AZ ALKALMAZÁSI ELŐÍRÁSOK
Ez a gyógyszer további ellenőrzés alatt áll. Ez lehetővé teszi az új biztonsági információk gyors megszerzését. Az egészségügyi szakembereknek be kell jelenteniük a feltételezett mellékhatásokat. A mellékhatások bejelentésének módjáról lásd a 4.8 szakaszt.
1. A GYÓGYSZER MEGNEVEZÉSE
Genvoya 150 mg/150 mg/200 mg/10 mg filmtabletta.
2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL
Minden tabletta 150 mg elvitegravirt, 150 mg kobicisztátot, 200 mg emtricitabint és 10 mg tenofovir-alafenamidnak megfelelő tenofovir-alafenamid-fumarátot tartalmaz. Ismert hatású segédanyagok
Minden tabletta 60 mg laktózt tartalmaz (monohidrát formájában). A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 szakaszban.
3. GYÓGYSZERFORMA
Filmtabletta (tabletta).
Zöld, filmtabletta, kapszula alakú, 19 mm x 8,5 mm méretű tabletta, egyik oldalán "GSI", a másik oldalán "510" tabletta felirattal.
4. KLINIKAI JELLEMZŐK
4.1 Terápiás javallatok
A Genvoya olyan felnőttek és serdülők (12 éves vagy idősebb, legalább 35 kg testtömegű) kezelésére javallt, akik 1. típusú humán immunhiányos vírussal (HIV-1) fertőzöttek, az integráz inhibitorok osztályával szembeni rezisztenciával kapcsolatos ismert mutációk nélkül., emtricitabin vagy tenofovir (lásd 4.2 és 5.1 pont).
4.2 Adagolás és alkalmazás módja
A terápiát a HIV-fertőzés kezelésében jártas orvosnak kell elkezdenie.
Felnőttek és 12 éves vagy annál idősebb serdülők, legalább 35 kg tömegűek
Naponta egyszer vegyen be egy tablettát étkezés közben.
Ha a beteg késik egy adag Genvoy bevételétől a szokásos időpontjától számított 18 órán belül, a lehető leghamarabb étellel kell bevennie, és folytatnia kell a szokásos adagolási rendet. Ha egy beteg több mint 18 órát késik a Genvoy adag bevételével, a betegnek nem szabad bevennie a kimaradt adagot, és egyszerűen folytatnia kell a szokásos adagolási rendet.
Ha a beteg a Genvoy bevételétől számított 1 órán belül visszatér, akkor újabb tablettát kell bevennie.
Idős betegeknél nincs szükség a Genvoy adagjának módosítására (lásd 5.1 és 5.2 pont).
A Genvoye dózisának módosítása nem szükséges felnőttek vagy serdülők (12 éves vagy annál idősebb és legalább 35 kg testtömegű) esetén, akiknek a becsült kreatinin-clearance (CrCl) ≥ 30 ml/perc.
A Genvoyou-kezelést nem szabad elkezdeni olyan betegeknél, akiknek a becsült CrCl értéke 400 kópia/ml és megerősített virológiai kudarc a 96. héten vagy a vizsgálati gyógyszer idő előtti abbahagyása idején. A 96. hétig 19 betegből 10 beteg HIV-1 izolátumában észleltek egy vagy több primer mutációt, amelyek az elvitegravir, az emtricitabin vagy a tenofovir alafenamid rezisztenciájához kapcsolódtak, 19 beteg 10-ből származó HIV-1 izolátumoknál, hasznos genotípusos adatokkal a kiindulási állapotban párosított izolátumokból és Genvoya kudarcból (10 866 közül). betegek [1,2%]), összehasonlítva az E/C/F/TDF kezelési csoportba tartozó betegek 16 kezeléséből eredő 8 izolátummal (867 betegből 8 [0,9%]). Az M184V/I (n = 9) és a K65R/N (n = 2) mutációk RT-ben és T66T/A/I/V (n) a Genvoya csoport 10 betegének HIV-1 izolátumaiban fordultak elő, akiknél rezisztencia alakult ki. = 2 ), E92Q (n = 4), Q148Q/R (n = 1) és N155H (n = 2) az integrázban. Az E/C/F/TDF csoportba tartozó 8 beteg HIV-1 izolátuma esetén, akiknél rezisztencia alakult ki, M184V/I (n = 6) és K65R/N (n = 3) mutációk fordultak elő RT-ben és E92E/Q-ban (n = 2), Q148R (n = 2) és N155H/S (n = 2) az integrázban. Mindkét kezelési csoportban szenvedő betegek összes HIV-1 izolátumában, akiknél az elvitegravirral szemben rezisztenciát okozó mutációk alakultak ki, az emtricitabinnal és az elvitegravirral szemben rezisztenciát okozó mutációk is kialakultak.
