A forgalomba hozatali engedély jóváhagyott szövege, ev. Sz .: 2018/00018-REG, 2018/00027-REG
AZ ALKALMAZÁSI ELŐÍRÁSOK
1. A GYÓGYSZER MEGNEVEZÉSE
SOFENTIL 5 mikrogramm/ml oldatos injekció/infúzió
SOFENTIL 50 mikrogramm/ml oldatos injekció/infúzió
2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL
SOFENTIL 5 mikrogramm/ml oldatos injekció/infúzió
1 ml oldat 5 mikrogramm szufentanilt tartalmaz szufentanil-citrát formájában.
SOFENTIL 50 mikrogramm/ml oldatos injekció/infúzió
1 ml oldat 50 mikrogramm szufentanilt tartalmaz szufentanil-citrát formájában.
Ismert hatású segédanyagok: nátrium-hidroxid és nátrium-klorid
1 ml oldatos injekció 0,39 mmol nátriumot (9 mg) tartalmaz.
A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 szakaszban.
3. GYÓGYSZERFORMA
Az oldat tiszta és színtelen, látható részecskék nélkül, pH 4,0-6,0 és ozmolalitás 250-310 mosmol/kg.
4. KLINIKAI JELLEMZŐK
4.1 Terápiás javallatok
Kombinált érzéstelenítés és fájdalomcsillapítás.
Epidurális fájdalomcsillapítás a posztoperatív fájdalom kezelésében.
Fájdalomcsillapító kiegészítés a bupivacain epidurális beadásával együtt a vajúdás és a hüvelyi szállítás során.
Intravénás alkalmazás: A SOFENTIL fájdalomcsillapítóként javallt kiegyensúlyozott általános érzéstelenítés indukciója és/vagy fenntartása során 1 hónapos gyermekeknél.
Epidurális adagolás: A SOFENTIL javallt nagy műtét, ortopédiai vagy mellkasi műtét utáni műtét utáni fájdalomcsillapítás szükségességére 1 éves kortól.
4.2 Adagolás és alkalmazás módja
Kombinált érzéstelenítés és fájdalomcsillapítás:
Fájdalomcsillapítás: 0,5 - 5 mikrogramm/kg i.v.
Anesztézia: 25-50 mikrogramm/kg i.v.
Epidurális fájdalomcsillapítás a posztoperatív fájdalom kezelésében: 25-50 mikrogramm
Fájdalomcsillapító születéskor: 5 - 20 mikrogramm epidurális.
A bradycardia megelőzése érdekében ajánlott intravénásan kis adag antikolinerget beadni közvetlenül az érzéstelenítés kiváltása előtt (lásd 4.4 pont).
A SOFENTIL injekció beadása előtt ellenőrizni kell a tű vagy a katéter megfelelő elhelyezését az epidurális térben.
<1 hónapos gyermekek (újszülöttek)
Az újszülöttek farmakokinetikai paramétereinek nagy változékonysága miatt nem adhatóak adagolási javaslatok. Lásd még a 4.4 és 5.2 pontokat.
Antikolinerg szerekkel (például atropinnal) történő premedikálás ajánlott minden dózisban, kivéve, ha az antikolinerg szerek ellenjavallt.
A SOFENTIL lassú bolus formájában adható 0,2-0,5 mikrogramm/kg dózisban 30 másodperc alatt vagy anesztéziainduktorral kombinálva. Legfeljebb 1 mikrogramm/kg adag adható nagyobb eljárásokhoz (pl. Szívműtét).
Anesztézia fenntartása szellőztetett betegeknél
A SOFENTIL adható kiegyensúlyozott érzéstelenítés részeként. Az adag függ az együtt alkalmazott érzéstelenítő adagjától, a műtét típusától és időtartamától. A kezdeti adag 0,3 - 2 mikrogramm/kg, lassú bolus formájában, legalább 30 másodpercen keresztül, és további 0,1 - 1 mikrogramm/kg bolusok adhatók hozzá szükség szerint a szív maximális 5 mikrogramm/kg-os adagjáig. sebészet.
