640 találat (6 oldal)
leüt 1. éles ütéssel, ütéssel valami elesését, elválasztását, lefelé haladását al. egymásnak • dobálás • lehúzás: leütés, ledobás, bottal diót húzni a fáról; a lövés megdöntötte, földre döntötte • leütötte • leütötte (éles mozdulattal): leütötte, földre döngölte az ellenfelet • összeomlott (fentről lefelé): egy szakadékba csapódott • söpört zavartan: lesöpörte a csészét az asztalról • könyvek. kopogni: az ütés földre döntött • pren. kifejez leigázni: visszafogottnak esni. uronit: vihar tört ki az ágon, uronil a virág • ugrál (lepattan vagy lefelé mozog): visszapattan az épület sarkáról; ökölbe szorítja a labdát • nézzen körül • nézzen • dobja fel • tekerje (fokozatosan, több dolog)
2. vegye fel az összeg egy részét • vegye fel • vegye fel: vonja le, vegye fel az összeg egy százalékát; leütötte, levonta a fizetésemből • levonta • levonta: levonjuk, levonjuk a fizetéséből
összeomlani ütközésekkel, ütközésekkel, bontással, hogy megzavarják, szétszereljék, elpusztítsák, romokká váljanak (op. kitegyék) • lebontják • összeomlik: a város régi negyede összeomlott, lebontott, összeomlott; összeomlás, híd összeomlása • összeomlás • összeomlás • összeomlás (egyszerre) • lebontás: egy töltéssel rendelkező épület lebontása • összeomlás • összeomlás • lebontás (teljes összeomlás; általában fokozatosan): összeomlás, valami lebontása az alapokig; tépje le a falakat • tépje le (erőszakosan, erőszakosan rombolja le): a víz lebontott egy hidat • könyv. elemezni (szokásos továbbítás): elemezni a mozgáskönyv egységét.: rom • rom (romba fordul): rom, palota romja • rom (romokká vált): csapatok templomokat romboltak • parancsnokság • lebontani • vereség • éget (fokozatosan)
összeomlás 1. o. leüt 1 2. o. összeomlani
az 1. erővel összeomlani, valakit elesni, éles hatással • leütni valamit • összeomlani: összeomlani, hátát kopogtatni; összeomlik a fa; földre döngölte a kutyát • dobál • húzza • lapátolja: dobja, dobja a gyermeket a medencébe; magához húzta a nőt • felborult • felborult • felborult • kifej. felborul (valami áll): felborítja, felborítja a vázát; felborította, megdöntötte az asztalt • felborult • felborult • kigördült • felborult • feldobta (több mindent al. fokozatosan): a vihar elgurult, fenyő borult
2. ütéssel, erővel törmelékké válni, erővel pusztítani • összeomlani • összeomlani: lavina összeomlott, összeomlott, összeomlott ház • összeomlott • összeomlott lebontott házikó • kigördült (nyomástól elszakadt az alapoktól) • összeomlott • összeomlott • lebontották • lebontották • lebontották: összeesett, lebontott pavilonok; a kunyhót lebontották, lebontották • lebontották: a régi bővítményt lebontották • feltekerték • megrendelték (fokozatosan)
3. azonosítson valakit elkövetőként, valaminek okát • attribútum • attribútum • attribútum (kinek mit): minket hibáztattak; attribútum lopás, attribútum, attribútum egy kiskorú fraz. kifejez varrjon egy gallért: rám akarják hibáztatni a kudarcot, a galléromra akarják varrni • elcsábítani: mindent elcsábítottak másokon • kifej. lenyomat: szeret bűntudatot nyomasztani másokon • mozogni: átruházni a felelősséget a beosztottakra
szétesik 1. hosszabb folyamatok miatt szétesik részekre • szétesik: falazat szétesik, szétesik • szétesik • szétesik • szétesik (összeomlik): a híd összeomlott • összeomlik • összeomlik • összeomlik összeomlás • az épület a tűz után összeomlott • pl.: bólintani kell • bólintani: a faház teljesen bólintott • furcsa.: időjárás • időjárás (víz, levegő, nap hatására): viharvert kőzetek • szétesik • szétesik (fokozatosan, egyesével)
2. ütéssel, ütéssel megtörni • megtörni • összetörni: a váza szétesett, hiábavaló darabokra tört • a beszélgetés. rázás • pl.: szétszóródás • szétszórás • szétszóródás • széttörés • széttörés: az összes lemez már összetört, összetört
3. o. lebomlik 3 4. o. szakítás 1
2. fuss a magasból apró részecskékben (eső, hó stb. Körül) • esés: (s) eső esett, (ek) harmat esett • támadás • támadás • zuhany: megtámadt, megtámadt hó; megtámadott, lezuhanyozott levelek • eső (sok) • eső • zuhany (kevés) • híg. túlcsordulás (kicsit, alkalmanként): mindent elöntött egy csendes eső
