Számú melléklet 1. a változás bejelentésére, ev. sz .: 2019/03618-Z1B
AZ ALKALMAZÁSI ELŐÍRÁSOK
1. A GYÓGYSZER MEGNEVEZÉSE
filmtabletta
2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL
Minden filmtabletta 7,5 mg zofenopril-kalciumot tartalmaz, ami 7,2 mg zofenoprilnak felel meg.
Minden filmtabletta 30 mg zofenopril-kalciumot tartalmaz, ami 28,7 mg zofenoprilnak felel meg.
Ismert hatású segédanyag
Minden filmtabletta 17,35 mg laktóz-monohidrátot tartalmaz.
Minden filmtabletta 69,4 mg laktóz-monohidrátot tartalmaz.
A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 szakaszban.
3. GYÓGYSZERFORMA
Filmtabletta.
Fehér, kerek, domború, filmtabletta.
Fehér, hosszúkás, hasított filmtabletta.
4. KLINIKAI JELLEMZŐK
4.1 Terápiás javallatok
Magas vérnyomás
A Zofaril enyhe vagy mérsékelt esszenciális magas vérnyomás kezelésére javallt.
Akut miokardiális infarktus
A Zofaril 24 órán belül javallt az akut miokardiális infarktus kialakulása után, szívelégtelenség tüneteivel vagy anélkül, stabil hemodinamikával és trombolitikus terápiával nem rendelkező betegeknél.
4.2 Adagolás és alkalmazás módja
Magas vérnyomás
Az adag titrálásának szükségességét közvetlenül a következő adag előtt a vérnyomás mérésével határozzuk meg. Az adag 4 hetes időközönként növelhető.
Betegek vagy sóhiányos betegek
Javasoljuk, hogy a terápiát naponta egyszer 15 mg dózisban kezdjék meg, és az optimális vérnyomás eléréséig titrálják.
A szokásos hatásos adag 30 mg naponta egyszer.
A maximális dózis 60 mg naponta egyszer, napi két adagra osztható.
Ha nem érhető el kielégítő terápiás eredmény, más vérnyomáscsökkentő szereket, például diuretikumokat is hozzá lehet adni (lásd 4.3, 4.4, 4.5 és 5.1 pont).
A gyanított térfogat- vagy sóhiányos betegek
A magas kockázatú betegeknél az első adag után hipotenzió léphet fel (lásd 4.4 pont). Az ACE-gátló kezelés megkezdéséhez a só- és/vagy térfogathiány első korrigálása, a meglévő diuretikus kezelés leállítása szükséges 2-3 nappal az ACE-gátló beadása előtt, és napi 15 mg kezdő adag. Ha ezek az intézkedések nem lehetségesek, a kezdő napi adag 7,5 mg javasolt.
A súlyos akut hipotenzió kockázatának kitett betegeket szorosan ellenőrizni kell, lehetőleg kórházban, az első adag után várható maximális hatás eléréséig, és amikor az ACE-gátló és/vagy vizelethajtó adagja megnő. Ez vonatkozik azokra a betegekre is, akiknél angina pectoris vagy cerebrovascularis betegség diagnosztizált, ahol a túlzott hipotenzió a miokardiális infarktus vagy az agyi érrendszeri baleset kockázatával jár.
Vesekárosodás és dialízis
Enyhe vesekárosodásban szenvedő, magas vérnyomásban szenvedő betegeknél (kreatinin-clearance> 45 ml/perc) ugyanaz az adagolási rend (napi egyszeri adag) tartható fenn, mint normál vesefunkciójú betegeknél. Közepes vagy súlyos vesekárosodásban szenvedő betegek (2. kreatinin-clearance) (lásd 4.5 és 5.1 pont).
4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések
Hipotenzió
A többi ACE-gátlóhoz hasonlóan a Zofaril is jelentős vérnyomásesést okozhat, különösen az első adag után. A komplikáció nélküli hipertóniás betegeknél ritka a tüneti hipotenzió.
