Jóváhagyott szöveg a változásról történő döntéshez, ev. Sz .: 2019/02311-ZME
1. számú melléklete a változás bejelentéséhez: 2019/05933-ZIB
1. számú melléklete a változás bejelentéséhez: 2019/06358-ZIB
AZ ALKALMAZÁSI ELŐÍRÁSOK
1. A GYÓGYSZER MEGNEVEZÉSE
Norditropin SimpleXx 5 mg/1,5 ml oldatos injekció utántöltőben
Norditropin SimpleXx 10 mg/1,5 ml oldatos injekció utántöltőben
2. A GYÓGYSZER MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTELE
Norditropin SimpleXx 5 mg/1,5 ml
1 ml oldat 3,3 mg szomatropint tartalmaz
Norditropin SimpleXx 10 mg/1,5 ml
1 ml oldat 6,7 mg szomatropint tartalmaz
Szomatropin (rekombináns DNS-technológiával előállítva E-coliban)
1 mg szomatropin megfelel 3 NE (nemzetközi egység) szomatropinnak
A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 szakaszban
3. GYÓGYSZERFORMA
Oldatos injekció utántöltőben
Tiszta, színtelen oldat
4. KLINIKAI JELLEMZŐK
4.1 Terápiás javallatok
Növekedési rendellenességek a növekedési hormon hiány miatt (GHD)
Növekedési kudarc a gonadal dysgenesis (Turner-szindróma) miatt
Krónikus vesebetegség okozta növekedési retardáció a pubertás kor előtti gyermekeknél
Növekedési kudarc (jelenlegi SDS 14 év (lányok) vagy> 16 év (fiúk), amely megfelel az epiphysealis növekedési hasadékok lezárásának.
Az ajánlott adag 0,066 mg/kg/nap, de egyes esetekben a 0,033 mg/kg/nap adag elegendő lehet (lásd 5.1 pont).
A tobozmirigy záródása után a kezelést abba kell hagyni (lásd 4.4 pont).
Felnőtt szubsztitúciós kezelés
Az adagolást az egyes betegek igényeinek megfelelően kell beállítani.
Gyermekkori GHD-ben szenvedő betegeknél a kezelés folytatásához az ajánlott dózis 0,2 - 0,5 mg/nap, amelyet az adag módosítása követ az IGF-1 szintje alapján.
Felnőtt GHD-ben szenvedő betegeknél ajánlott a kezelést alacsony dózissal kezdeni: 0,1 - 0,3 mg/nap. Javasoljuk, hogy ezt a dózist fokozatosan emeljék havonta, a klinikai reakciótól és a betegen előforduló mellékhatások előfordulásától függően. A szérum IGF-1 érték felhasználható a helyes dózis titrálására. A nőknek nagyobb adagokra lehet szükségük, mint a férfiaknál, a férfiak fokozott érzékenységet mutatnak az IGF-1 iránt a kezelés során. Fennáll annak a veszélye, hogy aluladagolás fordulhat elő a betegeknél, különösen azoknál, akik orális ösztrogénpótló kezelést kapnak, míg a férfiaknál túladagolás fordulhat elő. Az adagigény az életkor előrehaladtával csökken. A fenntartó dózis betegenként jelentősen változik, de ritkán haladja meg az 1,0 mg/nap értéket.
Általában ajánlott a szubkután napi esti beadás. Az injekció helyét váltogatni kell a lipoatrophia elkerülése érdekében.
4.3 Ellenjavallatok
A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.
A szomatropint nem szabad alkalmazni, ha bármilyen bizonyíték van a tumor aktivitására. A koponyaűri daganatoknak inaktívaknak kell lenniük, és a rákellenes terápiát le kell állítani a növekedési hormon (GH) kezelés megkezdése előtt. A daganat növekedésének bizonyítása esetén a kezelést le kell állítani.
A szomatropint nem szabad a zárt tobozmirigyekkel rendelkező gyermekek hosszanti növekedésének támogatására.
