A kiterjesztésről szóló határozat jóváhagyott szövege, ev. Sz .: 2015/04244-PRE
Számú melléklet 1. a változás bejelentésére, ev. Sz .: 2019/00749-Z1B
AZ ALKALMAZÁSI ELŐÍRÁSOK
1. A GYÓGYSZER MEGNEVEZÉSE
Prindex Combi 4 mg/1,25 mg
2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL
Minden tabletta 4 mg perindoprililint tartalmaz, ami 3,338 mg perindoprilnak felel meg, és 1,25 mg indapamidot tartalmaz.
Ismert hatású segédanyag: minden tabletta 58,47 mg laktóz-monohidrátot tartalmaz.
A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 szakaszban.
3. GYÓGYSZERFORMA
Fehér, kapszula alakú tabletták egyik oldalán „PI” jelzéssel, a másik oldalán sima felirattal.
4. KLINIKAI JELLEMZŐK
4.1 Terápiás javallatok
Az esszenciális magas vérnyomás kezelése felnőtteknél a Prindex Combi olyan betegek számára javallt, akiknek a vérnyomását önmagában a perindopril nem szabályozza megfelelően.
4.2 Adagolás és alkalmazás módja
Naponta egy perindopril/indapamid tabletta 2 mg/0,625 mg egyszeri dózisban a legjobb reggel és étkezés előtt bevenni. Ha lehetséges, az egyes komponensek dózisának titrálása ajánlott. A Prindex Combi 4 mg/1,25 mg-ot akkor kell alkalmazni, ha a vérnyomást nem lehet megfelelően szabályozni a 2 mg/0,625 mg perindopril/indapamid (ha elérhető) alkalmazásával.
Ha klinikailag indokolt, fontolóra lehet venni a monoterápiáról a Prindex Combi-ra történő közvetlen átállást.
Speciális betegcsoportok
Idősebb emberek (lásd 4.4 pont)
A kezelést a vérnyomás-válasz és a vesefunkció mérlegelése után kell megkezdeni.
Vesekárosodás (lásd 4.4 pont)
A kezelés ellenjavallt súlyos vesekárosodás esetén (a kreatinin-clearance 30 ml/perc alatt).
Mérsékelt vesekárosodásban szenvedő betegeknél (kreatinin-clearance 30 - 60 ml/perc) a kezelés megfelelő adagjának ajánlása a szabad kombináció beadásával.
60 ml/perc vagy annál nagyobb kreatinin-clearance esetén nincs szükség dózismódosításra. A szokásos orvosi ellenőrzés magában foglalja a kreatinin és a kálium gyakori ellenőrzését.
Májkárosodás (lásd 4.3, 4.4 és 5.2 szakasz)
A kezelés ellenjavallt súlyos májkárosodás esetén.
Közepesen súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél nincs szükség az adag módosítására.
A perindoprilerbumin/indapamid biztonságosságát és hatékonyságát gyermekgyógyászati populációban nem igazolták. Nincs elérhető adat.
A Prindex Combi nem alkalmazható gyermekeknél és serdülőknél.
4.3 Ellenjavallatok
Túlérzékenység perindoprillal, indapamiddal vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyaggal szemben.
A perindoprillal kapcsolatos:
- túlérzékenység a gyógyszerrel vagy bármely más ACE-gátlóval szemben,
- A korábbi ACE-gátló kezeléssel összefüggő angioneurotikus ödéma (Quincke-ödéma) a kórtörténetben (lásd 4.4 pont),
- örökletes/idiopátiás angioneurotikus ödéma,
- terhesség második vagy harmadik trimesztere (lásd 4.6 pont),
- A perindopril és az aliszkirentartalmú gyógyszerek egyidejű alkalmazása ellenjavallt diabetes mellitusban vagy vesekárosodásban szenvedő betegeknél (GFR 2) (lásd 4.5 és 5.1 pont).,
- extrakorporális terápiák, amelyek negatív töltésű felületekkel érintkeznek vérrel (lásd 4.5 pont),
- jelentős kétoldali veseartéria-szűkület vagy egyetlen funkcionális vese artériájának szűkülete (lásd 4.4 pont),
- sacubtril/valsartan egyidejű alkalmazása. A perindoprilt nem szabad a szububitril/valzartán utolsó adagját követő 36 órán belül beadni (lásd 4.4 és 4.5 pont).
