A nyilvántartási szám megváltoztatásáról szóló határozat jóváhagyott szövege: 2018/04890-ZME
Számú változásbejelentés 1. számú melléklete: 2018/03514-ZIB
Számú melléklet 1 a változás bejelentésére, lajstromszám: 2020/00447-ZIB
AZ ALKALMAZÁSI ELŐÍRÁSOK
1. A GYÓGYSZER MEGNEVEZÉSE
L-Thyroxine 75 Berlin-Chemie
75 mikrogramm, tabletta
2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL
Egy tabletta L-Thyroxine 75 Berlin-Chemie 79,8–85,2 mikrogramm levotiroxin-nátrium-hidrátot tartalmaz (ami 75 mikrogramm levotiroxin-nátriumnak felel meg).
Ismert hatású segédanyag
Minden tabletta 1,3 mg nátriumot tartalmaz.
A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 szakaszban.
3. GYÓGYSZERFORMA
Piszkosfehér vagy halványbézs színű, kerek, enyhén domború tabletta, egyik oldalán bemetszéssel, másik oldalán „75” jelöléssel; átmérő: 6 mm
A tabletta egyenlő adagokra osztható.
4. KLINIKAI JELLEMZŐK
4.1 Terápiás javallatok
Pajzsmirigyhormon-pótlás bármilyen etiológia hipotireózisában.
A visszatérő golyva profilaxisa a pajzsmirigy reszekciója után euthyroid funkcióval.
Jóindulatú golyva euthyroid funkcióval.
Adjuváns terápia a hyperthyreosis tirosztatikus kezelésére az euthyroid funkció elérése után.
A pajzsmirigy rosszindulatú betegségeinek szuppressziója és helyettesítő terápiája, különösen a pajzsmirigy eltávolítása után.
Az L-Thyroxine 75 Berlin-Chemie minden korosztály számára javallt.
4.2 Adagolás és alkalmazás módja
Pajzsmirigyhormon kezelés/Helyettesítés
Az adagolási adatok a pajzsmirigy ajánlásain alapulnak. Az egyéni napi dózist a laboratóriumi diagnosztikai eredmények és a klinikai vizsgálatok alapján egyedileg határozzák meg.
Ha a maradék pajzsmirigy funkció továbbra is fennmarad, akkor alacsonyabb szubsztitúciós dózis elegendő lehet.
Pajzsmirigyhormonokkal történő kezelést időseknél, szívkoszorúér-betegségben szenvedő betegeknél, súlyos vagy tartós hypothyreosisban szenvedő betegeknél körültekintően, alacsony kezdő dózisokkal kell elkezdeni. Az adagokat lassan és hosszabb időközönként növelik az emelés között, és a pajzsmirigyhormon szintjének gyakori ellenőrzésével.
A klinikai tapasztalatok megerősítették, hogy alacsony betegtömeg esetén a gyógyszer alacsony dózisa elegendő a nagymértékű golyvaterápiához.
Mivel egyes betegeknél a T4 vagy a szabad T4 szint megemelkedhet, a szérum pajzsmirigy-stimuláló hormon (TSH) szintjének meghatározása megfelelőbb a terápia monitorozásához.
Dózis (mikrogramm levotiroxin-nátrium/nap)
Pajzsmirigy alulműködés
Serdülők és felnőttek
(2 - 4 hetente 25-50 mikrogrammal növekszik)
A visszatérő golyva profilaxisa
Jóindulatú golyva euthyroid funkcióval
Adjuváns terápia a hyperthyreosis tireosztatikus kezelésére
Pajzsmirigy-eltávolítás utáni terápia rosszindulatú betegség miatt
Idős betegeknél egyedi eseteket kell megfontolni, pl. szívbetegség és a levotiroxin-nátrium dózisának beállítása a TSH szintjének rendszeres monitorozásával.
Máj- vagy vesekárosodás
Máj- vagy vesekárosodás esetén nincs szükség az adag módosítására.
Az újszülöttek kezdő adagja 10-15 mikrogramm/testtömeg-kg (maximum 50 mikrogramm) naponta egyszer. Fokozatosan beállítható 5 mikrogramm/kg kéthetente, vagy szükség szerint.
