AZ ALKALMAZÁSI ELŐÍRÁSOK
Ez a gyógyszer további ellenőrzés alatt áll. Ez lehetővé teszi az új biztonsági információk gyors megszerzését. Az egészségügyi szakembereknek be kell jelenteniük a feltételezett mellékhatásokat. A mellékhatások bejelentésének módjáról lásd a 4.8 szakaszt.
1. A GYÓGYSZER MEGNEVEZÉSE
Lyxumia 20 mikrogramm oldatos injekció
2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL
Egy adag (0,2 ml) 20 mikrogramm (mcg) lixisenatidot tartalmaz (100 mcg 1 ml-ben). Ismert hatású segédanyagok:
Minden adag 540 mikrogramm metakrezolt tartalmaz. A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 szakaszban.
3. GYÓGYSZERFORMA
Oldatos injekció (injekció). Tiszta, színtelen oldat.
4. KLINIKAI JELLEMZŐK
4.1 Terápiás javallatok
A Lyxumia 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő felnőttek kezelésére javallt a glikémiás kontroll elérése orális hipoglikémiás szerekkel és/vagy bazális inzulinnal kombinálva, ha ezek az étrenddel és a testmozgással együtt nem elegendőek a glikémia megfelelő ellenőrzéséhez (a rendelkezésre álló információkat lásd a 4.4 pontban). kombinációk). és 5.1).
4.2 Adagolás és alkalmazás módja
Kezdő adag: a kezelést 10 mcg Lyxumia adaggal kezdik naponta egyszer, 14 napig.
Fenntartó adag: a rögzített fenntartó adag 20 mcg Lyxumia naponta egyszer, a 15. naptól kezdve. A kezdő adaghoz Lyxumia 10 mikrogramm oldatos injekció áll rendelkezésre.
A Lyxumia-t minden nap étkezés előtt naponta egyszer, egy órán keresztül adják be. Előnyös, ha a Lyxumia étkezés előtti injekcióját minden nap ugyanazon napi étkezés előtt adják be, amelyet a legmegfelelőbbnek választottak. Ha kihagy egy adag Lyxumia-t, azt a következő étkezés előtt egy órán belül be kell adni.
Ha a meglévő metformin-terápiához hozzáadják a Lyxumia-t, a metformin jelenlegi dózisa változatlanul fenntartható.
Ha a meglévő szulfonilkarbamid- vagy bazális inzulinterápia mellé Lyxumia-t adnak, a hipoglikémia kockázatának csökkentése érdekében fontolóra lehet venni a szulfonilkarbamid vagy bazális inzulin adagjának csökkentését. A Lyxumia nem alkalmazható bazális inzulinnal és szulfonilkarbamiddal kombinálva, a megnövekedett hipoglikémia kockázat miatt (lásd 4.4 pont).
A Lyxumia alkalmazása nem igényel specifikus glikémiás monitorozást. Ha azonban a Lyxumia-t szulfonilureával vagy bazális inzulinnal kombinációban alkalmazzák, szükség lehet orvos vagy beteg általi glikémiás monitorozásra (önellenőrzés) a szulfonilurea- vagy bazális inzulin adagjának beállításához.
Speciális betegcsoportok
Idős betegek (≥65 év)
Az életkor alapján nincs szükség az adag módosítására. A klinikai tapasztalat korlátozott ≥75 éves betegeknél (lásd 5.1 és 5.2 pont).
Vesekárosodásban szenvedő betegek
Enyhe vesekárosodásban szenvedő betegeknél (kreatinin-clearance: 50-80 ml/perc) nincs szükség dózismódosításra.
Közepes vesekárosodásban szenvedő betegeknél (kreatinin-clearance: 30-50 ml/perc) korlátozott klinikai tapasztalat áll rendelkezésre, ezért a Lyxumia-t körültekintően kell alkalmazni ezeknél a betegeknél. Nincs súlyos terápiás tapasztalat súlyos vesekárosodásban (kreatinin-clearance kevesebb, mint 30 ml/perc) vagy végstádiumú vesebetegségben szenvedő betegeknél, ezért
A Lyxumia nem ajánlott ezeknél a betegeknél (lásd 5.2 pont).
Májkárosodásban szenvedő betegek
Májkárosodásban szenvedő betegeknél nincs szükség az adag módosítására (lásd 5.2 pont).