A SOFENTIL-et csak gyermekkori epidurális érzéstelenítésben és az opioidok által kiváltott légzési depresszió kezelésére szakképzett aneszteziológus adhatja epidurálisan gyermekeknek. Megfelelő újraélesztési berendezésnek kell rendelkezésre állnia, beleértve a légúti eszközöket és az opioid antagonistákat.
A gyermekgyógyászati betegeket a SOFENTIL epidurális beadása után legalább 2 órán át figyelemmel kell kísérni a légzési depresszió jeleire. A szufentanillal végzett epidurális anesztézia alkalmazását gyermekgyógyászati betegeknél csak néhány beteg dokumentálta.
A műtét során egyszeri 0,25 - 0,75 mikrogramm/kg szufentanil bolus adagolás fájdalmat enyhített 1-12 órán át. A hatékony fájdalomcsillapítás időtartamát a műtét és az epidurális amid helyi érzéstelenítők egyidejű alkalmazása befolyásolja.
Idős betegek (65 éves és idősebbek) és legyengült betegek
Mint más opioidoknál, az idős és legyengült betegeknél is csökkenteni kell az adagokat.
A tervezett teljes adagot gondosan kell titrálni az alábbi rendellenességek bármelyikében szenvedő betegeknél:
- Kompenzálatlan pajzsmirigy alulműködés
- Tüdőbetegségek, különösen, ha az életképesség csökken
- Alkoholizmus vagy máj- és veseelégtelenség (lásd még 4.4 pont).
Ezen betegek hosszan tartó posztoperatív követése szintén ajánlott.
Hosszan tartó opioid-kezelésben részesülő betegeknél, akiknek kórelőzményében opiát-visszaélések szerepelnek, nagyobb adagokra lehet szükség.
4.3 Ellenjavallatok
- A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.
- Az újszülött köldökzsinórjának csecsemőmetszés során történő intravénás beadása születéskor vagy a kötés előtt nem ajánlott, az újszülött légzési depressziójának lehetősége miatt. Ezzel szemben a szufentanil epidurális beadása szülés közben nem befolyásolja az anya vagy az újszülött állapotát 30 µg-os dózisig (lásd 4.4 és 4.6 pont).
- Túlzott hörgőkiválasztás
- Légzési depresszió más gyógyszerek miatt
- Olyan betegségek, amelyekben kerülni kell a légzési depressziót
Csakúgy, mint más epidurális úton alkalmazott opioidok esetében, a szufentanilt sem szabad a következők jelenlétében alkalmazni:
- súlyos vérzés vagy sokk
- vérmérgezés
- fertőzések az alkalmazás helyén
- hemosztázisos rendellenességek, például thrombocytopenia és koagulopathia
- antikoaguláns terápiával vagy egyidejű terápiával más gyógyszerekkel, vagy olyan körülmények között, amelyek ellenjavallatot jelenthetnek az epidurális alkalmazásra
4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések
A szufentanil intravénás beadását csak tapasztalt aneszteziológusok végezhetik kórházakban vagy más intézményekben, endotracheális intubációval és mechanikus szellőztető berendezéssel.
Rendszeresen ellenőrizni kell a beteg létfontosságú jeleit. Ez magában foglalja a posztoperatív fázist is.
Összhangban áll más erős opioidokkal
A légzési depresszió szintje a beadott dózistól függ, és egy adott opioid antagonista megakadályozhatja. Mivel a légzési depresszió tovább tarthat, mint az opioid-antagonista hatása, a beteget ellenőrizni kell, és szükség lehet a specifikus opioid-antagonista újabb adagjára.
A mély érzéstelenítést súlyos légzési depresszió és eszméletvesztés kíséri, amely fennmaradhat vagy visszatérhet a posztoperatív időszakban.
Az anesztézia alatti hiperventiláció megváltoztathatja a beteg CO2-reakcióját, ami csökkent oxigénellátást okozhat az érzéstelenítés utáni időszakban.
A késleltetett légzési depresszió kockázatát mindig figyelembe kell venni, és a beteget megfelelő felügyelet alatt kell tartani. Újraélesztési felszereléseknek és opioid antagonistáknak rendelkezésre kell állniuk.
