AZ ALKALMAZÁSI ELŐÍRÁSOK
1. A GYÓGYSZER MEGNEVEZÉSE
Tolura 40 mg tabletta
2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL
Minden tabletta 40 mg telmizartánt tartalmaz. Ismert hatású segédanyagok:
Minden tabletta 149,8 mg szorbitot (E420) és 57 mg laktózt tartalmaz.
A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 szakaszban.
3. GYÓGYSZERFORMA
40 mg: Fehér vagy csaknem fehér, mindkét oldalán domború, ovális tabletta.
4. KLINIKAI JELLEMZŐK
4.1 Terápiás javallatok
Essenciális magas vérnyomás kezelése felnőtteknél.
A kardiovaszkuláris morbiditás csökkentése felnőtteknél:
- markáns aterotrombotikus kardiovaszkuláris betegség (szívkoszorúér-betegség, stroke vagy perifériás artériás kórtörténet) vagy
- 2-es típusú diabetes mellitus dokumentált célszervi károsodással.
4.2 Adagolás és alkalmazás módja
Essenciális magas vérnyomás kezelése
A hatékony adag naponta egyszer 40 mg. Néhány beteg számára a napi 20 mg-os adag elegendő lehet. Abban az esetben, ha a célvérnyomás nem éri el, a telmizartán dózisa napi egyszeri maximum 80 mg-ra emelhető. Alternatív megoldásként a telmizartánt tiazid-diuretikumokkal, például hidroklorotiaziddal kombinálva is alkalmazhatjuk, amelynek bebizonyosodott, hogy additív vérnyomáscsökkentő hatása van a telmizartánnal. Az adag növelésekor figyelembe kell venni, hogy a maximális vérnyomáscsökkentő hatás általában a kezelés megkezdése után négy-nyolc héttel érhető el (lásd 5.1 pont).
Az ajánlott adag 80 mg naponta egyszer. Nem ismert, hogy a 80 mg-nál alacsonyabb telmizartán-dózis hatékony-e a kardiovaszkuláris morbiditás csökkentésében.
A kardiovaszkuláris morbiditás csökkentése érdekében a telmizartán-kezelés megkezdésekor a vérnyomás gondos monitorozása ajánlott, és adott esetben a vérnyomást csökkentő kezelés kiigazítására lehet szükség.
Speciális betegcsoportok
Vesekárosodásban szenvedő betegek
Korlátozott tapasztalat áll rendelkezésre súlyos vesekárosodásban vagy hemodialízisben. Ezeknél a betegeknél alacsonyabb, 20 mg-os kezdő adag ajánlott (lásd 4.4 pont). Enyhe vagy közepesen súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél nincs szükség az adag módosítására.
Májkárosodásban szenvedő betegek
A Tolura ellenjavallt súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél (lásd 4.3 pont). Enyhe vagy közepesen súlyos májkárosodásban az adag nem haladhatja meg a 40 mg-ot naponta egyszer (lásd 4.4 pont).
Idős betegeknél nincs szükség az adag módosítására.
A Tolura hatékonyságát és biztonságosságát 18 éves kor alatti gyermekpopulációban nem igazolták. A jelenleg rendelkezésre álló adatokat az 5.1. És az 5.2. Szakasz tartalmazza, de a dózissal kapcsolatos ajánlások nem adhatók.
A Telmisartan Accord tabletta naponta egyszer szájon át alkalmazandó, folyadékkal együtt, étkezés közben vagy attól függetlenül.
A gyógyszer kezelése vagy beadása során betartandó óvintézkedések
A tabletták higroszkópos tulajdonságai miatt a telmizartánt zárt buborékcsomagolásban kell tárolni. A tablettákat röviddel a beadás előtt el kell távolítani a buborékfóliából (lásd 6.6 pont).
4.3 Ellenjavallatok
- A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység
- A terhesség második és harmadik trimesztere (lásd 4.4 és 4.6 pont)
- Obstruktív epeúti rendellenességek
- Súlyos májkárosodás
A Tolura és az aliszkirent tartalmazó gyógyszerek egyidejű alkalmazása ellenjavallt diabetes mellitusban vagy vesekárosodásban szenvedő betegeknél (GFR 70 év).
