Számú melléklet 1. a változás bejelentésére, ev. nem. 2017/04578-1B
AZ ALKALMAZÁSI ELŐÍRÁSOK
1. A GYÓGYSZER MEGNEVEZÉSE
2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL
Minden tabletta 25 mg spironolaktont tartalmaz.
Ismert hatású segédanyag: minden tabletta 146,0 mg laktóz-monohidrátot tartalmaz.
A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 szakaszban.
3. GYÓGYSZERFORMA
Majdnem fehér, kerek, lapos, metszett szélű tabletta és jellegzetes merkaptánillat. Az egyik oldalon a VEROSPIRON, a másik a másik oldalon van bevésve.
4. KLINIKAI JELLEMZŐK
4.1 Terápiás javallatok
- Elsődleges hiperaldoszteronizmus (diagnózis és kezelés)
- Szívelégtelenség és artériás hipertónia kiegészítő kezelése
- Nefrotikus szindróma esetén ödéma
- A májcirrhosis okozta ascites és ödéma
- Aszcites rosszindulatú daganat miatt
- Hipokalaemia, ha más intézkedéseket nem megfelelőnek vagy elégtelennek tekintenek. Digoxint szedő betegek hypokalaemia megelőzésére is javasolt, ha más intézkedéseket nem tartanak megfelelőnek vagy elégtelennek.
A gyermekeket csak szakorvos gyermekorvos irányításával lehet kezelni. Csak korlátozott számú gyermekgyógyászati adat áll rendelkezésre (lásd 5.1 és 5.2 pont).
4.2 Adagolás és alkalmazás módja
A diagnózis felállításához
a) Hosszú teszt: A VEROSPIRON-t három hónapig 400 mg-os napi adagban kell beadni. A hipokalaemia és a magas vérnyomás kezelése feltételezhetően bizonyítja a primer hiperaldoszteronizmust.
b) Rövid teszt: A VEROSPIRON-ot napi 400 mg-os adagban kell beadni négy napig. Ha a plazma káliumszintje az alkalmazás során növekszik, de csökken, amikor a VEROSPIRON-kezelést abbahagyják, mérlegelni kell a primer hiperaldoszteronizmus valószínű diagnózisát.
A VEROSPIRON-ot napi 100–400 mg-os dózisokban adják be a műtét előkészítésére. Azoknál a betegeknél, akik nem tudnak műtéten átesni, a spironolaktont hosszú ideig a legalacsonyabb hatékony fenntartó dózisban kell beadni. Ebben az esetben a kezdő adag 14 naponta csökkenthető, amíg el nem éri a legalacsonyabb hatásos adagot. Hosszú távú kezelés esetén a spironolaktont más diuretikumokkal kombinálva ajánlják a mellékhatások csökkentése érdekében.
Ödéma pangásos szívelégtelenség vagy nephrotikus szindróma esetén:
Az ödéma kezelésére 100 mg spironolakton kezdeti napi adagja ajánlott, egyszeri vagy osztott adagokban, de napi 25 mg és 200 mg között lehet. Nagyobb dózisokban a spironolakton kombinálható a vese tubulusának proximális részében ható diuretikummal. A spironolakton dózisának változatlanul kell maradnia.
Szívelégtelenség kiegészítő kezelése (NYHA II-IV osztály és EF ≤35%):
A RALES vizsgálat eredményei alapján (lásd még az 5.1. Szakaszt) a spironolaktonnal történő kezelést szokásos terápiával kombinálva napi 25 mg spironolaktonnal kell kezdeni, ha a szérum kálium ≤5,0 mmol/l és a szérum kreatinin ≤2,5 mg/dl. A napi egyszer 25 mg-ot toleráló betegeknél az adag napi egyszer 50 mg-ra emelhető, klinikailag indokolt esetben. Azoknál a betegeknél, akik nem tolerálják a napi egyszeri 25 mg-os adagot, az adagot minden második nap 25 mg-ra csökkenthetjük. (Lásd 4.4 pont).
Az artériás hipertónia kiegészítő kezelése, ha más vérnyomáscsökkentő szerekkel végzett korábbi kezelés nem volt elegendő.
A kezdő adag napi 25 mg egyetlen dózisban más vérnyomáscsökkentőkkel kombinálva. Ha a vérnyomás 2 hét után sem éri el a célértéket, az adag megduplázható. ACE-gátlókat vagy angiotenzinreceptor-blokkolókat szedő magas vérnyomásban szenvedő betegeknél a spironolakton hozzáadása előtt meg kell vizsgálni a vér kálium- és kreatininszintjét. A kezelést nem szabad elkezdeni olyan betegeknél, akiknek a vér káliumszintje> 5,0 mmol/l vagy a vér kreatininszintje> 2,5 mg/dl. A kezelés első 3 hónapjában a vér kálium- és kreatininszintjének gyakori ellenőrzése szükséges. A kombinált terápiát fel kell függeszteni vagy le kell állítani, ha a vér káliumszintje meghaladja az 5,0 mmol/l értéket, vagy ha a vér kreatininértéke meghaladja a 2,5 mg/dl értéket (lásd 4.4 és 4.5 pont).