Nyugtató gyógyszerekkel, például benzodiazepinekkel vagy rokon gyógyszerekkel történő egyidejű alkalmazás kockázata.
A szufentanil és nyugtatók, például benzodiazepinek vagy rokon gyógyszerek egyidejű alkalmazása szedációt, légzési depressziót, kómát és halált okozhat. Ezen kockázatok miatt e nyugtató gyógyszerek egyidejű felírását azoknak a betegeknek kell fenntartani, akiknek nincs alternatív kezelési lehetőségük. Ha az orvos úgy dönt, hogy a szufentanilt szedatív gyógyszerekkel együtt írja fel, akkor a legalacsonyabb hatásos dózist kell alkalmazni, és a kezelés időtartamának a lehető legrövidebbnek kell lennie.
A betegeket szorosan figyelemmel kell kísérni a légzési depresszió és a szedáció jeleire és tüneteire. Ebben az összefüggésben erősen ajánlott, hogy a betegeket és gondozóikat tájékoztassák ezekről a tünetekről (lásd 4.5 pont).
Általában ajánlott a MAO-gátlók abbahagyását két héttel az érzéstelenítés vagy a műtét előtt.
Izommerevség léphet fel, ami légzési depresszióhoz vezethet. Ezt megakadályozhatja a lassú i.v. injekció (alacsony dózis általában elegendő), premedikáció benzodiazepinekkel és izomrelaxánsok alkalmazása.
A szufentanil izommerevséget okozhat iv. beadás, amely izomrelaxánsok beadását igényelheti. A szufentanilt ezért nem szabad myasthenia gravisban szenvedő betegeknél alkalmazni, mivel az izomrelaxánsok alkalmazása ezeknél a betegeknél nem megfelelő.
Nem epilepsziás (myo) klónikus mozgások léphetnek fel.
Ha a beteg nem kapott elegendő adag antikolinerget vagy ha a SOFENTIL-et izomrelaxánsokkal kombinálják, antikolinerg hatás nélkül, akkor nem zárható ki a bradycardia vagy a szívmegállás. A bradycardia atropinnal kezelhető.
Az opioidok hipotenziót válthatnak ki, különösen hipovolémiás és szívelégtelenségben szenvedő betegeknél. Az indukciós dózisokat lassan kell beállítani és beadni a kardiovaszkuláris depresszió megelőzése érdekében. Megfelelő intézkedéseket kell hozni a stabil artériás nyomás fenntartása érdekében.
Óvatosan kell eljárni koponya-agytraumával és megnövekedett koponyaűri nyomással rendelkező betegeknél. Az opioidok gyors bolus injekciói nem adhatók csökkent agyi keringésű vagy koponyaűri kompenzációban szenvedő betegek számára, mivel az artériás nyomás rövid távú csökkenése rövid távú csökkent agyi perfúziós nyomással járhat.
Krónikus opiátterápiában részesülő betegeknél, vagy kórelőzményben opioidokkal való visszaélés esetén nagyobb adagokra lehet szükség.
Idős vagy legyengült betegeknél az adag csökkentése ajánlott. Bár idős betegeknél már nem figyeltek meg felezési időt, a keringési rendellenességek gyakoribb előfordulását figyelték meg.
Az opioidokat gondosan kell titrálni a következő rendellenességek esetén: kontrollálatlan hypothyreosis, tüdőbetegség, csökkent légzési tartalék, alkoholizmus, máj- vagy veseelégtelenség. Ezek a betegek hosszú távú posztoperatív nyomon követést igényelnek.
Óvatosan kell eljárni epidurális kezelés során légzési depresszióban vagy légúti károsodásban szenvedő és magzati kitettségű betegeknél. A beteget minden adag után legalább 1 órán át szorosan ellenőrizni kell, mivel korai és elhúzódó légzési depresszió léphet fel.
Az epidurális alkalmazás során a magzati pulzus megváltozhat, ezért a gyakoriságot ellenőrizni kell, és kezelésre lehet szükség.