A lixisenatid biztonságosságát és hatásosságát 18 év alatti gyermekeknél és serdülőknél nem igazolták. Nincs elérhető adat.
A Lyxumia-t szubkután injekcióval kell beadni a comb, a has vagy a váll területén. A Lyxumia nem adható intravénásan vagy intramuszkulárisan.
4.3 Ellenjavallatok
A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.
4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések
Nincs 1 terápiás tapasztalat a lixisenatid 1-es típusú diabetes mellitusban szenvedő betegeknél történő alkalmazásáról, és a lixisenatid nem alkalmazható ezeknél a betegeknél. A lixisenatid nem alkalmazható diabéteszes ketoacidosis kezelésére.
A glukagonszerű peptid-1 (GLP-1) receptor agonisták alkalmazása az akut hasnyálmirigy-gyulladás kialakulásának kockázatával jár. A lixisenatiddal kapcsolatban számos akut hasnyálmirigy-gyulladásról számoltak be, bár okozati összefüggést nem sikerült megállapítani. A betegeket tájékoztatni kell az akut hasnyálmirigy-gyulladás jellegzetes tüneteiről: tartósan súlyos hasi fájdalomról. Hasnyálmirigy-gyulladás gyanúja esetén a lixisenatidot fel kell függeszteni; ha az akut hasnyálmirigy-gyulladás megerősítést nyer, a lixisenatid-kezelést nem szabad újrakezdeni. Óvatosan kell eljárni azoknál a betegeknél, akiknek kórtörténetében hasnyálmirigy-gyulladás szerepel.
Súlyos emésztőrendszeri betegség
A GLP-1 receptor agonisták alkalmazása összefüggésbe hozható a gyomor-bélrendszeri mellékhatásokkal. A lixisenatidet nem vizsgálták súlyos gasztrointesztinális bélrendszeri mellékhatásokkal, köztük súlyos gasztroparézissel rendelkező betegeknél, ezért a lixisenatid alkalmazása ezeknél a betegeknél nem ajánlott.
Korlátozott terápiás tapasztalat van közepesen súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél (kreatinin-clearance: 30-50 ml/perc) és súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél (kreatinin-clearance kevesebb, mint 30 ml/perc), vagy végstádiumú vesebetegségben szenvedő betegeknél. terápiás tapasztalat. A Lyxumia-t óvatosan kell alkalmazni mérsékelt vesekárosodásban szenvedő betegeknél. A Lyxumia alkalmazása súlyos vesekárosodásban vagy végstádiumú vesebetegségben szenvedő betegeknél nem ajánlott (lásd 4.2 és 5.2 pont).
A Lyxumia-t szulfonilureával vagy bazális inzulinnal egyidejűleg kapó betegeknél fokozott a hypoglykaemia kockázata. Fontos lehet a szulfonilkarbamid vagy a bazális inzulin adagjának csökkentése a hipoglikémia kockázatának csökkentése érdekében (lásd 4.2 pont). A Lyxumia nem alkalmazható bazális inzulinnal és szulfonilureával együtt, a megnövekedett hipoglikémia kockázata miatt.
Egyidejűleg alkalmazott gyógyszerek
A lixisenatid okozta késés a gyomor kiürülésében csökkentheti a szájon át alkalmazott gyógyszerek felszívódásának sebességét. A Lyxumia-t körültekintően kell alkalmazni azoknál a betegeknél, akik olyan szájon át szedett gyógyszereket szednek, amelyek gyors felszívódást igényelnek a gyomor-bél traktusban, szoros klinikai megfigyelést vagy keskeny terápiás profilt igényelnek. Az ilyen gyógyszerek alkalmazására vonatkozó konkrét ajánlásokat a 4.5. Szakasz tartalmazza.
A lixisenatidet nem vizsgálták dipeptidil-peptidáz 4 (DPP-4) inhibitorokkal kombinálva. A pangásos szívelégtelenségben szenvedő betegek tapasztalata korlátozott.
A Lyxumia-val kezelt betegeket tájékoztatni kell a gyomor-bélrendszeri mellékhatásokkal járó dehidráció kockázatáról, valamint a folyadékhiány elkerülésére irányuló intézkedésekről.
Ez a gyógyszer metakrezolt tartalmaz, amely allergiás reakciókat okozhat.