A májcirrhosis okozta ascites és ödéma
Ha a vizeletben a Na/K szint aránya magasabb, mint 1,0; 100 mg/nap. Ha a szintarány kisebb, mint 1,0; 200-400 mg/nap. A fenntartó dózist egyedileg kell meghatározni.
Aszcites rosszindulatú daganat miatt:
A kezdő adag általában 100-200 mg naponta. Súlyos esetekben az adag fokozatosan emelhető napi 400 mg-ig. Ha az ödéma megszűnik, a fenntartó dózist egyedileg kell meghatározni.
25-100 mg naponta, ha a káliumpótlók vagy más kálium-megtakarító módszer nem elegendő.
A kezdő adag 1-3 mg/testtömeg-kg naponta, egyszer vagy két részre osztva. Az adagot 1–2 mg/kg-ra kell csökkenteni fenntartó vagy más diuretikumokkal kombinálva (lásd 4.3 és 4.4 pont).
A gyermekeket csak szakorvos gyermekorvos irányításával lehet kezelni. Csak korlátozott számú gyermekgyógyászati adat áll rendelkezésre (lásd 5.1 és 5.2 pont).
A tabletta összetörhető, majd feloldható vízben, hogy megkönnyítse a bevételt.
A kezelést a legalacsonyabb dózissal kell kezdeni, és szükség szerint felfelé kell titrálni a maximális előny eléréséig. Óvatosan kell eljárni súlyos máj- vagy vesekárosodás esetén, amely megváltoztathatja az anyagcserét és a kiválasztást. Idős betegeknél azonban figyelembe kell venni a hyperkalaemia kockázatát is (lásd 4.4 pont).
Vesekárosodás
Vesekárosodás esetén (kreatinin-clearance 3,5 mmol/l. Javasolt a kálium- és kreatininszint-monitorozás megkezdése a kezelés megkezdése vagy a spironolakton dózisának emelése után egy héttel, az első 3 hónapban havonta egyszer, majd az év folyamán negyedévente, majd félévente, vagy abbahagyja a kezelést, ha a szérum káliumszint> 5 mmol/l vagy a szérum kreatininszint> 4 mg/dl (lásd 4.2 pont, tüneti szisztolés szívelégtelenségben szenvedő betegek).
- A spironolaktont fokozott óvatossággal kell alkalmazni porfíriában szenvedő betegeknél, mivel sok gyógyszer okozza az akut porfíria kitörését. A spironolaktonnal történő kezelés során tilos alkoholt fogyasztani.
- Az irodalom adatai szerint állatkísérletekben nagy dózisú karcinóma és mieloid leukémia alakulhat ki a maximális emberi dózis nagy sokszorosának hosszú távú alkalmazásával. Szükség esetén kerülni kell a spironolakton hosszú távú alkalmazását.
A gyógyszer laktóz-monohidrátot tartalmaz. Laktóz-intolerancia esetén figyelembe kell venni, hogy minden tabletta 146,0 mg laktóz-monohidrátot tartalmaz. A ritka, örökletes galaktóz intoleranciában, Lapp laktázhiányban vagy glükóz-galaktóz felszívódási zavarban szenvedő betegek nem szedhetik ezt a gyógyszert.
A kálium-megtakarító vizelethajtókat óvatosan kell alkalmazni hipertóniás, enyhe vesekárosodásban szenvedő gyermekkorú betegeknél, a hyperkalaemia kockázata miatt. (A spironolakton ellenjavallt közepesen súlyos vagy súlyos vesekárosodásban szenvedő gyermekkorú betegeknél; lásd 4.3 pont.).
4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók
A spironolakton együttadása más kálium-megtakarító vízhajtókkal, ACE-gátlókkal, angiotenzin II-receptor antagonistákkal, aldoszteron-blokkolókkal, kálium-kiegészítőkkel, káliumban gazdag étrenddel vagy káliumtartalmú sóhelyettesítőkkel súlyos hiperkalaemiához vezethet. A hiperkalaemiát okozó egyéb gyógyszerek egyidejű alkalmazása mellett a trimetoprim/szulfametoxazol (kotrimoxazol) és a spironolakton együttes alkalmazása klinikailag releváns hyperkalaemiát okozhat.