Akut, súlyos betegségben szenvedő, nyílt szívműtétet, hasi műtétet, politraumát, akut légzési elégtelenséget vagy hasonló állapotokat követő szövődményekkel járó betegeket nem szabad szomatropinnal kezelni (lásd 4.4 pont).
Krónikus vesebetegségben szenvedő gyermekeknél a Norditropin SimpleXx alkalmazását vesetranszplantáció esetén le kell állítani.
4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések
A biológiai gyógyszer (nyomonkövethetőségének) javítása érdekében világosan fel kell jegyezni az alkalmazott gyógyszer nevét és tételszámát.
A szomatropinnal kezelt gyermekeket gyermeknövekedési szakembernek rendszeresen meg kell vizsgálnia. A szomatropin-kezelést mindig csak szakorvos ajánlása alapján szabad megkezdeni, aki rendelkezik a növekedési hormon hiány kezelésének ismereteivel. Ez vonatkozik a Turner-szindróma, a krónikus vesebetegségek, az SGA és a Noonan-szindróma kezelésére is. A felnőttek végső magassági adatai csak a Noonan-szindrómában szenvedő gyermekekre korlátozódnak, és krónikus vesebetegségben szenvedő gyermekek számára nem állnak rendelkezésre.
A maximális ajánlott napi adagot nem szabad túllépni (lásd 4.2 pont).
A gyermekek longitudinális növekedésének stimulálása csak a tobozmirigy lezárásáig várható.
A növekedési hormon hiány kezelése Prader-Willi-szindrómás betegeknél
Hirtelen halálesetekről számoltak be a szomatropin-kezelés megkezdése után Prader-Willi-szindrómás betegeknél, akiknél az alábbi kockázati tényezők közül egy vagy több fennáll: súlyos elhízás, kórelőzményben a felső légutak elzáródása vagy alvási apnoe, vagy nem azonosított légzőszervi fertőzés.
Kis magasság a terhességi kor miatt
SGA-ban született kisgyermekeknél a kezelés megkezdése előtt ki kell zárni más olyan diagnózisokat vagy kezeléseket, amelyek megmagyarázhatják a növekedési kudarcot.
Korlátozott a tapasztalat a kezelés megkezdéséről SGA-ban szenvedő betegeknél közvetlenül a pubertás előtt. Ezért nem ajánlott közvetlenül a pubertás előtt elkezdeni a kezelést.
A Silver-Russell szindrómában szenvedő betegek tapasztalata korlátozott.
A szomatropinnal kezelt Turner-szindrómás betegeknél a kéz és a láb növekedésének monitorozása ajánlott, és ha növekedés növekedése figyelhető meg, mérlegelni kell az adag csökkentését alacsonyabb dózistartományra.
A Turner-szindrómás lányoknál általában megnő a középfülgyulladás kockázata, ezért évente legalább egyszer otológiai vizsgálatot javasolnak.
Krónikus vesebetegség
Krónikus vesebetegségben szenvedő gyermekeknél az adagolás egyéni, és a beteg kezelésre adott egyéni reakciójának megfelelően kell beállítani (lásd 4.2 pont). A vesebetegségek optimális kezelése mellett a szomatropin-kezelés előtt egyértelműen meg kell határozni a növekedési zavarokat, legalább egy éven át tartó növekedés-monitorozással. A szomatropin-kezelés alatt folytatni kell az uraemia konzervatív kezelését szokásos gyógyszerekkel és szükség esetén a dialízist.
Krónikus vesebetegségben szenvedő betegeknél általában csökken a veseműködés, ami a betegség természetes lefolyásának megnyilvánulása. Óvintézkedésként a szomatropin-kezelés alatt ellenőrizni kell a vesefunkciót a glomeruláris szűrési sebesség túlzott csökkenése vagy növekedése szempontjából (a hiperfiltrációnak tulajdonítható).
