strk, -u ember. r. hígított. szorítás: Nyomás, raj, köd - tömeg, ez elhagyatott síkságon gurul. (Csillag)

rövid tompa

kavics 1, -u ember. r. apró, éles zúzott kődarabok szokás szerint. pályamódosításhoz al. utak és beton előkészítése;

geol. a folyó kövek és homok lerakódásainak típusa;

kavics hozzá. m.: š-é üledékek, š-é rétegek, š. töltés, š-á út, š-é a folyó alja;
val vel. szűrő

kavics 2, -u ember. r. bázis. kavics: lánckavics (Botto)

kavics 3 cit. utánozza az ütés hangját al. kemény, főleg fémtárgyak hatása: ugrások, vaskavics, kavics - feltárja. (Mor.)

kavics vagy 1, -a ember. r. fűfajta;
bot. val vel. Alpesi (Rhinanthus minor)

štrkáč 2, -a, mn. nem. -Em ember. r. Amerikában élő mérgeskígyó faj;
zool. val vel. Crotalus horridus

csörgőkígyó 3, -a ember. r. egyfajta csörgőszerű gyerekjáték: š-om si štrát (Hviezd.);
[Wiremen] babacsörgőket és borotvákat vásárolt. (Jil.)

  • kit, hova) helyezzen be, dugjon be, helyezzen be, helyezzen be: p. valami táskában, lyukban, zsebben, zsebben;
    Csupasz kezét egy vékony kabát alá nyomta. (Gróf) Könyökével az ablakra támaszkodva lehajtotta a fejét. (Cal.) Miso egy karcsú kört betolt a tárba. (Cráf) Egy vérfarkas gödörbe teszi lányait. (Dobš.) Ingyen bedugtam az orromat. (Tim.) Összeszorították a fejüket, görcsösen intettek. (Vaj.) Hogyan tudott ugyanabba a táskába tenni. (Kuk.);
    pren. kifejez Szerencsétlenségbe taszítja és behúzza adósságait (Brez.).

    ● hívás. val vel. orr valamit keverni, kötni, valamiről feleslegesen gondoskodni;

    3. kifej. (mit kinek, mit hová) adni, szolgálni, tömni: Újságokat hozott és tűzhöz tolta. (Hor.) Az asztal fölé hajtja a fejét, és szorosan Širickýhöz nyomja. (Tim.) Két [meccsen] az őrök lyukat nyomtak az ajtóban. (Taj.) A szeme elé tolta a mesterújságot. (Ondr.)

    ● hívás. val vel. közelről mutatni valamit az orra alatt;

    4. (kit) lökéssel, szopással vezetni maga elé, szívni: Megfogja a kezét és benyomja az ajtót. (Al.) Elmúltak azok az idők, amikor meglökhettek és vezethettek, amerre csak akartak. (Világít);

    az ellenkező. lök, -a, -ají;

    || shove (nemzeti és shove)

    1. szopni, tülekedni, piszkálni egymást: Időnként a gyerekek nevetésben törnek ki és tologatják egymást. (Jil.)

    2. (mibe, kinek) ütni, dörömbölni, dörömbölni: Dühösen körbejárta a szobát, beletúrta magát a szerszámba. (Jégé)

    3. kifej. (by) menni, belökni valamibe;
    pren. És újra megdobog a szívem, miért tévedek el az életben (Ondr.) Vándorolok, céltalanul élek.

    4. hívás. (minek, hova) tolni, nyomni, dörzsölni: Megnézi Čipčan karátjába tolt kezét. (Tim.) Erőszakkal szorulnak rokonsághoz. (Vaj.);

    doc. 1, 4 nyomásra

    1. adjon ki egy rövid tompa hangot a balesetben, nyikorgjon, nyikorogjon, csörögjön: lánc nyikorog, pénz nyikorog, csontok nyikorognak;
    Kanalak és villák fröccsentek. (Lask.)

    2. (által) rövid tompa zajokat okoznak kemény tárgyak ütésekor: š. edények, csörgő;
    Grigory elkapott egy csomó kulcsot. (Igen);

    1. adjon ki egy rövid tompa hangot a becsapódáskor, csörgessen, csicseregjen: A szamár felhorkan a szamárba. (Kuk.) Az ajtóban lévő kulcs kétszer csapódik. (Švant.)

    2. (mi) okoz rövid, tompa hangot kemény tárgyak ütésekor: Egy láthatatlan tenyér elpattintotta a farfekvést. (Számol)

    3. kifej. várj, motyogj: Megtiltotta a gyerekeknek, hogy még a kavicsot is otthon kényszerítsék. (Švant.);

    ned. 1, 2 fontig

    kavicscsapágy hozzá. m. furcsa: bőséges kavicslerakódással jellemzett š-á folyó;
    val vel. tok

    kavicsos öv, -sku ember. r. furcsa kavics és homok keveréke;

    1. morgás: š. kanalak, w. kulcs, w. csörgők, láncok, w. edények;

    2. dil. kaparás, kaparás: w. toll (Vaj.)

    kavicsot kérdezni, -szem, -szem, -néző ned. (feltétel nélkül azt is, hogy mi okoz) rövid tompa hangokat, nyikorgást (kemény tárgyak kopogtatásakor), csörgést, nyikorgást: A vállpánt zörgött a kezén. (Gab.) A ló fogpiszkálói gombát piszkálnak. (Laz.) Martuška kavicsos kötőtűvel. (Laz.) Valaki kulcsot piszkált. (Ábra.)

    kavics m. csörgő: š-é csészealjak (Al.);
    š-á palica (Taj.)

    kavics hozzá. m. takarva, kavicsokkal szétszórva: š-á cesta, hradská, š-é járdák

    kavics, -uje, -ují nedock. (mit) borít egy kavicsréteggel: w. út, w. vasúti töltés

    kavics ovisko, -a, -vísk střed. az a hely, ahol a kavics található;
    a kavics előállításának helye

    kavics m. kavicsot tartalmaz: š-á talaj, föld, š. töltés, w. terepfelület, meder;
    š-á cesta, š. úšust;

    kavics juh, -nem, -nem nő. r. egy hely, ahol egy követ kavicsba zúznak