Jóváhagyott szöveg a változásról történő döntéshez, ev. Sz .: 2017/01574-ZME
Számú melléklet 1. a változás bejelentésére, ev. Sz .: 2017/02440-Z1B
AZ ALKALMAZÁSI ELŐÍRÁSOK
1. A GYÓGYSZER MEGNEVEZÉSE
2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL
Amiloridium-klorid, 5,68 mg dihidrát (ami 5 mg amiloridnak felel meg) és 50 mg hidroklorotiazid 1 tablettában.
Ismert hatású segédanyag: 1 tabletta 78,83 mg laktóz-monohidrátot tartalmaz.
A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 szakaszban.
3. GYÓGYSZERFORMA
Sárgásfehér, lapos, kerek, metszett szélű, egyik oldalán bevágási tabletta.
A tabletta egyenlő adagokra osztható.
4. KLINIKAI JELLEMZŐK
4.1 Terápiás javallatok
A vérnyomás csökkentésével a Rhefluin megakadályozza a túlzott káliumvesztést azoknál a betegeknél, akik hosszú ideig kapják ezt a gyógyszert.
Szív eredetű ödéma
A Rhefluin pozitív hatása a kálium egyensúlyára különösen jelentős lehet digitalizált szívbetegeknél.
Májcirrózis ascites és ödéma
A Rhefluin általában kielégítő diurézist biztosít csökkent káliumveszteséggel és a metabolikus alkalózis kockázatának csökkentésével a jobb szérum elektrolit-egyensúly fenntartásával.
4.2 Adagolás és alkalmazás módja
A szokásos adag napi egy tabletta. A refluin alkalmazható önmagában vagy egyéb vérnyomáscsökkentő szerek, például központi hatású szerek vagy béta-blokkolók adjuváns terápiájaként. Ha a Rhefluint más vérnyomáscsökkentő szerekkel együtt alkalmazzák, az egyéb vérnyomáscsökkentők adagja csökken. Ezután mindkét adagolási rendet kiigazítják.
Szív eredetű ödéma
Kezdeti adag: 1 tabletta naponta egyszer. Szükség esetén az adag növelhető, de nem haladhatja meg a napi 2 tablettát. Amint eléri a kezdeti diurézist, meg kell próbálni csökkenteni a fenntartó terápia dózisát. A fenntartó terápia szakaszos lehet.
Májcirrózis ascitesszel
A kezelést kis adag Rhefluinnal kell kezdeni (1 tabletta naponta egyszer). Szükség esetén az adagolás fokozatosan növelhető, amíg a hatékony diurézist el nem érik. Az adag nem haladhatja meg a napi 2 tablettát.
A fenntartó dózisok alacsonyabbak lehetnek, mint a diurézis kiváltásához szükségesek; ezért meg kell próbálni csökkenteni a napi adagot, amikor a beteg súlya stabilizálódik.
A cirrhosisban szenvedő betegek fokozatos fogyása különösen szükséges a diuretikus terápiával összefüggő mellékhatások valószínűségének csökkentése érdekében.
4.3 Ellenjavallatok
· Túlérzékenység a hatóanyaggal vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyaggal vagy bármely más szulfonamid származékkal szemben.
· Hyperkalaemia (meghatározása> 5,5 mmol/l).
· Egyéb antiqualiuretic terápia.
· Káliumpótlás (lásd 4.4 pont).
· Veseelégtelenség (anuria, akut veseelégtelenség, súlyos progresszív vesebetegség és diabéteszes nephropathia) (lásd még 4.4 pont).
(Lásd még a 4.6. Pontot és a gyermekgyógyászati felhasználást a 4.4. Pontot.).
4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések
Hyperkalaemiát (szérum kálium> 5,5 mmol/l) figyeltek meg az amiloridot önmagában vagy más diuretikumokkal kombinációban szedő betegeknél. Hyperkalaemiát főként időseknél és kórházi betegeknél figyeltek meg májcirrhosisban vagy szívödémában, vesekárosodásban, súlyos betegségben vagy intenzív vizelethajtó kezelés alatt. Ezekben a betegeknél szorosan figyelemmel kell kísérni a hyperkalaemia klinikai, laboratóriumi és elektrokardiográfiai (EKG) jeleit. Ebben a betegcsoportban több haláleset is történt.
A káliumpótlás gyógyszerek formájában vagy káliumban gazdag étrend nem kombinálható Rhefluinnal, kivéve a hypokalaemia súlyos és/vagy refrakter eseteit. Kálium-káliumpótlás esetén a szérum-kálium gondos ellenőrzése ajánlott.