- Kombináció egy vagy több olyan gyógyszerrel, amely befolyásolja a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszert és/vagy kálium-kiegészítőket. A hiperkalaemiát kiváltó gyógyszerek vagy terápiás gyógyszercsoportok a következők: káliumtartalmú sópótlók, kálium-megtakarító diuretikumok, ACE-gátlók, angiotenzin II-receptor antagonisták, nem szteroid gyulladáscsökkentők (NSAID-ok, beleértve a szelektív COX-2-gátlókat), hepuppressin (hepuporin) és heparin vagy takrolimusz) és trimetoprim.
- Társuló események, főleg dehidráció, akut szívelégtelenség, metabolikus acidózis, a vesefunkció romlása, a vese állapotának hirtelen romlása (pl. Fertőző betegség), sejthalál (pl. Akut végtag ischaemia, rhabdomyolysis, külső trauma).
A veszélyeztetett betegeknél a szérum káliumszintjének intenzív monitorozása ajánlott (lásd 4.5 pont).
A Tolura tabletta szorbitot (E420) tartalmaz. A ritka, örökletes fruktóz intoleranciában szenvedő betegek nem szedhetik a Toluru-t.
A Tolura tabletta laktózt tartalmaz. Veleszületett galaktóz-intoleranciában, Lapp-laktázhiányban vagy glükóz-galaktóz malabszorpcióban szenvedő betegek nem szedhetik a Tolura-t.
Amint az ACE-gátlókkal megfigyelték, a telmizartán és más angiotenzin II receptor antagonisták látszólag kevésbé hatékonyak a vérnyomás csökkentésében fekete embereknél, mint másoknál, valószínűleg a fekete hipertóniás populációban előforduló alacsony fokú állapotok nagyobb gyakorisága miatt.
Mint minden vérnyomáscsökkentő gyógyszer esetében, a vérnyomás túlzott csökkenése iszkémiás kardiopátiában vagy iszkémiás kardiovaszkuláris betegségben szenvedő betegeknél miokardiális infarktushoz vagy szélütéshez vezethet.
4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók
Amikor a telmizartánt digoxinnal együtt adták, a digoxin plazma csúcskoncentrációjának (49%) és minimális koncentrációjának (20%) medián növekedését figyelték meg. A telmizartán megkezdése, módosítása és abbahagyása során ellenőrizze a digoxin szintjét a terápiás szint fenntartása érdekében.
A renin-angiotenzin-aldoszteron rendszerre ható egyéb gyógyszerekhez hasonlóan a telmizartán is hiperkalaemiát okozhat (lásd 4.4 pont). A kockázatot növelheti egyéb, hiperkalaemiát is okozó gyógyszerek (káliumtartalmú sópótlók, kálium-megtakarító diuretikumok, ACE-gátlók, angiotenzin II receptor antagonisták, nem szteroid gyulladáscsökkentők (NSAID-ok, beleértve a szelektív COX-2 heparin, immunszuppresszánsok (ciklosporin vagy takrolimusz) és trimetoprim.
A hiperkalaemia előfordulása a kapcsolódó kockázati tényezőktől függ. A kockázat a fenti kezelési kombinációkkal növekszik. Különösen nagy a kockázat a kálium-megtakarító diuretikumok kombinációjával, ha kálium-tartalmú sóhelyettesítőkkel kombinálják. Például. az ACE-gátlókkal vagy NSAID-okkal való kombináció alacsonyabb kockázatot jelent, ha az ajánlott felhasználási elveket betartják.