Nagyobb valószínűséggel fordul elő azoknál a betegeknél, akiknél a diuretikus terápia, a csökkentett sótartalmú étrend, a dialízis, a hasmenés vagy a hányás eredményeként a mennyiség csökken. A mai napig főként veseelégtelenséggel járó súlyos szívelégtelenségben szenvedő betegeknél írták le. Diuretikumokkal kezelt betegeknél, hyponatraemiában vagy vesekárosodásban szenvedő betegeknél nagyobb valószínűséggel alakul ki. Ezeknek a betegeknek a terápiát szoros orvosi felügyelet mellett kell megkezdeni, előnyben részesítve a kórházi kezelést, az alacsony dózisú beadást és a gondos dózistitrálást.
A Zofaril alkalmazásának kezdetén a diuretikus kezelést lehetőség szerint ideiglenesen fel kell függeszteni. Ez különösen igaz azoknál a betegeknél, akiknél angina pectoris vagy cerebrovaszkuláris betegség diagnosztizálható, akiknél a túlzott vérnyomáscsökkenés myocardialis infarctust vagy cerebrovascularis balesetet okozhat.
Ha hipotenzió lép fel, a beteget ágyba kell helyezni. Szükség lehet az iv. Térfogatának feltöltésére. sóoldat alkalmazása. A kezdeti adag utáni hipotenzió kialakulása nem zárja ki az adag gondos titrálásának lehetőségét a terápia megfelelő kezelésével.
Hipotenzió akut miokardiális infarktusban
Zofaril-kezelést akut miokardiális infarktusban szenvedő betegeknél nem szabad elkezdeni, ha az értágító terápiát követően fennáll a súlyos haemodinamikai depresszió kockázata. Ide tartoznak a szisztolés vérnyomásban szenvedő betegek 3), a zofenopril-kezelést és más egyidejű kezelést (lásd 4.5 pont) le kell állítani.
A neutropenia reverzibilis az ACE-gátló kezelés abbahagyása után.
Pikkelysömör
Az ACE-gátlókat körültekintően kell alkalmazni pikkelysömörben szenvedő betegeknél.
Proteinuria
A proteinuria különösen a már meglévő vesekárosodásban szenvedő betegeknél fordulhat elő, vagy viszonylag nagy dózisú ACE-gátlók beadása esetén. A vizelet fehérje szintjét (az első reggeli vizeletben) a kezelés megkezdése előtt és utána rendszeres időközönként meg kell határozni a már meglévő vesebetegségben szenvedő betegeknél.
Az orális hipoglikémiás szerekkel vagy inzulinnal kezelt cukorbetegeket az ACE-gátló kezelés első hónapjában szorosan ellenőrizni kell a glikémiát (lásd 4.5 pont).
Általában a lítium és a Zofaril kombinációja nem ajánlott (lásd 4.5 pont).
A többi angiotenzin-konvertáló enzim inhibitorhoz hasonlóan a zofenopril kevésbé hatékonyan csökkentheti a vérnyomást fekete betegeknél, mint más betegeknél.
Az angiotenzin-konvertáló enzim inhibitorok nagyobb kockázatot jelentenek az angioödéma kialakulásában a fekete betegeknél, mint a nem fekete betegeknél.
Az ACE-gátló kezelést nem szabad terhesség alatt elkezdeni. Ha szükségesnek tartják az ACE-gátló kezelés folytatását, a teherbe esni szándékozó betegek kezelését át kell váltani alternatív antihipertenzív terápiára, amelynek terhessége megalapozott biztonsági profillal rendelkezik. Ha a terhesség igazolódik, az ACE-gátlókkal történő kezelést azonnal le kell állítani, és adott esetben alternatív kezelést kell elkezdeni (lásd 4.3 és 4.6 pont).
A gyógyszer laktózt tartalmaz. A ritka, örökletes galaktóz intoleranciában, Lapp laktázhiányban vagy glükóz-galaktóz felszívódási zavarban szenvedő betegek nem szedhetik ezt a gyógyszert.
4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók
Az angioödéma kockázatát növelő gyógyszerek
Az ACE-gátlók szakubitril/valzartánnal történő egyidejű alkalmazása ellenjavallt, mivel fokozott az angioödéma kockázata (lásd 4.3 és 4.4 pont).
Az ACE-gátlók racekadotrillal, mTOR-gátlókkal (pl. Sirolimusz, everolimusz, temsirolimusz) és a vildagliptinnel történő együttes alkalmazása fokozhatja az angioödéma kockázatát (lásd 4.4 pont).