Ha a Rhefluint kapó betegeknél hiperkalémia alakul ki, a gyógyszer haladéktalanul abba kell hagyni, és ha szükséges, hatékony intézkedéseket kell hozni a plazma káliumszintjének csökkentésére.
Vesekárosodás
A tiazid diuretikumok hatástalanok, ha a kreatinin-clearance 0,5 ml/s (30 ml/perc) alá csökken.
Azok a betegek, akiknek a karbamid-nitrogénszintje megemelkedik 10 mmol/l (30 mg/100 ml) felett, a szérum kreatininszint 130 μmol/l (1,5 mg/100 ml) felett vagy a teljes karbamidszint 20 mmol/l (60 mg/100 ml) felett és a cukorbetegek nem szedhetik a Rhefluint anélkül, hogy gondosan és gyakran ellenőriznék a szérum elektrolitjait és a vér karbamid-nitrogént. Veseelégtelenségben a kálium visszatartás fokozódik egy anticururetikus szer hozzáadásával, és a hyperkalaemia gyors kialakulását eredményezheti.
Bár a Rhefluin alkalmazásával csökken az elektrolit-egyensúlyhiány kialakulásának valószínűsége, a folyadék- és elektrolit-egyensúlyhiány jeleit szorosan figyelemmel kell kísérni, különös tekintettel a következőkre: hyponatraemia, hypochloraemiás alkalosis, hypokalaemia és hypomagnesaemia. Különösen fontos meghatározni a szérum és a vizelet elektrolitjait, ha a beteg túlzottan tér vissza vagy kap parenterális folyadékot. A folyadék- és elektrolit-egyensúlyhiány figyelmeztető jelei vagy tünetei a következők: szájszárazság, szomjúság, gyengeség, letargia, álmosság, nyugtalanság, epilepsziás rohamok, zavartság, izomfájdalom vagy görcsök, izomfáradtság, hipotenzió, oliguria, tachycardia és gyomor-bélrendszeri rendellenességek, például hányinger. hányás.
Hypokalaemia alakulhat ki hidroklorotiaziddal, mint más erős vízhajtókkal, különösen hosszan tartó terápia után gyors diurézissel vagy súlyos cirrhosis esetén. A hipokalaemia fokozhatja a szív érzékenységét vagy reakcióját a digoxin toxikus hatásaira (pl. Fokozott kamrai ingerlékenység).
A vizelethajtó által kiváltott hyponatraemia általában enyhe és tünetmentes. Súlyos és tünetekkel járó hyponatraemia kialakulhat kisszámú betegnél. Ezek a betegek azonnali figyelmet és megfelelő kezelést igényelnek.
A tiazidok csökkenthetik a vizelet kalcium kiválasztását. A tiazidok a szérum kalciumának szakaszos és enyhe növekedését okozhatják a kalcium-anyagcsere zavarainak jelenléte nélkül. A mellékpajzsmirigy működésének vizsgálata előtt a tiazidokat le kell állítani.
A hidroklorotiazid provokálhatja vagy súlyosbíthatja az azotémiát. Vesekárosodásban szenvedő betegeknél előfordulhat a gyógyszer kumulatív hatása. Ha a vesebetegség kezelése során az azotemia és az oliguria fokozódik, a diuretikumokat fel kell függeszteni.
Májkárosodás
A tiazidokat körültekintően kell alkalmazni májkárosodásban vagy progresszív májbetegségben szenvedő betegeknél, mivel a folyadék és az elektrolit egyensúlyának kisebb változásai májkómát okozhatnak.
Egyes tiazidokkal kezelt betegeknél hyperuricaemia vagy köszvényroham alakulhat ki.
A tiazidterápia károsíthatja a glükóz toleranciát. Szükség lehet az antidiabetikus szerek, köztük az inzulin adagjának módosítására.
A koleszterin és a triglicerid szint emelkedése összefüggésbe hozható a tiazid diuretikus terápiával.
A hiperkalaemia kockázatának minimalizálása érdekében cukorbeteg vagy gyanított cukorbetegségben a Rhefluin-kezelés megkezdése előtt ismerni kell a vesefunkció állapotát. A refluin terápiát a glükóz tolerancia teszt előtt legalább 3 napig fel kell függeszteni.
Az antiqualiuretic terápiát csak nagy elővigyázatossággal szabad alkalmazni olyan súlyos betegeknél, akiknél légzőszervi vagy metabolikus acidózis alakulhat ki, például kardiopulmonáris betegségben szenvedőknél és rosszul kompenzált cukorbetegségben szenvedőknél. A sav-bázis egyensúly változása megváltoztatja az extracelluláris/intracelluláris kálium egyensúlyát, és az acidózis kialakulása a szérum káliumszintjének gyors növekedésével járhat.