Az újszülöttek farmakokinetikai paramétereinek nagy változékonysága miatt fennáll az intravénás szufentanil túladagolásának vagy aluladagolásának veszélye az újszülöttkori időszakban. Lásd még a 4.2. És az 5.2. Szakaszt.
Az 1 évesnél fiatalabb gyermekeknél epidurális úton alkalmazott SOFENTIL biztonságosságát és hatékonyságát nem igazolták (lásd még 4.2 és 5.1 pont).
Várható, hogy az újszülöttek és a gyermekek különösen érzékenyek a szufentanil által okozott légzési depresszióra, mint más opioidok. Ezért a szufentanil újszülötteknél és gyermekeknél történő alkalmazása előtt gondosan értékelni kell az előny-kockázat egyensúlyt.
Ez a gyógyszer 9 mg nátriumot tartalmaz 1 ml oldatos injekcióban, ami a WHO napi felnőttként ajánlott 2 g nátrium maximális napi bevitelének 0,45% -ának felel meg.
4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók
Központi idegrendszeri (CNS) depresszánsok
A barbiturátok, benzodiazepinek, neuroleptikumok, általános érzéstelenítők és más nem szelektív központi idegrendszeri depresszánsok (pl. Alkohol) fokozhatják az opioidok által kiváltott légzési depressziót.
Ha a beteg központi idegrendszeri depresszánsokat szed, a szokásosnál alacsonyabb SOFENTIL adag elegendő. A spontán lélegző betegek együttadása a SOFENTIL-lel növelheti a légzési depresszió, a mély szedáció, a kóma és a halál kockázatát.
A SOFENTIL hatása más gyógyszerekre
A SOFENTIL beadása után csökkenteni kell a központi idegrendszeri depresszánsok adagját. Ez különösen fontos a műtét után, mivel a mély érzéstelenítés jelentős légzési depresszióval jár, amely fennmaradhat vagy visszatérhet a posztoperatív időszakban.
A központi idegrendszeri depresszánsok, például a benzodiazepinek beadása aránytalanul növelheti a légzési depresszió kockázatát ebben az időszakban.
Nagy dózisú szufentanil esetén a nitrogén-monoxid vagy akár kis dózisú benzodiazepinek (pl. Diazepám vagy midazolám) egyidejű beadása csökkent szívműködéshez vezethet (csökken a vérnyomás, csökken a szív térfogata és a pulzus).
A szufentanil suxametoniummal történő együttes alkalmazása bradycardia-t okozhat, különösen akkor, ha a pulzus már alacsony (pl. Kalcium-antagonistákat vagy béta-blokkolókat szedő betegeknél). Ezért célszerű az egyik vagy mindkét gyógyszer adagjának megfelelő csökkentését végrehajtani.
Monoamin-oxidáz enzim inhibitorok (MAOI-k)
Életveszélyes kölcsönhatásokat figyeltek meg a központi idegrendszerben (nyugtalanság, izommerevség, magas láz, görcsök), valamint a légzési és keringési funkciókban (keringési depresszió, hipotenzió, haemodinamikai instabilitás, kóma) MAO-gátlókkal történő kezeléssel 14 nappal korábban petidinnel végzett opioid kezelés. Ezek a kölcsönhatások a szufentanillal nem zárhatók ki, ezért a műtét vagy az érzéstelenítés előtt 2 hétig ajánlott a MAO-gátlók szüneteltetése (legalábbis).
A szufentanil együttadása szerotonerg gyógyszerekkel, például SSRI-kkel, SNRI-kkel vagy MAOI-kkal növelheti a szerotonin-szindróma kockázatát, amely potenciálisan életveszélyes állapot.