Az indapamiddal kapcsolatos:
- túlérzékenység a gyógyszerrel vagy bármely más szulfonamiddal szemben,
- súlyos vesekárosodás (kreatinin-clearance 30 ml/perc alatt),
- máj encephalopathia,
- súlyos májkárosodás,
- hipokalémia,
- Általában ez a gyógyszer nem ajánlott olyan gyógyszerekkel kombinálva, amelyeknek nincs antiaritmiás hatása, és torsades de pointes-t okozhatnak (lásd 4.5 pont).,
- szoptatás (lásd 4.6 pont).
Az elégtelen kezelési tapasztalat miatt a Prindex Combi nem alkalmazható:
- dializált betegek,
- kezeletlen dekompenzált szívelégtelenségben szenvedő betegek.
4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések
Különleges figyelmeztetések
Gyakori a perindopril és az indapamid esetében
A lítium kombinációja a perindopril és az indapamid kombinációjával általában nem ajánlott (lásd 4.5 pont).
A perindoprilhoz kapcsolódik
A renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer (RAAS) kettős gátlása
Az ACE-gátlók, az angiotenzin II-receptor blokkolók vagy az aliszkiren egyidejű alkalmazása növeli a hipotenzió, a hiperkalémia és a vesekárosodás (beleértve az akut veseelégtelenséget) kockázatát. Ezért a RAAS kettős gátlása ACE-gátlók, angiotenzin II receptor blokkolók vagy aliszkiren együttes alkalmazásával nem ajánlott (lásd 4.5 és 5.1 pont).
Ha a kettős gátlásos kezelést feltétlenül szükségesnek tartják, akkor azt csak szakember felügyelete mellett szabad beadni, és ellenőrizni kell a beteg gyakori és következetes vesefunkciójának, elektrolitjainak és vérnyomásának ellenőrzését.
Az ACE-gátlókat és az angiotenzin II-receptor blokkolókat nem szabad egyidejűleg alkalmazni diabéteszes nephropathiában szenvedő betegeknél.
Kálium-megtakarító gyógyszerek, kálium-kiegészítők vagy kálium-tartalmú sópótlók
A perindopril és kálium-megtakarító gyógyszerek, kálium-kiegészítők vagy kálium-tartalmú sóhelyettesítők kombinációja általában nem ajánlott (lásd 4.5 pont).
Neutropeniáról/agranulocytosisról, thrombocytopeniáról és vérszegénységről számoltak be az ACE-gátlókkal kezelt betegeknél. A neutropenia ritkán fordul elő olyan betegeknél, akiknek normál vesefunkciója van, és nincsenek egyéb bonyolító tényezői. A perindoprilt rendkívül körültekintően kell alkalmazni kollagén érrendszeri betegségben szenvedő betegeknél, immunszuppresszánsokkal kezelt betegeknél, allopurinollal vagy prokainamiddal kezelt betegeknél, vagy e bonyolult tényezők kombinációjával rendelkező betegeknél, különösen fennálló vesekárosodás esetén. Ezen betegek egy részénél súlyos fertőzések alakultak ki, amelyek több esetben nem reagáltak az intenzív antibiotikum-kezelésre. Ha ilyen betegeknél perindoprilt alkalmaznak, ajánlott a leukocita szám rendszeres ellenőrzése, és utasítani kell a betegeket, hogy jelentsék a fertőzés esetleges jeleit (pl. Torokfájás, láz) (lásd 4.5 és 4.8 pont).