Túlérzékenységi reakciók
A szisztémás lupus erythematosus súlyosbodásának vagy aktiválódásának lehetőségéről beszámoltak tiazidok alkalmazását követően.
Másodlagos akut, zárt záródású glaukóma és/vagy akut myopia
A hidroklorotiazid egy szulfonamid. A szulfonamid- vagy szulfonamidszármazék-gyógyszerek idioszinkratikus reakciót válthatnak ki, amely másodlagos akut szögzárásos glaukómát és/vagy akut myopia-t eredményezhet. A tünetek közé tartozik a látásélesség romlásának vagy a szemfájdalom akut megjelenése, és általában néhány órától hétig jelentkeznek a gyógyszer megkezdése után. A kezeletlen akut szögzáró glaukóma tartós látásvesztéshez vezethet. Az elsődleges kezelés a gyógyszer mielőbbi abbahagyása. Ha az intraokuláris nyomás kontrollálatlan marad, mérlegelni kell azonnali orvosi vagy műtéti kezelést. Az akut, zárt záródású glaukóma kialakulásának kockázati tényezői összefüggésben lehetnek a kórelőzményben szereplő szulfonamidokkal vagy a penicillinnel szembeni allergiával (lásd 4.8 pont).
Használja gyermekgyógyászatban
Az amilorid alkalmazását gyermekeknél nem vizsgálták. Ezért gyermekeknél a Rhefluin alkalmazása nem ajánlott.
A gyógyszer laktózt tartalmaz.
A ritka, örökletes galaktóz intoleranciában, Lapp laktázhiányban vagy glükóz-galaktóz felszívódási zavarban szenvedő betegek nem szedhetik ezt a gyógyszert.
4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók
A következő gyógyszerek kölcsönhatást okozhatnak, ha egyidejűleg adják őket:
Amilorid és hidroklorotiazid
Lítium - általában nem alkalmazható vízhajtókkal. A diuretikumok csökkentik a lítium vese-clearance-ét és növelik a toxicitás kockázatát. Olvassa el a teljes receptadatokat a lítium gyógyszerek használata előtt.
Nem szteroid gyulladáscsökkentők, beleértve a szelektív ciklooxigenáz 2 (COX-2) inhibitorokat
A nem szteroid gyulladáscsökkentők (NSAID-ok), beleértve a szelektív ciklooxigenáz 2 (COX-2) inhibitorokat, csökkenthetik a vérnyomáscsökkentők hatását, beleértve a diuretikumok diuretikus, natriuretikus és antihipertenzív hatásait.
Egyes károsodott vesefunkciójú betegeknél (pl. Idős betegek vagy térfogathiányos betegek, beleértve a vizelethajtó betegeket is), akiket NSAID-k, köztük szelektív COX-2 inhibitorok, angiotenzin II receptor antagonisták vagy angiotenzin konvertáló enzim (ACE) inhibitorok egyidejű alkalmazásával lehet kezelni. ) a vesefunkció további romlását eredményezte, beleértve az esetleges akut veseelégtelenséget is. Ezek a hatások általában visszafordíthatók. Ezért ezt a kombinációt óvatosan kell alkalmazni károsodott vesefunkciójú betegeknél.
A nem szteroid gyulladáscsökkentők (NSAID-ok) és a kálium-megtakarító gyógyszerek, köztük az amiloridium-klorid együttes alkalmazása hyperkalaemiát okozhat, különösen időseknél. Ezért, ha az amiloridium-kloridot nem szteroid gyulladáscsökkentőkkel együtt adják, gondosan ellenőrizni kell a szérum káliumszintjét.
A kálium-kiegészítés gyógyszerek vagy káliummal dúsított étrend vagy káliumtartalmú sópótlók formájában nem alkalmazható Rhefluin-nal, kivéve a hypokalaemia súlyos és/vagy refrakter állapotaiban.
A refluint nem szabad más kálium-megtakarító vízhajtókkal együtt adni.
Ha az amiloridot egy angiotenzin-konvertáló enzim gátlóval, egy angiotenzin II receptor antagonistával, ciklosporinnal vagy takrolimusszal együtt alkalmazzák, a hyperkalaemia kockázata megnőhet. Ezért, ha ezeknek a szereknek az egyidejű alkalmazása javallt megállapított hypokalaemia esetén, ezeket körültekintően és a szérum káliumszint gyakori ellenőrzésével kell alkalmazni.
