, sugárterápia, kortikoszteroidok, rossz szájhigiénia) szenvedő betegeknél mérlegelni kell a fogorvosi vizsgálatot és a megfelelő megelőző fogászati eljárásokat.
Ha lehetséges, a kezelt betegeknek kerülniük kell az invazív fogászati eljárásokat. Azoknál a betegeknél, akiknél a biszfoszfonátokkal történő kezelés során az állkapocs osteonecrosisa alakul ki, a fogorvosi műtét ronthatja az állapotot. A fogászati beavatkozást igénylő betegek esetében nem állnak rendelkezésre adatok arról, hogy a biszfoszfonát-kezelés abbahagyása csökkenti-e az állkapocs osteonecrosisának kockázatát. A kezelőorvos klinikai döntése során, hogy miként kell eljárni, figyelembe kell venni a beteg egyéni előny/kockázat megítélését.
A ritka, örökletes galaktóz intoleranciában, Lapp laktázhiányban vagy glükóz-galaktóz felszívódási zavarban szenvedő betegek nem szedhetik ezt a gyógyszert.
4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók
Az ibandronsav orális biohasznosulása táplálék jelenlétében általában csökken. Különösen a kalciumot és más multivalens kationokat (pl. Alumínium, magnézium, vas) tartalmazó termékek, beleértve a tejet is, valószínűleg zavarják a Flastin 150 mg felszívódását, ami összhangban áll az állatkísérletek eredményeivel. Ezért a betegeknek nem szabad enniük semmit (legalább 6 órát) a Flastin 150 mg bevétele előtt, és nem szabad enniük legalább 1 órán át a Flastin 150 mg bevétele után (lásd 4.2 pont).
A kalciumot tartalmazó étrend-kiegészítők, antacidok és néhány multivalens kationt tartalmazó orális gyógyszerek (pl. Alumínium, magnézium, vas) valószínűleg zavarják a Flastin 150 mg felszívódását. Ezért a betegek nem szedhetnek más orális gyógyszereket legalább 6 órán át a Flastin 150 mg bevétele előtt és legalább egy órán át a Flastin bevétele után.
A metabolikus interakciókat nem tartják valószínűnek, mert az ibandronsav nem gátolja az emberekben a fő máj P450 izoenzimeket, és nem bizonyítottan indukálja a máj citokróm P450 rendszerét patkányokban. Ezenkívül a plazmafehérjéhez való kötődés körülbelül 85-87% (in vitro meghatározva a terápiás gyógyszerkoncentrációnál), és ezért a kiszorítás miatt kevés lehetőség van más gyógyszerekkel való kölcsönhatásra. Az ibandronsav csak a vesén keresztül választódik ki, és nincs biotranszformáció. Úgy tűnik, hogy a szekréciós út nem tartalmaz ismert savas vagy bázikus transzport rendszereket, amelyek más hatóanyagok kiválasztásában vesznek részt.
Két éven át tartó, posztmenopauzás osteoporosisban szenvedő nőknél végzett vizsgálatban (BM 16549) a felső gyomor-bélrendszeri nemkívánatos események előfordulása napi 2,5 mg ibandronsavat vagy havi 150 mg-ot acetilszalicilsavval (aszpirin) vagy NSAID-val egyidejűleg szedő betegeknél hasonló volt egy és kettő után. évek.
A BM 16549 vizsgálatba bevont, több mint 1500 beteg közül, akik összehasonlították az ibandronsav havi és napi adagolási rendjét, 14% és 18% használta hisztamin (H2) receptor blokkolókat vagy protonpumpa inhibitorokat egy, illetve két évig. Ezen betegek között a felső gyomor-bélrendszeri mellékhatások előfordulása hasonló volt a havi 150 mg ibandronsavval és a napi 2,5 mg ibandronsavval kezelt betegeknél.
Egészséges férfi önkénteseknél és posztmenopauzás nőknél a ranitidin intravénás beadása körülbelül 20% -kal növelte az ibandronsav biohasznosulását, valószínűleg a gyomor savasságának csökkenése miatt. Mivel azonban ez a növekedés az ibandronsav biohasznosulásának normális változékonyságán belül van, nem szükséges az adag módosítása, ha a Flastin 150 mg-ot H2-antagonistákkal vagy más, a gyomor pH-ját növelő hatóanyagokkal együtt alkalmazzák.
Farmakokinetikai interakciós vizsgálatok posztmenopauzás nőknél nem mutattak interakciós potenciált tamoxifennel vagy hormonpótló terápiával (ösztrogének).
Melfalánnal/prednizolonnal együtt adva nem észleltek kölcsönhatást myeloma multiplexben szenvedő betegeknél.
4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás
Nincs megfelelő adat az ibandronsav terhes nőknél történő alkalmazásáról. Patkányokon végzett vizsgálatok bizonyos reprodukciós toxicitást mutattak (lásd 5.3 pont). Az emberre gyakorolt lehetséges kockázat nem ismert.
A Flastin 150 mg terhesség alatt nem alkalmazható.
Nem ismert, hogy az ibandronsav kiválasztódik-e az emberi anyatejbe. Szoptató patkányokkal végzett vizsgálatok kimutatták, hogy intravénás beadás után az ibandronsav alacsony szintje van a tejben.
A Flastin 150 mg nem alkalmazható szoptatás alatt.
4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességekre
A gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességekre gyakorolt hatásokat nem vizsgálták.
4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások
A napi 2,5 mg ibandronsav orális kezelés biztonságosságát a
4 klinikai vizsgálatban 1251 beteg placebót használt kontrollként, akik túlnyomó többsége kapta
részt vett a törések sarkalatos hároméves vizsgálatában (MF 4411). Általános biztonsági profil
A napi 2,5 mg ibandronsav hasonló volt a placebo biztonságossági profiljához mindezen vizsgálatok során.
Két évig tartó, posztmenopauzás osteoporosisban szenvedő nőknél végzett vizsgálatban (BM 16549) az ibandronsav havi egyszeri 150 mg és a napi egyszeri 2,5 mg ibandronsav általános biztonságossága hasonló volt. A mellékhatásokat átélt betegek teljes aránya 22,7% és 25,0% volt havi egyszeri 150 mg ibandronsav esetén egy és két év után. A mellékhatások többsége enyhe vagy közepes intenzitású volt. Az esetek többsége nem vezetett a kezelés abbahagyásához.
A leggyakrabban jelentett mellékhatás az arthralgia volt.
Azok a mellékhatások, amelyeket a kutatók úgy véltek, hogy ok-okozati összefüggésben vannak a Flastin 150 mg-val, szervrendszerenként osztályozzák.