Egyidejű alkalmazás nem ajánlott
Kálium-megtakarító vízhajtók vagy kálium-kiegészítők
Az angiotenzin II receptor antagonisták, például a telmizartán, csillapítják a diuretikum által kiváltott káliumvesztést. Kálium-megtakarító vízhajtók, pl. A spirolakton, eplerenon, triamterén vagy amilorid, káliumpótlók vagy káliumtartalmú sóhelyettesítések a szérum káliumszintjének jelentős növekedéséhez vezethetnek. Ha ezeknek a gyógyszereknek az együttes alkalmazása a hypokalaemia jeleire utal, rendkívül körültekintően kell alkalmazni őket, és a szérum káliumszintet rendszeresen ellenőrizni kell.
A szérum lítiumkoncentrációjának és a toxicitás reverzibilis növekedéséről számoltak be, ha a lítiumot angiotenzin-konvertáló enzim inhibitorokkal és angiotenzin II receptor antagonistákkal, köztük a telmizartánnal együtt adták. Ha egy ilyen kombináció alkalmazása szükségesnek bizonyul, a szérum lítiumszintjének szoros monitorozása ajánlott.
Egyidejű alkalmazás, amely fokozott figyelmet igényel
Nem szteroid gyulladáscsökkentők NSAID-ok (azaz acetilszalicilsav gyulladáscsökkentő adagolási rendben, COX-2 inhibitorok és nem szelektív NSAID-ok) csökkenthetik az angiotenzin II receptor antagonisták vérnyomáscsökkentő hatását.
Egyes károsodott vesefunkciójú betegeknél (pl. Dehidratált betegek vagy idős, károsodott vesefunkciójú betegek) az angiotenzin II receptor antagonisták és a ciklooxigenázt gátló hatóanyagok egyidejű alkalmazása a vesefunkció további romlásához vezethet, beleértve az esetleges akut veseelégtelenséget, amely általában megfordítható. Ezért ezt a kombinációt nagyon óvatosan kell alkalmazni, különösen idős betegeknél. A betegeknek megfelelően hidratáltnak kell lenniük, és mérlegelni kell a vesefunkció monitorozását az egyidejű kezelés megkezdése után és azt követően rendszeresen.
Egy vizsgálatban a telmizartán és a ramipril együttes alkalmazása a ramipril és a ramiprilat AUC0-24 és Cmax értékének 2,5-szeres növekedését eredményezte. Ennek a megfigyelésnek a klinikai jelentősége nem ismert.
Diuretikumok (tiazid diuretikumok vagy hurok diuretikumok)
A Tolura-val történő előzetes kezelés nagy dózisú vizelethajtókkal, például furoszemid (hurok diuretikum) és hidroklorotiazid (tiazid diuretikum) hipovolémiához és a hipotenzió kockázatához vezethet a telmizartán-kezelés megkezdésekor.
Egyidejű alkalmazáskor figyelembe kell venni
Egyéb vérnyomáscsökkentők
A telmizartán vérnyomáscsökkentő hatása fokozódhat más antihipertenzív szerek egyidejű alkalmazásával.
A klinikai vizsgálatok adatai azt mutatták, hogy a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer (RAAS) kettős gátlása az ACE-gátlók, az angiotenzin II-receptor blokkolók vagy az aliszkiren együttes alkalmazásával a nemkívánatos események, mint például a hipotenzió, a hiperkalaemia és a veseelégtelenség, nagyobb gyakorisággal jár együtt. (beleértve az akut veseelégtelenséget is. veseműködés), összehasonlítva a RAAS módosító monoterápiában történő alkalmazásával (lásd 4.3, 4.4 és 5.1 pont).
Farmakológiai tulajdonságai alapján várható, hogy a következő gyógyszerek erősíthetik az összes vérnyomáscsökkentő szer, köztük a telmizartán hipotenzív hatását, a következő gyógyszerek erősíthetők: baklofen, amifosztin. Ezenkívül az ortosztatikus hipotenziót súlyosbíthatja alkohol, barbiturátok, kábítószerek vagy antidepresszánsok.
Kortikoszteroidok (szisztémás alkalmazás)
A vérnyomáscsökkentő hatás csökkentése.
4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás
Az angiotenzin II receptor antagonisták alkalmazása a terhesség első trimeszterében nem ajánlott (lásd 4.4 pont). Az angiotenzin II receptor antagonisták alkalmazása ellenjavallt a terhesség második és harmadik trimeszterében (lásd 4.3 és 4.4 pont).
