Jóváhagyott szöveg a változásról történő döntéshez, ev. Sz .: 2014/05083-ZME
AZ ALKALMAZÁSI ELŐÍRÁSOK
1. A gyógyszer neve
Zovirax 200 mg/5 ml
2. Minőségi és mennyiségi összetétel
Hatóanyag: 200 mg aciklovir, 5 ml szuszpenzióban.
A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 szakaszban.
3. Gyógyszerforma
Piszkosfehér orális szuszpenzió banánízzel.
4. Klinikai adatok
4.1 Terápiás javallatok
A Zovirax orális formái a Herpes simplex vírus által okozott bőr- és nyálkahártya-fertőzések, köztük az elsődleges és visszatérő genitális herpesz kezelésére javallnak (kivéve az újszülöttkori HSV-fertőzést és a súlyos HSV-fertőzéseket immunhiányos gyermekeknél).
A Zovirax szájon át alkalmazott formái immunkompetens betegeknél a visszatérő Herpes simplex vírusfertőzések elnyomására (a megismétlődés megelőzésére) javallottak.
A Zovirax orális formái immunhiányos betegeknél a Herpes simplex vírusfertőzések megelőzésére javallnak.
A Zovirax orális formái a varicella (varicella) és a herpes zoster (övsömör) fertőzések kezelésére javallt. Tanulmányok kimutatták, hogy az övsömör korai kezelése a Zovirax jótékony hatással volt a fájdalomra, és képes csökkenteni a postherpeticus neuralgia (zoster fájdalom) előfordulását.
A Zovirax orális formái súlyos immunhiányos betegek, nevezetesen előrehaladott HIV-betegségben szenvedő betegek (CD4 + 3-szám, beleértve az AIDS-et és súlyos ARC-betegeket), valamint csontvelő-átültetett betegek kezelésére javallt. Tanulmányok kimutatták, hogy az antiretrovirális terápiával (főként orális Retrovir) együttesen adott orális Zovirax csökkentette a halálozást előrehaladott HIV-betegségben szenvedő betegeknél, és hogy az orális Zovirax, amelyet havonta intravénás Zovirax-kezelés előz meg, csökkentette a csontvelő-átültetett betegek mortalitását. Ezenkívül a szájon át alkalmazott Zovirax hatékonyan megelőzte a herpesz betegségeit.
4.2 Adagolás és alkalmazás módja
Felnőttek:
Herpes simplex vírusfertőzések kezelése:
A Herpes simplex vírusfertőzések kezelésére 200 mg Zovirax-ot kell bevenni naponta ötször, körülbelül négyórás időközönként, elhagyva az éjszakai adagot. A kezelésnek öt napig kell tartania, de súlyos primer fertőzések esetén elhúzódhat.
Súlyosan immunhiányos betegeknél (pl. Csontvelő-átültetés után) vagy károsodott bélfelszívódásban szenvedő betegeknél a dózis megduplázható 400 mg-ra, vagy fontolóra kell venni az intravénás alkalmazást.
Az alkalmazást a fertőzés megjelenése után a lehető leghamarabb el kell kezdeni; visszatérő fertőzések esetén már a prodromális periódusban vagy az elváltozások első megjelenésekor el kell kezdeni.
A herpes simplex vírusfertőzések visszaszorítása:
Normál immunfunkciójú betegeknél a Herpes simplex vírusfertőzések elnyomására 200 mg-os Zovirax-adagot alkalmaznak naponta négyszer, körülbelül hat órás időközönként.
Sok betegnél át lehet váltani a 400 mg-os Zovirax nagyon megfelelő adagolására naponta kétszer, körülbelül tizenkét órás időközönként.
A fokozatos titrálás 200 mg Zovirax-ig napi háromszor, körülbelül nyolcórás időközönként, vagy akár csak naponta kétszer, körülbelül tizenkét órás időközönként elegendően hatékonynak bizonyulhat.
Néhány betegnél a fertőzés súlyosbodása tapasztalható még a Zovirax napi 800 mg-os teljes adagja mellett is.
A kezelést rendszeresen 6–12 hónapos időközönként fel kell függeszteni a betegség természetes lefolyásának lehetséges változásainak figyelemmel kísérése érdekében.
A herpes simplex vírusfertőzések megelőzése immunhiányos betegeknél:
A Herpes simplex vírusfertőzések megelőzésére immunhiányos betegeknél 200 mg Zovirax-ot kell naponta négyszer, körülbelül hat órás időközönként alkalmazni.
Súlyosan immunhiányos betegeknél (pl. Csontvelő-átültetés után) vagy károsodott bélfelszívódásban szenvedő betegeknél a dózis megduplázható 400 mg-ra, vagy fontolóra kell venni az intravénás alkalmazást.
A profilaktikus alkalmazás időtartamát a kockázati időszak időtartama határozza meg.
A varicella és a herpes zoster vírusfertőzések kezelése:
A varicella és a herpes zoster vírusfertőzések kezelésére napi ötször 800 mg Zovirax-ot kell bevenni, körülbelül négyórás időközönként, az éjszakai adag elhagyásával. A kezelésnek hét napig kell tartania.
Az intravénás alkalmazást mérlegelni kell súlyos immunhiányos betegeknél (pl. Csontvelő-transzplantáció után) vagy csökkent bélfelszívódású betegeknél.
Az alkalmazást a betegség kezdete után a lehető leghamarabb el kell kezdeni. A kezelés jobb eredményeket ér el, ha a kiütés megjelenése után a lehető leghamarabb elkezdik.