4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók
A lixisenatid egy peptid, és nem metabolizálja a citokróm P450. In vitro vizsgálatokban a lixisenatid nem befolyásolta a citokróm P450 izoenzim vagy a vizsgált humán transzporterek aktivitását. A lixisenatid okozta késés a gyomor kiürülésében csökkentheti a szájon át alkalmazott gyógyszerek felszívódásának sebességét. Szűk terápiás profilú gyógyszereket vagy szoros klinikai megfigyelést igénylő gyógyszereket kapó betegeket szorosan ellenőrizni kell, különösen a lixisenatid-kezelés kezdetén. Ezeket a gyógyszereket a lixisenatiddal szemben szokásos módon kell alkalmazni. Ha ilyen gyógyszereket étellel együtt vesznek be, a betegeket fel kell utasítani arra, hogy étkezés közben vegyék be őket, ha nem szedik a lixisenatidet.
Azoknál a gyógyszereknél, amelyek hatása különösen a koncentráció küszöbétől függ, mint például az antibiotikumok, a betegeket fel kell utasítani arra, hogy legalább egy órával a lixisenatid injekció előtt vagy 4 órával azután vegyék be őket.
A gyomor bomlására érzékeny anyagokat tartalmazó gyomor-rezisztens gyógyszereket egy órával a lixisenatid injekció beadása előtt vagy 4 órával kell beadni.
A paracetamolt mint gyógyszerként használták a lixisenatid gyomor ürítésére gyakorolt hatásának értékelésére. A paracetamol egyszeri 1000 mg-os adagját követően a paracetamol AUC-értéke és t1/2-je nem változott az adagolás idejétől függetlenül (lixisenatid injekció előtt vagy után). Amikor a paracetamolt 10 μg lixisenatid injekció beadása után 1 órával adták be, a paracetamol Cmax 29% -kal csökkent, amikor a paracetamolt 10 órával 10 μg lixisenatid injekció beadása után adták, a paracetamol Cmax 31% -kal és 75 órával csökkent. 20 mcg fenntartó dózis esetén a tmax további megnyúlására és a paracetamol Cmax csökkenésére lehet számítani.
A paracetamol Cmax és tmax hatását nem figyelték meg, amikor a paracetamolt 1 órával a lixisenatid előtt adták be.
Ezen eredmények alapján a paracetamol dózisának módosítása nem szükséges, de azokban az esetekben, amikor a kívánt hatás eléréséhez gyors hatásra van szükség, a lixisenatid után 1-4 órával a paracetamollal megfigyelt tmax megnyúlását kell mérlegelni.
Egyszeri orális fogamzásgátlók (0,03 mg etinilösztradiol/0,15 mg levonorgesztrel) után 10 órával 10 μg lixisenatid beadása előtt vagy 11 órával az etinilösztradiol és a levonorgestrel Cmax, AUC, t1/2 és tmax értéke nem változott.
Az orális fogamzásgátlók 1 vagy 4 órával történő alkalmazása a lixisenatid beadása után nem befolyásolta az etinilösztradiol és a levonorgestrel AUC-értékét és t1/2-ét, míg az etinilösztradiol Cmax-értéke 52% -kal csökkent (a lixisenatid 1 óra elteltével történő beadás után) és 39% (4 órával a lixisenatid után) és a levonorgestrel Cmax 46% -kal csökkent (1 órával a lixisenatid után), és 20% -kal (4 órával a lixisenatid után), és a medián tmax 1-3 órával meghosszabbodott.
A csökkent Cmax klinikai jelentősége korlátozott, és az orális fogamzásgátlók dózisának módosítása nem szükséges.
Amikor 20 mcg lixizenatidot 40 mg atorvasztatinnal együtt adtak minden reggel 6 napon keresztül, az atorvasztatin expozíció nem változott, de a Cmax 31% -kal csökkent, a tmax pedig 3,25 órával nőtt.
A tmax ilyen mértékű növekedését nem figyelték meg, ha este atorvasztatint és reggel lixisenatidot adtak be, de az atorvasztatin AUC és Cmax 27, illetve 66% -kal nőtt.
Ezek a változások klinikailag nem relevánsak, ezért lixisenatiddal együtt alkalmazva az atorvastatin dózisának módosítása nem szükséges.