A scoliosis köztudottan gyakrabban fordul elő a szomatropinnal kezelt betegek egyes csoportjaiban, mint például a Turner-szindróma és a Noonan-szindróma. Ezenkívül bármely gyermek gyors növekedése a scoliosis kialakulását okozhatja. Nem bizonyított, hogy a szomatropin növeli a scoliosis előfordulását vagy súlyosságát. A kezelés alatt ellenőrizni kell a gerincferdülést.
Vércukorszint és inzulin
Turner-szindrómában és SGA-ban szenvedő gyermekeknél ajánlott az éhomi inzulin és a vércukorszint mérését a kezelés megkezdése előtt és évente egyszer. Azoknál a betegeknél, akiknél fokozott a cukorbetegség kockázata (pl. Cukorbetegség kórelőzménye, elhízás, súlyos inzulinrezisztencia, durva bőr hiperpigmentáció), orális glükóz tolerancia tesztet (OGTT) kell végezni. Ha cukorbetegséget észlelnek, a szomatropint nem szabad alkalmazni.
Mivel a szomatropin befolyásolja a cukor anyagcseréjét, a betegeket ellenőrizni kell a glükóz intolerancia jeleire.
Turner-szindrómában és SGA-ban szenvedő gyermekeknél ajánlott az IGF-1 szint mérését a kezelés megkezdése előtt, majd évente kétszer. Ha az IGF-1 szint ismételt mérése meghaladja a +2 SD-t az életkor és a pubertás referenciaértékeihez képest, akkor az adagot csökkenteni kell, hogy az IGF-1 szint a normális tartományba kerüljön.
Az SGA szomatropinnal született csecsemők kezelésével elért teljes magasság kisebb lehet, ha a kezelést a végső magasság elérése előtt abbahagyják.
Növekedési hormon hiány felnőtteknél
A felnőttek növekedési hormonhiánya egy egész életen át tartó betegség, ezért kezelni kell, bár a 60 évesnél idősebb betegeknél és az öt évnél hosszabb ideig kezelt felnőtteknél a növekedési hormon hiányban szenvedő betegek tapasztalata még mindig korlátozott.
Nincs bizonyíték arra, hogy a szomatropinnal kezelt gyermekeknél vagy felnőtteknél nagyobb lenne az elsődleges rákos megbetegedések kockázata.
A daganatok teljes remissziójában vagy rosszindulatú daganatokban szenvedő betegeknél a szomatropin-kezelés nem társult a relapszusok számának növekedésével.
Összességében a második neoplazmák enyhe növekedését figyelték meg azoknál a betegeknél, akik legyőzték a gyermekkori rákot, és növekedési hormonral kezelték őket, a koponyaűri daganatok a leggyakoribbak. Úgy tűnik, hogy a korábbi sugárterhelés a második neoplazma domináns kockázati tényezője.
A rosszindulatú daganat teljes remisszióját elérő betegeket a szomatropin-terápia megkezdése után szorosan ellenőrizni kell az esetleges kiújulás szempontjából.
Leukémiáról számoltak be olyan növekedési hormonhiányos betegeknél, akik közül néhányat szomatropinnal kezeltek. A leukémia nem bizonyult gyakoribbnak azoknál a betegeknél, akiket növekedési hormonnal kezeltek hajlamosító tényezők nélkül.
Jóindulatú koponyaűri magas vérnyomás
Súlyos vagy visszatérő fejfájás, látászavarok, hányinger és/vagy hányás esetén az esetleges papilláris ödéma szemészeti vizsgálata javasolt. Ha a papilláris ödéma megerősítést nyer, mérlegelni kell a jóindulatú koponyaűri magas vérnyomást, és szükség esetén a szomatropin-kezelést fel kell függeszteni.
Jelenleg nincs egyértelmű álláspont arról a klinikai helyzetről, hogy az intrakraniális hipertónia kezelése után folytatni kell a kezelést a betegeknél. A szomatropin kezelés újrakezdése esetén az intrakraniális hipertónia tüneteit szorosan figyelemmel kell kísérni.
Az intracranialis elváltozásokban másodlagos növekedési hormon-hiányban szenvedő betegeket rendszeresen meg kell vizsgálni az alapbetegség bármilyen előrehaladása vagy megismétlődése szempontjából.