Nem ajánlott kombinációk
Kálium-megtakarító vízhajtók, kálium-kiegészítők, kálium-tartalmú sópótlók vagy gyógyszerek, amelyek növelik a szérum káliumszintjét
Noha a szérum káliumszintje általában a normális tartományon belül marad, a zofenoprillal kezelt betegek egy részében hyperkalaemia fordulhat elő. Kálium-megtakarító vizelethajtók (pl. Spironolakton, triamterén vagy amilorid), kálium-kiegészítők vagy káliumtartalmú sópótlók használata a szérum káliumszintjének jelentős növekedéséhez vezethet. Óvatosan kell eljárni a zofenopril és más, a szérum káliumszintet növelő gyógyszerek, például a trimetoprim és a kotrimoxazol (trimetoprim/szulfametoxazol) együttes alkalmazásakor is, mivel a trimetoprim kálium-megtakarító vízhajtóként, valamint amiloridként működik. Ezért a zofenopril alkalmazása a fenti gyógyszerekkel együtt nem ajánlott. Ha egyidejű alkalmazás javallott, ezeket körültekintően kell alkalmazni, és a szérum káliumszintet gyakran ellenőrizni kell.
ACE-gátlók, angiotenzin II receptor blokkolók vagy aliszkiren
A klinikai vizsgálatok adatai azt mutatták, hogy a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer (RAAS) kettős gátlása az ACE-gátlók, az angiotenzin II-receptor blokkolók vagy az aliszkiren együttes alkalmazásával a nemkívánatos események, mint például a hipotenzió, a hiperkalaemia és a veseelégtelenség, nagyobb gyakorisággal jár együtt. (beleértve az akut vesefunkciót is), összehasonlítva a RAAS módosító monoterápiában történő alkalmazásával (lásd 4.3, 4.4 és 5.1 pont).
Óvatosságot igénylő kombinációk
Diuretikumok (tiazidok vagy hurok diuretikumok)
A nagy dózisú diuretikumokkal végzett előzetes kezelés a zofenopril-kezelés kezdetén térfogatcsökkenést és a hipotenzió kockázatát eredményezheti (lásd 4.4 pont). A vérnyomáscsökkentő hatás gyengülhet a vizelethajtó kezelés abbahagyásával, a térfogat vagy a sóbevitel növelésével, vagy az alacsony dózisú zofenopril terápia megkezdésével.
Lítium
A lítium ACE-gátlókkal történő egyidejű alkalmazásakor a szérum lítium-koncentrációjának és a toxicitás reverzibilis növekedéséről számoltak be. A tiazid-diuretikumok egyidejű alkalmazása növelheti a lítium-toxicitás kockázatát, és növelheti a lítium-toxicitás már megnövekedett kockázatát az ACE-gátlókkal.
Ezért a Zofaril és lítium együttadása nem ajánlott; ha egyidejű alkalmazásra van szükség, gondosan ellenőrizni kell a szérum lítiumszintjét.
Nitritoid reakciókról (a vazodilatáció tüneteiről, beleértve a bőrpírt, émelygést, szédülést és hipotenziót, amelyek nagyon súlyosak lehetnek) az ACE-gátlókkal kezelt betegeknél gyakrabban számoltak be arany (pl. Nátrium-aurotiomalát) injekció beadása után.
Érzéstelenítők
Az ACE-gátlók felerősíthetik egyes érzéstelenítők hipotenzív hatását.
Kábítószerek/triciklikus antidepresszánsok/antipszichotikumok/barbiturátok
Posturális hipotenzió alakulhat ki.
Egyéb vérnyomáscsökkentők (béta-blokkolók, alfa-blokkolók, kalcium-antagonisták)
Lehet, hogy additív vagy erősítő hipotenzív hatásuk van. A nitroglicerinnel és más nitrátokkal vagy más értágítókkal történő kezelést körültekintően kell alkalmazni.
Cimetidin
Növelheti a hipotenzív hatás kockázatát.
Ciklosporin
Hyperkalaemia fordulhat elő, ha az ACE-gátlókat ciklosporinnal együtt adják. A szérum káliumszintjének ellenőrzése ajánlott.