Az ACE-gátlókkal kezelt betegeknél megnő a hipotenzió vagy a veseelégtelenség kockázata bilaterális veseartéria-szűkületben vagy a magányos vese artériájának szűkületében (lásd 4.3 pont). A diuretikus kezelés támogató tényező lehet. A vesefunkció csökkenése a szérum kreatinin minimális változásával járhat, még egyoldalú veseartéria-stenosisban szenvedő betegeknél is.
Az arc, a végtagok, az ajkak, a nyelv, a hangszalagok és/vagy a gége angioödémáját ritkán jelentették angiotenzin-konvertáló enzim gátlókkal, köztük a perindoprillal kezelt betegeknél (lásd 4.8 pont). Ez az állapot a kezelés során bármikor előfordulhat. Ilyen esetekben a perindoprilt azonnal fel kell függeszteni, és meg kell kezdeni a megfelelő ellenőrzést a tünetek teljes megszűnéséig a kibocsátás előtt. Azokban az esetekben, amikor a duzzanat az arcra és az ajkakra korlátozódott, az állapot kezelés nélkül megszűnt, bár az antihisztaminok hasznosnak bizonyultak a tünetek enyhítésében.
A gégeödémához társuló angioödéma végzetes lehet. A nyelv, a hangszalag vagy a gége károsodása légúti elzáródást okozhat, ezért azonnal megfelelő kezelést kell végezni, amely magában foglalhatja 1: 1000 adrenalin (0,3–0,5 ml) szubkután beadását és/vagy a légutak átjárhatóságát biztosító intézkedéseket.
A fekete betegeknél az angioödéma gyakoribb előfordulásáról számoltak be, mint más ACE-gátlót kapó bőrbetegek.
Azoknál a betegeknél, akiknek az anamnézisében nincs ACE-gátlóval összefüggő angioödéma, nagyobb lehet az angioödéma kialakulásának kockázata az ACE-gátlók szedése alatt (lásd 4.3 pont).
Bél angioödémáról ritkán számoltak be ACE-gátlókkal kezelt betegeknél. Ezek a betegek hasi fájdalmat (hányingerrel vagy hányással vagy anélkül) tapasztalnak, bizonyos esetekben előzetes arc-angioödéma és a normális C-1-észteráz-szint változása nélkül. Az angioödémát hasi CT-vel vagy ultrahanggal vagy műtéti úton diagnosztizálták, és a tünetek az ACE-gátlók abbahagyása után megszűntek. A bél angioödémát be kell vonni az ACE-gátlót szedő hasi fájdalomban szenvedő betegek differenciáldiagnózisába.
MTOR-gátlók (pl. Sirolimus, everolimus, temsirolimus) egyidejű alkalmazása
Az egyidejűleg mTOR-gátlókat (pl. Sirolimus, everolimus, temsirolimus) szedő betegek kezelése fokozhatja az angioödéma kialakulásának kockázatát (pl. A légutak vagy a nyelv duzzanata, légzési nehézséggel vagy anélkül) (lásd 4.5 pont).
A perindopril és a sacubitrile/valsartan egyidejű alkalmazása ellenjavallt, az angioödéma fokozott kockázata miatt (lásd 4.3 pont). A sacubitrile/valsartan-kezelést nem szabad elkezdeni legkorábban 36 perccel az utolsó perindopril adag után. Ha a sacubitrile/valsartan-kezelést abbahagyják, a perindopril-kezelést nem szabad korábban megkezdeni, mint 36 órával az utolsó sacubitrile/valsartan adag után (lásd 4.3 és 4.5 pont). Más NEP-gátlók (pl. Racecadotril) és ACE-gátlók egyidejű alkalmazása szintén növelheti az angioödéma kockázatát (lásd 4.5 pont). Ezért a perindoprillal kezelt betegeknél a NEP-gátlókkal (pl. Racecadotril) történő kezelés megkezdése előtt alapos előny-kockázat-értékelésre van szükség.