Nincs megfelelő adat a Tolura terhes nőkön történő alkalmazásáról. Az állatokon végzett vizsgálatok reprodukciós toxicitást mutattak (lásd 5.3 pont).
A terhesség első trimeszterében az ACE-gátlók expozícióját követő teratogenitás kockázatára vonatkozó epidemiológiai bizonyítékok nem voltak meggyőzőek, azonban a kockázat kismértékű növekedése nem zárható ki. Az angiotenzin II receptor antagonisták kockázatára vonatkozó ellenőrzött epidemiológiai adatok hiányában hasonló kockázatok fordulhatnak elő e gyógyszercsoport esetében. Hacsak az angiotenzin II receptor antagonista terápia folytatásának elengedhetetlennek minősül, a terhességet tervező betegeket alternatív antihipertenzív kezelésekre kell átállítani, amelyeknek a terhesség alatt történő alkalmazásának megállapított biztonsági profilja van. Ha terhességet diagnosztizálnak, az angiotenzin II receptor antagonistákkal történő kezelést azonnal le kell állítani, és adott esetben alternatív terápiát kell kezdeni.
Az angiotenzin II receptor antagonista kezelésnek a második és a harmadik trimeszterben történő kezelése ismert, hogy embernél foetotoxicitást vált ki (csökkent vesefunkció, oligohidramnion, a koponya csontosodásának visszamaradása) újszülött toxicitását (veseelégtelenség, hipotenzió, hiperkalémia). (Lásd az 5.3 szakaszt).
Ha a terhesség második trimesztere óta angiotenzin II receptor antagonistáknak való kitettséget figyeltek meg, a vesefunkció és a koponya ultrahangvizsgálata javasolt.
Azokat az újszülötteket, akiknek anyja angiotenzin II receptor antagonistákat szedett, szorosan meg kell figyelni a hipotenzió szempontjából (lásd 4.3 és 4.4 pont).
Mivel a Tolura szoptatás alatt történő alkalmazásáról nincs információ, a Tolura alkalmazása nem ajánlott, és a szoptatás alatt jobban megalapozott biztonsági profilú alternatív kezelési módok előnyösebbek, különösen újszülöttek vagy koraszülöttek ápolásakor.
A preklinikai vizsgálatok során a Tolura nem befolyásolta a férfi és a női termékenységet.
4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességekre
Járművezetés vagy gépek kezelése során figyelembe kell venni, hogy vérnyomáscsökkentő terápia, például a Tolura alkalmával alkalmanként szédülés vagy álmosság jelentkezhet.
4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások
A biztonsági profil összefoglalása
A súlyos mellékhatások közé tartozik az anafilaxiás reakció és az angioödéma, amelyek ritkán fordulhatnak elő (≥1/10 000–99,5%), főként az albuminok és az alfa-1 savas glikoproteinek esetében. A látszólagos eloszlási térfogat (Vdss) átlagos egyensúlyi állapotban körülbelül 500 l.
A telmizartánt a glükuronid szülővé konjugációval metabolizálják. A konjugátum nem mutat farmakológiai aktivitást.
A telmizartánt a biexponenciális lebomlás farmakokinetikája jellemzi, a terminális eliminációs felezési idő> 20 óra. A maximális plazmakoncentráció (Cmax) és kisebb mértékben a plazmakoncentráció-idő görbe alatti terület (AUC) aránytalanul növekszik a dózissal. Nincsenek bizonyítékok a telmizartán klinikailag releváns felhalmozódására az ajánlott dózisban történő alkalmazás esetén. A plazmakoncentrációk magasabbak voltak nőknél, mint férfiaknál, anélkül, hogy a hatásosságra jelentős hatással lett volna.
Orális (és intravénás) alkalmazást követően a telmizartán szinte kizárólag változatlan formában ürül a széklettel. A vizelettel történő összesített ürítés a Kapcsolat Használati feltételek Súgó Visszajelzés Adatvédelmi sütik