Pajzsmirigy funkció
A szomatropin növeli a T4 pajzsmirigy-átalakulását T3-vá, és mint ilyen, feltárhatja a kezdő hypothyreosisot. A pajzsmirigy működését minden betegnél ellenőrizni kell. Hypopituitarismusban szenvedő betegeknél a szokásos helyettesítő terápiát szorosan ellenőrizni kell a szomatropin alkalmazásakor.
A hipofízis progresszív betegségében szenvedő betegeknél hypothyreosis alakulhat ki.
A Turner-szindrómás betegeknél fokozott a kockázata a pajzsmirigyhormon elleni antitestek termelésével összefüggő elsődleges hypothyreosis kialakulásának. Mivel a hypothyreosis átfedheti a szomatropin kezelésre adott választ, a betegeket rendszeresen ellenőrizni kell a pajzsmirigy működésében, és indokolt esetben tiroxinnal kell kezelni.
Inzulinérzékenység
Mivel a szomatropin csökkentheti az inzulinérzékenységet, a betegeket ellenőrizni kell a glükóz intolerancia jeleit illetően (lásd 4.5 pont). Cukorbetegekben az inzulin adagjának módosítására lehet szükség a szomatropint tartalmazó gyógyszerek kezelésének megkezdése után. A cukorbetegségben vagy glükóz intoleranciában szenvedő betegeket szorosan ellenőrizni kell a szomatropin-kezelés alatt.
Mint minden szomatropint tartalmazó gyógyszer esetében, a betegek kis százalékában is kialakulhatnak antitestek a szomatropin ellen. Ezen antitestek kötődési képessége alacsony, és nincs hatással a növekedési sebességre. Az anti-szomatropin antitestek vizsgálatát olyan betegeknél kell elvégezni, akiknek a kezelésre adott válasza nem megfelelő.
Akut mellékvese-elégtelenség
A szomatropin-terápia megkezdése a 11βHSD-1 gátlásához és a szérum koziszizol koncentrációjának csökkenéséhez vezethet. Szomatropinnal kezelt betegeknél korábban nem diagnosztizált központi (másodlagos) hipoadrenalizmus észlelhető, és glükokortikoid szubsztitúcióra lehet szükség. Azoknál a betegeknél, akiket korábban diagnosztizált hypoadrenalismus miatt glükokortikoid szubsztitúciós terápiával kezeltek, szükség lehet a fenntartó vagy stressz dózisok emelésére a szomatropin terápia megkezdése után (lásd 4.5 pont).
Használja orális ösztrogén terápiával
Ha a szomatropint szedő nő orális ösztrogénterápiát kezd, a szomatropin dózisát növelni kell, hogy a szérum IGF-1 szintje az életkornak megfelelő tartományban maradjon. Ezzel szemben, ha a szomatropint szedő nő abbahagyja az orális ösztrogénterápiát, a szomatropin adagját csökkenteni lehet a növekedési hormon túlzott és/vagy mellékhatások megelőzése érdekében (lásd 4.5 pont).
A combfej tobozmirigyének megcsúszása
A csípő tobozmirigyeinek megcsúszása gyakrabban fordulhat elő endokrin rendellenességekben, beleértve a növekedési hormon hiányát is, mint az általános populációban. A szomatropinnal kezelt beteget, akinek görbülete alakul ki, vagy csípő- vagy térdfájdalomra panaszkodik, orvosnak kell megvizsgálnia.
Klinikai vizsgálatok tapasztalatai
Két, az intenzív osztályon végzett, placebo-kontrollos klinikai vizsgálat azt mutatta, hogy a magas szomatropinnal kezelt (5,3–8 mg/nap).). A további szomatropin-kezelés biztonságossága olyan betegeknél, akik helyettesített dózisban részesülnek jóváhagyott javallatok esetén, és akiknél ezek a kórképek együtt alakultak ki, nem bizonyított. Ezért akut, súlyos betegségben szenvedő betegeknél figyelembe kell venni a szomatropin-kezelés folytatásának lehetséges előnyeit, a lehetséges kockázathoz képest.