Anafilaxiás reakciók deszenzibilizáció során
Egyes esetekben olyan betegekről számoltak be, akik tartós, életveszélyes anafilaxiás reakciókat szenvedtek, miközben ACE-gátlókat szedtek egyidejűleg méhméreggel (méh, darázs méreg) végzett deszenzitizáló kezeléssel. A deszenzitizációs terápiában részesülő allergiás betegeknél óvatosan kell alkalmazni az ACE-gátlókat, és rovarméreg immunterápiában részesülő betegeknél kerülni kell az ACE-gátlókat. Azonban azoknál a betegeknél, akiknek ACE-gátlókra, valamint deszenzitizálásra van szükségük, ezek a reakciók megelőzhetők, ha az ACE-gátló kezelést átmenetileg legalább 24 órával a kezelés előtt elhagyják.
Anafilaktoid reakciók alacsony sűrűségű lipoproteinek (LDL) aferézisében
Az ACE-gátlókat szedő betegek ritkán tapasztaltak életveszélyes anafilaxiás reakciókat a kis sűrűségű lipoprotein (LDL) dextrán-szulfát aferézise során. Ezeket a reakciókat megakadályoztuk az ACE-gátló kezelés átmeneti felfüggesztésével minden aferézis előtt.
Anafilaxiás reakciókról számoltak be olyan betegeknél, akiket nagy permeabilitású membránokkal (pl. AN 69 ®) dializáltak és egyidejűleg ACE-gátlóval kezeltek. Meg kell fontolni egy másik típusú dialízismembrán vagy más típusú vérnyomáscsökkentő szer alkalmazását ezeknél a betegeknél.
Az elsődleges aldoszteronizmusban szenvedő betegek általában nem reagálnak az antihipertenzív terápiára a renin-angiotenzin rendszer gátlásával. Ezért ennek a gyógyszernek a használata nem ajánlott.
Az ACE-gátló kezelést nem szabad terhesség alatt elkezdeni. Hacsak a folyamatos ACE-gátló kezelést nem tekintik elengedhetetlennek, a terhességet tervező betegeket alternatív antihipertenzív kezelésekre kell váltani, amelyeknek a terhesség alatt történő alkalmazásának megállapított biztonsági profilja van.
Ha terhességet diagnosztizálnak, az ACE-gátlókkal történő kezelést azonnal le kell állítani, és adott esetben alternatív kezelést kell elkezdeni (lásd 4.3 és 4.6 pont).
Az indapamiddal kapcsolatos
Májkárosodás esetén a tiazid diuretikumok és a tiazidokkal rokon diuretikumok máj encephalopathiát indukálhatnak. Ha ez bekövetkezik, a vízhajtót azonnal fel kell függeszteni.
Tiazid diuretikumok esetén fényérzékenységi reakciókról számoltak be (lásd 4.8 pont). Ha fényérzékenységi reakció lép fel a kezelés alatt, akkor ajánlott a kezelést abbahagyni. Ha szükségesnek tartják a vizelethajtók újbóli beadását, akkor ajánlott a kitett testrészeket megvédeni a naptól vagy a mesterséges UVA-sugárzástól.
A használatra vonatkozó óvintézkedések
Gyakori a perindopril és az indapamid esetében
Vesekárosodás
Súlyos vesekárosodás (70 éves kreatinin-clearance), cukorbetegség, kapcsolódó események, különösen dehidráció, akut szívdekompenzáció, metabolikus acidózis és kálium-megtakarító diuretikumok (pl. Spironolakton, eplerenon, triamterén vagy káliumsók), káliumsók egyidejű alkalmazása káliumtartalmú helyettesítők; vagy olyan betegek, akik más, a szérum káliumszintjét növelő gyógyszereket szednek (pl. heparin, kotrimoxazol, más néven trimetoprim/szulfametoxazol, más ACE-gátlók, angiotenzin II receptor antagonisták, yl 3 g/nap acetilszalicilsav, COX-2 gátlók és nem szelektív NSAID-ok), immunszuppresszív szerek, például ciklosporin vagy takrolimusz, trimetoprim).