Warfarin és más kumarin-származékok
25 mg warfarin és ismételt 20 mkg lixisenatid dózis együttes alkalmazása után nem figyeltek meg változásokat az AUC-ban vagy az INR-ben (nemzetközi normalizált arány), míg a Cmax 19% -kal csökkent, a tmax pedig 7 órával nőtt.
Ezen eredmények fényében a lixisenatiddal együtt adott warfarin dózisának módosítása nem szükséges; azonban a lixisenatid-kezelés kezdetén és végén warfarint és/vagy kumarin-származékokat kapó betegeknél gyakori INR-monitorozás ajánlott.
20 mcg lixisenatid és 0,25 mg digoxin egyensúlyi állapotban történő együttes alkalmazását követően a digoxin AUC-értéke nem változott. a digoxin tmax értéke 1,5 órával meghosszabbodott, a Cmax értéke 26% -kal csökkent. Ezen eredmények fényében a digoxin dózisának módosítása nem szükséges, ha lixizenatididdal adják együtt.
A 20 mcg lixisenatid és az 5 mg ramipril 6 napon át történő együttes alkalmazását követően a ramipril AUC-ja 21% -kal nőtt, míg a Cmax 63% -kal csökkent. Az aktív metabolit (ramiprilat) AUC és Cmax változatlan volt. A ramipril és a ramiprilat tmax értéke körülbelül 2,5 órával meghosszabbodott.
Ezen eredmények fényében a ramipril dózisának módosítása nem szükséges, ha lixisenatiddal együtt adják.
4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás
Fogamzóképes nők
A Lyxumia nem ajánlott fogamzóképes nőknél, akik nem alkalmaznak fogamzásgátlást.
Nincs megfelelő adat a lixisenatid terhes nőknél történő alkalmazásáról. Az állatokon végzett vizsgálatok reprodukciós toxicitást mutattak (lásd 5.3). Az emberre gyakorolt lehetséges kockázat nem ismert. A Lyxumia terhesség alatt nem alkalmazható. Inzulint javasolnak helyette. Ha a beteg teherbe kíván esni, vagy megállapítja, hogy terhes, a Lyxumia-kezelést le kell állítani.
Nem ismert, hogy a Lyxumia kiválasztódik-e az anyatejbe. A Lyxumia nem alkalmazható szoptatás alatt.
Az állatkísérletek nem mutatnak közvetlen káros hatást a termékenységre.
4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességekre
A Lyxumia nem vagy csak elhanyagolható mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességeket. Szulfonilureával vagy bazális inzulinnal együtt alkalmazva a betegeket figyelmeztetni kell arra, hogy óvintézkedéseket tegyenek a hipoglikémia elkerülése érdekében gépjárművezetés vagy gépek kezelése közben.
4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások
Átfogó biztonsági profil
8 nagy, III. Fázisú, placebo-kontrollos vizsgálatban több mint 2600 betegnek adták önmagában vagy metforminnal, szulfonilureával (metforminnal vagy anélkül) vagy bazális inzulinnal (metforminnal vagy anélkül, szulfonilkarbamiddal vagy anélkül) kombinálva; vagy aktív kezelés.
A klinikai vizsgálatok során a leggyakrabban jelentett mellékhatások hányinger, hányás és hasmenés voltak. Ezek a mellékhatások többnyire enyheek és átmenetiek voltak.
Ezenkívül hipoglikémia (amikor a Lyxumia-t szulfonilureával és/vagy bazális inzulinnal kombinációban alkalmazták) és fejfájás.
A Lyxumia-val kezelt betegek 0,4% -ánál allergiás reakciókat jelentettek.
A mellékhatások táblázatos felsorolása
A III. Fázisú, placebóval vagy aktív kezeléssel kontrollált klinikai vizsgálatok során jelentett mellékhatásokat az 1. táblázat sorolja fel. A táblázat 5% -nál nagyobb gyakorisággal sorolja fel a mellékhatásokat, ha a gyakoriság magasabb volt a Lyxumia csoportban, mint az összehasonlító csoportban. A táblázat a Lyxumia csoportban ≥1% gyakorisággal rendelkező mellékhatásokat is tartalmaz, ha a gyakoriság kétszer magasabb volt, mint az összes összehasonlító csoportban.
A mellékhatások gyakorisága a következő: nagyon gyakori: ≥1/10; gyakori: ≥1/100-ig Kapcsolat Használati feltételek Súgó Visszajelzés Adatvédelmi sütik