A kezdő adag csecsemőknek vagy 1 hónapos és 2 éves kor közötti gyermekeknek naponta egyszer 5 mikrogramm/testtömeg-kg (maximum 50 mikrogramm). Fokozatosan beállítható napi 10-25 mikrogramm után, 2-4 hétenként.
A kezdő adag 2-12 éves gyermekek számára 50 mikrogramm naponta egyszer, fokozatosan napi 25 mikrogrammmal állítható be 2–4 hétenként, amíg az anyagcsere normalizálódik.
A fenntartó dózisok egyéb paraméterek mellett a gyermek életkorától függenek:
Kor
Dózis (mikrogramm/nap)
A teljes napi adagot egyszerre kell lenyelni, reggel éhgyomorra, legalább 30 perccel a reggeli előtt, sok vízzel.
A gyermekek a teljes napi adagot legalább fél órával a nap első étkezése előtt kapják meg.
A tablettákat szuszpenzióként is beadhatjuk. A tablettákat kis mennyiségű vízben (10-15 ml) hagyjuk szétesni, és a kapott szuszpenziót, amelyet mindig szükség szerint frissen kell elkészíteni, további folyadékkal (5-10 ml) adjuk be.
Pajzsmirigy alulműködésben és a pajzsmirigy rosszindulatú daganata miatt kialakuló pajzsmirigy-eltávolítás után, általában egy életen át, euthyroid golyvában és a visszatérő golyva profilaxisában több hónapig vagy évig, akár az életig. A pajzsmirigy-túlműködés tireosztatikumokkal történő adjuváns terápiájában a használat időtartama a tirosztatikus kezelés időtartamától függ.
Az euthyroid golyva esetében a kezelés időtartama legalább 6 hónap vagy két év.
Ha az L-Thyroxine 75 Berlin-Chemie terápia nem volt hatékony ezekben az időszakokban, más terápiákat kell fontolóra venni.
4.3 Ellenjavallatok
- A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.
- Bármely eredetű kezeletlen hyperthyreosis
- Kezeletlen mellékvese-elégtelenség
- Kezeletlen hipofízis-elégtelenség (feltéve, hogy ez kezelést igénylő mellékvese-elégtelenséghez vezet)
- Akut miokardiális infarktus
- Akut szívizomgyulladás
- Akut pancarditis.
A levotiroxin és a tirosztatikus gyógyszerek egyidejű alkalmazása terhesség alatt ellenjavallt. A terhesség és a szoptatás alatti alkalmazással kapcsolatos további információkat lásd a 4.6 pontban.
4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések
A pajzsmirigyhormonokkal történő kezelés megkezdése előtt a következő betegségeket vagy állapotokat ki kell zárni vagy kezelni kell:
- szívkoszorúér-betegség,
- angina pectoris,
- magas vérnyomás,
- agyalapi mirigy és/vagy mellékvesekéreg-elégtelenség,
- pajzsmirigy autonómia.
Adrenocorticalis diszfunkció esetén ezt az állapotot megfelelő leváltási terápiával kell kezelni a levotiroxin-terápia megkezdése előtt az akut adrenocorticalis elégtelenség megelőzése érdekében (lásd 4.3 pont).
A szívkoszorúér-betegség, a szívelégtelenség, a tachyarrhythmia, a nem akut szívizomgyulladás, az elhúzódó hypothyreosis vagy olyan betegeknél, akiknél már volt szívizominfarktus, még az enyhe gyógyszer által kiváltott hyperthyreosisot is el kell kerülni. Ilyen körülmények között a betegeknek gyakrabban kell ellenőrizniük a pajzsmirigyhormon szintjét (lásd 4.2 pont).
Másodlagos pajzsmirigy alulműködés esetén meg kell győződni arról, hogy a beteg mellékvesekéreg-elégtelenségben is szenved-e. Ebben az esetben először a szubsztitúciót (hidrokortizon) kell biztosítani. Megfelelő kortikoszteroid-szubsztitúció nélkül a pajzsmirigyhormonokkal végzett kezelés adrenocorticalis elégtelenségben vagy hipofízis-elégtelenségben szenvedő betegeknél Addison-i krízishez vezethet.
Óvatosan kell eljárni, ha a levothyroxint olyan betegeknél adják be, akiknek kórtörténetében epilepszia volt, mivel ezeknél a betegeknél fokozott a rohamok kockázata.