A kálium-kiegészítők, a kálium-megtakarító vizelethajtók vagy a kálium-tartalmú sópótlók használata jelentős szérum-káliumszint-növekedéshez vezethet, különösen károsodott vesefunkciójú betegeknél. A hiperkalémia súlyos, néha végzetes aritmiákat okozhat.
Ha szükségesnek tartják a fenti anyagok egyidejű alkalmazását, ezeket körültekintően és a szérum káliumszint gyakori ellenőrzésével kell alkalmazni (lásd 4.5 pont).
A szérum káliumszintje
Az ACE-gátlók hyperkalaemiát okozhatnak, mert gátolják az aldoszteron felszabadulását. A hatás normális veseműködésű betegeknél általában nem szignifikáns. Hyperkalaemia azonban vesekárosodásban szenvedő betegeknél és/vagy kálium-kiegészítőket (köztük sóhelyettesítőket), kálium-megtakarító vizelethajtókat, trimetoprimot vagy kotrimoxazolt, más néven trimetoprim/szulfametoxazol, és különösen aldoszteron-antagonisták vagy angiotenzin-receptor blokkolók esetén is előfordulhat. Kálium-megtakarító vizelethajtókat és angiotenzin-receptor blokkolókat körültekintően kell alkalmazni az ACE-gátlókat szedő betegeknél, és ezeknél a betegeknél ellenőrizni kell a szérum kálium- és vesefunkciót (lásd 4.5 pont).
Az indapamiddal kapcsolatos
Víz és elektrolit egyensúly
A nátriumszintet a kezelés megkezdése előtt és azt követően rendszeres időközönként ellenőrizni kell. A csökkent nátriumszint először tünetmentes lehet, ezért rendszeres utóvizsgálatokra van szükség. A vizsgálatoknak gyakoribbnak kell lenniük időseknél és cirrhosisban szenvedő betegeknél (lásd 4.8 és 4.9 pont). Bármely vizelethajtó kezelés hyponatraemiát okozhat, néha nagyon súlyos következményekkel jár.
A hipovolémiával járó hiponatrémia felelős lehet a kiszáradásért és az ortosztatikus hipotenzióért. A klórionok egyidejű elvesztése metabolikus alkalózishoz vezethet: ennek a hatásnak az előfordulása és mértéke enyhe.
A hipokalaemiával járó kálium kimerülés a tiazid-diuretikumok és a tiazidokkal rokon diuretikumok súlyos kockázatát jelenti. A csökkent káliumszint (1/10) kockázata, gyakori (≥1/100-120 g/m 2 férfiaknál és> 100 g/m 2 nőknél), ha perindopril és indapamid (2 mg/0,625 mg) kombinációval kezelik ) vagy enalapril (10 mg) naponta egyszer, egy éven át. A vérnyomás-szabályozás alapján az adagokat napi egyszer 8 mg-ig és 2,5 mg indapamidig vagy 40 mg enalaprilig emelték. Csak a betegek 34% -a maradt 2 mg perindopril/0,625 mg indapamid kezelésben (szemben a 10 mg enalaprilt szedő betegek 20% -ával).
A kezelés végén az LVMI szignifikánsan jobban csökkent az indapamid/perindopril csoportban (-10,1 g/m 2), mint az enalapril csoportban (-1,1 g/m 2) a teljes randomizált betegpopulációban. A LVMI különbsége a csoportok között -8,3 (95% Cl (-11,5, -5,0), p Kapcsolatfelvételi feltételek Segítség Visszajelzés Adatvédelmi sütik