CYP3A4 inhibitorok (citokróm P450 3A4)
A szufentanilt elsősorban a humán citokróm P450 3A4 enzimek metabolizálják. Ennek ellenére az eritromicin (a citokróm P450 3A4 enzimek ismert inhibitora) hatásainak in vivo gátlását nem figyelték meg. Bár a klinikai adatok hiányoznak, az in vitro vizsgálatok eredményei arra utalnak, hogy a citokróm P450 3A4 enzimek egyéb erős inhibitorai (pl. Ketokonazol, itrakonazol, ritonavir) gátolhatják a szufentanil metabolizmusát. Ez növelheti a hosszan tartó vagy késleltetett légzési depresszió kockázatát. Ezeknek a gyógyszereknek az egyidejű alkalmazása különös gondosságot és a beteg monitorozását igényli. Szükség lehet a szufentanil adagjának csökkentésére.
4.6 Termékenység, terhesség, szoptatás
A szufentanil terhes nőknél történő intravénás alkalmazásával kapcsolatban kevés tapasztalat áll rendelkezésre. Állatkísérletek nem mutattak ki teratogén hatást. Mint más gyógyszereknél, a beadás előtt a kezelés előnyeit is mérlegelni kell a beteg potenciális kockázatával.
Az intravénás beadás szülés közben vagy a köldökkötés megkötése előtt a császármetszés során ellenjavallt, mivel az újszülöttnél légzési depresszió áll fenn.
A szufentanil gyorsan áthalad a placentán, és a koncentráció lineárisan növekszik az anyai koncentráció növekedésével. A köldökvénakoncentráció és az anyai vénakoncentráció aránya 0,81.
A szufentanil epidurális úton adható be. Ellenőrzött klinikai vizsgálatok a szülés során kimutatták, hogy az epidurális bupivacainhoz legfeljebb 30 mikrogramm összadagban adott szufentanil nincs káros hatással az anyára vagy az újszülöttre. A szufentanil átjut a placentán. A 30 mikrogrammot meg nem haladó teljes dózis epidurális beadása után 0,016 ng/ml átlagos plazmakoncentrációt találtak a köldökvénában.
A gyermek elleni ellenszereknek mindig rendelkezésre kell állniuk.
A szufentanil kiválasztódik az anyatejbe. Ezért körültekintően kell eljárni, ha a szufentanilt szoptató anyáknak adják be.
4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességekre
A szufentanil jelentős hatással van a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességekre.
A betegek csak akkor vezethetnek gépjárművet és nem kezelhetnek gépeket, ha elegendő idő telik el a SOFENTIL beadása óta.
A betegeket nem szabad felügyelet nélkül hazaengedni, és figyelmeztetni kell őket, hogy kerüljék az alkoholfogyasztást.
4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások
A szufentanil biztonságosságát 650 szufentanillal kezelt betegnél értékelték, akik 6 klinikai vizsgálatban vettek részt. Ezek közül 78 beteg vett részt 2 vizsgálatban, amelyben a szufentanilt intravénásan adták be érzéstelenítőként érzéstelenítés kiváltására és fenntartására súlyos műtéten (szívkoszorúér bypass vagy nyílt szívműtéten) átesett betegeknél. A fennmaradó 572 alany 4 vizsgálatban vett részt szufentanil epidurális beadásával posztoperatív fájdalomcsillapítóként vagy fájdalomcsillapító kiegészítőként az epidurális úton beadott bupivacainhoz a vajúdás és a hüvelyi szállítás során. Legalább 1 adag szufentanilt adtak ezeknek az alanyoknak, és biztonságossági adatokat kaptak.
Ezen vizsgálatok összesített adatai közül a leggyakrabban jelentett mellékhatások (≥ 5% -os előfordulással): szedáció (19,5%), viszketés (15,2%), hányinger (9,8%) és hányás (5,7%).
A gyermekkori betegeknél a mellékhatások gyakorisága, típusa és súlyossága várhatóan megegyezik a felnőttekével.
Az alábbi táblázat felsorolja a klinikai vizsgálatokból vagy a forgalomba hozatalt követő tapasztalatokból a szufentanillal kapcsolatban jelentett mellékhatásokat.
A mellékhatásokat a gyakoriság szerint osztályozzák az alábbi megegyezés szerint: nagyon gyakori (≥1/10), gyakori (≥1/100-ig a kapcsolatfelvételhez Felhasználási feltételek Segítség Visszajelzés Adatvédelmi sütik