Az amilorid digoxin-clearance-re gyakorolt hatása miatt késleltetett válasz lehet a digoxinra.
Alkohol, barbiturátok vagy kábítószerek - az ortosztatikus hipotenzió erősödhet.
Antidiabetikumok - (orális antidiabetikumok és inzulin) - szükség lehet az antidiabetikus szer dózisának módosítására.
Egyéb vérnyomáscsökkentők - additív hatás. Az ACE-gátló kezelés megkezdése előtt 2-3 napig meg kell szakítani a diuretikus terápiát, hogy csökkentse a hipotenzió valószínűségét az első adag után.
Kortikoszteroidok, ACTH-fokozott elektrolit-kimerülés, különösen hipokalaemia.
Katekolaminok (pl. Noradrenalin) - csökkenteni lehet a katekolaminokra adott reakciót, de nem olyan mértékben, hogy használatukat kizárják.
Nem depolarizáló izomrelaxánsok (pl. Tubokurarin) - az izomlazítókra adott fokozott válasz lehetősége.
Szívglikozidok - a tiazid diuretikumok növelhetik a szívglikozid toxicitást azáltal, hogy kimerítik a szérum káliumszintjét.
Orális antikoagulánsok - a tiazidok antagonizálhatják az orális antikoagulánsok hatását.
Probenecid - a hidroklorotiazid eliminációs sebessége kissé csökken a probenecid együttes alkalmazásával, bár a diurézis nem csökken.
Kolesztiramin és kolesztipol gyanták - Anionos ioncserélő gyanták jelenlétében csökken a hidroklorotiazid felszívódása. A kolesztiramin és a kolesztipol gyanták egyszeri dózisa megköti a hidroklorotiazidot, és 85, illetve 85% -kal csökkenti annak felszívódását a gyomor-bél traktusból. 43 százalék.
Gyógyszerkölcsönhatások laboratóriumi vizsgálatokkal - a kalcium-anyagcserére gyakorolt hatásuk miatt a tiazidok befolyásolhatják a mellékpajzsmirigy-működés tesztjeit (lásd 4.4 pont).
4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás
A diuretikumok alkalmazása egyébként egészséges terhes nőknél enyhe ödémával vagy anélkül ellenjavallt, mert felesleges veszélynek teszi ki az anyát és a magzatot. A diuretikumok nem akadályozzák a terhességi toxémia kialakulását, és nincs megbízható bizonyíték arra, hogy ezek hasznosak lennének a toxémia kezelésében.
A tiazidok átjutnak a placenta gáton, és a köldökzsinórvérben jelennek meg. Ezért a Rhefluin alkalmazása terhesség alatt vagy terhesség gyanúja esetén szükségessé teszi az előny mérlegelését a magzatra gyakorolt lehetséges kockázatokkal szemben. Ezek a kockázatok magukban foglalják a magzati vagy újszülöttkori sárgaságot, thrombocytopeniát és más lehetséges mellékhatásokat, amelyek felnőtteknél jelentkeztek.
A tiazidok átjutnak az anyatejbe. Nem ismert, hogy az amilorid kiválasztódik-e az anyatejbe, ezért ha szükségesnek ítélik a Rhefluin adását, a betegnek abba kell hagynia a szoptatást.
4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességekre
Szédülés, aluszékonyság, csökkent koncentráció, a gépjárművezetés és gépek kezelése kerülendő, de a betegek többségében a Rhefluin alig zavarja a fizikai vagy szellemi tevékenységet.
4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások
A refluint általában jól tolerálják. Bár viszonylag gyakran előfordultak nem súlyos mellékhatások, súlyos mellékhatásokról csak ritkán számoltak be.
A Rhefluin alkalmazásakor jelentett mellékhatások általában azok, amelyekről ismert, hogy diurézissel, tiazidterápiával vagy az alapbetegség kezelésével fordulnak elő. Klinikai vizsgálatok nem mutatták ki, hogy az amilorid és a hidroklorotiazid kombinációja önmagában ezekhez a gyógyszerekhez képest növeli a mellékhatások kockázatát.
Mivel a legtöbb mellékhatás dózisfüggő, akkor fordulnak elő először, ha a 4.2, 4.3 és 4.4 szakaszban felsorolt állapotokat nem tartják be.
Az alábbi táblázat összefoglalja az amilorid és a hidroklorotiazid kombinációjának mellékhatásait, és a MedDRA terminológia szerint csoportosítva van gyakorisággal: nagyon gyakori (≥1/10); gyakori (≥1/100-5,5 mmol/l)