3. szétesni, szétesni egy halom alkatrészen • leesni • összeomlani • összeomlani • szétesni • összeomlani • szétesni • összeomlani: a ház (ok) leomlott; a tető, az épület beomlott, beomlott, beomlott
csúszással lefelé csúszni, leszállni • lebukni • szétesni: a kavics kicsúszott az autóból, leesett, leesett • pl.: nyikorgás • őrlés: megmosott kőzet nyikorgott, vízben őrölt • nyikorgás: ló lágy nyikorgása • beszélgetés. felkelni: kalapját leveszik a fejéről • megszáradni • csúszni • megcsúszni • lefutni: a gyermek okosan kiszáradt a székről; lavina esett ránk • összeomlott • leesett • leesett (meglazult és élesen a földre esett): egy kidöntött fa leomlott, egy parkoló autókra zuhant (ak) • híg. összejön (Rázus) • hív. kifejez szégyenteljes (Karvaš)
összeomlás 1. megszűnik egészként létezni (általában hirtelen; valamiről épült), romokká válni • omlás • összeomlás • összeomlás: a torony összeomlott, összeomlott; a nem gondozott házak fokozatosan összeomlottak, összeomlottak • hívás. kifejez összetörni (mennydörgéssel összeomlani): a lejtőt összezúzták • összeomlott • összeomlott • összeomlott: a csarnok összeomlott, összeomlott az esőzések után; a tető beomlott • pl. horkolás: zúgást épít egy gerincre • szétesik • szétesik • szétesik • szétesik • szétesik (sok részre eloszlik) • lebomlik • teker (fokozatosan)
2. o. esik 1, 3
összeomlani 1. hirtelen lefeküdni a test teljes súlyával (tudatosan al. eszméletvesztés, erővesztés esetén; a fákról, ha kivágják, kiszakítják) • feldobni • kidobni: a lefektetett ember elesett, az ágyra dobálva; a fűre gurult kutya • összeesett: a kimerültségtől a padlóra esett • leesés • leesés: nem kormányzati esés a székről • leesés: aláesésként esés • összeomlás • lovaglás (egyensúlyvesztés, eszméletvesztéskor): részeg hajtogatott, a a föld • verni (egész test): tehetetlenül a földre verni • kifej. elesni: az üzenet után a kanapéra esett • kifej.: lógni • lógni • megbélyegezni • lelépni: lelépni, az ágyra lépni, ahogy öltözött volt • elesni (nagy teherrel esni): mintha a szívén lévő szikla volna elesett • pl. megszabadulni (nehéz dolgokon): nedves havat dobtak le a tetőről a mennydörgéssel egyszerre • feküdj le (a gabonára): a vihar után a gabona lefeküdt
2. vö. gördülj le 2
érett p. Hatalmas
harcolni harcolni egymással • pl.: verni • verni • verni • verni: a fiúkat verték, verték, verték, verték • pl.: lehajolni • levágni magam • harcolni • bevallani: lehajolni, harcolni a lányért • lebontani • szakítani • kifejezni.: törlés • törlés • lebontás • szétesés • levágás (nagyon megvert) • pl. bűnbánatot tartani (Ondrejov) • kifej. elkapni: mindenkit azonnal elkapni • fraz.: menjen az útlevelek után • menjen egymásba (kezdjen verni): néhány mondat után egymásba mennek
törlés, törlés p. harc
kiabálni átütő hangot adni, hangosan beszélni (általában érzelmi állapotban) • kiabálni: kiabálni, álomból kiabálni, félelemből • sírni • könyvet. kiabálni • kiabálni: kiabál, kiabál meglepetéstől • kiabál • kiabál • kiabál: döbbenten kiabál • kimond.: sikoly • üvöltés • sikoly • sikoly • sikoly • sikoly • sikoly • sikoly (durva, artikulálatlan sikoly) • kifejez.: kopogás • nyikorgás • kiabálás • kiabálás • kiabálás • kiabálás • zümmögés • nyikorgás • hígítás. üvöltés • csipogás • csipogás (artikulálatlan, általában dühösen) • pejor.: sírni • sírni • sírni • sírni • sikítani • sírni • sikítani • sírni (kellemetlenül, élesen)
kiabálás, hogy (rövid időn belül) kiadjon egy erős, átható hangot; ilyen hangon figyelmeztetni valakit valamire, bejelenteni valamit • felhívni: kiabálni, hívni a távolból, az utca másik oldalára • kiabálni • kiabálni • kiabálni • kiabálni (röviden): ( s) kiabálni, kiabálni a fájdalomtól • pl.: kiabálás • üvöltés • sikoly • sikoly • sikoly • sikoly • sikoly • sikoly • sikoly • sikoly • sikoly: dühös (a) revál, sikoltozás, ránk kiabálás, hogy mozogjunk • sikoly • sikoly • sikoly • dühös kifejezés.: zümmögés • zümmögés • zümmögés • zümmögés • hümmögés • zümmögés • zümmögés (hangos, hangos, általában durva és műveletlen sikoly) • kifej hígított. síp (Mináč) • pl.: morgolódás • morgás • morgás • morgás (kiabálj erősen, mély hangon) • kifejez.: ordít • ordít • garancia • visszavon • ordít • ordít • ordít (artikulálatlan hangot ad) • pl.: vicsorgás • vicsorgás (általában dühösen kiabál) • pejor.: sikoltozni • sikítani • ordítani • sírni • sírni • sírni • sírni • sírni (kellemetlenül al. kifejez: bántani • megvastagodni (valakinek haraggal, erőteljesen stb.): valakit a semmiből sziszegni, valakit megbántani, megvastagodni • felhívni (kiabálni valakinek): egy dühös apa mást hívott nekünk