Pajzsmirigy-autonómia gyanúja esetén TRH-teszt vagy szuppressziós szcintigramma ajánlott.
A posztmenopauzás nőknél, akiknél fokozott a csontritkulás kockázata, a levotiroxin-nátrium dózisának titrálása a legalacsonyabb effektív dózisra van szükség, és a pajzsmirigy működését gyakrabban kell ellenőrizni, hogy elkerülhető legyen a vérben levotiroxin szuprafiziológiai szintje (lásd 4.8 pont).
A pajzsmirigyhormonok nem használhatók súlycsökkentésre. Euthyreoid betegeknél a normál dózis nem okoz súlycsökkenést. Nagyobb dózisok súlyos vagy életveszélyes mellékhatásokat okozhatnak, különösen egyes súlycsökkentő szerekkel és különösen szimpatomimetikus aminokkal kombinálva.
Ha áttérésre van szükség egy másik levotiroxint tartalmazó gyógyszerre, akkor a pajzsmirigy-egyensúlyhiány potenciális kockázata miatt szoros ellenőrzést kell végezni, beleértve a klinikai és biológiai monitorozást is ebben az átmeneti időszakban. Egyes betegeknél szükség lehet az adag módosítására.
A pajzsmirigy működésének monitorozása szükséges azoknál a betegeknél, akik egyidejűleg levotiroxinnal és más, a pajzsmirigyet befolyásoló gyógyszerekkel (pl. Amiodaron, tirozin-kináz gátlók, szertralin-szalicilátok, szevelamer, lantán és nagy dózisú furoszemid) részesülnek (lásd még 4.5 pont).
A cukorbetegeknél és az antikoagulánsokkal kezelt betegeknél lásd a 4.5 pontot.
Nagyon ritka hypothyreosisról számoltak be olyan betegeknél, akik egyidejűleg szevelamert és levotiroxint kaptak. Ezért ajánlott a TSH szintjének gondos monitorozása azoknál a betegeknél, akik mindkét gyógyszerrel egyidejűleg részesülnek (lásd 4.5 pont).
A hemodinamikai paramétereket ellenőrizni kell, amikor nagyon alacsony születési súlyú koraszülötteknél kezdik a levotiroxint, mivel az éretlen mellékvese funkció miatt keringési összeomlás léphet fel (lásd még 4.8 pont).
Ez a gyógyszer kevesebb, mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz tablettánként, azaz lényegében elhanyagolható mennyiségű nátrium.
4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók
A levotiroxin csökkentheti az antidiabetikumok (pl. Metformin, glimepirid, glibenklamid és inzulin) hatását. Ezért a cukorbetegek vércukorszintjét rendszeresen ellenőrizni kell, különösen a pajzsmirigyhormon kezelés kezdetén és végén. Szükség esetén az orvosnak módosítania kell az antidiabetikus gyógyszer adagját.
A levotiroxin fokozhatja a kumarin-származékok hatását, mert kiszorítja az antikoagulánsokat a plazmafehérjékhez való kötődésükből. Ezért a véralvadás rendszeres ellenőrzésére van szükség egyidejű kezelés alatt, és szükség esetén módosítani kell az antikoaguláns adagját (dóziscsökkentés).
Gyanta alapú ioncserélők:
Ioncserélőként működő gyanták, pl. kolesztiramin, kolesztipol vagy a polisztirolszulfonsav kalcium- és nátriumsói gátolják a levotiroxin felszívódását a pajzsmirigyhormonok kötődésén keresztül a gyomor-bél traktusban, ezért az L-Thyroxine 75 Berlin-Chemie alkalmazása után 4-5 órával kell beadni. Figyelemmel kell kísérni a pajzsmirigyhormonok szintjét.
Epesavkötő gyógyszerek:
A koleszevelám megköti a levotiroxint és csökkenti annak felszívódását a gyomor-bél traktusból. Nem észleltek kölcsönhatásokat, amikor a levotiroxint legalább 4 órával a koleszevelam előtt vették be.
Az L-Thyroxin 75 Berlin-Chemie-t ezért legalább 4 órával a koleszevelam előtt kell bevenni.