Súlyosan immunhiányos betegek kezelése:
Súlyos immunhiányos betegek kezelésére 800 mg Zovirax-ot kell beadni naponta négyszer, körülbelül hat órás időközönként.
A csontvelő-átültetett betegek kezelését a Zovirax legfeljebb havonta intravénásan történő beadásának kell megelőznie (lásd: Zovirax IV. Infúzió felírási információ).
Csontvelő-átültetett betegeknél a kezelés időtartamát 6 hónapon (a transzplantáció után 1-7 hónapon belül) vizsgálták. Előrehaladott HIV-betegségben szenvedő betegeknél a vizsgálati kezelés 12 hónapig tartott, de valószínű, hogy ezek a betegek továbbra is részesülnének a hosszabb távú kezelésből.
Gyermekpopuláció
A Herpes simplex vírusfertőzések kezelésére és immunhiányos betegeknél a Herpes simplex vírusfertőzések megelőzésére a Zovirax adható kétéves korú gyermekek számára felnőtt adagokban, csecsemőknek és két év alatti gyermekeknek pedig a felét az adag felnőttként.
Az intravénás Zovirax újszülött herpeszvírus fertőzések kezelésére ajánlott.
A varicella kezelésére gyermekeknél:
6 éves vagy annál idősebb: 800 mg Zovirax naponta négyszer
2-től 2-ig 5 mg/kg dózis, 500 mg/m 2 dózissal 10 mg/kg dózis lép. Cmax 61,2 μmol/l (13,8 μg/ml) és Cmin 10,1 μmol/l volt megfigyelhető újszülötteknél és fiatal csecsemőknél (0 - 3 hónapos korban), akiket 10 óránként 10 óránként/óránként 8 óránként kezeltek. g/ml).
8 óránként 15 mg/kg-mal kezelt újszülöttek külön csoportjában a növekedés megközelítőleg a dózissal arányos volt, Cmax értéke 83,5 μmol/l (18,8 mikrogramm/ml) és Cmin értéke 14,1 μmol/l (3,2 mikrogramm/ml) volt. ).
A cerebrospinalis folyadékban az aciklovir szintje a plazmaszint körülbelül 50% -ának felelt meg. A plazmafehérjéhez való kötődés viszonylag alacsony (9–33%), ezért a kötődés helyén nem kezdődik gyógyszer-gyógyszer kölcsönhatás.
Felnőtteknél az aciklovir terminális plazma felezési ideje intravénás alkalmazás után körülbelül 2,9 óra. A gyógyszer nagy részét változatlan formában választja ki a vesék. Az aciklovir renalis clearance-e lényegesen magasabb, mint a kreatinin-clearance, ami arra utal, hogy a glomeruláris szűrés mellett a tubuláris szekréció is részt vesz a vesekiválasztásban. A 9-karboxi-metoxi-metil-guanin az aciklovir egyetlen fő metabolitja, és a beadott vizelet körülbelül 10-15% -át teszi ki. Ha 1 g probenecid beadása után egy órával aciklovirot adnak be, a terminális plazma felezési ideje 18% -kal nő, valamint a plazma koncentráció-idő görbe alatti terület (AUC) 40%.
Újszülötteknél és fiatal csecsemőknél (0 és 3 hónapos kor között), akiket 10 mg/kg-mal kezeltek egyórás infúzióként 8 óránként, a plazma terminális felezési ideje 3,8 óra volt.
Speciális betegcsoportok
Krónikus veseelégtelenségben szenvedő betegeknél a plazma átlagos felezési ideje 19,5 óra volt. Az aciklovir átlagos felezési ideje hemodialízis alatt 5,7 óra volt. A dialízis során az aciklovir plazmaszintje körülbelül 60% -kal csökkent.
Időseknél az aciklovir teljes test clearance-e fokozatosan csökken az életkor előrehaladtával és a kreatinin-clearance csökkenésével párhuzamosan, bár a terminális plazma felezési ideje alig változik.
Az aciklovir és a zidovudin együttadása HIV-fertőzött betegeknél egyik vizsgálatban sem mutatott nyilvánvaló változást ezen szerek farmakokinetikájában.
Nincs információ az intravénás infúzióban adott aciklovir vagy aciklovir orális formáinak a női termékenységre gyakorolt hatásáról. 20, normál spermiumszámú férfival végzett vizsgálatban az aciklovir szájon át, napi 1 g-os dózisban, legfeljebb hat hónapig nem mutatott klinikailag releváns hatást a spermiumszámra, a motilitásra vagy a morfológiára.
5.3 A preklinikai biztonságossági adatok
Az in vitro és in vivo mutagenitási vizsgálatok széles skálájának eredményei azt mutatták, hogy az aciklovir nem jelent genetikai kockázatot az emberre.
Egereken és patkányokon végzett hosszú távú vizsgálatok során az aciklovir nem bizonyult karcinogénnek.
Csak az ajánlott terápiás értékeket jelentősen meghaladó aciklovir-dózisok esetén jelentettek patkányokban és kutyákban többnyire reverzibilis mellékhatásokat a spermatogenezishez kapcsolódó általános toxicitáshoz kapcsolódóan. Egereken végzett kétgenerációs vizsgálatok nem mutatták ki az (orálisan beadott) aciklovir hatását a termékenységre.
Az aciklovir szisztémás adagolása nemzetközileg elfogadott standard vizsgálatokban nem okozott embriotoxikus vagy teratogén hatást nyulakban, patkányokban vagy egerekben. Patkányokon végzett nem szabványos vizsgálatok során magzati rendellenességeket figyeltek meg, de csak olyan magas szubkután dózisoknál, amelyek anyai toxicitást okoztak. Ezen eredmények klinikai jelentősége nem ismert.