Az ACE-gátlók heparinnal történő egyidejű alkalmazásakor hyperkalaemia fordulhat elő. A szérum káliumszintjének ellenőrzése ajánlott.
Allopurinol, citosztatikumok vagy immunszuppresszánsok, szisztémás kortikoszteroidok vagy prokainamid
Egyidejű alkalmazás növeli a túlérzékenységi reakciók kockázatát. ACE-gátlókkal történő együttes alkalmazás megnövelheti a leukopenia kockázatát.
Antidiabetikumok
Cukorbetegeknél az ACE-gátlók ritkán erősíthetik az inzulin és az orális antidiabetikumok, például a szulfonilureák által kiváltott vércukorszint-csökkentő hatást. Ilyen esetekben szükség lehet az antidiabetikus szer dózisának csökkentésére az ACE-gátlókkal történő egyidejű kezelés során.
Hemodialízis nagyon áteresztő membránokkal
Az anafilaxiás reakciók fokozott kockázata az ACE-gátlók egyidejű alkalmazásával.
Egyidejű alkalmazás esetén figyelembe kell venni
Nem szteroid gyulladáscsökkentők (beleértve az acetilszalicilsavat ≥ 3 g/nap)
Az NSAID beadása csökkentheti az ACE-gátlók vérnyomáscsökkentő hatását. Ezenkívül az NSAID-k és az ACE-gátlók additív hatást fejtenek ki, ha együtt adják őket a szérum káliumszintjének növelése érdekében, míg a vesefunkció csökkenhet. Ezek a hatások lényegében reverzibilisek, főleg károsodott vesefunkciójú betegeknél jelentkeznek. Ritkán akut veseelégtelenség fordulhat elő, különösen károsodott vesefunkciójú betegeknél, például idős vagy dehidratált betegeknél.
Antacidok
Csökkentik az ACE-gátlók biohasznosulását.
Szimpatomimetikumok
Csökkenthetik az ACE-gátlók vérnyomáscsökkentő hatását.
Étel
Csökkentheti a zofenopril kalcium felszívódásának sebességét, de nem a mértékét.
További részletek
Közvetlen klinikai adatok nem állnak rendelkezésre a zofenopril és más, a CYP enzimek által metabolizált gyógyszerekkel való kölcsönhatásról. Az in vitro vizsgálatok azonban nem mutatták ki a zofenopril kölcsönhatását a CYP enzimek által metabolizált gyógyszerekkel.
4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás
Az ACE-gátlók alkalmazása a terhesség első trimeszterében nem ajánlott (lásd 4.4 pont). Az ACE-gátlók alkalmazása ellenjavallt a terhesség második és harmadik trimeszterében (lásd 4.3 és 4.4 pont).
Bár a terhesség első trimeszterében az ACE-gátlók expozícióját követően a teratogenitás kockázatára vonatkozó epidemiológiai bizonyítékok nem voltak meggyőzőek, a kockázat kismértékű növekedése nem zárható ki. Ha szükségesnek tartják az ACE-gátlóval történő kezelést, a teherbe esni szándékozó betegek kezelését át kell váltani egy másik antihipertenzív terápiára, amelynek biztonságossági profilja terhesség alatt alkalmazható. Ha a terhesség beigazolódott, az ACE-gátlóval történő kezelést azonnal le kell állítani, és adott esetben alternatív terápiát kell kezdeni.
Ismert, hogy az ACE-gátlóknak a második és a harmadik trimeszterben való kitettsége foetotoxicitást vált ki (csökkent vesefunkció, oligohidramnion, késleltetett koponyacsontosodás) és újszülöttkori toxicitást (veseelégtelenség, hipotenzió, hiperkalémia) (lásd 5.3 pont). Ha az ACE-gátló expozíció a terhesség második trimesztere óta bekövetkezett, ajánlott ultrahanggal ellenőrizni a vese és a koponya működését. Azokat a csecsemőket, akiknek édesanyja ACE-gátlókat szedett, szorosan meg kell figyelni a hipotenzió kialakulása szempontjából (lásd 4.3 és 4.4 pont).