A gyomorsavat megkötő alumíniumot tartalmazó gyógyszerek, vasat tartalmazó gyógyszerek, kalciumot tartalmazó gyógyszerek:
A levotroxin felszívódása csökkenthető a gyomorsavat megkötő alumínium gyógyszerek (antacidok, szukralfát), vasat és kalciumot tartalmazó gyógyszerek egyidejű alkalmazásával. Ezért az L-Thyroxin 75 Berlin-Chemie-t legalább két órával ezen gyógyszerek bevétele előtt kell bevenni.
Szevelamer és lantán-karbonát:
A szevelamer és a lantán-karbonát valószínűleg csökkenti a levotiroxin biohasznosulását. A levotroxint kerülni kell 1 órával a szevelamer előtt vagy után 3 órával. Javasoljuk, hogy ellenőrizzék a pajzsmirigyhormonok vérszintjét. Szükség lehet az L-Thyroxine 75 Berlin-Chemie dózisának módosítására (lásd még 4.4 pont).
Propiltiouracil, glükokortikoidok és b-blokkolók (főleg propranolol):
Ezek a gyógyszerek gátolják a T4 átalakulását T3-zá, és a szérum T3 csökkenéséhez vezethetnek.
Amiodaron és jódtartalmú kontrasztanyagok:
Amiodaron és jódtartalmú kontrasztanyagok - Ezeknek az anyagoknak a magas jódtartalma hipotireózist, valamint hipertireózist is okozhat. Különös figyelmet kell fordítani az esetleges diagnosztizálatlan autonóm eredetű göbös golyva betegekre. Az amiodaron gátolja a T4 átalakulását T3-zá, ami a szérum T3 csökkenését és a szérum TSH szintjének növekedését eredményezi. Az amiodaron pajzsmirigy működésére gyakorolt hatása miatt szükség lehet az L-Thyroxine 75 Berlin-Chemie adagjának módosítására.
Szalicilátok, dicoumarol, furoszemid, klofibrát:
A levotiroxint szalicilátok (különösen 1,0 g/napnál nagyobb), dicumarol, nagy dózisú (500 mg) furoszemid, klofibrát és egyéb anyagok képesek kiszorítani a plazmafehérje-kötő helyekről. Ez a szabad pajzsmirigyhormonok kezdeti átmeneti növekedését, majd a pajzsmirigyhormon szintjének általános csökkenését okozhatja.
Ösztrogén tartalmú fogamzásgátlók, gyógyszerek a menopauza utáni hormonpótló kezelésre:
Az ösztrogéntartalmú fogamzásgátlók alkalmazása vagy a menopauza utáni hormonpótló kezelés során megnőhet a levotiroxin iránti igény. Növelheti a levotiroxin kötődését, ami diagnosztikai és terápiás hibákhoz vezethet.
Szertralin és klorokin/proguanil:
Ezek az anyagok csökkentik a levotiroxin hatékonyságát és növelik a szérum TSH szintjét. Javasoljuk, hogy ellenőrizzék a pajzsmirigyhormonok vérszintjét. Szükség lehet az L-Thyroxine 75 Berlin-Chemie dózisának módosítására (lásd még 4.4 pont).
Az enzimaktivitást kiváltó gyógyszerek:
A barbiturátok, a rifampicin, a karbamazepin, a fenitoin és más, a májenzimeket kiváltó hatású gyógyszerek növelhetik a levotiroxin máj clearance-ét és csökkent plazmaszinthez vezethetnek.
A levotiroxin csökkent hatékonyságát figyelték meg a levotiroxin és a lopinavir/ritonavir együttes terápiájánál. Ezért a klinikai tünetek és a pajzsmirigy működésének szoros figyelemmel kísérése javasolt a levotiroxinnal és a proteáz inhibitorokkal történő egyidejű kezelés során. A pajzsmirigy-stimuláló hormont (TSH) monitorozni kell azoknál a betegeknél, akiket levotiroxinnal kezeltek legalább a ritonavir-kezelés megkezdését és/vagy abbahagyását követő első hónapban.
A tirozin-kináz gátlók (pl. Imatinib, szunitinib, szorbafenib, motezanib) csökkenthetik a levotiroxin hatékonyságát. Ezért ajánlott a pajzsmirigy működésének ellenőrzése a betegeknél. Szükség esetén a levotiroxin adagját módosítani kell.