Az immunszuppresszánsok, a ciklosporin és a takrolimusz növelhetik a spironolakton által kiváltott hyperkalaemia kockázatát.
A kolesztiramin növelheti a hyperkalaemia és a hyperchloraemiás metabolikus acidózis kockázatát is.
A triciklikus antidepresszánsok és az antipszichotikumok erősíthetik a spironolakton hipotenzív hatását.
Vérnyomáscsökkentők: a vérnyomáscsökkentők hatása felerősödik, és dózisukat csökkenteni kell, ha spironolaktont adnak a kezeléshez, majd szükség szerint módosítják. Mivel az ACE-gátlók csökkentik az aldoszterontermelést, ezért nem szabad együtt adni őket spironolaktonnal, különösen ismert vesekárosodásban szenvedő betegeknél.
A glicerin-trinitrát és más nitrátok vagy más értágítók együttes alkalmazása tovább súlyosbíthatja a spironolakton által okozott vérnyomáscsökkentést.
Az alkohol, a barbiturátok vagy a kábítószerek erősíthetik a spironolakton hatását, ortosztatikus hipotenziót okozva.
Kortikoszteroidok, ACTH: intenzív elektrolit-kimerülés, különösen hipokalaemia fordulhat elő.
Pressoraminok (pl. Noradrenalin): a spironolakton csökkenti a noradrenalinra adott vaszkuláris választ. Ezért körültekintően kell eljárni a spironolaktonnal kezelt és helyi vagy általános érzéstelenítésben részesülő betegek kezelésében.
Nem szteroid gyulladáscsökkentők (NSAID-k): egyes betegeknél az NSAID-k csökkenthetik a hurok, kálium-megtakarító és tiazid-diuretikumok vizelethajtó, natriuretikus és vérnyomáscsökkentő hatását. NSAID-ok kombinációja, pl. Az acetil-szalicilsav, az indometacin, a mefenaminsav és a kálium-megtakarító diuretikumok súlyos hyperkalaemiával jártak. Ezért a beteget szorosan figyelemmel kell kísérni a spironolakton és az NSAID-ok együttes beadása tekintetében a kívánt diuretikus hatás elérésének meghatározása érdekében.
Digoxin: A spironolakton növelheti a digoxin felezési idejét. Ez megnövelheti a szérum digoxin szintjét és ebből eredő digitalis toxicitást. Szükség lehet a digoxin adagjának csökkentésére a spironolakton-kezelés alatt, és a beteget szorosan figyelemmel kell kísérni az alacsony digitalizálás elkerülése érdekében.
Kölcsönhatások laboratóriumi vizsgálatokkal: Az irodalomban számos beszámoló található a spironolakton lehetséges hatásairól a digoxin vagy metabolitjainak radioimmun-vizsgálatára. A klinikai jelentőség még nem egyértelmű.
Fluorimetriás módszerek alkalmazásával a spironolakton zavarhatja a hasonló fluoreszcens tulajdonságokkal rendelkező vegyületek (pl. Kortizol, adrenalin és digoxin) meghatározását.
Antipirin: a spironolakton fokozza az antipirin metabolizmusát.
Lítium: általában a lítiumot nem szabad diuretikumokkal együtt alkalmazni. A diuretikumok csökkentik a lítium vese-clearance-ét, és nagy a lítium-toxicitás kockázata.
A karbenoxolon nátrium-visszatartást okozhat, és ezáltal csökkentheti a spironolakton hatékonyságát. Ennek a két anyagnak az együttes alkalmazását kerülni kell.
A karbamazepin klinikailag jelentős hyponatraemiát okozhat, ha diuretikumokkal együtt alkalmazzák.
Heparin, kis molekulatömegű heparin: Spironolakton és heparin együttes alkalmazása, ill. kis molekulatömegű heparin súlyos hyperkalaemiához vezethet.
Az antihisztamin terfenadin és spironolakton együttes alkalmazása megnöveli a kamrai aritmiák kockázatát a hypokalaemia és más elektrolit-egyensúlyhiány miatt.
A spironolakton csökkentheti a kumarin-származékok antikoaguláns hatását.
A spironolakton fokozhatja a GnRH analógok (triptorelin, buserelin, gonadorelin) hatását.
4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás
A spironolakton vagy metabolitjai átjuthatnak a placenta gáton. Patkányoknál hímnemű magzatok feminizálódását figyelték meg spironolaktonnal. Ha a spironolaktont terhes nőknél alkalmazzák, meg kell mérni a várható előnyöket az anyára és a magzatra gyakorolt lehetséges kockázatokkal.