A rezisztencia-elemzett populációban részt vevő betegek fenotípusos elemzéseiben a Genvoy-csoportban 19 betegből 7-ben (37%) volt HIV-1 izolátum, csökkent érzékenységgel az elvitegravir iránt, szemben az E-csoport 16 betegéből 4-el (25%)./A Genvoya csoportban 8 betegből (42%) származó C/F/TDF, HIV-1 izolátumok csökkent érzékenységet mutattak az emtricitabinra, szemben az E/C/F/TDF csoportba tartozó 4 beteg HIV-1 izolátumával (25%). A Genvoy csoportban egy betegnél (1 a 19-ből [5,2%]) és 1 betegnél az E/C/F/TDF csoportból (1 a 16-ból [6,2%]) csökkent a tenofovir iránti érzékenység.
Virológiai szuppresszióval rendelkező betegeknél
Az egyik olyan beteget azonosították (M184M/I), akinél HIV-1-rezisztencia alakult ki a Genvoyi-val szemben, az emtricitabin/tenofovir-dizoproxil-fumarát és egy harmadik gyógyszer (GS-US-292 -0109, n = 959) kezelésre váltó virológiailag elnyomott betegek klinikai vizsgálatában.
Keresztrezisztencia korábban nem kezelt vagy virológiailag elnyomott HIV-1 fertőzött betegeknél
Az elvitegravir-rezisztens vírusok a mutációk típusától és számától függően változó mértékű keresztrezisztenciát mutatnak a raltegravirral szemben, amely INSTI. A T66I/A mutációkat expresszáló vírusok megőrzik a raltegravir iránti érzékenységet, míg a legtöbb más mutációs minta csökkent érzékenységet mutatott a raltegravirra. Az elvitegravirral vagy raltegravirral szemben rezisztenciát okozó mutációkat kifejező vírusok megőrzik a fogékonyságot a dolutegravirra.
Az M184V/I szubsztitúcióval rendelkező emtricitabin-rezisztens vírusok keresztrezisztensek voltak a lamivudinnal szemben, de megtartották az érzékenységet a didanozin, a sztavudin, a tenofovir és a zidovudin iránt.
A K65R és K70E mutációk csökkent érzékenységet okoznak az abakavir, a didanozin, a lamivudin, az emtricitabin és a tenofovir iránt, de megőrzik a zidovudin iránti érzékenységet.
Korábban nem kezelt betegek HIV-1 fertőzésben
A GS-US-292-0104 és a GS-US-292-0111 vizsgálatokban a betegeket 1: 1 arányban randomizálták, hogy naponta egyszer Genvoye-t (n = 866) vagy 150 mg elvitegravirt/150 mg/kobicisztátot/150 mg/emtricitabint 200 mg/tenofovirt kapjanak. -diszoproxil (fumarát formájában) 245 mg (E/C/F/TDF) (n = 867) naponta egyszer. Az átlagos életkor 36 év volt (18-76 tartomány), 85% férfi, 57% fehér, 25% fekete és 10% ázsiai. A betegek tizenkilenc százalékát spanyol/latin-amerikai származásúként azonosították. A plazma átlagos kezdeti HIV-1 RNS-szintje 4,5 log10 kópia/ml volt (1,3-7,0 tartomány), és 23% -uk kezdeti vírusterhelése> 100 000 kópia/ml volt. Az átlagos kiindulási CD4 + sejtszám 427 sejt/mm3 (0–160 tartomány), és 13% -nál a CD4 + sejtszám 100 000 kópia/ml volt.