házasodni p. kiabálni
gyorsított p. gyors
gyorsulási sebesség növekmény egységenként: gépjármű gyorsulás • ill. gyorsulás
gyorsuljon, hogy gyorsabbá, gyorsabbá váljon, növelje sebességét (op. lassítson) • gyorsul: felgyorsult a pulzusa; a szívverés felgyorsult • felgyorsul: a növény fejlődése felgyorsul
gyorsítsd fel gyorsabbá, gyorsíts fel valamit (op. lassíts) • felgyorsít: felgyorsítja a játékot; felgyorsítja a gép működését; az idő nem gyorsítható fel, gyorsulhat • páratlan. felgyorsítani (felgyorsítani a növények növekedését): felgyorsítani a salátát • pótolni • visszavenni (előidézni, hogy valami hamarabb történjen): döntését apja halála hozta; az alkohol késleltette bukását
élesítés 1. növeli az érzékenységet, reakciót • élesít • élesít: élesít, z (élesít) látvány, figyelem • forralás • elsődleges • beállítás (hallás, fül)
2. növelje a sebességet, az élességet (mozgás) (op. Lassítson) • gyorsítson: élesített, gyorsított lépés, ütem • hígítson. rohanás
felgyorsít gyorsabban, gyorsabban, növeli valaminek a sebességét (op. lassítson): gyorsítsa fel a munka ütemét • hígítsa. siess • siess: siess, siess lépést • gyorsíts fel • spórolj (hogy valami hamarabb történjen): fel kell gyorsítani a betakarítást, elvégezni • dinamizálni (dinamikát, sebességet, hatékonyságot adni): dinamizálni a cselekvést • csavar • felgyorsul (kissé gyorsan; felgyorsítja a növények növekedését): vegye fel, gyorsítsa fel a zöldségeket
gyorsító gyorsító • gyorsító • gyorsító
gyorsító p. gyorsító
zryhovaný p. ráncos
ráncos borítja ráncok • ráncos • ráncos: felé fordult egy ráncos, ráncos arc • ráncos • ráncos • ráncos: ráncos kezek • ráncos • zsugorodott • zsugorodott (egyidejűleg összehúzódott): ráncos homlok • zsugorodott •. zavart: régimódi ráncolt, eltorzult bőr • hívás. kifejez sérült • híg.: ráncos • ráncos • ráncos: kézzel ráncos tenyér
zkknout o. kiabálni
ásás 1. ásás a talaj beállításához • ásni: ásni, ásni a gerinceket • osztani • ásni • hasogatni (ásóval megfordítani, talajt művelni): a kert megművelése; a földet alaposan fel kell szakítani, fel kell söpörni • skyspriat (ásni, hogy laza legyen): skyspriat a föld
forduljon p. ásni 1
ásni 1. ásással, ásással valaminek a felületét megtörni (és általában kárt okoz) • ásni: vaddisznók ásni, ásni a mezőt • ásni • ásni • ásni • ásni • ásni • kocák kiásni a kertet; fúróval fúrták a járdát; a desszert éppen összetört • ásni (egyúttal barázdákat készíteni): gépek vágják a földet • ássák fel (ássák): ássák el az egész falut • beszélgessenek. szétszerelni • kifej.: szórás • szórás • szórás • fúrás • nar. kifejez ásni: durva, szakadt utcák • ásni (fokozatosan)
2. o. karcolás 3. o. megsértése 1
kritizál kritikusan értékeli (rámutatva a hibákra, hiányosságokra) • kritizál (kritizál egy kicsit): leült, kritizálta a helyzetet • beszél. kifejez: vágás • vágás • karcolás (nagyon kritizál): kritizálás, új film vágása • elítélése (éles elutasítása): eljárását mindenki elítélte • felszólítás. kifejez: hordani • viselni • ferdíteni • ferdíteni (nagyon, sőt könyörtelenül): a sajtóba hozták a szerzőt, a fekete föld alá vitték
ütés 1. ügyesen kapcsolódjon (általában ütésekkel, körmök kalapálásával) • üt: ütés, ütés a szekrény deszkáiról • ütés: verje a polcot az anyag maradványaitól • ütés • morzsolódás • ütés (fokozatosan, több dolog) • hívás . kifejez: leütni • rázni (gyorsan felverni): leütni valami ládát • beszélgetni. Mester (kézi technikai munkát végez): Mester, verje ki a deszkakocsiból
2. fúj, leüt a földre • áldozat • fordulás • eke • védekezés • szedés (gyümölcs a fától) • kopogás • szórás • verés • leütés (tolás, ostor károsodása): az eső veri a termést; jégeső lenyelte, lenyelte, megverte az összes árpát • fecske (fokozatosan, több dolog)