A spironolakton metabolitjait az anyatejben határozták meg. Ha a spironolaktont szükségesnek tartják, a szoptatást abba kell hagyni, és alternatív táplálást kell bevezetni a csecsemő számára.
A spironolakton impotenciát és szabálytalan menstruációt okozhat (lásd 4.8 pont).
4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességekre
A kezelés kezdetekor kerülni kell a gépjárművezetést és a gépek kezelését egyénileg meghatározott ideig. Ezt a korlátozást később egyedileg kell módosítani.
4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások
A mellékhatások az aldoszteron versenyképes antagonista hatásának, amely csökkenti a kálium kiválasztását, és a spironolakton antiandrogén hatásának.
A mellékhatások szervrendszerenként, a MedDRA adatbázissal összhangban vannak felsorolva, a MedDRA gyakorisági megegyezés alapján: nagyon gyakori (≥1/10); gyakori (≥1/100-1
hyponatremia, dehidráció, porphyria
Idegrendszeri rendellenességek
álmosság 3, fejfájás
Szív- és szívbetegségek
Légzőszervi, mellkasi és mediastinalis betegségek
Emésztőrendszeri rendellenességek
gyomorhurut, fekély, gyomor-bélvérzés, gyomorfájdalom, hasmenés
Máj- és epebetegségek
rendellenes májműködés
A bőr és a bőr alatti szövet betegségei
alopecia, ekcéma, erythema annulare, lupusszerű szindróma
bullous pemphigoid 6, hypertrichosis, Stevens-Johnson szindróma, viszketés, toxikus epidermális nekrolízis
A mozgásszervi és a kötőszövet betegségei
Vese- és húgyúti rendellenességek
akut veseelégtelenség
A reproduktív rendszer és az emlő rendellenességei
csökkent libidó, erekciós diszfunkció, gynecomastia (férfiaknál), mell érzékenysége, mellfájdalom (férfiaknál), mellnagyobbodás, menstruációs rendellenességek (nőknél)
Általános rendellenességek és a beadás helyének rendellenességei
Laboratóriumi és funkcionális vizsgálatok
megnövekedett vér karbamid, emelkedett szérum kreatininszint
1 veseelégtelenségben szenvedő betegeknél és egyidejűleg káliumtartalmú gyógyszereket szedő betegeknél
2 idős betegeknél, cukorbetegeknél és ACE-gátlókat szedő betegeknél
3 májcirrhosisban szenvedő betegeknél
4 veseelégtelenségben szenvedő betegeknél és egyidejűleg káliumtartalmú gyógyszereket szedő betegeknél
5, ha nagy adagokat (450 mg naponta) szed
6 különösen hosszú távú kezelés esetén
A mellékhatások általában a kezelés abbahagyása után elmúlnak.
A feltételezett mellékhatások bejelentése
A forgalomba hozatalt követően fontos jelenteni a feltételezett mellékhatásokat. Ez lehetővé teszi a gyógyszer előny-kockázat egyensúlyának folyamatos nyomon követését. Az egészségügyi szakembereknek minden feltételezett mellékhatást be kell jelenteniük az V. mellékletben felsorolt nemzeti jelentéstételi központnak.
4.9 Túladagolás
Tünetek: A spironolakton túladagolása várhatóan olyan tünetekkel és tünetekkel jár, amelyek mellékhatásként jelentkezhetnek a kezelés során, például aluszékonyság, mentális zavartság, erythemás vagy makulopapuláris kiütések, hányinger, hányás, szédülés vagy hasmenés. Hyponatraemia vagy hyperkalaemia ritkán fordulhat elő, különösen vesekárosodásban szenvedő betegeknél; Súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél májkóma fordulhat elő, de okozati összefüggést ezeknek a hatásoknak a spironolakton túladagolása között nem sikerült megállapítani.
Kezelés: tüneti, nincs specifikus ellenszer. Fenn kell tartani a víz-elektrolit és sav-bázis egyensúlyt: káliumot szekretáló vizelethajtókat, glükóz + inzulint parenterálisan és súlyos esetben hemodialízist kell adni.
5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK
5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok
Farmakoterápiás csoport: diuretikumok, kálium-megtakarító diuretikumok
ATC kód: C03DA01
A spironolakton egy kompetitív aldoszteron-antagonista. Hatása a disztális vese tubulusban nyilvánul meg, ahol gátolja az aldoszteron vízvisszatartásra, Na + és K + szekrécióra gyakorolt hatását. Nem csak növeli a Na + és Cl - kiválasztást és csökkenti a K + kiválasztást, hanem gátolja a vizelet H + kiválasztását is. Vízhajtó hatása miatt a vérnyomás is csökken.