Egy nyílt, randomizált klinikai vizsgálat (0,045-0,090 mg/kg/nap dózistartomány) Turner-szindrómás betegeknél dózisfüggő tendenciát mutatott a hallójárat és az otitis media iránt. A fülfertőzések növekedése nem eredményezett több fülműtétet/endoszkópos vizsgálatot ebben a klinikai vizsgálatban az alacsonyabb dózisú csoporthoz képest.
4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók
Glükokortikoidokkal történő egyidejű kezelés gátolja a Norditropin növekedést elősegítő hatását. Az ACTH-hiányos betegeknél a glükokortikoid helyettesítő terápiát gondosan ki kell igazítani a növekedést gátló hatás elkerülése érdekében.
A növekedési hormon csökkenti a kortizon kortizollá történő átalakulását, és felfedezheti a korábban felfedezetlen központi hipoadrenalizmust, vagy csökkentheti az alacsony dózisú glükokortikoid helyettesítő gyógyszerek hatékonyságát (lásd 4.4 pont).
Az orális ösztrogénpótló kezelés során nőknél magasabb dózisú növekedési hormonra lehet szükség a kezelés céljának eléréséhez (lásd 4.4 pont).
A növekedési hormonhiányos felnőtteknél végzett interakciós vizsgálat adatai megerősítették, hogy a szomatropin beadása növelheti a citokróm P450 izoenzimek által metabolizált vegyületek clearance-ét. A citokróm P450 3A4 által metabolizált vegyületek (pl. Nemi szteroidok, kortikoszteroidok, görcsgátlók és ciklosporin) clearance-e nagymértékben megnőhet, ami ezen vegyületek plazmaszintjének csökkenését eredményezi. A klinikai jelentőség nem ismert.
A szomatropin végső magasságra gyakorolt hatását más hormonokkal, pl. gonadotropin, anabolikus szteroidok, ösztrogén és pajzsmirigyhormonok.
Az inzulin adagjának módosítására lehet szükség az inzulinnal kezelt betegeknél a szomatropin terápia megkezdése után (lásd 4.4 pont).
Interakciós vizsgálatokat csak felnőtteknél végeztek.
4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás
Az állatkísérletek nem kielégítőek a terhességre, az embrionális fejlődésre, a szülésre vagy a szülés utáni fejlődésre gyakorolt hatás szempontjából. Nincsenek adatok a gyógyszer terhességben történő alkalmazásáról.
Ezért a szomatropint tartalmazó gyógyszerek alkalmazása terhesség alatt és a fogamzásgátlást nem használó potenciálisan termékeny nők alkalmazása nem ajánlott.
Szomatropint tartalmazó gyógyszerekkel nem végeztek klinikai vizsgálatokat szoptató nőknél. Nem ismert, hogy a szomatropin kiválasztódik-e az anyatejbe. Ezért körültekintően kell eljárni a szomatropint tartalmazó gyógyszerek szoptató nőknél történő alkalmazásakor.
Nem végeztek termékenységi vizsgálatokat a Norditropinnal.
4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességekre
A Norditropin SimpleXx nem, vagy csak elhanyagolható mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességeket.
4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások
A növekedési hormon hiányban szenvedő betegekre az extracelluláris térfogat csökkenése jellemző. Ezt a veszteséget a szomatropin kezelés megkezdése után korrigálják. A folyadékretenció perifériás ödémában nyilvánulhat meg, különösen felnőtteknél. A carpalis alagút szindróma nem gyakori, de felnőtteknél előfordulhat. Ezek a tünetek általában átmeneti jellegűek, dózistól függenek, és ideiglenes dóziscsökkentést igényelhetnek. Enyhe ízületi fájdalom, izomfájdalom és paresztézia fordulhat elő, amelyek általában átmenetiek.
A gyermekek mellékhatásai kevésbé gyakoriak vagy ritkák.