Mivel a Zofaril szoptatás alatt történő alkalmazásáról nincs információ, a Zofaril alkalmazása nem ajánlott. Különösen újszülöttek vagy koraszülöttek szoptatása alatt megfelelőbbek a szoptatás során jobban megalapozott biztonsági profilú alternatív kezelések.
4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességekre
A Zofaril ezen képességekre gyakorolt hatását eddig nem vizsgálták. Ezen tevékenységek végrehajtása során azonban figyelembe kell venni, hogy alkalmanként álmosság, szédülés és fáradtság jelentkezhet.
4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások
A mellékhatások felsorolása a táblázatban
Az alábbi táblázat azokat a mellékhatásokat sorolja fel, amelyekről a klinikai gyakorlatban beszámoltak Zofaril-nal kezelt betegeknél.
Testszervi osztályok szerint vannak felsorolva, és a gyakoriság szerinti kategóriákba vannak sorolva a következő megegyezés szerint: nagyon gyakori (≥1/10), gyakori (≥1/100–45 és 90 ml/perc).
Közepes vagy súlyos vesekárosodásban (7-44 ml/perc) szenvedő betegeknél az eliminációs ráta a normális eliminációs sebesség 50% -ára csökken. Ez azt jelzi, hogy a Zofaril szokásos kezdő adagjának felét kell beadni ezeknek a betegeknek.
A végstádiumú vesebetegségben, a hemodialízisben és a peritonealis dialízisben szenvedő betegek eliminációs sebessége a normális eliminációs arány 25% -ára csökken. Ez azt jelzi, hogy a Zofaril szokásos kezdő adagjának negyedét kell beadni ezeknek a betegeknek.
Farmakokinetika májműködési zavarok esetén
A Cmax és a Tmax enyhe vagy közepesen súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél hasonló a radioaktívan jelzett zofenopril kalcium egyetlen dózisának beadása után, mint a normál funkciójú betegeknél. A cirrhosisban szenvedő betegek AUC-értéke azonban kétszerese volt a normál betegekénak, ami azt jelzi, hogy az enyhe vagy közepesen súlyos májműködési zavarban szenvedő betegeknek a Zofaril fele adagját kell kapniuk a normál májfunkciójú betegekéhez képest.
Mivel a májműködési zavarban szenvedő betegeknél nincsenek farmakokinetikai adatok a zofenopril-kalciumra és a zofenoprilátra, ezeknél a betegeknél a zofenopril-kezelés ellenjavallt.
5.3 A preklinikai biztonságossági adatok
Három emlősfajon végzett ismételt dózisú orális toxicitási vizsgálatokban a legtöbb hatás az ACE-gátlókra volt jellemző. Ezek a változások azonban, beleértve az eritrocita-paraméterek csökkenését, a szérum karbamid-nitrogén növekedését, a csökkent szívtömeg és a juxtaglomeruláris sejtek hiperpláziáját, az ajánlott maximális emberi dózisnál jóval magasabb dózisoknál jelentkeznek. Ismételt dózisú toxicitási vizsgálatok kutyákon fajspecifikus és immunológia által közvetített vérdiszkraziák fordultak elő a gyógyszer nagy koncentrációinak orális beadása után.
Az orális toxicitási vizsgálatok ismételt változásai 1 év után sem mutattak szignifikáns változásokat a majmok citokróm P450 enzim aktivitásában.
A reproduktív toxicitási vizsgálatok az újszülöttek növekedési sebességének dózisfüggő lassulását, valamint nephrotoxicitást és csökkent posztnatális életképességet mutattak ki 90 és 270 mg/testtömeg-kg dózisok mellett az F1 generációban. A zofenopril vemhesség alatt történő alkalmazása során patkányokat figyeltek meg patkányokban, fejlődési toxicitást, embrió- és fetotoxicitást nyulakban, de csak anyai szempontból toxikus dózisokban.
A vizsgálatok során nem figyeltek meg genotoxicitást vagy klastogén hatást.
Az egereken és patkányokon végzett karcinogenitási vizsgálatok nem mutattak ki karcinogenitást. A here atrófiájának fokozott előfordulásáról csak egérvizsgálatokban számoltak be, amelyek klinikai jelentősége ismeretlen.