A szóját tartalmazó termékek csökkenthetik a levotiroxin bélben történő felszívódását. A szérum TSH növekedését figyelték meg veleszületett hypothyreosis miatt levotiroxinnal kezelt gyermekeknél és szója diétán. Szokatlanul nagy levotiroxin adagokra lehet szükség a normál szérum T4 és TSH szint eléréséhez. A szérum T4 és TSH szintjének szoros monitorozása szükséges a szója diéta alatt és után, és szükség lehet a levotiroxin adagjának módosítására.
4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás
Terhesség és szoptatás
A pajzsmirigyhormon-kezelésnek következetesnek kell lennie, különösen terhesség és szoptatás alatt. A normális pajzsmirigyhormonszint fontos az anya és a magzat optimális egészségének biztosítása érdekében. A terhesség alatt elterjedt alkalmazása ellenére a levotiroxin káros hatásai a terhesség lefolyására, a magzat vagy az újszülött egészségére még nem ismertek. A laktáció alatt az anyatejbe kiválasztott pajzsmirigyhormonok mennyisége, még a levotiroxin nagy adagjai mellett sem éri el azt a szintet, amely hyperthyreosisot vagy a TSH szekréciójának elnyomását eredményezi az újszülöttnél.
Terhesség alatt a megnövekedett levotiroxin iránti igény oka az ösztrogénszint lehet. Ezért a terhesség alatt és után is ellenőrizni kell a pajzsmirigy működését, és szükség esetén módosítani kell a pajzsmirigyhormonok adagját.
A levotiroxin adjuvánsként történő alkalmazása a pajzsmirigy túlműködésének tirosztatikumokkal történő kezelésében terhesség alatt ellenjavallt, mivel a tirosztatikumokat nagyobb dózisokban kell alkalmazni. A tirosztatikumok, a levotiroxintól eltérően, hatékony dózisban képesek átjutni a placenta gáton, és magzati hypothyreosisot okozhatnak. Ha egy terhes nőnél hipertireózist diagnosztizálnak, alacsony dózisú tirosztatikumok alkalmazhatók monoterápiaként.
Szuppressziós tesztet nem szabad terhesség és szoptatás alatt elvégezni .
Nem állnak rendelkezésre adatok a károsodott férfi vagy női termékenység kutatásából. Nincs ilyen gyanú vagy jelzés sem.
4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességekre
A gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességekre gyakorolt hatásokat nem vizsgálták.
4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások
Ha ritka esetekben a beteg nem tolerálja az adott dózisszintet, vagy túladagolás történt, különösen a kezelés kezdeténél nagyon gyors dózisemelkedéssel, akkor a hyperthyreosis tipikus tünetei jelentkezhetnek, pl. szívdobogás, aritmiák, különösen tachycardia, angina pectoris-szerű rendellenességek, izomgyengeség és görcsök, hőérzet, hiperhidrózis, remegés, belső nyugtalanság, álmatlanság, hasmenés, fogyás, fejfájás, menstruációs rendellenességek. A láz, a hányás, valamint a pseudotumor cerebri (főleg gyermekeknél) atipikus tünetekként jelentkezhet. Ebben az esetben csökkenteni kell a napi adagot, vagy néhány napra le kell állítani a kezelést. Javasolt a kezelés újrakezdése, amint a mellékhatások megszűnnek, de nagyobb figyelmet kell fordítani az adagolásra.
A levotiroxinnal vagy az L-Thyroxine 75 Berlin-Chemie bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység esetén a bőrre allergiás reakciók (pl. Bőrkiütés, csalánkiütés) vagy a légzőrendszer léphetnek fel. Anafilaxiás sokkról csak elszigetelt esetekben számoltak be. Ebben az esetben a kezelést fel kell függeszteni.
A mellékhatások táblázataAz alábbi táblázat felsorolja a mellékhatásokat - az irodalmi adatok és a placebokontrollált klinikai vizsgálatok forgalomba hozatal utáni adatai alapján számítva a MedDRA gyakorisági egyezmény szerint. nagyon gyakori (≥ 1/10), gyakori (≥ 1/100 a kapcsolatfelvételi feltételekhez és a felhasználási feltételekhez Segítség Visszajelzés Adatvédelmi sütik